Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 1984. JÚLIUS 14. I Arcképvázlat | A kombájnos Szenvedélyek műszakja — És ha véget ér a szü A falánk óriásrovarok egyenletesen, könyörtelen tempóban, rövid megállásokkal gyűrik magukba az őszi árpát. A megvadult szél hordja a tokszálakat, az ar- rajárók hunyorogva hessege- tik az arcuk elől a parányi tűhegyeket A kombájnok pedig ‘engedelmesen végzik munkájukat, hatalmas méretűiket meghazudtoló fürgeséggel sürögnak-forognak. A kunszentmártoni Körös- menti Termelőszövetkezet árpatábláin öt gép harap nagyokat a gabonatáblákba. Ezek a riasztó külsejű monstrumok olyan készségesen teljesítik vezetőjük parancsait, hogy csak az juthat a bámészkodó eszébe: az ember a legerősebb. Karsai Mátyás félreállítja a kombájnját, mert az megmakacsolta magát. Csakhogy a higgadt, derűs arcú vezetőn nem fog ki. „Elszakadt a felhordólánc, legalább tíz percbe kerül, amíg megjavítom, addig be- szélgetnetünk.” A szívlapáttenyerek rásimulnak a láncra, az ujjak gyakorlott mozdulatokkal kapcsolják össze a szemeket, és a tíz perc alig ötre rövidül. Félő. hogy feltartom Karsai Mátyást. Kerek arcáról egy pillanatra se hervad le a mosoly, mintha mindennel elégedett lenne az öles termetű fiatalember. „Sima út vezetett a termelőszövetkezethez, az általános iskola elvégzése után a makói szakmunkásképzőbe kerültem, ahoi kitanultam a mezőgazdasági gépszerelői mesterséget. A kunszentmártoni Zalkánál helyezkedtem el H 69-ben segédszerelőként.” A négy Karsai gyerek között Mátyás volt a legfiatalabb, de ez előnyökkel, hátrányokkal nem járt, a csaFerenc Jóska óriás méretű arcmása — nyolc képes- levelezőlapból összerakva. Bájos figura, kezében valódi tükörrel. dombornyomású képeslevelezőlapon. Ingerlőén csinos hölgy álomra hajtja a fejét—ugyanő paj- kosabb szituációban, ha átvilágítják. íróasztallap méretű behemót — és köröm- nyi levelezőlap: a világ legkisebbje és legnagyobbja. A legszélesebb — 111 centis — nem fért el a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett tárlaton. A május 19-1 múzeumi világnapon rendszerint megnyitnak — a reprezentatív, nagy tárlatok mellett — néhány kuriózumkiállítást is. Ilyen az a bemutató is, amelyet Gyökér István gépész- mérnök százezres gyűjteményéből állítottak össze, s címe : Fejezetek a képeslevelezőlap történetéből. A kezdettől 1904-ig. 1869-ben jelent meg a viládban hozzászokott, hogy dolgozni kell mindenkinek. Édesapja, akit korán elveszített, a téesztől ment annak idején nyugdíjba. „Nem tartoztam a nagyon jó tanulók közé, a gépek azonban kisgyerek koromtól kezdve vonzottak, életem álma tejesült, amikor gépszerelő lettem. És nyaranként felülök a kombájnra, hirtelen meg se tudnám mondani, hány nyarat töltöttem már a gépek nyergében.” Az első nyárra persze emlékszik. bármennyire is kitűnő szerelő volt, a táblákon szelídíteni a gépeket, rávenni őket. hogy minden parancsnak engedelmeskedjenek, mégiscsak más, mint a műhelymunka. „Az első kombájnom SZK —4-es volt, eléggé nehézkes, r.em könnyen kezelhető gép. Utána megérkeztek a John- Deerek, most pedig egy 105- ös Claas Dominátort irányítok. Ez utóbbi a legjobb, nem kell rajta sebességet váltani, a kombájnos így minden figyelmét az aratásra fordíthatja.’’ Karsai Mátyás mellett még hat gépszerelő teljesít nyaranként kombájnosszolgála- tot. Valamennyien ismerik a rájuk bízott gépet, hiszen ők készítik fel a munkára. „Azt túlzás volna állítani, hogy minden porcikájukat ismerjük, mert lám, most is meglepett a pimasz ezzel a láncszakadással.” Mint valami kedves ismerősről, úgy beszél évődve a böhöm Dominátorról, „aki” közben szelíden dohog, tettre készen várja, hogy ismét beleharaphasson az árpatáblába. „A gépműhelyben dolgozók szívesen vállaljuk az aratást, bár bizonyára nem kell hangoztatnom, hogy nem tartozik a sétalovaglások közé. Ha a búzába mekiállításról lág első postai levelezőlapja, az Osztrák—Magyar Monarchiában. Egy évvel később fura ötlet pattant ki egy északnémet könyvkereskedő, August Schwarz fejéből: a levelezőlap bal felső sarkába képecskét nyomtatott, így adta postára. Érdekes módon, nem keltett feltűnést, öt év múlva megismételte a próbálkozást, majd sorozatot adott ki képpel tetézett levelezőlapokból. Sikere lett. A kereslet fokozódott, nemsokára elárasztotta termékeivel Németországot, majd Európát. A képeslevelezőlap megtalálta funkcióját — rövidebb, de érzelmesebb üzenetek hordozója lett —. és mind többféle témát dolgozott fel, előbb grafikus-rajzos, majd a korlátlan sokszorosításra alkalmasabb fotós megoldásban. De mi ad apropót és indokot az olyan előkelő helyen való kiállításnak, mint gyünk a munkaidő reggel hatkor kezdődik, és sötétedésig tart. Teljesítménybérben dolgozunk, tehát a levágott mázsa után fizetnek Egy nap alatt tíz vagon búzát is le tudunk aratni, mázsánként ötven fillérért.” Találkozásunkkor az őszi árpa betakarításán serénykedett, azóta alighanem már a búzát aratja. „Az árpa után levágunk 160 hektárnyi repcét, és jöhet a kenyérnek való.” A jó kedélyű kombájnos negyedmagával nőtt fel, magától értetődik, hogy már neki is három csemetéje van. A kék szemek megcsillannak a napfényben, amikor az utódokról esik szó. „A legnagyobb nyolc-, a középső ötéves. A legkisebb három hónapja érkezett.” De élete másik részéről, a munkáról is szeretettel beszél, jóllehet, ezekben a hónapokban sok idejét elveszi a családtól. „Ha végzünk, valószínűleg megyünk a Borsod megyei Szlrákra, az ottani termelő- szövetkezettel cserepartneri kapcsolatban vagyunk.” Karsai Mátyás néhány esztendeje megkapta a MÉM-től a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést. A Dominátor a kombájnos biztos kezének engedelmes- kedve végigdübörög a sárga táblán, és a nyomában csak a tarló marad. a Budapesti Történeti Múzeum? Egyrészt emlékeztetni arra, hogy a napjaink mindennapjához hozzátartozó képeslevelezőlap milyen módon és formában jelent meg annakidején. Másrészt már tudjuk, hogy a nemrég még giccsnek titulált képeslevelezőlap pótolhatatlan feladatkört tölt be: akaratán kívül kortörténeti dokumentummá vált. Ha nincs képes levelezőlap — nincs megörökítve oly srác minden, aminek rpozaikszerű összerakása útján egy-egy múltbeli korszak sokféle jellemzője megvilágítható. line, néhány témakör, amely szerint csoportosították az anyagot a tárlaton: utcaképek, városképek, tájképiek, fürdőépületek és belsők, színészarcmások, divatképiek, lebontott városrészek, azóta áthelyezett intézmények képei, vendéglátás, szórakozás. Aztán az extra kiadványok: szerelmesek, tréfásak, nyomdai-rajzolói leleményt és technikai felkészültséget tükrözők. Tanulságos és élvezetes kiállítás. A gyűjtő tízemeletnyi anyagot tudhat magáénak. Negyedszázada kezdte, s ma százezres a gyűjteménye. Légmentesen egymás mellé téve harminc-harminchárom méternyi. De belefér egy szekrénybe. Ezt a szekrénybe zárt régi életet — ezt az elismerten a nemzetközi élvonalba sorolható gyűjteményt — Gyökér István már sokszor bocsátotta hazai és külföldi kiállítási intézmények és művelődési házak rendelkezésére. Szívesen vándorol tat ja — kérésre -— bármikor. P. G. Az ember általában két műszakot tart nyilván az életében: a munkahelyet és a családi elfoglaltságot. Pedig létezik egy harmadik is, kimondatlanul is, mely természetében alapvetően tér el az említettektől, csupán a szabad időre korlátozódik, s ez a kedvtelések, szabad szenvedélyek „műszakja”. Amelyben nincs teljesítmény, se megszorítás, se semmiféle kényszer, az ember elengedheti magát; ki szabadba indul, ki vízpartra ül, ki kávézóban barátaival társalog, ki.... Róluk szólok most néhány jellegzetes példában. Balogh Lukács ötödmagával egy szolnoki, második emeleti panellakás tulajdonosa. Az otthon, és a beren- ezése összkomfortos, városi életmódot biztosít. Balogh Lukács a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat alkalmazottja. Szellemi tevékenységet végez, reggel korán elmegy hazulról, és délután öt óra körül ér visz- sza. '1 n garázs csendjében — Sportnyelven szólva négy egy a nők javára az arány a családban. A feleségemen kívül van egy tizennégy. egy tíz- és egy ötéves lányom. Nagyon szeretem a gyerekeim, hiszen mindegyik más és más egyéniség. Egyben azonban közösek: a nyelvük ördöngösen tud pörögni. Hallgatom egy darabig ezt a csicsergést, dehát eny- nyi jó torkú, ifjú hölgyhöz kicsi ez a két fél, meg egy nagyobb szoba. Ilyenkor vagy csendre intem őket, vagy megszököm a műhelybe. Lenn. a földszinten van a garázsom. Benne, körbe a falak mellett mindenféle kézi szerszám. Szerencsére használni is tudom őket. Ráadásul egy lakásban mindig akad munka. Hol a vízcsap csöpög, hol a kilincs mozog, hol az ajtó vetemedik meg egy kicsit. Valóságos földi mennyországnak tekintem ezt a helyiséget. Itt csend honol, nyugodtan dolgozhatok. Sokszor a szomszédok is bekukkantanak: hol egy csavarkulcsért. hol egy csípofogó- ért. hol azért, mert a falba kellene valamit erősíteni a konyhában. Hol meg csak egy kis diskurzusért: meghányjuk-vetjük a világ dolgait. Sárik Pál már huszonnyolcadik éve, hogy szolnoki székhellyel az országutak vándora. Jelenleg volántaxis. Két gyermeke közül a nagyobbik családos, a fia pedig a nyáron érettségizett. Jászkarajenőn szép, sátortetős házat épített, amelyet egy háromszáz négyszögöles, szőlővel. gyümölcsfákkal beültetett porta övez. — Ragaszkodom a szakmához, a családomhoz, meg a faluhoz. Nem is hagytam el, csaknem harminc éve ott élek és reggelenként naponta utazom Szolnokra, este meg vissza az utolsó, vagy utolsó előtti busszal. Ehhez az apró teleoüléshez régi, kedves barátok is odakötnek. Olyan a szakmám, hogy napközben nem lazíthatok, hiszen az országúton, a forgalomban mindenre figyelni kell. otthon pedig sok kerti munka vár. amelyeket idejében el kell végezni. Ha viszont úgy, istenigazából ki szeretnék kapcsolódni, akkor ezt az öt, igazán jó barátom között teszem. Mivel a feleségem a presszóban dolgozik, általában ott találkozunk. Holmi ivóversenyről szó sincs, leülünk az egvik sarki asztalhoz, és elkezdődik a te- refere. Rendszerint hetente egyszer jövünk össze, mindig délután, és ilyenkor eev, másfél óráig is eltanyázunk. — Mi a közös önökben? — Egykoron az MHSZ-ben gépjárművezető oktató voltam, és ott találkoztunk először. így is mondhatnám, az egyik nagy összetartó szenvedélyünk: az autó. Ezt erősíti a nagyjából azonos életkor, meg az, hogy ugyanabban a faluban élünk. Érdekes, ezeken a délutáni, kora esti kerékasztal - beszélgetőseken mindig akad téma. Tévedés ne essék: szeretek otthon lenni, de ha valami közbejön, és elmarad ez a heti, egyszeri, baráti beszélgetés, nagyon hiányzik. A sport megtartó ereje A baráti köröket, társaságokat általában mindig az azonos érdeklődés, a közös lakóhelyi gondok, a munkahelyi, a családi problémák (például építkezés, telekvásárlás stb.) kötik össze. Nem kevés azoknak a száma sem, akiket a sport fűz össze egyféle mini kollektívává. A törökszentmiklósi Tóth András korábban hosszú évekig kézilabdázott, majd jó két éve a harmadik iksz táján visz- szavonult a játéktól. A sporttól mégsem szakadt el, mivel jelenleg a városi művelődési központ igazgatója, és a megyei első osztályú férfi kézilabdacsapat társadalmi szakosztályvezetője. Ami még fontos: két tizenéves nagy lány büszke és boldog édesapja. — Hat éve vezetem az intézményt, és ez a több mint keíezer nap annyi élményhez juttatott, amennyi más területeken aligha ért volna. Nagy tudású, különc, elfogadót, és meg nem értett emberek, tudósok, sztárok fordultak meg azóta ezek között a falak között. Mindez nagy felelősséget is ró. és rótt az emberre. Aki egy hasonló, városi, közművelődési intézményt irányít, annak mindig „spiccen” illik lenni. Egyszóval a direktor itt nem lazíthat. Otthon a lányok nevelése is sokrétű feladatot jelent, igaz, ez túlnyomórészt a feleségemre hárul. Azért az életem úgy teljes, hogy a régi nagy szerelmem, a kézilabdázás megmaradt. — Itt igazából fel lehet oldódni? — Ha siker születik, akkor mindenképpen. Márpedig ebben sokszor van részem, mert jól szerepeltünk a bajnokságban, sőt szeretnénk feljutni az NB II-be. Az edzésekre, a hazai mécsesekre is kijárok, és olykor- olykor idegenbe is elmegyek velük. — Gondolom, mennyire örül a felesége! — Aranyos asszony, megért. de az igaz, hogy a hétvégi, vidéki utakért nem re- pes. Éppen azért előtte ilyenkor nekem is illik valami jót tennem otthon. Megcsinálok valamit, takarítok. egyszóval bizonyítom: ezt a kis kiruccanást igazán megérdemlem. A kanyargós Tisza mentén A sport élménye, akár versenyzőként, akár nézőként sok felnőttnek igazi feloldódást, kikapcsolódást jelent. De vajon mi módon találja meg ezt a hőn áhított lazítást az az ember, aki hosszú esztendők óta sporttal foglalkozik? Mint például Végh József tiszaszőlősi pedagógus. a helybeli iskolás gyerekek testnevelője? A bronzbarnára sült tanárt a Holt-Tisza egyik kanyargós ágánál találtam. Szemmel láthatóan elégedett állapotban, mert a merítőhálóban éppen egy kétkilós. és egy feleannyi súlvú süllő búcsúzott az élettől. — A szünidőben naponta kijárok pecázni. nekem ez az egyedüli kikapcsolódásom. Sem a kocsma, sem a tánc nem vonz, csak a vízi életet, a nagy-nagy csendet kedvelem. Kapásra várva sok mindenről morfondírozom ilyenkor ;í csónakban, és bármilyen hihetetlen, itt még az elfelejtett, régi tanítványaim neve is fel-felvUian előttem. idő? — Hetente egyszer, télé nyáron kievezek akkor is. gyerekzsibongás ellen amiben bőven van részem ez a legjobb orvosság. A zsibongásról jut eszei be, hogy Kurucz Józseí mindez aligha zavarja, ír vei tanyán lakik. Olyannj ra, hogy a legközeleb szomszéd is jó dűlőhossznj ra található. A tanya ne más. mint egy csodálatos) karbantartott gátőrház, Ku madaras és Tiszaörs között 34-es főútvonal mentén. K rucz József beosztása ví kormányzási felügyelő, h ember tartozik a keze al akik mintegy ötven kilom tér hosszúságú vizescsato f nára ügyelnek. Mennyi a v magassága, mélysége, holk< vigyázni arra, hogy át i szakadjon a gát. — Mi a harmadik műsz kom? A határ! Fertős, leg' lös vidék ez a táj. Tavassz. virágerdő borít mindent, e< . után pedig ellepik a mez' a gombák. Nekem a gomb; szedés a legcsodálatosabb k kapcsolódás. Még gyerekk< romban tanultam a titkát ki szakembertől, és folyamati san mintegy húszféle gomb) gyűjtök. Ez évente több m; zsára rúg. Rántva, pörköl nek nagyon szereti a k< fiam, meg a feleségem is. — Ilyenkor mi a szép pusztában? — A pipacs, meg a bűzi virág elvirágzott már, és kalászok tömötten bókolná Várják a kaszát. Ez a tel csodálatosabb látvány ji liusban mifelénk. Pihenés és országjárás Eddig kivétel nélkül olya emberek szólaltak meg harmadik műszakról, ak; állami szektorban dolgozna De mit is mondhatna válí szül a tiszafüredi Ficzere B< láné, akinek a család és munkahely egy és ugyana mivel az ő foglalkozása há tartás beli? — ötkor kelek, a férjen nek ennivalót készítek, új engedem el a munkába. F zök, mosok, takarítok, szóv itt soha nincs megállás. — És a harmadik műszál — Akad. Az anyósomn van egy nagy kert. Tele gyi mölcsfával, sok-sok tenniv lóval. Szerencsémre, nagyi szeretem a kerti munki mindig kikapcsolódást, vált' zatosságot jelent a háztart egyhangúsága után. — Munkából munkába? — Arra ügyelünk, hogy p henésre, országjárásra maradjon időnk. Az idén eltöltöttünk két hetet Bű fürdőben egy melegvíz strandon. Ez igazi felüdülé nek bizonyult. Rohanós, zajos, teljesí ményközpontú világunkéi egyre többen érzik ennek < úgynevezett harmadik ,,mi szaknak” a fontosságát, munkahely és az otthe kulcsszerepet tölt .ugyan 1 valamennyiünk életében t< vabbra is, de erősödik a fe ismerés, hogy az ember ne: hanyagolhatja el a kitelj esi dését is szolgáló, változató: ságot és kikapcsolódást bi. tosító, pihenést adó alka makat sem. D. Szabó Miklós Bendó János A legnagyobb 111 centi Történelem képes levelezőlapokon Képeslap a
