Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-12 / 162. szám
1984. JÚLIUS 12. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 A tiszafüredi Gépipari Szövetkezet a Szolnoki Mezőgép több gyáregységének készít különféle forgácsolt alkatrészeket és egyéb vasszerkezeteket. Földbe simulnak az elhagyott tanyák Veszélyben az egyenlősdi Kiérünk a faluból, földút- ra kanyarodik az autó és zö- työgő dűlőutakon vágunk, a 70—80 kilométernyi távolságnak. Kukorica, sárguló búza. napraforgó, cukorrépatábla váltogatja egymást a jásztelki határban. Pénzes István a jászberényi Földhivatal főelőadója előzőleg már átnézte a tsz földnyilvántartását, mindent rendben talált. A múlt év tavaszán a helyi Tolbuhin Tsz 40 hektár vetetlen területet jelentett a Központi Statisztikai Hivatalnak, ezeket a területeket ősszel művelésbe fogták. Idén május végén 20 hektáron nem kelt mag. A földutakon könnyű a közlekedés, a tsz gondot fordít a karbantartásukra. Érdeke, hiszen a nehezen járható utak több üzemanyagot, lidőt kövdteilnek, behordás- kor nagyobb a szemszóródás. Még így is volt májusban olyan víztócsa, amely - útját álta egy vontatónak, és az a dús kalászú búzában keresett magának kitérőt. Ilyenkor azután megy utána már a többi jármű is. lünk mindenre, mert 1972 és ,J között a megyében 7668 hektár, tehát egy jó közepes nagyságú téesznyi terület „veszett el”. A felesleges utakat is Célunk nem a büntetés, a számonkérés, hanem a földeszélyben bizony. Mert például az Ipari Minisztériumtól kapott információ szerint tavaly a legkisebb és a legnagyobb béremelést végrehajtó vállalatok között 15 százalékpontos eltérés mutatható ki. Még nagyobbak a különbségek a különböző iparágak dolgozóinak átlagbére között. Ha az ipari átlagbéreket 100-nak vesszük, akkor 1982-ben a bányászat átlagbére majdnem 150, a kohászaté 104, a gépiparé 96,7, a vegyiparé 103, a könnyűiparé pedig 85,4 százalékot ért el. Meglehetősen tarka, majd’ hogy nem erőteljesen differenciált a bérkép. Veszélyben az egyenlősdi az egyes üzemeken belül is: a kísérleti bérszabályozást alkalmazó vállalatok többsége megduplázta, esetenként megháromszorozta a normál bérszabályozás által — adómentesen — engedélyezett bérszínvonal növekményt. Az olyan sok vihart és vitát kavaró vgmk-tagok átlagosan 80—100 forint közötti órabérekért dolgoznak, s emögött a főmunkaidőhöz képest többnyire jóval magasabb teljesítmények állnak. Szóval: veszélyben a bér- és keresetegyenlősdi, s amióta csak veszélybe került, azóta sokan aggódnak. Vannak, akik hevesen támadják a kísérleti bérszabályozást, s még inkább a vállalati gazdasági munkaközösségekben elérhető jövedelmeket. Híre jött annak is, hogy akadnak, akik a „vgmk-láz” csillapításának módszerein gondolkodnak. Persze nem adminisztratív, hanem inkább „szabályozó-korszerűsítési” megoldásokkal. A szabályozók persze, sokféleképpen korszerűsíthetők. Például — s ez kizárólag magánötlet! — tessék csak végiggondolni, hogy mi lenne egy olyan intézkedés következménye, ami szerint a vgmk-bérek ezentúl nem a vállalati költséget, hanem mondjuk a nyereséget terhelnék?... Veszélyben tehát az egyenlősdi. Szerencsére — mondják az aggályoskodókkal szemben sokan. Ám erre ismét megszólal az előbbi tábor; úristen, mi lesz ebből? Kérdik talán azért is, mert nem gondolják végig a ni- vellálás megannyi káros, s a differenciálás még több előnyös következményét. Azt tudják — bár nem szívesen emlegetik —, hogy a bér, a bérrendszer állapota nem csupán gazdasági, hanem egyben politikai kérdés is. A bérrendszer politikai racionalitása az számukra — az egyébként meghirdetett (bér) politikával ellentétben azt jelenti, hogy a bérkülönbségek növelése súlyos társadalmi feszültségekhez, konfliktusokhoz vezet, vagyis a politikai stabilitást veszélyeztetheti. Csakhogy: tudnivaló — s ez egyre jellegzetesebb magyar specialitás —, hogy a bérek és a jövedelmek nem feltétlenül mozognak együtt. Annyira nem, hogy — a mai restrikciós bérpolitika következményeként — a bérkülönbségek „szintentartása”, netán további csökkentése a jövedelemkülönbségek fokozódásával is együtt járhat. Tudvalévő ugyanis, hogy az erős helyzetben lévő társadalmi csoportok elől nem zárhatók el a hivatalos, a félig hivatalos vagy éppenséggel illegális jövedelem- szerzési csatornák. Falusné, Szikra Katalin írta le nemrégiben a Figyelőben: lássuk be, hogy a munkaerő újratermelésének költségeit a mai — hazai — bérek nem fedezik, ezért aki teheti, mellékjövedelmet hozó mellékmunkák vállalására kényszerül. Ez viszont ördögi kör: a bérkülönbségek növelésének megakadályozásával a megszokott és kényelmes bérnivelláció támogatásával a gazdaságirányítás éppen a jövedelmi különbségek ellenőrzésének lehetőségében és befolyásolásában korlátozza magát. Egyszer valami módon megfejtendő lenne a sokak által hirdetett — és csak elméletileg cáfolt — rögeszme, miszerint az erőteljes bér-, illetve kereset-differenciálás, a valóságos teljesítményekhez igazodó bérpolitika és bérezési gyakorlat előbbutóbb szembekerül — úgymond — a társadalom tűrőképességével. Hiszen — mondják, a teljesítményelvű differenciálás egy jól körülhatárolható, a • munkateljesítményekért „hajtó” kisebbségnek kedvez, amivel a többség nem ért egyet. aló igaz, sokan nem szeretik a „hajtós” embereket. Csakhogy hadd kockáztassak meg egy fel- tételezést : a differenciálás kontra egyenlősdi kérdését nem az aggályoskodók támogató egyetértése, vagy negli- gációja dönti el, hanem azoknak az erőknek egyetértése vagy negligációja, amelyek — a politikai szervezetekbe, a társadalmi intézményekbe tömörülve — a politikai hatalom legfőbb támaszainak, a politikai stabilitás biztosítékainak, letéteményeseinek tekintendők. Ha ezek az erők elfogadják és minden lehető módon támogatják az egyébként meghirdetett bérdifferenciálási programot, akkor valóban veszélybe kerül az egyenlősdi. Ez bontakozik ki napjainkban. Vértes Csaba Tuskóhalmok a kalászosok között A személyzeti munka korszerű elemei Uj vállalatvezetési formák A Pártélet júliusi számából A határszemlén a Földhivatal képviselője a termőföld hasznosítását figyeli. Hogyan gazdálkodik a tsz a legfőbb termelőeszközével, kihasználnak-e minden talpalatnyi területet, és hogyan művelik? Az árokparton itt is — ott is levágott rendek kísérnek. a „vállasodó” kukoricatábla friss zöld, a napraforgó is tiszta, gyommentes. Az egyik 100 hektáros cukorrépatáblában ágaskodnak csak parajok, maga a répa nagyon szép, bólogatnak a ■lakemberek. A levelek beborítják a földet, de a gazoló kapálást várják. Lázár Jó- aaef tsz-elnök elégedettem nézi a táblákat.- Egy évvel ezelőtt ilyen- tor már nagyon néztük az a |et, de nem jött az eső. őst szép a határ, örömmel Keresem a 20 hektár vetet - lent, de szemem sehol sem akad meg parlagon hagyott földön. Később mondják, hogy a jászsági üzemekben nincs parlagon hagvótt föld, és amit keresek, azok mindössze egv-két szobányi csupasz területek. Kazal volt a helyén, belvíz ölte ki a vetést vagy vegyszer pusztította ki. Köz!ös a vélemény, hogy újrahasznosításuk nem célszerű, mert a gépekkel több kárt okoznak a már biztos termésben Az 5295 hektár szántóterülethez képest az a 20 hektár elenyésző gazdálkodási veszteség, ami tovább már alig csökkenthető. Eredmény a termőföld javításából várható, de arra a Tolbuhin Tsz-nek csak a VII. ötéves tervben lesz forintja. Addig is lehetőségeik szerint törekszenek az ésszerű földhasználatra. Az indokolatlanul széles utakat beljebb szántják, a fölöslegeket megszüntetik. hasznosítják a régi tanyahelyeket. Míg országszerte általános a szánjár az ember idekint. A közepesnél jobb termés várható a kalászosokból, napraforgóból, jól néz ki a kukorica, cukorrépa is. Kell a napos, meleg idő! A ringó kalászosok között több helyen tuskóhalmok magasodnak, néhai tanyák maradványai. Jelenleg 68 tanyában élnek a tsz területén és 45 régi, elhagyott helye művelhető. Az idén 20 belesimul a határba, 6 hektárral nő a szántóterület. Évente 200—300 ezer forintot költenek „földnyerésre”. A romok bontása, a törmelék szállítása csak egy feladat, azután jön a tüskök kiszedése. s újra a föld lassú meghódítása. Rögtön nem lehet egv tagba simítani. Bérbe adják hát néhány évre tsz- tagoknak, gazdáknak. tóterület csökkenése, addig a jásztelki Tolbuhin Tsz-nél 1975 óta 57 hektár növekedés van, nem is véletlenül! A jászberényi Földhivatal doiga. hogy a jászsági téesz- eket ösztönözze, ha kell kényszerítse a föld teljes kihasználására. A mezőgazda- sági nagyüzemek és Földhivatal egv nyelven értenek, együttműködésük eredményeként az utóbbi években a szántóterület szent és sérthetetlen! Az elmúlt ötéves tervben 1827 hektárral, az utóbbi öt esztendő alatt csak a felével csökkent a szántóföld nagysága, és annak is 60 százalékát erdőtelepítésre fogták. — A hajdani fás, ligetes Jászságban az erdő aránya még így is csak az országi» ■mutató egyharmadát éri el — magyarázza Bene László, a Földhivatal vezetője — a leggyengébb minőségű szántók művelésének változtatását mi is támogattuk. Ezzel együtt azért nagyon íigyevédelmi és környezetvédelmi törvények megtartása. Nem avatkozunk a téeszek gazdálkodásába ,de javasoljuk a táblák közé ékelődött gyepterületek beszántását, a fölösleges utak, csatornák megszüntetését, az elméretezett majorok szűkítését. A Jászságnak rangja van a megyében, s ez nemcsak a termőföld minőségének köszönhető. A határszemléken 'átható: a jó gazda gondosságával művelik a földet Érthető, érdekük! Lukácsi Pál Autóbusz-alvázak Kínába Több mint 36 millió svájci frank értékű szerződést írt alá a Mogürt Külkereskedelmi Vállalat kínai partnerével. E megállapodás alapján a Csepel Autógyár hétszáz, úgynevezett merev autóbusz- alvázat készít kínai megren- aelőjének, ezekre az alvázakra Rába futóművet és motort szerelnek, az Ikarus pedig 300 fenékvázat gyárt partnerének, olyanokat, amilyeneket a nagy sorozatban gyártott 200-as autóbuszcsalád járműveihez alkalmaznak. A KGST tagországok legutóbbi felső szintű gazdasági értekezletéről, az abból levonható következtetésekről olvashatunk a Pártélet júliusi számában. Ugyanott Úerecz Frigyes, a Központi Bizottság tagja, a BHG Híradás - technikai Vállalat vezérigazgatója az új vállalatvezetési formákról ír. Varga Gyula, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára Hasonló adottságok — eltérő eredmények című cikkében azt fejtegeti, hogy nem szabad csupán a tőlünk függetlenül ható tényezőkre hivatkoznunk, meg kell ragadnunk azokat a lehetőségeket melyek eredményesebbé teszik a termelést. A szakminisztériumokban és 46 vállalatnál végzett vizsgálat alapján a személyzeti munka korszerű elemeit mérlegeli Csizmadia János, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezetek osztályának munkatársa. A kedvező tapasztalatok mellett szóváteszá, hogy előfordul még a megszokotthoz való ragaszkodás, a szemléleti elmaradottság, vagy a feladatok szélsőséges értelmezése. Prohászka János, a Budapesti Műszaki Egyetem Mechanikai, Technológiai és Anyagszerkezeti Intézetének igazgatója a technológia jelentőségéről ír, gazdasági feladataink jelenlegi szakaszában minden másnál fontosabbnak tartva azt. Farkas Gyula, a Központi Bizottság pártgazdasági és ügykezelési osztályának alosztályvezetője a párt pénzügyi gazdálkodásának néhány tapasztalatáról számol be. Tóth Zoltán az ifjúságpolitika megvalósításában való munkameg - osztásról ír. A szociálpolitika néhány elvi és gyakorlati kérdésének megvitatására kerékasztal-beszélgetést hívott össze a folyóirat szerkesztője. Annak tapasztalatát közli a júliusi szám. Az említettek mellett — többek között — a Pártélet legújabb száma jegyzeteket közöl filmekről. A testvérpártokról című rovatban olvasható Jegor Ligacsov, az SZKP KB titkárának cikke az ifjúsági munka időszerű kérdéseiről. Kanyó László a tanácsi ügyintézés egyszerűsítéséről, Kápolnai György a politikai -mozgalmi munka tervezéséről ír. A folyóirat közli a szerkesztőségben folytatott beszélgetést az alap- szervezetek agitációs munkájáról. A kis taglétszámú alapszervezetek gondjaival Fullajtár Judit cikke foglalkozik. A pártmunka mozgalmi jellegének erősítését Vállai Béláné taglalja. A politikai továbbképzés új formáit Horváth János elemzi. Ösztönzi, ha kell, kényszeríti Faáruk értékesítésén kívül különböző asztalosmunkákat is végeznek az Ezermester Vállalat szolnoki barkács boltjában. Szakipari tevékenységüket a közeljövőben bővítik — egyedi megrendelésekre elkezdik a szál-lambériák gyártását.
