Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-11 / 161. szám

1984. JÚLIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Majdcsak elmúlik ez a nyár... t. Tanul a diák, a tanár Számítógépeket építenek a táborozok „Lapozgatok” az emléke­imben, a múlt hét műsorá­ból keresem az élményt, a maradandót; ami legalább néhány napig eltart, s nem párolog el a másnap reggeli ébredéssel. Emlékezetemben valahogy nem bukkan fel egyetlen program sem, pe­dig televíziónk ezúttal is fo­lyam módjára ontotta mű­sorát, az egyes és kettes csa­tornán egyaránt. Természe­tesen elsősorban a főműsor­idő programjai között keres­gélek, s ami külön feltűnik — igaz már az ezt megelőző héten is így történt — az új filmsorozat, a folytatásos „re­génye” a televíziónak meg­szokott helyéről elvándorolt: kedd este helyett vasárnap lett a sugárzás napja. Pedig évek óta megszok­tuk már, hogy ha kedd, ak­kor folytatásos. Most meg­szakadt a hagyomány, a jó­nak mondható hagyomány, hisz a nézőben kialakulnak bizonyos szokások, életrend­jében hozzáigazodik kedvenc műsoraihoz, teendőit úgy igazítja, hogy egy-egy nép­szerű sorozatot mindenkép­pen láthasson. Ezért volt jó a kedd, most átrendezhetjük kissé dolgainkat. Marco Po­lo ugyanis, az új monstre film, az egyik kivétel a nyá- riasan lenge műsorok múlt heti sorából, már vasárnap esténket követeli. Üjra kell alakítani szokásainkat, de majdcsak megszokjuk ezt is. Egyébként is a televízió áttérése a „nyári időszámí­tásra”, azaz a főműsoridő kezdetének eltolása az est­véli órába mintegy 30 perc­cel, ami érthető és jogos, hiszen este nyolcra, a híradó idejére mégiscsak hazaver­gődik az ember akár a strandról, akár hobbijáról vagy egyéb más napi elfog­laltságából, ugyanakkor azonban ez a változtatás saj­nos együtt jár a gyakoribb éjszakáztatással is, hogy tudniillik ma már nem egy­szer megesik, főleg úgyneve­zett rétegműsorok esetében — amelyek többnyire azért rétegműsorok, mert kevesek­nek szólnak, s mert tartal­muk súlyos, nehezen emészthető, és épp ezeket tá­lalják fel lefekvés előtt! —, hogy a tizenegyet is elüti már, mire véget ér a műsor. Ezt bizony a legmerészebb és legkitartóbb nézők is alig bírják türelemmel. De még ha viszonylag ér­dekes is egy-egy úgynevezett rétegműsor, mint például vasárnap este a Bér Rudolf­ról készült portré a Műte­remben sorozatban, akkor is virrasztani kell érte, s ez bizony fárasztó. Mert nyári időszámítás ide vagy oda, egy dolog azért nem válto­zott meg az ember életében: ha későbben térünk is meg otthonunkba, mert csábít a kellemes idő, azért tíz után már változatlanul ágyban szeretjük üdvözölni az éjsza­kát — s nem kigúvadt szem­mel a képernyő előtt ücsö­rögve. Szóval furcsa ellent­mondás született ezzel az új műsorrenddel; jó, hogy te­levíziónk több időt enged ne­künk későbbi „esti kezdeté­vel” napi teendőinkre, de ugyanakkor rossz, hogy ily módon álmainkat rabolja meg nagy mértékben. Mert a hűséges tévénéző, akárcsak e sorok írója is, aki ráadásul még hivatalból is nézi a te­levízió műsorát, normális ember módjára mégsem hagyhatja el őrhelyét, a képernyőt. De kanyarodjunk vissza a programokra, mert még az a vád érhet, hogy úgy te­szek, mint ama szóbeszédbe­li Bodóné, aki — így tartja a mondás — mikor a bor árát kérik tőle, mindegyre csak másról beszél. Tehát a programokról, néhány mon­datban csupán. Etűd balkéz­re — bolgár krimi a folyta­tásos régi helyén, azaz ked­den. Tanulsága, a bolgárok sem tudnak jobb bűnügyi filmet csinálni, mint mi. Ez a műfaj valahogy nekik sem megy; a most látott Etűd is nehézkes, körülményes, fon­toskodó film. A Stúdió ’84- en is meglátszott, hogy már a kultúrában is beköszöntött a nyár, bár ha arra gondo­lok, hogy szerte az ország­ban épp ezekben a napok­ban nyitották meg kapuikat a nyári színházak, pezseg a kulturális élet, igazán nem értem, hogy a kultúra ma­gazinja miért nem szentelt nagyobb figyelmet rá, s mi­ért áldozta műsoridejének csaknem felét az egyetemi felvételi problémáira, ráadá­sul merőben újat nem is adott, még a máskor tehet­ségesen és ügyesen kérdező Baló György sem tudott ez­úttal igazán fontosat előka­parni riportalanyaiból. Gya­nítom, hogy e terjengős ri­port megszületésében na­gyobb szerepe van az úgyne­vezett uborkaszezonnak, ami általában anyaghiányt jelent, mint a tudatos szerkesztői munkának. Valami van, mondhatjuk, ha nem is az igazi. Nem lenne jó, ha a Stúdió ’84 is, amelytől meg­szoktuk, s immáron el is várjuk, hogy tartson széles tükröt a kultúrának, ő is „kivenné nyári szabadságát”, azaz tartalmának lengeségé- vel igazodnék az időszak hangulatához. Szerdán ismét Leg... leg... leg, benne semmi új és sem­mi meglepő és a színvonala is a megszokott: érdekesség­félék, igazi érdekesség nél­kül. Ugyanazon este láthat­tunk még egy dokumentum­filmet, dr. Hálák László szerkesztette, s ő is kérdez­gette azt a három embert, felnőtt, érett embereket, akiknek kamaszkora nem volt éppen felhőtlen, de akiknek sorsa, jóra forduló sorsa a film szerint azt bi­zonyítja, hogy nincs re­ménytelen helyzet, csak olyan ember, aki elveszti reményét. A filmbeli három férfiú a példa arra, hogyan lehet a legnehezebb sorsból is, a leghátrányosabb hely­zetből is felverekednie magát valakinek „az élet ormaira”, ha segítőtársai is akadnak, ha az akaraterő sem hiány­zik belőle. A szép szándékú film — felmutatni a küzdő ember értékeit — sajnos egyhangúságából eredően a végére kissé unalmas elbe­széléssé vált. Csütörtök, pén­tek egy-egy játékfilm, ame­rikai és jugoszláv termés, az átlagon egyik sem mutat túl mint művészi alkotás. A Te­lepódium újabb bemutatója pedig, Kikkel vagyunk kö­rülvéve, alcíme szerint nem­zetközi kabaré, sajnálatos módon régi viccek fáradt es­téje. Most látszott csak iga­zán, hogy hiába a jobbnál jobb komikus színész is, ha eljátszania nincs mit — ak­kor saját modorát próbálja produkcióként átnyújtani a nézőnek. Aztán szombaton ismét jött Petrocelli a Film­koktélban, ez a csodaügyvéd, akinek végtelen optimizmu­sa, azt hiszem, irigylésre méltó. Bárcsak azzal a derű­látással nézhetnénk mi is a televízió műsorát, amellyel ő a legreménytelenebbnek lát­szó bűnügyet látja. Hogy tudniillik soha nincs Veszve minden, még ha át­menetileg a helyzet vigasz­talannak is tűnik. Mármint a néző helyzete, akinek a képernyő előtt azzal kell be­érnie, amit kap, amit adnak neki, de hát: majdcsak el­múlik ez a nyár... VMi. Új állandó kiállítás Karcagon — Megjelenik a Nagykunsági Krónika Készülődés a Györffy ünnepségekre ősszel a szülővárosban, Karcagon folytatódnak a néprajztudósra, Györffy Ist­vánra emlékező ünnepségek. A nevét viselő múzeum­ban — a jelenlegi időszaki kiállítási termekben — ál­landó bemutatót rendeznek, amely főleg Györffy alföldi kutatásait mutatja be. A forgatókönyv már elkészült, a termek felújítása után hoz­zá kezdenek -a tárlat rende­zéséhez. Így- a karcagi mú­zeumnak két állandó kiállí­tása lesz, a Nagykunsági Krónika címet viselő tárlat mellett Györffy István al­földi munkássága is helyet kap. Az időszaki kiállításokat a továbbiakban a felszaba­dított, majd átalakításra ke­rülő, volt raktárban rende­zik meg. Az új állandó kiállítást az országos múzeumi hónap nyitányaként mutatják be a közönségnek, ugyanakkor leplezik le a múzeum park­jában Györffy István szob­rát, névrokona, a Karcagon élő Györfi István szobrász- művész alkotását. Hírül adtuk, hogy a nagy­kun városok összefogásával újból megjelentetik a Nagy­kunsági krónikát. A debre­ceni nyomda ígérete szerint ez is elkészül az ősei ünnep­ségekre. Mindenütt siker Magyar gyermekkórus Japánban Nagy sikerrel szerepel Japánban a Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa. Az együttes június 29-én ér­kezett a szigetország főváro­sába, ahol mostanáig — min - dienütt telt ház előtt — japán diákoknak adott koncerteket. A számítógépek világát még ma is titokzatosság len­gi körül. Sokan valamiféle — laikus elmével fel sem fog­ható — csodát sejtenek az okos „masinák” képességei mögött, holott ezekre, ha nem is olyan egyszerű, de földi a magyarázat. A Me­gyei Művelődési és If­júsági Központ már ez- idáig is sokat tett azért, hogy az emberek beléphesse­nek e titokzatosnak hitt vi­lágba, és ismerkedve ’ vele, rájöjjenek arra, hogy a „cso­da” ismét csak az emberben lakozik; a számítógép az em­beri agy zseniális találmá­nya, amely így a XX. szá­zad végefelé mindjobban hozzátartozik az életünkhöz. Ismeretét éppen ezért egyre kevésbé nélkülözhetjük. A művelődési központ szakembereit tulajdonképpen ez a felismerés vezette akkor amikor az úgynevezett ha­gyományos formák; klubok, előadások, tanfolyamok mel­lett — idén először országos számítógépkészítő és -progra­mozó tábort is rendezett. A tábor július elsején nyitotta kapuit, s kéthetes program­jában hatvanan vesznek részt. — A középiskolás diáktól, a pedagógusig, a mérnöktől a könyvtárosig sok szakmá­ból, sok korosztályból kerül­tek ki az érdeklődők — mondja Nagy Lajos, az in­tézmény ismeretterjesztési csoportjának vezetője. — A résztvevők három csoport­ban végzik munkájukat. Vannak, akik a különböző programnyelvekkel ismer­kednek, a Basic mellett az Essemblert is elsajátítják, valamint a gépi kódú prog­ramozásra is látnak példát. A számítógép-építők, kezdő és haladó csoportban tevé­kenykednek,' s a tábor zárá­sáig előre láthatólag ötven, HOMELAB III. típusú 16 Kbyt-es személyi számítógé­pet készítenek el. Rada Sándor, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanára előadóként vesz részt a tábor munkájában. Elsajátítják a gép nyelvét Segítettek a vállalatok Hazaviszik az alkotást — A középiskolákban a számi tógépekről csak alapis­mereteket szerezhetnek a diákok — mondja. — Ebben a táborban jó néhány diák tevékenykedik, nekik alkal­muk van arra, hogy műsza­ki és programozási ismere­teiket is kiegészítsék. Megis­merik a gép szerkezetét, a mikroprocesszorok világát a szerkezeti elemek funkcióit, az egyes elemek működését. A gépépítés amellett, hogy az „egységben látást” biztosítja, a programozást is segíti. S hallatlanul fontosnak tartom azt is, hogy a tábor új, tech­nikai szemlélet ad a részt­vevőknek. S emellett a fentebb emlí­tett 50 számítógép is. Igaz nem ingyen, hiszen az alkat­részeket meg kellett fizetni; a számítógép-építőknek 7500 forint volt a „belépő”. — Jó néhány iskola vál­lalta az összeg befizetését — jegyzi meg Nagy Lajos — hi­szen így viszonylag olcsón tudja számítógép-parkját bő­víteni. Ugyanakkor az összeg tudásban is kamatozik, akár diák, akár pedagógus képvi­sel egy-egy iskolát. Az alkatrészek beszerzése nem lehetett könnyű feladat Egy-egy gép, több mint 1000 darab elemből áll... — Magyarországon még nem gyártanak számítógépes egységcsomagokat — folytat­ja Nagy Lajos. — Az Elekt- romodul segített legtöbbet, soron kívül, gyorsan ren­delkezésünkre bocsátotta a szükséges alkatrészeket, de rajta kívül még legalább tíz vállalattal, gyárral kerültünk „kereskedelmi” kapcsolatba. A tábor életrehívását több szolnoki üzem, intézmény is segítette. A megye középis­kolái és a Pedagógiai Intézet huszonöt számítógépet, tele­víziót adott kölcsön, a MÁV szolnoki Számítástechnikai üzeme, a SZÜV szolnoki szá­mítóközpontja s a Pálfi Já­nos Vegyipari-Finommecha­nikai és Műszeripari Szakkö­zépiskola szerszámokat, a munkához szükséges eszkö­zöket, bocsátotta a tábor rendelkezésére. Horváth Attila és Bozsér Zoltán Budapestről, a Rad­nóti Miklós Gimnáziumból érkezett. — A gépet az iskolának építjük, hamarosan el is ké­szülünk vele — mondja Hor­váth Attila. — A táborba egyébként éppen azért jöt­tünk el, hogy műszaki isme­reteinket is bővítsük. Ehhez néhány érdekes előadás is hozzájárult, de sajnos több olyan dolgot is hallottunk, amit már tudtunk. — Odahaza ugyanis eléggé intenzíven foglalkozunk a számítógépekkel — veszi át a szót Bozsér Zoltán. — Ne­künk szerencsénk van. olyan tanárunk van, aki nagyon sok időt szentel ránk, ő hív-, ta fel a figyelmünket a szol­noki táborra is. A tábor egyik érdekessé­ge az is, hogy itt diák és ta­nár együtt „tanul”. Magas László az egri köz- gazdasági szakközépiskola pedagógusa. — Lényegében tapasztalat- szerzésre jöttem — mondja. — Az iskolában szeretnénk egy számítógép-építő szak­kört szervezni, az érdeklő­dés nem hiányzik. Nyilván, része van ebben annak is, hogy számítástechnikát is oktatunk, programozókat és folyamatszervezőket képe­zünk. Diákjaimmal együtt én is kíváncsi lettem a gépek működésének műszaki is­mereteire is, ezért jöttem el Szolnokra. A tábor július 14-én feje­ződik be, s remélhetőleg jö­vőre is várja lakóit. T. E. Szalamandra, Omega, Szomszéd szerelék Nyári filmbemutatók A következő hetekben szá­mos új filmet mutatnak be a mozik, s a produkciók kö­zött több világhírű rendező alkotása szerepel. Július má­sodik félében kerül a vetítő­vásznakra Peter Zinner film­je, a Szalamandra, amely angol—olasz koprodukcióban készült és az államellenes, fasiszta csoportok itáliai te­vékenységéről szól. Augusztusban mutatják be Francois Truffaut Szomszéd szeretők című filmjét, amely­ben a francia újhullám egy­kori kiválósága ezúttal egy szerelmi történetet ábrázol. A film főszerepét az európai filmgyártás egyik „szuper­sztárja” Eerard Depardieu alakítja, s a film zenéjét ugyancsak népszerű szerző: Georges Delarue szerezte. A nyár egyik legnagyobb szabású produkciója Thomas Hardy világhírű regényének filmváltozata az Egy tiszta nő című, kétrészes francia— angol film. Roman Polanski filmjét három Oscar-díjjal jutalmazták, a főszerepet Nastassia Kinski játssza. A hónap nagy érdeklődés­sel várt bemutatói közé tar­tozik Jamcsó Miklós Omega, Omega című produkciója, mely a népszerű beat-együttes 1983-as koncertjén készült. Mezőgazdasági tájmúzeum A Fejér megyei Dég köz­ségben a Bozót patak völgyét természetvédel­mi területté nyilvánítot­ták. A patak egy helyen tóvá szélesedik és annak közepén egy kis szigeten — a Festetich kastélyhoz tartozó épületben — me­zőgazdasági tájmúzeu­mot létesítettek. A nyári idényben a munkaszüne­ti napokon látogatható

Next

/
Oldalképek
Tartalom