Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-05 / 156. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JÚLIUS 5. IA tudomány világa I Importált embriók Állattenyésztés a jelenben és a jövőben Magyar és külföldi tudó­sok — akadémikusok, állat- tenyésztői szakemberek — évek óta kutatják: milyen módszerekkel lehet a leg­jobb, a további tenyésztésre legmegfelelőbb utódokat lét­rehozni tenyésztett állataink közül. E kutatások egyre több, gyakorlatba is átvi­hető eredményt hoznak. Ma már nemcsak a kiválasztott tenyészállat ondóját lehet mélyhűtéssel tárolni, hanem a mesterséges megterméke­nyítés után az embriókat is hosszú ideig megőrizhetik —196 fokon, hogy azután a kellő pillanatban ültessék be egy másik anyaállatba. így lehet biztosítani minden szempontból kiváló egyedek tömeges utánpótlását, a „kölcsön anyák” ugyanis egyazon szülőpártól szárma­zó utódok sokaságát nevel­hetik fel egy tenyészciklus alatt. Hogy milyen pozití­vumai vannak még ezeknek a kísérleteknek, gyakorlati alkalmazásuknak, arról dr. Horn Artur akadémikus tá­jékoztatott. — 1968-ban még csupán nyolc jlyen „átültetett” bor­júról beszélhettünk. Jelen­leg a világon a százezret is meghaladja azoknak a bor­jaknak, vagy már időközben felnőtt állatoknak a száma, melyek embrió-átültetés eredményeként jöttek a vi­lágra. Ezt a módszert első­sorban az Egyesült Államok­ban, Kanadában, Ausztráliá­ban és Űj-Zélandban, vala­mint Európában alkalmaz­zák. A mélyhűtés új helyze­tet teremtett az állattenyész­tésben. A hetvenes évek vé­gén szinte forradalmasította a szaporítás módszereit, hi­szen időtől és tértől függetle­nül lehet az utódot létrehoz­ni. — Miért fontos az átülte­tés alkalmazása? — A szarvasmarha lassan szaporodó állat, évente álta­lában egy utódot ellik. Ma már — az említett módszer révén — évi 15—20 borjú jö. hét a világra, ennyi megter­mékenyített embriót lehet „kimosni” egy tehénből, a kihordás, ellés feladatát más anyaállatokra bízva. A má­sik előnye: ezzel a módszer­rel nem kell az egész te- nyészállományt fenntartani, csupán a kiválasztott meny- nyiséget, melyek a legered­ményesebb utánpótlást bizto­sítják. Ez szinte közel négy­szeres genetikai javítást je­lent. — Milyen szempontok sze­rint választják ki a donoro­kat? — Azokat a példányokat keressük, melyek a legtöbb tejet adják, melyeknek a íejési sebessége gyors, a tej minősége átlagon felüli — itt a zsír és fehérjetartalom­ra gondolok —, amelyek sza- porasága jobb az átlagnál, és így tovább. Hozzá ten­ném: nem mindig tudjuk a legjobb tehenet felhasználni erre a célra. Olykor nehe­zen kapjuk meg a legjobb példányokat, a tulajdonosok féltik teheneiket, ez az ő szempontjukból érthető is. De a magyar szarvasmarha­tenyésztés egésze lépéshát­rányba kerül az ilyen szűk­látókörűség miatt... — Egy-egy tenyészállat importja bizony sokba ke­rül. Olcsóbb, vagy drágább az embriók behozatala? — Nem olcsó, de jelentős mértékben olcsóbb, mint egy tenyészállat importálása, nem-beszélve arról, hogy né­hány esetben az állatokkal együtt a betegségeket is im­portáljuk, ami az embrió esetében kizárt. 1978 óta két­ezer szarvasmarha-embriót hoztunk be az USA-ból és Kanadából. — A szarvasmarhán kí­vül milyen állatokkal kísér­leteznek még hasonlókép­pen? — Ausztráliából juhemb- riók érkeztek. Ebből negy­ven körüli utód meg is szü­letett. Az érdekesség az, hogy az említett földrészen élőállat-kiviteli tilalom van érvényben, szerencse, hogy az embrióra —' egyelőre — nem vonatkozik. Nagyon ér­tékes az ausztrál merinó, különösen egy új, úgyneve­zett szapora merinó fajta, amely két-három bárányt ellik, kitűnő gyapja van, és a hústermelésben is jelentős. — Milyen kísérletek foly­nak napjainkban? — A juhhal való kísérle­tezés után most a húsmarhá­ban „provokálunk” ikreket. Az embriókat kettesével he­lyezzük a befogadó tehénbe, így az ikreket szül. Az Állat­orvostudományi Egyetem kollektívája segítségével vi­lágra is jött az első hazai mesterséges ikerállat-pár. A kísérletek további célja: a legújabb elképzelés sze­rint érdemes egypetéjű ikre­ket létrehozni, méghozzá úgy, hogy az embriókat a legelső, 4—8 sejtes osztódási stádumban „kettévágják”, és a két „fél embriót” — — amely normálisan osztó­dik, fejlődik tovább — he­lyezik az anyaállatba. A megszületett egypetéjű ikrek közül azután csak az egyik­kel végeznek különféle kí­sérleteket (gyógyszer, re­zisztencia, stb.), a másikon pedig kontrollálják az ered­ményeket, — mert ennél tökéletesebb kontrollállat egyszerűen nincs. Érdekességként hadd em­lítsem még meg: vannak ál­latfajok, amelyeknél nem alkalmazhatók az új módsze­rek. A lovaknál például hiá­ba sikerülne technikailag megvalósítani mindezt, az angol telivér-törzskönyv csakis a természetes úton megtermékenyített állatot ismeri el. Hiába, no, a bri­tek a konzervativizmusról híresek. Kérdés, meddig tud­nak dacolni a tudomány fel- gyorsulásával. .. Sz. J. Kevesebb energia emésztődik fel Az edzettség hatása Köztudomású, hogy ami­kor az ember nehéz testi munkát végez, szívműködé­se és lélegzése felgyorsul, vérnyomása növekszik, iz­mainak feszülése (tónusa) fokozódik, vagyis azok a mű­ködések kerülnek előtérbe, amelyek sok energiát fo­gyasztanak. A munka abba­hagyásakor a szívműködés, lélegzés, a vérnyomás stb. egy idő múltán visszaáll a nyugalmi szintre. Igen ám, de nem egyforma az edzett Kábftott halak A halakat ési más vízben élő állatokat elkálbító régebbi készítményeket olcsó, jó1! ke­zelhető, házilag gyorsan el­készíthető hatásos! szer, a szénsav váltja fel. Nagy elő­nye, hogy használatát még a legszigorúbb élelmezés-egész­ségügyi előírások síem korlá­tozzák. A legnagyobb szük­ség akkor van rá, amikor a fölöttébb ijedős növényevő halakat kell kezelni. Az ivar­termékek lefejésekor, a ha­lak kifogáskor és szállítási­kor hatalmasat ugranak, s emiatt könnyen megsérülnek. A vízihez kis töménységben adagolt szénsav megnyugtat­ja őket, nem hat gyorsan, s a halak sokáig elviselik a hatását. A nagyobb adag gyorsan és tartósan elkábít­ja a halakat, de akkor csiak rövid ideig szabad őket a vízben tartani. és az edzetlen emberek élet­működéseinek nyugalmi szintje. A rendszeres edzés „megtanítja” a szervezetet arra. hogy gazdaságosan bán­jon az energiával. Az edzet­lenek szinte „pocsékolják” az energiákat, a sportolók viszont csak annnyit „adnak ki” magukból, amennyire a célul kitűzött teljesítmény eléréséhez okvetlenül szük­ség van. Pihenéskor pedig azzal takarítanak meg, il­letőleg nyernek energiát, hogy egyfelől kevesebb ener­giájuk emésztődik fel a le­lassult szívműködéshez és lélegzéshez, másfelől szerve­zetükben fokozódnak a hely­reállító, az energiát pótló folyamatok. Ez teszi képessé őket arra, hogy viszonylag rövid pihenőidő után újabb nagy teljesítményt érjenek el. Az edzettség, a teljesítőké­pesség mérésére — az elekt­ronika jóvoltából — ma már sokféle készülék áll rendel­kezésre. Képünkön egy ilyen — nyugatnémet gyártmányú — műszer-együttest látha­tunk. Azt a pillanatot örökí­tette meg a felvétel, amikor egy férfit az úgynevezett spirometrikus készülékkel vizsgálnak meg. Miután egy kerékpárhoz hasonlító „jár­művön” jelentős mértékben megerőltette magát és „kifo. gyott a szuflája”, egy, az elektronikus készülékhez kapcsolt szájcsövön keresz­tül kell lélegeznie. A modern készülék a légzés mennyisé­gének a frekvenciájának, az oxigénfelhasználás, a szén­dioxidkilégzés és a kiléleg­zett levegő egyéb adatainak az értékeit analizálja és így átfogó képet nyújt a vizsgált személy teljesítőképességé­ről. Cigaretta, szikra, villám Veszélyes erdőtüzek Megállják a helyüket Autót vezető nők Egy londoni biz­tosító társaságnak az a véleménye, hogy a nőket ki­sebb összegért le­het biztosítani, mint a férfiakat, mert veszélytele­nebből vezetnek. A volánnál ülő nő — akit gyakran kinevetnek és bí­rálnak — eszerint egyáltalán nem tűnik olyan ügyet­lennek, mint álta­lában hiszik. A statisztikák is megerősítik ezt. Az NSZK-ban pél­dául az autót ve­zető nőknek éven­te csupán 1,6 szá­zaléka okoz bale­setet. Az állandó­an volánnál ülő férfiaknak viszont 4,8 százaléka, az­az háromszor any- nyi. Hogyan _ le­hetséges akkor, hogy a közlekedés női résztvevői új­ra és új na feltűn­Hazánkban még ritkaság a nagy te­herautó vagy kamion volánjánál Ülő női vezető, több országban azonban már vannak ilyen „amazo­nok”. (Persze az általuk vezetett gépjármű is olyan kiképzésű, hogy ne legyen szükség nagy erőkifejtésre.) nek habozó és ag­godalmaskodó ügyetlenségük miatt, és nem egyszer aka­dályozzák is a forgalmat? Nyílván van valami oka a férfi autóvezetők sóhajának: „Persze nő vezeti!” A statisz­tikák erre is választ adnak. Az NSZK-ban például mint­egy 8 millió nőnek van jo­gosítványa anélkül, hogy használná is. Ök ugyanis egyáltalán nem vezetnek. Nem sok remény van arra, hogy ez a helyzet megvál­tozzon. Hacsafc a férfiak meg nem változnak, és nem lesz­nek türelmesebbek. Ha gyakrabban át nem engedik a volánt a feleségüknek. A legtöbb nő még ma is ponto­san abban az időpontban szerzi meg vezetési gyakorla­tát, amikor a forgalom a leg­kisebb : vasárnap. Vasárnap nem járnak a teherautók, a családapák nem sietnek, mert nem kell a munkahely­re menniük; az autóbuszok és villamosok forgalma is kisebb. Vasárnap tehát nem a megszokott forgalmi viszo­nyok uralkodnak. Hogyan gyűjtsön a nő tapasztalatot, és hogyan javítson vezetési stílusán? Hozzájárul ehhez, hogy a legtöbb férj. aki va­sárnap átengedi feleségének a volánt, egyáltalában nem olyan nemes lelkű, amilyen­nek a gesztusból látszana. Jaj annak a nőnek, aki hibá­zik. A férj szidja és piszkál­ja, mert ő mégiscsak többet ért az autózáshoz. Ez meg­bénítja a nő kezdeményező­készségét, csökkenti az önbi­zalmát, s az autózás már nem öröm számára, hanem teher. A nőkn<% tehát csakis azt javasolhatjuk, hogy kö­veteljék jogaikat, és energi­kusan ragaszkodjanak ahhoz, hogy rendszeresen vezethes­sék a kocsit. A legjobb az, ha a férj nem is megy velük. A nők sok olyan tulajdon­sággal rendelkeznek, amelye­ket gépjárművezetéskor hasznosíthatnak. Szeretik például az olyan feladato­kat, amelyekben a kézi tevé­kenység egyhangú munkája automatikussá válik. A gép­járművezetés is ilyen gépie­sen végzett tevékenységeik mozgássorozataiból áll. A nők kiválóan, alkalmasak az ilyen mozgássorozatok lebo­nyolítására, már csak na­gyobb kézügyességüknél fog­va is. Kézmozgásaik pontos­ság és gyorsaság szempontjá­ból jobbak a férfiakénál, mert ujjaik! hosszabbak, de hüvelykujjuk rövüdebb. Haj- lásnál segíti őket a rövidebb comb és a hosszabb törzs, kö­nyöküket is jobban át tud­ják hajlítani, tehát a kör irá­nyú mozgásokat. — amilyen a kormánykerék forgatása is — jobban el tudják végezni, mint a férfiak. A perspekti­vikus látás és a mélységlá­tás tekintetében a nők szin­tén túlszárnyalják férfi veze­tőtársaikat. A nők a látá­si benyomásokat alaposab­ban feldolgozzák. Nem volna teljes képünk a nők vezetési magatartásá­ról, ha nem válaszolnánk ar­ra a kérdésre: miben előzik meg a férfiak a női vezető­ket? Tény, hogy a nők las­sabban sajátítják el a veze­téstechnikai és műszaki ügyességet, és ebben nem is jutnak el olyan fokra, mint a férfiak. Az sem vitatható, hogy a vezetési munkával kapcsolatos fizikai erőkifej­tésben a nők nem versenyez­hetnek a férfiakkal. Milyenek tehát a nők a vo­lánnál? Ha latolgatjuk autó­vezetési erényeiket és hátrá­nyaikat, meg kell állapíta­nunk, hogy megállják a he­lyüket. Ugyanakkor figye­lembe kell vennünk a női szervezet felépítéséből kö­vetkező kisebb teljesítmé­nyeiket és időszakos kiesése­ket. B, I. A kitavaszodástól az ősz derekáig évről évre hol több, hol kevesebb, de mindig je- jentékeny hazai erdőterület válik a tűz martalékává. Az erdőtüzek okát egyrészt ter­mészeti, másrészt társadalmi — emberi —■ oldalról kell1 sizemügyre vennünk. A me­leg időszakban, a száraz idő­járáskor az erdő olyan, akár a tapló: egyetlen szikra ele­gendő, hogy lángba borul­jon. Kiváltképp gyúlékony a fenyő, mert fája és levelei gyantásak, így gyorsabban terjesztik a tüzet, és a lomb­levelű élőfáknál izzóbban ég­nek. Magyarország teljes er­dőterületének ugyan csupán nyolc—tíz százalékát teszik ki a fenyőfajok, szórványos csoportjai mégis gyakran gócai az erdőtüzeknek, ziva­taros esőzéskor is. Ilyenkor egy fába belecsapó egyetlen gyújtó villám tói perceken be­lül lángba borulhat az egész fenyves, és az égő fenyőkről aztán a környező lomblevelű fákra is átterjedhet a tűz. Az erdőtüzek nagy többsé­ge azonban megelőzhető len­ne, hiszen nagy százalékban közvetlen emberi hibából tá­mad. Az emberi okok között — a 'bűncselekmények vagy betegségnek minősülő gyúj­togatásról nem beszélve — a gondatlanság szerepel az első helyen (eldobott edgarét- tavég, tökéletlenül elham­vasztott tűznek megmaradt zsarátnoka stb.). Szélben ter­mészetesen fokozottabb a tűzveszély. Az iparosodás és a gépesítési is növeli a tűz­veszélyt. Az erdők peremén létesült ipartelepek kémé­nyeiből kipattanó vagy az er­dők szomszédságában dolgo­zó erőgépekből, traktorok­ból távozó, a széllel tovaso­dort szákra könnyen lángba boríthátja a száraz avart. A tűz eloltása nehéz és költsé­ges, amellett nem isi mindig lehetséges. A legfőbb tenni­való tehát a megelőzés. Képünkön az erdőtűz meg­fékezésén fáradozó tűzoltó­kat láthatunk veszélyes mun­kájuk közben. Darázsméreg Ahhoz, hogy darazsakból kivonjanak egy gramm mér­get, 150.000 darazsát kell „megfejni”. Izraeli kutatók a darázsmérget narkózissal és elektrosokkal szerzik meg. A darázsifészek lakóit éjjel, amikor az összes állat együtt van, éterrel elkábítják, majd mélyhűtött állapotban labo­ratóriumba szállítják. Az ál­latok a potrohúkban lévő méregzsák megnyomásával kézzel „fejhetők”. A darázs­méregre allergiapróbákhoz és allergiás betegek kezeléséhez van szükség. Ha valaki pél­dául túl érzékenyen reagál a darázsméregre, már egyetlen szúrási is súlyos vérkeringé­si zavart, sőt bizonyos! kö­rülmények között még élet- veszélyes sokkot is okozhat. Ennek megelőzésére a bete­get a darázsméreg fokozato­san növekvő mennyiségével teszik érzéketlenné,

Next

/
Oldalképek
Tartalom