Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

xxxv. évf. m. sz., 1984. július 26., csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Kádár János a Habselyem Kötöttárugyárban Üzem/átogatás — Találkozó szocialista brigádok képviselőivel Kádár János tegnapi munkanapiának java részét a Habselyem Kötöttárugyár­ban töltötte; a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első tit­kárát az ország legnagyobb fehérnemű- gyártó vállalatához elkísérte Havasi Fe­renc. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A nagy múltú, ma már évente mintegy 2100 tonna kötöttárut gyártó, 1,3 milliárd fo­rint árbevételt elérő, csaknem 4000 em­bert foglalkoztató gyár pesterzsébeti köz­pontjának bejáratánál késő délelőtt a ven­dégeket Kapolyi László ipari miniszter. Borbély Gábor, az MSZMP Budapesti Bi­zottságának titkára, Csillik András, a XX. kerületi pártbizottság első titkára, Gyulai Gusztáv, a városrész tanácselnöke, vala­mint a vállalat vezetői, köztük Gyebroszky Andrásné vezérigazgató és Hernádi Ká- rolyné, a pártbizottság titkára fogadták. Farkas Ágnes kötőnő, a szakma ifjú mes­tere kedves szavakkal, virágcsokorral üd­vözölte a párt első titkárát, akit . ezután a nagyüzem irányítói tájékoztattak a kö­töttárugyár életéről, gazdasági eredmé­nyeiről. Kádár János, az MSZMP KB első titkára tegnap a Habselyem Kötöttárugyárba látoga­tott. Az üzemlátogatás után a szocialista brigádok vezetőivel, az angyalföldi és vidéki te­lephelyek képviselőivel, találkozott. A képen: Kádár elvtárs a kötődében Hajdú Imréné lánchurkolóval vált szót. Az immár nemzetközi hí­rű nagyvállalat 1961-ben a Pesterzsébeti Kötöttárugyár és a Habselyem Kötöttáru- gyár összevonásával alakult. Termékeit — leginkább a szintetikus és kevert fona­lakból készült női fehérne­műket, de a különböző blú­zokat, női és gyermekruhá­kat, szabadidő-öltözékeket is — ma már nemcsak a hazai üzletekben találhatja meg a vásárló: az évi csaknem 17 millió darab konfekcionált készárunak 20 százalékát a szocialista, 15 százalékát a tőkés országokba exportál­ják. Portékáik leginkább azért kedveltek, mert — át­gondolt piacpolitikájuknak köszönhetően — minden fo­gyasztói réteg, minden kor­osztályú és ízlésű vásárló talál közöttük neki tetszőt. A vállalat életében ugrás­szerű fejlődést hozott az a rekonstrukció, melynek so­rán több, nagy jelentőségű beruházással éltek. Egyebek között festő-kikészítő üzemet építettek, felújították kelme­termelő gépparkjukat, kpn- fekcióüzem létesült Kazinc­barcikán. Ma már Pesterzsé­beten, Angyalföldön és a Borsod megyei városon kí­vül Kecskeméten, Kiskun­félegyházán, valamint az or­szág több más településén is van a vállalatnak — együt; tesen tizenegy — gyára. Együtt a modem technika és a szaktudás Napjainkra — e beruhá­zásoknak, a műszaki fejlesz­téseknek, a munkafolyama­tok ésszerűsítésének, a rend­szeres (gyártmányfejlesztés­nek is köszönhetően — a legmagasabb igényeket kielé­gítő termékeket képesek a piacra küldeni. A közvetlen hangulatú be­szélgetésen a vállalat veze­tői hangsúlyozták: hiába lenne minden modern tech­nika, a korszerű üzemszer­vezés megannyi módja, ha nem volnának szépszámmal olyan — hűséges, kipróbált, nagy szaktudású — dolgozók, akik a technikát magas színvonalon működtetik, a jól szervezett munkát fe­gyelmezetten, lelkiismerete­sen végzik. A dolgozók 90 százaléka nő, akiknek fá­radhatatlansága, nagy ta­pasztalata, kitartó munkája sok nehézségen segítette, se­gíti át a nagyvállalatot. E munkáról üzemlátogatá ­son szerzett benyomásokat a Központi Bizottság első tit­kára. A körkötő üzem bejá­ratánál Kádár Jánost és kí­séretét Módler László, a gyáregység 30 éves helyet­tes vezetője fogadta, aki 1976, vagyis a diploma meg­szerzése óta dolgozik itt. ö és Gyebroszky Andrásné — aki, mint e percekben is kiderült: nemcsak a termék- szerkezetnek, a gyártási technológiának, a nemzetkö­zi piacnak kitűnő szakértő­je, de személyes ismerőse szinte valamennyi dolgozó­nak — nagy szakértelemmel kalauzolták a vendégeket a főleg szintetikus női háló- és felsőruhák alapanyagát gyártó gépsorok között. A párt első titkárát lépten- nyomon virágcsokorral, kéz­fogással, öleléssel köszöntöt­ték a dolgozók, jó egészséget, hosszú életet (kívánva neki. A vendégek útja ezután a varrodába vezetett: kalauzuk (Telefotó — KS) Pálya Franciska részlegveze­tő volt, aki 33 esztendeje dolgozik a gyárban. Az itt tevékenykedő, mintegy 35— 40 asszony, lány fürge kezei nyomán szabadidő- és felső­ruhák, bltúzok, szoknyák, pó-' lók kerülnek le a gépekről. Munkájukat, annak eredmé­nyeit, vagyis a kész darabo­kat látva s hallván, hogy az itt dolgozók valamennyien törzsgárdaitagolk, 45 száza­lékuk párttag — Kádár Já­nos így buzdította a részleg- vezetőnőt : — Vigyázzon erre a jó csa­patra! Besztercán Jánosné, az üzemrész Előre Szocialista Brigádjának vezetője arra kérte Kádár Jánost: látoga­tását bejegyzéssel tegye em­lékezetessé a brigádnapló­ban. A vendég a többi között a következőket írta a lapok­ra: „Örülök, hogy alkalmam volt eljönni ide, ahol szor­galmas munkával, kiváló mi­nőségű terméket gyártanak, olyat, amelyre a hazai fo­gyasztóknak és a népgazda­ságnak egyaránt szüksége van.” Hasonlóan színes szavak kerültek — Tuska Kálmánné brigádvezető kérésére — a lánchurkoló üzem Lenin Bri­gádjának könyvébe is. Ez az üzem az egyik „klasszikus” gyáregysége a vállalatnak, hiszen itt is az alaptevékeny­séggel, vagyis a szintetikus fehérneműkhöz, ruhákhoz szükséges kelmék előállítá­sával foglalkoznak. Az itteni kalauz, Ujj Gábor művezető régi emléket elevenített fel: hajdanán a Parlamentben egy fogadáson autogrammot kért Kádár elvtárstól kisfia számára. A kis gyerek azóta szakmunkás lett — Kádár János gratulált az apának a fiához és a fiúnak az apjá­hoz. Már jócskán elmúlt dél, amikor az aktívaülés hely­színére érkeztek a vendégek. A gyár éttermében a vállalat 131 szocialista brigádja, az ezekben tevékenykedő 1566 dolgozó képviseletében mint­egy harmincán várták a Központi Bizottság első tit­kárát, hogy beszámolhassa­nak neki sikereikről, gond­jaikról. Elsőként Som Lászlóné, a beszerzési osztály dolgozója emelkedett szólásra, elmond­va: a párt közelgő legfelső fóruma tiszteletére alakult „XIII. kongresszus” nevű komplex ifjúsági brigádjuk azzal a felhívással fordult a vállalat többi kollektívájá­hoz: csatlakozzanak a kong­resszus, valamint felszabadu­lásunk 40. évfordulójának tiszteletére kibontakozó munkaverseny -mozgalom­hoz. Ennek során mindenek­előtt jobb minőség elérésére törekednek, maradéktalanul eleget kívánnak tenni ex­portszerződéseiknek, 3 szá­zalékkal növelni szeretnék belföldi szállításaikat. Egy huszonnégy esztendő­vel ezelőtti találkozóra emlé­keztette a vendéget Tatár Józsefné, az angyalföldi gyár igazgatója: 1960-ban járt ná­luk Kádár János. Akkor is voltak, ma is vannak gondok — mondotta az igazgatónő —, ám míg akkor azt kér­deztük, mikor lesz a textil­iparban is szabad a szombat délután, mikor lehet majd mindennap húst kapni az üzletekben — addig mára ál­talánossá vált a 40 órás munkahét, és egy-egy ABC szinte terülj-terülj asztal­kámnak tűnik. Ma két téma foglalkoztatja leginkább az asszonyokat, lányokat: béké­ben szeretnének élni, és olyan fizetést kapni, amely becsü­letes munkájukat megilleti, amiből meg tudják fizetni még a mostani magasabb pi­aci árakat is. Ágh Lajos gép­lakatos a textiliparban dol­gozó vasasok helyzetét, fő­leg utánpótlásuk gondjait elemezte, mondván: érthe­tetlen, vajon miért „zsenáns” a fiataloknak, hogy lakatos­sá, maróssá legyenek. Ügy vélte, a szakközépiskoláknak az általános műveltség fej­lesztésén túl többet kellene törődniük a szakmai felké­szítéssel. Munkáról, életszínvonalról — Ne vegye panaszkodás­nak, Kádár elvtárs, amit mondok — kezdte Léber Imréné modellszerkesztő, ám a megszólított nevetve megnyugtatta: — Ügy ve­szem, ahogy mondja! Léberné ugyanis arról szá­molt be, hogy mind nehe­zebben tudja tartani koráb­bi életszínvonalát az, aki­nek nincs módja mellékjö- vedelmre szert tenni, már­pedig a többgyerekes csa­ládanyák nagy részének nem jut ideje pluszmunká­ra. őket különösen bosz- szantja a mindinkább ta­pasztalható kapzsiság, a csúszópénzek terjedése, — Nekünk pedig nem igen telik borravalóra, bár jövedelmünk nem rossz — ezt már Metzger Józsefné, (Folytatás a 3. oldalon.) Villanymotorok állórészeit esztergálja Lévai József, az új­szászi Vegyesipari Szövetkezetben. Ezt a terméket a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyára részére szállítják. Ké­pünkön a TK—100-as típusú készül. Magyarországra látogat a kambodzsai miniszterelnök A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghí­vására Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke ma párt- és kormányküldöttség élén hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik. Feltöltik az új gabonatárolókat Javában tart az aratási nagyüzem a földeken; a búzaszállítmányok folyama­tosan érkeznek a felvásárló helyekre. A Gabonatröszt vállalatai felkészültek a termés fogadására. Javítják a raktározás feltételeit az új, nagy befogadóképességű silók; a korszerű létesítmé­nyek közül háromnak a fel­töltését megkezdték. Orosházán 30 ezer tonnás vasbeton siló tárolórésze ké­szült el. A létesítményt fo­kozatosan terhelik, a mér­nökök figyelik, hogy a szá­mításoknak megfelelően „vi­selkedik-e” a ^vasbeton szer­kezet. A tervek szerint ugyanis teljes terhelésnél 40—50 cm-t süllyed majd a tároló. Szekszárdon 20 ezer tonnás gabonaraktár készült el a már meglévő, hasonló nagyságú építmény mellett. A terhelési próbákat itt is megkezdték. Tovább folytatják és vár­hatóan az év végéig fejező­dik be egy Szolnok megyei 5000 tonnás csamoktároló éé egy másik, Szabolcs-Szatmár megyei tároló építése. A Mezőgép tószegi gyára NDK exportra, kooperációban, eb­ben az évben 4 ezer 300 E—318-típusú rendkezelő adaptert szállít. Képünkön vasúti kocsikba rakják a szállítmányt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom