Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-24 / 172. szám
4 1984. JÚLIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KRITIKUS NAPOK a háziasszonyok és a férfiak, akik a bevásárlásért felelősek a családban, rendre tapasztalják, hogy a hét eleje és vége kritikus időszaknak számít az élelmiszerkereskedelemben. Szombaton délelőtt gyakran már az ABC áruházak polcai is félig üresek, a kisebb üzletekben pedig az olcsóbb szalámit, kolbászt, az ízesített krémtúrót is hiába keressük. A hét végén előfordul, hogy idő előtt elfogynak a keresettebb húsrészek, és az amúgy bővében lévő csirke sem kapható korlátlanul. Hétfőn reggel, ha lehet, még csupaszabbak a hűtőpultok — legalábbis a nagyobb üzletekben. A kisebbek ugyanis kisem nyitnak. Azok kedden reggel kezdik feltölteni áruval az eladóteret, s mire nagyjából minden szállítótól mindenféle termék megérkezik, már szerdát mutat a naptár. A biztonságra törekvő háziasszony ezért három napra szorítja össze az alapos bevásárlás idejét: szerda, csütörtök és péntek az a néhány nap, amelyen a megszokott, az elvárható választékból lehet válogatni. Vagyis a hét kisebbik felén van csak módunkban beszerezni mindazt, amit a mező- gazdaság és az élelmiszer- ipar produkál. Vagy három évvel ezelőtt lényegesen jobb volt a helyzet. A kereskedelem kritikus napjai nagyjából azóta jelentkeznek, amióta általánossá vált az ötnapos munkahét. Ahhoz ugyanis, hogy a kereskedelmi dolgozóknak ki tudják adni a heti két szabadnapot, az egy-két személyes üzleteket — és országszerte ezek vannak többségben — a boltot nemcsak vasárnap, hanem a hét még egy napján zárva kell tartani. A plusz egy nap többnyire a hétfő, aminek két oka is van. Egyfelől a bolti dolgozóknak is az az előnyös, ha a második szabadnapjuk a vasárnaphoz csatlakozik, másfelől a megfigyelések. szerint hétfőn amúgy is kisebb a forgalom; a háztartások a hétvégi maradékot fogyasztják. De miért szűkül be a választék a hét végén és a hét elején az ABC-áruházakban is? A szombatra egyszerű a magyarázat: az óvatos boltvezetők a gyorsan romló termékekből keveset rendelnek, nehogy hétfőig lejárjon a fogyaszthatósági idejük. Hétfőn a nyitáskor pedig azért nincs párizsi vagy olcsó kolbász, mert az előző hétről nem maradt — nem is maradhatott —, a friss pedig meg sem érkezhetett, hiszen az iparban sem dolgoztak szombaton és vasárnap. Amíg a hétfőn frissen készült tejtermékek, felvágottak minden üzletbe eljutnak, addig bizony eltelik egy délelőtt vagy egy egész nap, attól függően, mikor, hová szállít a húsipar, a tejipar, a hidegkonyha, a cukrászat. Tovább bonyolítja a vásárló heylzetét, hogy a tartós árúk — liszt, cukor, konzerv és más hasonlók -X- a nagykereskedelmi vállalatoktól érkeznek úgynevezett túrajáratokkal. Ez az elnevezés valamiféle menetrendet takar, amely szerint a füszértek teherautói meghatározott időnként — nyolctíz naponként — keresik fel az üzleteket a rendelt áru - val. Csakhogy a kereslet is ingadozik olykor, ezért az sem kizárt, hogy a tárolható élelmiszerek valamelyike szintén hiányzik egy-két napig. Így történik, hogy egyes helyeken még szerdán, csütörtökön, vagy pénteken sem lehet egyszerre minden szükséges árut megvásárolni, és hol a kekszért, piskótáért, hol a bébiételért, az üdítőitalért, hol a friss sajtért, felvágottért újra és újra el kell menni a boltba. Belejátszik még mindebbe a kereskedelem érdekeltsége is, amely azt diktálja, hogy minél kisebb készlettel minél nagyobb forgalmat bonyolítson le. A boltosok tehát a tartós árukat sem igyekeznek különösebben raktározni: lehetőleg csak annyit tartanak, amennyi gyorsan eladható. Ügy tűnik, a megváltozott helyzethez elsősorban a vásárló kénytelen alkalmazkodni. Tekintve, hogy jóformán minden háztartásban van már hűtőszekrény, felesleges is minden nap vásárolni: ésszerűbb és egyszerűbb több napra előre beszerezni az enni-innivalót. Különösen vonatkozik ez azokra, akik saját kocsijukon vihetik haza az alaposan megpakolt kosarakat, szaty - rókát. De az ötnapos munkahét előnyeit élvező élelmiszer- ipartól is elvárható, hogy korszerű módszerekkel segítse a háztartásokat. Mindenekelőtt azzal, hogy tovább növeli az eltartható termékek választékát. A tartós és fél tartós tej, a sokáig tárolható szendvicskenyér mellett hasonló tulajdonságú felvágottak előállítása a feladat. A nagykereskedelmi vállalatok szállításainak szüneteit a boltosok úgy hidalhatják át, ha szükség esetén nem várnak a túrajáratokra, hanem igénybe veszik a kereskedők áruházait, ahol azonnal, várakozás nélkül kiszolgálják a viszonteladókat, így lehet gyorsan pótolni a véletlenül kifogyóban lévő lisztet, cukrot, édesárut, kon- zervet, miegymást. Hz ötnapos munfcahét olyan vívmány, amelyből nem lenne igazságos kire- keszteni a kereskedelemben és az élelmiszeriparban dolgozókat. Az viszont képtelenség, hogy a bőségesen rendelkezésre álló élelmiszerekhez a fogyasztók csak nehezen jussanak hozzá. Az iparnak a tartós termékek előállításával, a kereskedelemnek a rugalmasabb áru- beszerzéssel, a vásárlónak pedig némi otthoni tárolással ajánlatos ellensúlyozni az ötnapos munkahéttel járó következményeket. G. Zs. Emlékek nélkül nem lehet élni Jászapáti filmkrónikása A kis vetítőgép halkan berregni kezd a félhomályos szobában, a vásznon megjelenik egy szürke folt. Azután kitisztul a kép, némán gesztikuláló, mosolygó, beszélgető emberek csoportja látható. __ Ez a kádfürdő avatásán k észült — mondja dr. Ve- cséssy Sándor, nyugdíjas jogász. a film készítője. Változik a kép. Házat építenek. a félmeztelen, svájcisapkás férfiak kicsit zavartan belemosolyognak a felvevőgép lencséjébe. — Az elmúlt tizenöt évben történt nevezetesebb eseményeket mind fölvettem. — A régi Jössze fürdő feltöltését, ünnepi felvonulásokat, az új iskola felavatását, a kenyérgyár építését, átadását, az új hidroglóbusz összeszerelését, a gimnázium ünnepségeit, mindent. Idős emberek. Kicsit feszengve állnak a felvevőgép előtt, a kezükben bot. pipa, egyik-másikuk kihúzza magát. mint valamikor Ferenc Jóska hadseregében. . . — Már nem él — mutat a vászonra dr. Vecséssy Sándor. — Ö se. . . ez az öreg bácsi nagyon beteg... ez már szintén nem él... egy-egy mozdulatuk, mosolyuk azonban megmaradt a filmen. Ha nem is az örökkévalóságnak, de nekünk, az utódoknak, meg akik majd utánunk jönnek. Ez is fontos, legalább annyira, mint a nevezetes események megörökítése. Az öregek napközije. Idős asszonyok csoportját mutatja a film, azután egyenként elmennek a kamera előtt, és eltűnnek az épületben. Dr. Vecséssy Sándor sorolja a neveket. A tanárnőét, akinek a keze alatt nemzedékek nevelkedtek föl, az egykori tanácsi előadóét, aki intézte a község ügyes-bajos dolgait, s egyszerű háziasz- szonyokét... — Sándor bácsi mindenkit ismer? — kérdezem önkéntelenül, és arra gondolok, sokan azt sem tudják kikkel laknak egy lépcsőházban. Nevet. — Egész életemben érdeklődő ember voltam. Szerettem tudni mi történik a világban, elsősorban körülöttem. Kerestem az emberek társaságát, meg igyekeztem hogy mindig elfoglaljam magam. Lefut a film. Meggyújtja a villanyt, azután kihajtja a régimódi spalettákat. A napfény elönti a szobát. — Hatvannyolc éves vagyok, hobbiföldet művelek, Ikirándulni járok, dolgozom az apáti sportegyesületben, filmezek, fotózom, így aztán nincs időm unatkozni, és nem érzem fölöslegesnek magam. — Sok ember filmez és fotózik a saját kedvtelésére, de kevesen örökítik meg ilyen céltudatosan a környezetüket. .. — Sok ember lenézi, negligálja a saját faluját, ki tudja miféle városokhoz hasonlítja, és szerencsétlennek érzi magát, hogy ott kell élnie. Ez tőlem idegen. Én akarok és szeretek is itt élni. De hogy igazán otthon legyek, érzékelnem kell, hogy egy vagyok egy végtelen sorban. Sosem értettem azokat, akik nem őrzik az emlékeiket. Emlékek nélkül nem lehet élni, azok kötnek oda valahová, segítenek megkapaszkodni. Nélkülük gyökértelenné válik az ember. . . — önmagának készíti-e a filmeket, vagy mások is érdeklődnek irántuk? — „Jászapáti 15 éve” címmel négyszer tartottam egyórás vetítést a könyvtárban. Nagyon sokan eljöttek. És a sorozat folytatódik, hiszen több mint százötven tekercs van, több tízórás anyag. Legközelebb októberben vetítek. — Mibe került a százötven tekercs? — Sose számoltam össze — mondja nevetve. — Alkoholt, kávét nem iszom, nem cigarettázom, amit azon megtakarítok, bőven kifutja. Persze ezek a filmek és ké1^«#4 ^ .. í lííijiPssa •rs Új SZOT-üdülő az Ezüstparton Több mint tíz esztendeje működik Ba- latonszéplakon négy épületben az az üdülő, amely eddig is csoportonként ezer felnőttet és ötszáz gyermeket fogadott. A júniustól üzemelő ötödik épület társainál is nagyobb és impozámsabb. Ide a szünidőben a családos üdülés idején turnusonként hétszáz felnőtt és háromszázötven gyermek érkezik. Az öt épület egy üzemegységet alkotva a SZOT legnagyobb üdülője. Az új létesítmény kooperációs beruházásként épült: kilenc szakszervezethez tartozó, több vállalat pénzeszközeit koncentrálta a SZOT. A vállalkozásban a Vasas, Vegyész, ÉDOSZ, KPVDSZ, Közlekedés, Nyomdász, Textiles, Közalkalmazott, MEDOSZ szakszervezet működött együtt. Egy férőhely ára hatszázezer forintba került. Kivitelezője a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat volt. A szállodaépület kilenc emeletes, keleti—nyugati fekvésű. Háromszázötvennégy szobája összkomfortos, fürdőszobás, loggiás. Külföldiek és magyarok Tiszai túrázók Vasárnap a Szabolcs-Szat- már megyei Csengerben ünnepélyesen megnyitották a nemzetközi vízitúrát. Másfélszáz vízijárművel csaknem háromszázan indultak útnak az augusztus 12-ig tartó, Szegeden befejeződő túrának. A magyar, cseh, osztrák, NDK- és NSZK-beli résztvevők 16 kilométert tesznek meg a Szamos festői szépségű felső szakaszán, kedden Vásárosnaménynál találkoznak a Tiszával, amelyen 661 kilométert eveznek végig a célállomásig. A víziút tetszés szerint megszakítható, illetve újabb résztvevők csatlakozhatnak hozzá. pék nem annyit érnek, amennyit fizettem értük. Egyediek, pótolhatatlanok, ilyen értelemben értékük föl sem becsülhető. — Vannak-e további tervei? — Vannak bizony! Rendezni kellene a több ezer képet, albumot készítünk sportfotókból, lesz a főtéren egy képes híradó, oda készíted fölvételeket, és a legfontosabb: száz színes dián szeretném megörökíteni Jászapáti legjellegzetesebb részeit. épületeit, hogy megmaradjon az utódainknak: ezt látták itt őseik a XX. század végén. B. A. Víz van már, villany is lesz Százötven telek Szandaszölősön „Látott már olyan építési telket, ahol se víz, se villany? Nem. Na ugye! Ha látni akar, menjen SzandaSző- lősre, a Tóth Árpád út környékén több tucat kiparcellázott. családi háznak szánt portát láthat, ahol se híre, se hamva az alapvető közműveknek.” Ennyit közölt a felháborodott telefonáló (pontosabban ennyi volt véleményéből a nyomdafestéket tűrő) és lecsapta a kagylót. Építési telkek, víz és villany nélkül! Az volt a feltevésem, hogy ez csak rágalom vagy fatális félreértés lehet. Aztán a helyszínen gyorsan kiderült, hogy sem egyik, sem másik. A Tóth Árpád, a Vörösmező és a Kölcsey út által határolt területet, amely egy évvel ezelőtt még hereföld volt, tavaly októberre 150 hagyományos családi ház (építésére alkalmas telekké osztották fel. A városi tanács a használatbavételi díj megállapítását (400 forint négyszögöle) és a telekigénylők közül a használók kijelölését vállalta magára. A többi, a közművesítés. a szerződések megkötése az OTP dolga. A parcellázás után nem sokkal később a hivatalos ügyletek lebonyolításakor derült ki, hogy gond van, nincs közműves ít- ve a terület... Való igaz, boncolgathatnánk a késedelem okát, de utólag már nincs sok értelme. Annál is inkább, mert akik az idén februártól vették használatba a telket, korrekt tájékoztatást kaptak a helyzetről. A másik megoldás az lehetett volna, hogy leállítják a telkek tartós használatba adását addig, amíg a közművek elkészülnek. A leendő házépítők azonban ezt nem akarták. Ügy gondolták, ha a víz és a villany hiányában nein is tudnak építeni, a telek rendezésével, anyagvásárlással előkészíthetik a házépítést. Pillanatnyilag kevés híján száz teleiknek van gazdája. További negyven telken komfort nélküli családi házak épülnek a szanálásra ítélt barakkok lakóinak. Ez igaz, hogy még csak terv, amelynek nincs meg a teljés anyagi fedezete. A terület alapközművesítése azonban már nem csupán terv, hanem részben tény. A Víz- és Csatornamű Vállalat a vizet a területre már bevezette (holott csak az év végére vállalta). A Ti- tász a villanyhálózat kiépítését szeptember végére, október elejére ígéri. Nem a jó- szándékon, hanem anyag (légkábel) hiányán múlik, hogy a villanyra még 3 hónapot kell várni. Az eddigi legolcsóbb Hazai személyi számítógép Az eddigi legolcsóbb hazai személyi kisszámítógép sorozatgyártását kezdték meg a sárisápi Űj Élet Termelőszövetkezetben. A Primo elnevezésű újdonság több típusa készül, az egyszerűbb gép ára 11.500 forint, s a nagyobb — hatvannégyezer információegység tárolására képes — gépé sem haladja meg a 20.000 forintot. A basic programnyelven programoztatható számítógépek „tudása” megegyezik a hasonló nagyságú külföldi mini komputerekével. Csatlakoztathatók magnókhoz és bármilyen típusú televíziós készülékhez is; monitorukon képes, grafikus ábrák jeleníthetők meg. A berendezés klaviatúrája nem tartalmaz mechanikus alkatrészeket, tehát a kezelőegység élettartama igen nagy. A Primo első példányait különböző helyeken — főleg iskolákban — tesztelték, s kitűnő bizonyítványt állítottak ki róla. Az év végéig háromezer darabot gyártanak b'előle és jövőre az igényeknek megfelelően növelik a termelést. Az Elektromodul gondoskodik az alkatrészekről és a hazai forgalmazáson kívül a későbbiekben exportálja is az új terméket. A Gelka felkészült a Primo javítására.
