Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

1984. JÚLIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Táborozzunk, de így? Született Fegyverneken Péterfi István emlékezete Ha tánc, akkor Jászberény, ha báb, akkor „Miklós” A gyerekek reggel fél 6-kor kelnek. Télen azért, hogy iskolába menjenek, nyáron azért, hogy „nyaraljanak”. Számukra a nyaralást több­nyire a napközis táborban el­töltött hetek, hónapok jelen­tik. Szolnokon a korábbi évek­hez hasonlóan idén is a ti- szaligeti strand ad otthont a táborozó kisdiákoknak. A va­káció első felében a Széche­nyi lakótelep „zöld” iskolá­jában is „nyaraltak” gyere­kek, de hétfőtől ők is a tisza- ligeti napközibe járnak. Az iskolai „táborhely’’ pedig sok tekintetben jobb volt. Annyiban feltétlenül, hogy a hetven kisdiák kényelme­sen elfért, sőt, ebéd után még aludni is tudott a „há­lószobává” alakított tornate­remben. Az pedig — a pe­dagógusoknak köszönhetően — soha sem fordult elő, hogy a tűző napon az iskola ud­varán vagy bent a termek­ben unatkozzanak. Strandra, a művelődési központ prog­ramjaira jártak, filmeket néztek, egyszóval, ha nem is „ideálisan”, de az adott kö­rülmények között kellemesen telt az idejük. A tiszaligeti táborban hét­főtől csaknem háromszáz gyerek „zsúfolódik” össze. Addig nem is lesz semmi baj, amíg az időjárás is kegyeibe fogadja őket, de ha hűvös, esős idő köszönt rájuk, kez­dődik elölről a már hosszú évek óta ismétlődő „kálvá­ria”. A pedagógusok és a gyerekek „elindulnak”, fede­let keresni a fejük fölé. Az ebédlőnek, pihenőnek, foglal­koztató teremnek átalakított öltözőben ugyanis változat­lanul csak száznyolcvan gye­rek foglalhat helyet kényel­mesen, bár ha egy széken ketten ülnek .........Régi nóta” e z már — mondják a neve­lők és velünk együtt elkép­zelhetetlennek tartják, hogy az elmúlt huszonegynéhány esztendőben — amióta nap­közis tábora van a városnak, — ne lehetett volna változ­tatni ezen. Két, három faház­zal, bármivel, ami védelmet adna a hideg, az eső ellen, helyet biztosítana a játékra, pihenésre, beszélgetésre. A „kilátások’’ sajnos most sem kecsegtetőek. Nincs pénz, — mondják az illetékesek — pedig talán csak az összefo­gás hiányzik. A szülők, a vállalatok szocialista brigád­jai oly sok helyen végeztek, végeznek társadalmi munkát, talán nem zárkóznának el akkor sem, ha a gyermekeik érdekében kérnék a segítsé­güket. Mert „legfőbb kin­csünk a gyermek”. Ügy tű­nik azonban, hogy a szolnoki nyári napköziseket nem iga­zán tekintjük „kincsnek”. Pedig jó néhányukra külö­nösen ráférne a gondosko­dás. A táborozó diákok fele itt, ebben a napköziben tölti teljes vakációját. Őket nem viszik a szüleik nyaralni, sőt, vannak köztük olyanok, a Széchenyi lakótelepen élő kisgyerekek is, akik először a napközisekkel jártak a „városban”, (Szolnokon!), a strandon, vagy a művelődési központban. A pedagógusok a tőlük tel­hető legtöbbet adják a gye­rekeknek, a különböző prog­ramok, játékok sok mindent pótolnak, a táborozás hiány­zó feltételeit azonban nem. A programokról jegyezték meg egyébként a nevelők, hogy jobb volna, ha a jövő­ben azokat hoznák a strand­ra, s nem kellene a 300—400 gyerekkel „bevergődni” a művelődési központba, az út­törőházba. Ez ugyanis igen körülményes. A menetrend szerinti járatokra nehezen fér fel ennyi gyerek, külön buszt pedig csak akkor kap­nak, ha fizetnek is érte, hol­ott a gyerekeknek bérletük van. Persze az elkövetkező hetekben „házhoz’’ mennek a műsorok — a megyei műve­lődési központban most zaj­lik az évi nagytakarítás — talán egész nyáron gyakor­lattá lehetne ezt tenni. A vakációból még hátra van egy hónap. Ezen a nyá­ron már aligha történik bár­mi is, a szolnoki napközis tábor körülményeinek javí­tása érdekében. S, mint ahogy tavaly is, idén is csak abban bízhatnak, talán majd jövőre... — török — Tegnap lett volna 100 éves a neves zenekritikus, aki Fegyverneken született, és 1962-ben hunyt el, s aki kora ifjúságától egészen a halá­láig a szocialista elvekhez hűséges krónikása volt a magyar zenei életnek, aki kritikusi tevékenysége mel­lett bátran vállalt közéleti szerepet; a Tanácsköztársa­ság idején a Külügyi Népbiz­tosságon dolgozik, francia nyelvtudását hasznosítván. A 20-as évek elején kritikus­ként kiáll Bartók, Kodály és Dohnányi mellett, akik részt vettek 1919-ben a zenei di­rektórium munkájában. De később is mindig kitart mű­vészi és politikai meggyőző­dése mellett s derekasan har­col a modern zene úttörői­nek elismertetéséért, akár hazaiakról, akár külföldiek­ről légyen szó. Frissen reagál a zenei élet valamennyi új jelenségére, ő írja például 1928-ban az első lemezkriti­kát. Elkötelezett „hírlapíró” nagy szakmai felkészültség­gel és jeles emberi tulajdon­ságokkal, a hazai zenei élet­nek formáló egyénisége. Pél­dát ad tisztességből, ember­ségből, s főképp az új iránti érzékenységből. Pályatársai méltán tisztelik. A felszaba­dulás után 1952-től egészen haláláig igazgatója a Magyar Népköztársaság Zenei Alap­jának, de más szövetségek — újságírók, zeneművészek — elnökségi tagjaként is szorgalmasan tevékenykedik. Ádáz ellensége mindannak, ami a művészetben hamis, talmi, és odaadó híve mind­annak, ami igaz és nemes. Írásaiban a zene szeretetére igyekezik nevelni olvasóit, az igényes zene szeretetére. Kri­tikáit megalapozottság, esz­mei határozottság jellemzi, az alkotók megértése azon­ban nem zárja ki, ha a szük­ség úgy kívánja, ítéletéből a keményebb hangot sem. Méltán érte a magas kitünte­tés, népünk államától többek között megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendet. Emléke ma is hat, gondolatai ma is ösztönzőek. Szakosított Idestova tíz .esztendeje, hogy Békés megyében meg­kezdték munkájukat az első szakosított művelődési ottho­nok. Szolnok megye az elsők között vette át a „békési” öt­letet. A megyei művelődési központ szakemberei már a ’70-es évek elején kijelöltek néhány olyan intézményt, amelyek — addigi eredmé­nyeik alapján — alkalmas­nak látszottak arra, hogy alapfeladataik ellátása mel­lett egy-egy szakterület me­gyei fórumává, ha úgy tet­szik „mintaműhelyévé” vál­janak. Az elmúlt esztendők bizonyították az elgondolás helyességét. Ma talán már nem csupán a szakma, de a közönség körében is ismert és elismert az a tevékenység, amelyet a jászberényi műve­lődési központ a néptáncmoz­galom, a mezőtúri a műszaki­természettudományos isme­retterjesztés, a törökszent­miklósi a bábművészet és az ifjúsági klubmozgalom támo­gatása érdekében tesz. Bázis-e a bázis? A karcagi intézmény ko­rábban a megye amatőr kép­zőművészeti mozgalmának, a jászkiséri pedig a honismere­ti munkának volt a központ­ja. Karcagot később a szemé­lyi feltételek hiánya, jászki- sért pedig földrajzi távolsá­ga „fosztotta” meg ettől a szerepkörtől. (Ez a távolság persze viszonylagos, attól függ, hogy a megye melyik szegletéből nézzük, a jászki- séren folyó honismereti, helytörténeti tevékenység eredményei viszont elisme­résre méltók, nézzük bár­honnan is ...) Mindenesetre, a honismereti munka „bázis- helye” ettől az évtől Karcag lett, ugyanakkor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont „visszavette” jogaiba az amatőr képzőművészeti moz­galom szakmai—módszertani irányítását, összefogását, tu­lajdonképpen a szolnoki in­tézmény látja el a bázis fel­adatait. S. hogy melyek is ezek a tennivalók? Röviden; az a történelem jegyében Jelenet a Hunyadi László szegedi szabadtéri előadásából: Kelen Péter (Hunyadi) és Kal­már Magda (Gara Mária) István, a király — a Szegedi Szabad­téri Játékokon. A képen: Deák Bili Gyula — Torda, a táltos szerepében A nagy múltú és az egész országból tö­megeket vonzó Szegedi Szabadtéri Játékok idei programját a történelem fémjelzi. Hu­nyadi László, István király és Rákóczi Fe­renc alakja, életének epizódjai jelennek meg operában, rockoperában és daljátékban. Erkel Ferenc zenéje immár hagyományo­san csendül föl minden esztendőben a Dóm előtti csaknem hétezres közönséget befoga­dó nyári színház megnyitásaként. Az idén sem volt másképpen, amikor július 20-án, pénteken a Hunyadi László dallamai töl­tötték be a teret, címszerepben Kelen Pé­terrel. A háromszor színre kerülő művet Mi­ké András rendezte és Pál Tamás vezényli. Az idei műsorban a legnagyobb érdeklő­dés Szörényi Levente és Bródy János: Ist­ván, a király című rockoperája iránt nyil­vánul meg, amelyet — a szegedi játékok történetében egyedülállóan — hat alkalom­mal mutatnak be. A premier napja tegnap volt. A címszerepet Varga Miklós énekli és Pelsőczy László játssza. Rendező: Koltay Gábor. Színháztörténeti ritkaságnak számít Ka- csóh Pongrác 2 részes daljátékának, a Rá­kóczinak a bemutatója is, amely augusztus­ban kerül majd színre s, három előadásban tartják műsoron. Ugyancsak augusztusban adják elő Gounod Faustját 4 felvonásban és augusztus második felében vendégszerepei a Grúz Állami Népi Együttes. művelődési központok a adott szakterület elméleti- gyakorlati-módszertani kér­déseinek kimunkálása, gon­dozása, eredményeinek elter­jesztése a megyei hálózatban. Természetesen ezt minden intézmény más-más módon valósítja meg. Munkájukat a megyei tanács is támogatja, a korábbi 80—90 ezer forint­tal szemben idén már 195 ezer forintot adott a bázis feladatait ellátó öt intéz­ménynek. Az összegből az évente benyújtott pályázatok alapján részesednek a műve­lődési központok. A karcagi művelődési köz­pont idén 30 ezer forintot kapott, amelyből elsősorban a honismereti munkában adódó helyi feladatait kíván­ja megoldani. Szeretné erő­síteni a mozgalom tömegbá­zisát, hisz Karcagon elsősor­ban az egyéni — ezért kissé elszigetelt — kutatómunka jellemzi a honismereti, hely- történeti tevékenységet. A későbbiekben megyei pályá­zatok kiírását, a gyerekek részére megyei honismereti tábor rendezését tervezi és feladataiból adódóan részt kíván venni a szakkörveze­tők képzésében, továbbkép­zésében. Megyei kisugárzó hatása azonban csak akkor válhat majd érzékelhetővé, ha helyi feladatait sikerrel oldja meg. Törökszentmiklós művelő­dési központja azonban már Kisugárzó hatás A mezőtúri művelődési központ kétségtelen, hogy el­ismerésre méltó eredménye­ket ért el. megyei bázishely­ként a műszaki — technikai — természettudományos is­meretterjesztésben. Az 1971 óta működő műszaki—köz­gazdász klubja, kibernetika- automatika szakköre, az MHSZ-szel „közös” repülő­gép- és hajómodellező klub­ja, amatőr rádiós szakköre, a méhészek, galambászak, horgászok baráti körei, a kertbarátok, motorosok, ter­mészetjárók klubjai sokszínű tevékenységet mutatnak. Csupán 1983-ban. egy híján 150 természettudományi elő­adást tartottak. Felnőtteknek négy, középiskolásoknak és szakmunkásoknak egy-egy alkalommal indítottak 12—12 előadásból álló sorozatot, amely vetélkedővel zárult, de előadás-sorozaton bővíthet­ték ismereteiket a természet­kutató úttörők, úttörőtechni­kusok és mezőgazdászok is. Ezt a tevékenységet kiállí­tások, a különböző munka­helyeken tartott speciális szakmai előadások is gazda­gították. A művelődési köz­pont klubjai, szakkörei több alkalommal tartottak bemu­tató foglalkozásokat, tavaly jelent meg a kibernetika— automatika szakkör olvasó­könyve is, amelyet a megye hasonló szakkörei is jól tud­nak hasznosítani. Megjegy­zendő. hogy a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ három esztendeje több me­gye regionális bázisközpont­jaként végzi természettudo­mányos ismeretterjesztő te­vékenységét, „kisugárzó” ha­tása tehát túllépi szűkebb hazánk határait is. Éppen ezért nem egészen értjük miért van szükség ezzel pár­huzamosan — a jóval rosz- szabb adottságokkal rendel­megyében ténylegesen is bázishelynek, a bábművészet szakosított intézményének tekinthető. Tevékenységéből elég ha csak a legjelentősebb mozzanato­kat emeljük ki: A Török- szentmiklóson rendezett me­gyei bábjátékos találkozókat, az egyre népszerűbbé váló megyei bábkészítő pályáza­tokat, a más megyékbe szer­vezett tapasztalatcseréket, a „C” kategóriás működési en­gedélyt adó csoportvezetői tanfolyamokat, a továbbkép­zést szolgáló zebegényi nyári táborozásokat, a pedagógu­soknak tartott műhelyfoglal­kozásokat. És feltétlenül em­lítést érdemelnek szakmai, módszertani kiadványai va­lamint audiovizuális és írá­sos szakirodalmi gyűjtemé­nye, amelynek darabjai köl­csönözhetők is. A megye ifjúsági klubmoz­galmának segítése, támogatá­sa ugyancsak korábbi ered­ményei alapján került a tö­rökszentmiklósi művelődési központ feladatai közé. A „klubbázis” idei tervei között módszertani napok rendezé­se, a klubvezetők rendszeres találkozóinak, tapasztalatcsfe- réjének, továbbképzésének megszervezése, a különböző ötletekből, könyvtári, audio­vizuális és dokumentációs anyagokból „módszertár” ki­alakítása szerepel és sorol­hatnánk a tennivalókat. a megyén túlra is kező — megyei bázishely működtetésére is? A megye szakosított intéz­ményei között sok tekintet­ben speciális helyet foglal el a jászberényi Déryné Műve­lődési Központ. Ügy is mond­hatnánk „kinőtte” korábbi szerepkörét, s ma már a néptáncmozgalom fejlesztése érdekében jóval több és sok­rétűbb feladatot tud vállalni, mint általában a bázishelyek. Megyei néptánc módszertani központként működik, s erre mindenekelőtt a Szövetkeze­tek Jászsági Népi Együttesé­nek művészeti értékei, vala­mint a személyi és tárgyi feltételek tették alkalmassá. Módszertani munkáját a me­gyei tanácson kívül a három szövetktezeti ágazat — a Te- szöv, Kiszöv és a Mészöv — is jelentős összegekkel támo­gatja. Ugyanakkor megfelelő szakmai tudással rendelkező, főfoglalkozású zenészek és néptáncosok okítanak, dol­goznak itt. A feltételek tehát megteremtődtek ahhoz, hogy — a korábbiaktól eltérően — a megyei néptánctáborok megrendezésén túl is segítse a művelődési központ a me­gye néptáncmozgalmát. Mit is takar ez a tevékenység? A Jászberényiek bizonyos szak­mai feladatokat is felvállal­tak. Tudományos igénnyel — az MTA és a Népművelési Intézet segítségével — gyűjr tik és kutatják néptánc- és népzenei hagyományainkat. Arra törekednek, hogy a néptánckultúra szakirodai­mát minél jobban megismer­jék és megismertessék közön­ségükkel is. Rendszeresen lá­togatják a megye együtteseit, évente megrendezik a nyári néptánctábort, a múlt évben létrehozták a megyei nép­táncstúdiót, amely Szolnokon és Jászberényben tartja fog­lalkozásait. Nyitott napok táncosoknak, érdeklődőknek Ezeken előadások hangza­nak el, gyakorlati bemuta­tókra kerül sor, de mód nyí­lik koreográfiák ajánlására, közvetítésére, a megyei nép­táncmozgalom aktuális kér­déseinek megbeszélésére is. Jászberényben hetente úgy­nevezett „nyitott napot” tar­tanak, ilyenkor az érdeklő­dők betekinthetnek a tánc­csoportok „műhelymunkájá­ba”. A módszertani központ részt vesz a néptáncoktatók képzésében, s az idén is meg­rendezi az országos táncház­zenész tábort. Ugyanakkor a megye településein gyakran rendeznek kamaraműsoro­kat, amelyekben az ismeret- terjesztés is jelentős szerepet kap. Űj kezdeményezésük az ősszel Jászberényben induló hangszeres népzene-iskola — amelyet három csoportban hegedű, brácsa és nagybőgő szakon indítanak — s az a néptánc-tanfolyam, amelyen elsősorban a néptánckultúrá­ról, néprajzról szerezhetnek ismereteket az általános is­kolások. T, E,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom