Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-18 / 167. szám
1984. JÚLIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 lA.tévc i | rr . m rr A A |Ke| peri nyoj ie eiotr i Szatírát írni nem könnyű — filmszatírát csinálni hasonlóan nem tartozik a köny- nyű feladatok sorába. Hisz akár képtelen megoldásokkal és helyzetekkel is mindig a tipikusan jellemzőt kell kifejezni, méghozzá úgy, hogy a dolgok igazsága egyértelművé váljék. Ezért dicsérendő Várkonyi Gábor megmegújuló vállalkozása arra, hogy életünk fonákságait, torzulásait, bántó jelenségeit — társadalmiakat és tudatiakart — szatirikusán ábrázolja a képernyőn. Lassan életművé terebélyesedő szatíráiból a legfrissebb termést péntek este mutatta be a televízió. Rohamsisakos Madonna A Rohamsisakos Madonnát még a veszprémi találkozón láttam, ahol ősbemutatóként vetítették, közönség előtt, s már ott is sikere volt. Főleg azt értékelték a jelenlévők, hogy milyen bátran szól olyan társadalmi jelenségekről. amelyek sokakban ellenérzést keltenek, sokakat irritálnak. Például a kéz kezet mos bizony eléggé elterjedt társadalmi szokása, amikor is az egyik honpolgár azért segít a másikon, mert reménykedik „jótéteményének” kellő viszonzásában. Más szóval összefonódásnak is nevezhetnénk a jelenséget. Amikor érdek érdekkel „házasodik”. Ennek adta szatirikus formáját az Asperján György írta és Várkonyi rendezte filmszatíra, amely már- már abszurdra emlékeztető megoldással végződik. Mert mi is történik? Amikor egy felállított paraszt Madonna látványa — ne keressük most mi okból született a szobor — nemkívánatossá válik, mert bántja egy arra vetődő megyei vezető szemét, s el kellene távolítani a „csúfságot” valami félreesőbb helyre, hogy ne legyen szem előtt, akkor lám mit szül az érdektől rabul ejtett faluvezetői bölcsesség: nem a szobrot mozdítják el tarthatatlanná vált helyéről, hanem az utal terelik el más irányba, újat készítvén a falu megközelítésére. Nem volt mást tenni, hisz ki mondta volna meg a derék kőművesnek, — apja kérésére ugyanis ő állította a szobrot —, hogy tüntesse el eredeti helyéről a paraszt Madonnát. A plébános? De hát neki csinált előnyös feltételekkel kocsigarázst í A falu vezetői? A kőműves irányítja a "közös gazdaság, a tsz építkezéseit isi Ebben a szorult helyzetben pattant ki az ügybuzgó tanácstitkár agyából a már említett képtelennek látszó ötlet. Így azután a gyors „úteltereléssel” megoldódhatott a probléma, méghozzá úgy, hogy jól lakott a kecske is, — az arra vetődő megyei vezető szemét nem bántja már többé az idomtalan szobor —, s megmaradt a káposzta is, azaz a derék kőművest sem kellett megsérteni. Általánosítva> a szatíra tanulságát: bizony ilyen esetekben, amikor a szálak úgy összefonódnak és össze is gabalyodnak, mint itt is. akkor bizony nincs igazi megoldás, csak a kibúvót takaró megalkuvás. Ezt a gondolatot egyértelműen és határozott erővel sugározza magából a Rohamsisakos Madonna, mely érdekes, ötletes munka, ha nem is hibátlan mű. Vannak ugyanis szálak. amelyeket felkap a film, majd nem tudván mit kezdeni vele, egyszerűen eldobja. Például ilyennek minősül a filmben a tanácstitkár unatkozó leányának feltűnése a pap körül, többször is, csak azután ahogyan feltűnik, úgy el is tűnik nyomtalanul, nemcsak a pap életéből, magából a filmből is. Miért volt ott, milyen szerepet szánt ennek a mozzanatnak a film alkotója? Erre egyáltalán nem derül fény. Ugyanakkor jeles színészi teljesítményekre figyelhettünk fel. s három művész nevét utólag is érdemes mejegyeznünk: a maszek kőművest alakító Mádi Szabó Gáborét, a Reviczky Gáborét, ő a pap és a Kovács Jánosét, aki a tanácstitkár szerepét töltötte be. Újabb Várkonyi Gábor- szatírát láthattunk, a Vereség után ismét egy közérdekű témával jelentkezett, ha így halad, lassacskán ő lesz a szatíra leghűségesebb híve és ápolója a televízióban. Röviden A hét egy másik érdekes műsora: Kepes András beszélgetése Szilágyi Jánossal, amely a Vitray-féle Kettesben című műsornak valamiféle oldalági származéka. Mikor a hóhért akasztják, valahogy ez jutott az eszembe, hallgatván e diskurzust, mert a riporter Kepes bizony nem kímélte a riporter Szilágyit. Ahogyan ez utóbbi sem ismer kíméletet, mikor alanyait mikrofonjához ülteti. A főképp rádióból közismert Szilágyi láthatóan jól viselte el még a kellemetlenkedő kérdéseket is, sőt, minden, kissé nagyképűnek tűnő mondata mögött, a magabiztos riporter mellett a nyugtalan, önmagával elégedetlen Szilágyi János emberi arca is megjelent. S a riporteri munkáról is nem egy hasznos gondolatot ejtett el, őszintén beszélve a pálya gyönyörűséges nehézségeiről. Érdekes volt. határozottan az. Akárcsak előző napon az a riport, amely nemzeti tudatunk kérdéseit vette célba, s amelyben a neves orvosgenetikus, Czeizel Endre beszélt magyarságtudatunk időszerű problémáiról. A műsorvezető Szegvári Katalin valójában megjelenő könyve alkalmából kérte a szerzőt a Stúdió ’84 mikrofonjához, aki azután eredeti gondolataival alaposan „felborzolta a kedélyeket.” Vasárnap délelőtt, a szegedi stúdió műsora, tizenévesek a szerelemről, a csodálatosnak tartott érzelem mibenlétéről. A téma rokonszenves, a megvalósítás már kevésbé. Feltűnő benne a stiláris bizonytalanság, hiányzik belőle az egységes szemlélet, amely egybe tudná forrasztani a fiúk és lányok prózai mondatait és az irodalmi szemelvényeket, amelyek színészi tolmácsolásban hangzanak el. (Szerepel a szolnoki Takács Katalin és Egri Kati.) Az elhangzott irodalmi részletekhez társított természeti környezet is bántóan mesterkéltnek és keresettnek hat, nemcsak közhely íze van mindennek, de — ismétlem — a határozott rendezői egyéniség hiányát is mutatja. Az első tanító vetítésével kezdődött szombat este az újabb filmsorozat, a Csin- giz Ajtmatov műveiből készült filmek sorozata. Az első tanítót többször láttam már, hisz 1965-ben készült, és a mozik is többször „játszották”, de most. újranézve is lenyűgöző és friss élmény: egy nép megrendítő drámája — réginek és újnak kiélezett harcában. Középpontban a tanító, aki forradalmas lendülettel lát a munkának, de akinek magának is szembe kell néznie a valóság kegyetlen konfliktusaival. Mennyi erő, derű és költészet van ebben a lényegében egyszerű történetben! S a képek monumentalitása milyen eposzi magasságba emeli a forradalmi átalakulás forró drámáját. Jó gondolat, kétségtelenül, ez a sorozat. V. M. Befejeződött a Margitszigeti Szabadtéri Színpad 1983. áprilisában elkezdett rekonstrukciója. A létesítmény valósággal újjászületett. A 140 millió forintos felújítás során bővítették a vendégeket kiszolgáló egységeket, átépítették a nézőteret, s a színpadot. Az új hang- és fénytechnikai berendezések segítségével színvonalasabb vizuális és akusztikai élményt tudnak nyújtani a 3200 férőhelyes nézőtéren helyet foglaló színházlátogató közönségnek. Képünkön: a nézőtér és a 470 négyzetméteres összterületű színpad. Tanítójelöltek falun Szociológiai kutatások Jászszentandráson A Jászberényi Tanítóképző Főiskola közművelődési tanszéke először 1981-ben hívta Jászszentandrásra, szociográfiai táborba az érdeklődő hallgatókat. A Népművelési Intézet anyagi támogatásával, s saját keresetük jóvoltából — a táborozok paradicsomot szedtek a helybeli termelő- szövetkezetben — akkor tíz napig tanulmányozhatták a jászszentandrásiak életmódját. Elkezdték a termelőszövetkezeti parasztság, a nők, az eljáró ipari munkások, az értelmiség és az idős emberek életének, helyzetének feldolgozását, elemzését. Idén januárban — anyagi okok miatt néhány év kihagyása után — folytatták a megkezdett munkát a jelenlegi hallgatók. Családszociológiai vizsgálatokat végeztek. Huszonkilenc család életébe pillantottak be, s készítettek beszámolót a látottakról, hallottakról. A két táborozás anyagát a közelmúltban egy tanulmánykötetben jelentette meg a főiskola. A kiadvány nemcsak a hallgatók, s a szociográfia iránt érdeklődők számára értékes olvasmány, hanem mindazoknak, akik kíváncsiak arra, hogyan élnek ma Jászszentandráson, ha úgy tetszik milyen a mai magyar falu. Jóllehet nem mindenben hasonlít a jász település lakóinak életmódja a más falvakban élőkéhez, jó- néhány megállapítás általános érvényű lehet. Nem kevésbé jelentős természetesen az egyedi jelenségek, s a helyi hagyományok őrzésének feltárása sem. A szociográfiai kutatások mellett a hallgatók névgyűjtést is végeztek Jászszentandráson. Az erről készült tanulmány ugyancsak érdekes és értékes része a kiadványnak. A nyáron ismét táboroznak a hallgatók, s oktatóik jászszentandráson _f oly tátják a megkezdett családszociológiai vizsgálatokat, s a névtani kutatásokat. Tapasztalataik, munkájuk eredménye újabb tanulmányokban lát napvilágot. Mindenképpen gazdagodnak ismeretekkel a hallgatók is. hiszen a tábor majdhogynem része a tanító- képzésnek. A vizsgálatokban, kutatásokban részt vevő főiskolások ízelítőt kapnak azokból az életmód-mintákból, családi körülményekből, amely jellemzi majd falusi tanítványaik környezetét is. S ennek ismerete az oktatásnevelés sikerének alapvető záloga. 1985-tttl évente Nyári egyetem Szolnokon Nyolcvanat! a Tiszaligetben A TIT Szolnok megyei szervezetének vezetősége — azzal a céllal, hogy magas szintű fórumot biztosítson a honvédelmi nevelésnek nyári egyetem szervezését kezdeményezte. A TIT hadtudományi választmánya is támogatta ezt a kezdeményezést, ami egyébként kedvező visszhangra talált nemcsak a honvédelmi neveléssel foglalkozó pedagógusok körében, hanem a KISZ-ben. az úttörőszövetségben, a fegyveres erők és testületek vezető szerveiben is. Mindezek következtében jövőre, azután pedig évenként, Szolnokon megszervezik a honvédelmi neveléssel foglalkozó Tisza Nyári Egyetemet. A tiszaligeti KlSZ-tábor- ban mintegy nyolcvan hallgatóval szerveződő nyári egyetemnek ötéves ciklusra szóló témaköre lesz. A nyolctíz napig tartó kurzusokon ösztöndíjjal vesznek részt az érdeklődők. A „beiskolázás” felöleli az ország egész területét. A nyári egyetem helyének megválasztása nyaralási lehetőséget is biztosít a résztvevőknek. A szervezők a felüdülést más módon is össae kívánják kötni a képzéssel. Elképzeléseik között szerepel például, hogy hajókirándulás során a helyszínen ismerkednek a tiszai harcok történetével. A végleges programot szeptemberre készítik el. Ennek a nyári egyetemnek jó bázisa lesz Szolnok, hiszen itt gazdag hagyományai vannak a honvédelmi nevelésnek. Az idei tavaszon is 48 előadást tartott az iskolákban a TIT húsz éve fennálló megyei hadtudományi szakosztálya. A kezdés időpontja is szerencsés, mert kapcsolódik a Killián főiskola fennállásának 35. jubileumához és a szolnoki új katonai szak- középiskola megnyitójához. Hajónapló A hajó A jégtörő flotilla gerincét képező Jégvirág IX. és X. jelű hajókat volt alkalmam látni, amikor hat-nyolc méter vastag jégtorlaszokat, jégdugókat ostromoltak, és „békés” körülmények között is, amikor mint vontatók szelték a csendes vizet, terhelt uszályokkal a hátuk mögött. Zemlényi István, az igazgatóság hajózási felelőse, „kapitánya” dicséri a Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregységében készült hajókat. A Jégvirág X-et — amellyel utazunk — 1980-ban adták át, már a gazdáik hozták el a Sió-csatornán, a Dunán és a Tiszán, Jugoszlávián keresztül, egészen a tiszalöki hajójavító üzemig. A közel 20 millió forint értékű hajó jól megfelel a magas követelményeknek, gépei, berendezései korszerűek, rajta a személyzet teljes összkomforttal rendelkezik. A hajó legfontosabb paramétereit Pocsai József 46 éves hajóvezető fejből sorolja: teljes hossza 23,70 méter, teljes szélessége 6,13 méter. oldalmagassága 2,11 méter, merülése teljes készlettel 1,24 méter, vízkiszorítása 1,12 méteres merülésnél 73 köbméter, önsúlya 66,3 tonna. Maximális sebessége 18 kilométer óránként. A hajóvezető több mint negyed évszázada járja a folyókat, matrózból lett vezető. Többször kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, tulajdonosa az Árvízvédelmi Emlékéremnek is. Egészséges, erős testalkatú, sok tapasztalattal rendelkező hajós. _ Stéfán András 52 éves hajógépész, több szakmával rendelkezik, hosszú gyakorlata sokoldalúvá tette, mindez szorgalommal is párosul nála. A géptérben á nagy zaj miatt nem értjük egymás szavát, így aztán a. fedélzeten beszélgetünk. A két, egyenként 200 lóerős, dízelüzemű Rába Mann főmotor megfelelő áttétellel két négyszárnyú hajócsavart forgat, maximálisan 1600—1800-szor percenként. A döngölőtérben az egyenként 250 kilogrammos öntöttvas súlyok most mozdulatlanok, csak a jégtörésnél pörögnek 45-öt másodpercenként. Csendben pihennek a tűzoltó- és a mentőszivattyúk is. A hajótervezők és építők nagyon takarékosan bánnak a hellyel} Vajda László 42 éves gépkezelő, aki szakácsnak éppen olyan kiváló, mint gépmesternek, amolyan mindenes a hajón. Olykor a kormánykeréknél is láttam, de a matróz feladatát is ellátja, amikor kikötésre, bo- xerolásra kerül a sor. Ö Pocsai József ha jó vezető Vajda László hajógépész és szakács mutatta be a hajót. Központi fűtőrendszer szolgáltatja a meleg vizet a fürdéshez, a mosogatáshoz, a mosáshoz. Az 500 literes ivóvíztartályból jut a víz a vezetékrendszeren keresztül a mosdócsapokig, a WC-ig. A jól felszerelt konyhában pb- gázpalack szolgáltatja az energiát. Két hűtőszekrény is van a hajón. A rend és a tisztaság a hajó minden szegletében figyelemre méltó. A két- és négyszemélyes lakóterek kényelmesek, berendezésük korszerű. Külön kell szólni a fedélzeti részen lévő kormányállásról. Tágas, panoráma- üvegablakos helyiség ez, kényelmes, a munkához megfelelő berendezésekkel. A hosszú műszerfal könnyű áttekintést tesz lehetővé. Az egész hajó működése innen irányítható, itt vannak azok a gombok, karok, kapcsolók, amelyekkel „parancsot” adnak a gépeknek, a berendezéseknek. A hajózásban nagy segítségükre van a digitális ultrahangos mélységmérő és a két nagy teljesítStéfán András hajógépész ményű fényszóró, valamint a tekintélyes súlyú távcső. A kilométerekre elhallatszó kürt sűrített levegőtől kapja a hangját. Amikor Tokajban az indulást jelezte reggel 9 órakor, több mint 300 kilométeres hajóút állt előttünk a Bodrogon, a Tiszán és a Hármas-Körösön. Oravec János (Folytatjuk)
