Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

1984. JÚLIUS 18. ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az újszászi Vegyesipari Szövetkezet a Ganz-Villamossági Művek szolnoki gyára részére több fajta transzformátorhűtőt készít. Képünkön egy 250 kW-os hűtő szerelési munkái lát­hatók Útkeresés a városgazdálkodási vállalatoknál Szolgáltatás és építkezés Mezőtúr A mezőtúri Városi Tanács a helyi városgazdálkodási vállalat tevékenységét ered­ményesnek értékeli. A vál­lalat központi, megyei és he­lyi irányítás alapján végzi munkáját, amely négy nagy területet ölel fel. A környe­zetvédelmi, kertészeti, a la­kóház-felújítási és -karban­tartási, valamint az építőipa­ri tevékenység tartozik hozzá, de további tagozódás is je­lentkezik a város igényei szerint. Az egyes feladatok között elsőbbséget kapnak a település környezetvédelmé­vel kapcsolatos munkák: a vállalat a köztisztaság, a vá­rosi parkok kezelése, a tele­püléstisztaság területén vé­gez hatékony munkát. Már 1980-ban, egy helyi tanács- rendelet kapcsán megszer­vezte a város nagy részén a pormentes szemétszállítást két kukáskocsi beállításával. A kommunális szolgálta­tásba bekapcsolható gépi ál­lomány mintegy 4 millió fo­rint értékű, de tovább kíván­ják növelni egy járdaseprő gép beállításával. Ennek anyagi fedezetét — 400 ezer forintot — a városi tanács ebben az évben biztosítja. A következő években fontos feladat az Erzsébet-liget tel­jes felújítása. Fontos feladatnak tartják a vállalatnál az állami laká­sok felújítását és karbantar­tását. Ez abból is kitűnik, hogy a kommunális szolgál­tatás a vállalat termelési ér­tékének. egyre nagyobb há­nyadát teszi ki. Míg 1981-ben 39 százalék, addig 1983-ban már 65 százalék volt a szol­gáltatás aránya. Az idén és jövőre 44 lökést újítanak fel. A felújítás mellett építést is vállalnak: építettek már üz­letházat, bútoráruházát, ét­termet/ Jelenleg a vállalat kivitelezésében egy 100 négy­zetméteres Vídia-üzletház és 18 munkáslakás épül A százharmincas létszámú kis­vállalat tavalyi nyeresége 700 ezer forint volt. Erre az évre 28 millió forintos ter­melési érték mellett 1 millió forint nyereséget terveznek. Karcag A karcagi városgazdálko­dási vállalat tevékenységé­nek szintén jelentős részét — mintegy 70 százalékát — teszik ki az építőipari mun­kák. A fennmaradó 30 szá­zalékban végez szolgáltatást, elsősorban a köz- és telepü­léstisztaság, a parkok gondo­zása, az állami épületek ke­zelése, karbantartása terüle­tién. A szemetet két konténeres és egy kukás autóval szállít­ják. Feladatuk a város mint­egy 26 kilométeres úthálóza­tának tisztítása, karbantartá­sa is. Az idén Karcagon a köztisztasági munkákra for­dítható összeg 824 ezer forint, amely csak a központ tisztí­tására elegendő. Ennék leg­alább a kétszeresére lenne szükség. A parkok szépítésé­re, csinosítására 860 ezer fo­rintot fordíthat a városgaz­dálkodási vállalat. Szerencse, hogy az üzemek, a vállala­tok társadalmi munkában részt vállalnak a zöldterüle­tek gondozásában. Az állami épületek karban­tartására és felújítására eb­ben az évben 3 millió 400 ezer forint all rendelkezésre. A városban kevés a régi, el­avult épület, így ebből az összegből a tervezett munkák élvégezhetők. A vállalat mélyépítéssel is foglalkozik, út-, járda-, csatornaépítést is vállal. Megfelelő gépei van­nak, de ezeket már az elmúlt évben sem tudta teljesen ki­használni. A dolgozók átcso­portosításával, különböző bérmunkák vállalásával eny­hítenek a gondokon : jelen- lég a Nagykunsági Építőipari Szövetkezetnek íénycsőkeret- tartozékokat állítanak össze. A vállalatnál kétszázharmin- can dolgoznak, és erre az évre 54 millió forintos ter­melési érték mellett 1 millió 300 ezer forintos nyereséget terveznek, Kisújszállás A százöt dblgozót foglal­koztató kisújszállási város­gazdálkodási vállalatnak is több pénzre lenne szüksége feladatai elvégzéséhez. A te­lepüléstisztasági, parkgondo­zási munkákon túl, erőfeszí­téseket tesz a meglévő, elö­regedett, 50—80 éves épüle­tek karbantartására és felú­jítására. Az erre biztosított 4 millió forint kevés, lega­lább 6 millió forint kellene. Megoldást csak ezeknek az épületeknek az eladása je­lenthet. Tavaly 10 lakást ér­tékesítettek, az idén pedig 14 lakás eladását tervezik. A tizenhatezer lakosú vá­rosban a szervezett szemét- szállítást a túrkevei város­gazdálkodási vállalat végzi. Hosszú távon ez sem jelent­het megoldást. Parkgondo­zásra az idén 450 ezjer forin­tot költhet a tanács. Ez az összeg csak a városközpont parkjának karbantartására elegendő. A köztisztaság sem kielégítő. A gondokat eny­híti, hogy a városi tanács mintegy félmillió forintot biztosított egy Multicar tí­pusú utcaseprőigép beszerzé­séhez. A tavalyi év 1 millió 67 ezer forint nyereséget ho­zott,. Az építőipari tevékeny­ség jelentős, a termelési ér­ték mintegy 60 százalékát teszi ki. A vállalat építőbri­gádja jelenleg a városban orvosi lakást épít, melynek elkészülése decemberre vál­ható. * * * A megye három városában — Mezőtúron, Karcagon és Kisújszálláson — tevékeny­kedő városgazdálkodási vál­lalatok szűkös anyagi lehe­tőségeiken belül is keresik az utat a nyereséges gazdál­kodáshoz, szem előtt tartva elsődleges feladataik megol­dásét, a kommunális szolgál­tatás színvonalának emelését. N. T. Uj üzemet avattak Hétfőn felavatták Sziget- szentmiklóson a Csepel Autógyár hidraulikus szervó- kormányt gyártó üzemét. A modem gépekkel ellátott gyárrészlegben minden te­kintetben korszerű —: a te­herautókba és az autóbu­szokba egyaránt beépíthető kormányokat állítanak elő. Az új .termék lényegesen könnyebb a korábbinál, egy­szerűbb a szerkezete, telje­sítménye és üzembiztonsága viszont számottevően jobb az eddig használtaknál. A tervek; szerint — a teljes kapacitással dolgozó üzem­ben évente 37 ezer hidrauli­kus szervokormányt készíte­nek majd. A Csepel Autógyár a Ben- dix cég spanyol leányválla­latától, a Bendibericától vá­sárolta meg két gyártott szervókormánytípus, a C— 300-as és a C—őOO-as licen- cét. A gyártástechnológiát a francia Seri Renault tervez­te, és gondoskodott a készü­lékekről, valamint a szerszá­mokról. Nagyjavítás Azdon Éves nagyjavítás kezdődött tegnap az Ózdi Kohászati Üzemek finom- és gyors- drótsori hengerművében^ A nagyüzem karbantartói 12 nap és 8 óra alatt kívánják elvégezni a nagyjavítást, amelyben 620 szakember vesz részt. A vállalat kar­bantartó brigádjain kívül a Kohászati Gyárépítő Válla­lat, a putnoki és a karancs- aljai termelőszövetkezet, va­lamint az ózdi KTSZ is részt vállalt a munkából. Gabonapazarlók Több utas, kevesebb áru fl MÁV első féléve Az első félévben a MÁV 116,6 millió utast szállított, valamivel többet, mint ta­valy ilyenkor. Az utasszám növekedése elsősorban a nemzetközi turistaforgalom fokozódásának köszönhető: a MÁV vonalain 1983 első hat hónapjához képest 32,5 szá­zalékkal több külföldi uta­zott. A tapasztalatok szerint az utasok előnyben részesí­tették a „jobb” vonatokat; ezt jelzi, hogy az első osz­tályon utazók száma 10,8 százalékkal, a gyorsvonato­kon utazóké pedig 8,7 szá­zalékkal volt több, mint az elmúlt év első felében. Kis mértékben javult a menet­rend szerinti közlekedés: a tavalyinál kevesebb vonat késett, viszont az egy késett vonatra jutó időlemaradás 25,7 percről 27,3 percre nö­vekedett. Ebben benne van­nak a nemzetközi vonatok késései is, melyekről a MÁV többnyire nem tehet. Nőtt a személyvonatok átlagos utazási sebessége .— 2,2 ki­lométerrel óránként —, s némileg csökkent a zsúfolt­ság is. A MÁV az év első hat hó- naojában 57 millió 900 ezer tonna árut szállított, 1983 el­ső félévéhez képest 5 száza­lékkal kevesebbet. Főként a belföldi áruforgalom esett vissza; ezt a kedvezményes előszállítási akció sem tud­ta lényegesen befolyásolni. A MÁV a korábbinál több teherkocsit tudott a kellő időben a fuvaroztatók ren­delkezésére bocsátani. Ked­vezően alakult a nemzetkö­zi szállítás. Az exportforga­lom 5 millió tonna volt, kö­rülbelül ennyit is terveztek, az importforgalom magas volt, 3 százalékkal több a tervezettnél, s meghaladta a 10 millió tonnát. A tranzit- forgalom viszont valamelyest elmaradt a várakozástól. A teherkocsik átlagos for­dulóideje csaknem 5 nap volt, s ez mintegy 11 száza­lékkal rosszabb teljesítmény a tavalyinál. Továbbra is gyakran egyenetlen a szállí­tás, a hétvégi rakodások tel­jesítménye .is csökkent, s a MÁV munkaerőgondja is kedvezőtlenül hat. A fenntartási munkáknál a járműjavító üzemek és a vontatási műhelyek teljesí­tették első félévi tervüket. A munkák folyamatosságát azonban a létszámhiány, il­letve néhány alkatrész hiá­nya időnként akadályozta. A helyzet javítására vállala­ti gmk-k alakultak. Kedve­zőek a pályakorszerűsítés eddigi eredményei is. A vasút beruházási célok­ra 1984-ben közel 5,9 mil­liárd forintot szánt; ennek az összegnek — a tervek­nek megfelelően — harma­dát használták fel eddig. nyár végén, a perzselő kániku­lában, amikor a tikkadt földeket riasztóan széles repedések hálózták, jóhírű tsz szakosított sertés­telepén jártam. A lyukas ön­etetőkből folyt a táp, az ál­latok térdig gázoltak a dará­ban. Kísérőm, a főállatte­nyésztő kerekded előadást tartott az újszerű sertéshib­rid kitűnő takarmányhaszno­sításáról. Miközben röpköd­tek a szakkifejezések, s az állattenyésztő arcán elége­dett mosoly terült szét, nem tehettem mást: hüledeztem. Egyszerűen fölfoghatatlari volt számomra, hogy miként lehet elégedett ez az ember, miközben a gondjaira bízott telepen az avult technológia, a hibás berendezések okán olyan mértékű gabonapazar­lás folyt, amely még_a nor­mál termésű évben, a bősé­ges esők idején is felháborító volna. Hát még a tavaly nyár vé­gi kritikus helyzetben! Ami­kor bizton lehetett tudni, hogy jóval gyengébb termés várható az elmúlt évek átla­gánál. amikor ugyanannak a tsz-nek a földjein kóróként zörgött a termés nélküli ku­koricaszár: ahol — a növény- termesztési ágazatban dolgo­zó elnökükkel egyetemben — már hetek óta nem tudnak elmosolyodni sem, mert érez­ték, hogy katasztrófa lesz. Mondtam a főállattenyész­tőnek, hogy csinálhatnának valamit ezzel az elhanyagolt teleppel, de az emberem csak a vállát vonta: „Van magá­nak fogalma arról, hogy mennyibe kerülne a telep re­konstrukciója?” Ezt kérdezte, majd hozzátette: „Egyébként máshol sem sokkal jobb a helyzet, mert az ország ser­tésférőhelyeinek 85—90 szá­zaléka elavult, korszerűsítés­re, felújításra vár”.' A kijelentés sajnos igaz. A hetvenes évek első felében, a sertésprogram keretében nagy számban épültek akkor korszerűnek vélt szakosított telepek, amelyekről azóta ki­derült. hogy technológiájuk merőben gazdaságtalan. E teV lepek most egyidőben men­nek tönkre, most érnek meg a teljes felújításra. Éppen akkor, amikor — napjaink gazdasági nehézségei köze­pette — nincs elég pénz ilyen mértékű beruházásokra. A józan ész is azt mondat­ja velünk: éppen ebben a helyzetben lenne szükség na­gyobb takarékosságra, meg­fontoltabb gazdálkodásra. Ezért nem lehet megbékélni azzal a mind szélesebb kör­ben elharapózó szkepszissel, amely sok vezetővel meg be­osztottal egyaránt azt mon­datja: „Minek strapáljam magam ilyen körülmények között? Pénzt nem csinálha­tok! Még szerencse, hogy az időjárás a segítségünkre van”... Való igaz, hogy az idén ta­vasszal bőséges felhőtakaró gyülekezett az ország egén, aminek köszönhetően a le­hulló eső bő termésre serken­tette az elvetett gabonát. Ám ez csak az amúgy is kitűnő növénytermesztés dolgát te­hette erre az évre rendbe — remélhetően. A szakosított sertéstelepek állapotán, hely­zetén önmagában ipég nem változtat. S még kevésbé azon, hogy — láttuk, tapasz­taltuk — vannak helyek, ahol hozzászoktak a gabona­pazarláshoz. Pedig nemcsak attól lesz több gabonánk, ha sokat ter­melünk, hanem attól is, ha ésszerűen, takarékosan, fe­gyelmezetten használjuk fel. Az állattenyésztő telepek rossz állapota senkit sem mentesít a jobbító cselekvés kényszerétől. Tarthatatlan, hogy a nagy ráfordításokkal és rengeteg emberi erőfeszí­téssel megtermelt gabona a szkeptikus emberek nemtörő­dömsége miatt részben po­csékba menjen. Még a leg­rosszabb állapotban lévő ser­téstelepeken is van lehetőség arra, hogy mázsákat, tonná­kat takarítsanak meg. Vég­tére is ezekből a mázsákból és tonnákból hús lesz, s ki­nek mindegy, hogy mennyi a sertéshizlalás, a baromfine­velés önköltsége? Látszólag távol esik az ügytől, amit már egy másik mezőgazdasági . nagyüzem állattenyésztőjétől hallottam. Arra hivatkozott ugyanis, hdgy a felvásárlási árak ab­szolút nem serkentenek a so­vány, zsírszegény hús terme­lésére. Mondom, hogy ez csak lát­szólag esik távol az ügytől, hiszen itt is a gabona fel- használásáról van szó. Arról, hogy a disznó ugyanannyi ta­karmányból növeszt magán egy kilo szalonnát, mint egy kiló húst. Ezért végig kelle­ne gondolni talán a súlyha­tárokat, a technológiát! Mert az exportban a zsír ára csak töredéke a húsnak, a magyar fogyasztó pedig — különösen az áremelések után — epe- ömlést kap, amikor a kilenc­ven forint árú sertéslapocká­ból tizenöt deka zsír. Ezért az árrendszernek valóban ki kell kényszerítenie a takar­mány értékalkotó felhaszná­lását. amíg ez megtör­ténik, mű­ködésbe léphet a szakmai lel­kiismeret, és önkéntes ala­pon is megtehetők azok a lé­pések, amelyek megakadá­lyozzák, hogy a legnagyobb nemzeti kincsünkként meg­termelt gabonából jókora mennyiségek elvesszenek. A népgazdaság érdekében és a szűkebb közösség hasz­nára. G. J. Tavaly De addig is, Tegnap kétnapos tájértekezlet kezdődött Szolnokon a Magyar Újságírók Országos Szövetsége szervezésében. Az értekezleten a fővárosi lapok, és a tiszántúli megyék sportújságírói vettek részt. Beszámoló hangzott el Szolnok megye sportéletéről, Abádszalókon ismerkedtek a résztvevők a kialakuló üdülőközponttal és megtekintet­ték Szolnok sportlétesítményeit is. Képün­kön: Szabó József, a megyei sporthivatal elnöke tartja beszámolóját

Next

/
Oldalképek
Tartalom