Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-15 / 165. szám
1984. JÚLIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1 Szolnokon az Építőipari Szövetkezet poliészter üzeme az idén februárban kezdte meg működését. Jelenleg az üvegszál erősítésű poliészterből még csak néhány mintadarab hagyta el a műhelyeket, részben NSZK-beli megrendelésre, de belföldi partnerek is érdeklődnek a termékek iránt. Készítenek export reményében háromszemélyes túrakajakot és kenut, idehaza viszont az összecsukható halászcsónakra mutatkozik igény Akadozik a gázvezeték építése Szandaszőlősön Az ÁÉV nem vállalja a szeptember 15-i határidőt Alkoholizmus, nagyivás Mit mutatnak a megyeszékhely statisztikái? II munkahelyek is felelősek Mostanában sokasodik a szandaszőlősiek panasza az országos sajtószerveknél és egyéb helyeken. A téma azonos: nem a lakosság által várt ütemben, és nem az elképzelt határidőre készül el a helyi gázvezeték egy- egy szakasza. A tények reális mérlegeléséhez ismerni kell az előzményeket. Öntevékeny kezdeményezés A szandaszőlősiek öntevékenyen gázvezeték építésébe kezdtek: 1981 tavaszán 151 lakáshoz megkapták a vezetéképítés alapteltételét jelentő fogyasztói engedélyt. Az építést 1982-ben a NIM is engedélyezte. A tanulmánytervet is a lakosok készíttették. Mivel kezdeményezésük egybevágott a városi tanács fejlesztési célkitűzéseivel, a tanács illetékes osztályai kezdettől fogva segítő kezet nyújtottak. A gázvezeték építésére ösz- szefogottakkal kötött szerződés nélkül rendelték meg például a körzeti nyomás- szabályzót és a lakásokhoz szükséges szabályzókat — számítva arra, hogy úgy is nagy az átfutási idő. 1982 júliusában újabb negyvennégy lakásba való gázbekötésre érkezett kérelem. Módosítani kellett a fogyasztói engedélyt. 1982 szeptemberére elkészült a kiviteli terv — felvázolva az egész fogyasztói hálózatot és a telekhatárokat megközelítő leágazásokat. 1982 végén megérkezett Nagykanizsáról a nyomásszabályzó. 1983 márciusában a tanács képviselői és a helyi lakosság megbeszélésén az a döntés született, hogy gáztársulást szerveznek. A szervezés azonban nem vezetett eredményre. Ügy tűnt. a lakosság önmaga nem tud ilyen nagy feladattal megbirkózni, ezért a gázvezeték-építés tanácsi kézbe vételét kérték, kinyilvánítva fejlesztési hozzájárulási készségüket. Ezt követően került sor egy újabb megbeszélésre 1983 májusában a tanács képviselői és a lakosság között. Tagadhatatlan, hogy akkor elhangzott a tanácsi emberek részéről egy olyan kijelentés, hogy ha minden feltétel adott lesz, akkor már ’83 végén gázzal fűt- hetnek a szandaszőlősiek. A dolgok azonban kedvezőtlenül alakultak. A szolnoki Városi Tanács sem kivitelező kapacitással, sem a szükséges anyagokkal nem rendelkezett a gázvezeték építéséhez. A végén a megyei építőipari vállalat úgy vállalta el a kivitelezést, hogy a földmunka és az áramszedő helyek biztosítása a tanács dolga. Az igazi gond mégsem ez volt, hanem az anyaghiány. A beruházás tanácsi kézbevételét kövétő második napon ugyanis leállították az építkezéshez tervezett csövek gyártását, beszerzésük sokkal nehezebb lett. Először a Vörös Mező úton kezdődött el az építkezés. A körzeti nyomásszabályzó üzembe helyezése után 25 lakásba bevezették a gázt. A további szakaszépítése meglehetősen vontatottan haladt. Közrejátszott ebben az is, hogy a műanyag gázcsöveket plusz öt fok alatt nem szabad hegeszteni. Ezért is tűnt úgy a lakosság számára hogy néha csak tenge- nek-lengenek a kivitelezők. iészándék és plusz munka Az AÉV-vel kötött szerződés után nyilvánvalóvá vált, hogy a lakásonként korábban megállapított 15,8 ezer forint fejlesztési hozzájárulás kevés lesz. A tanács szakosztályai —- a lakosság javát akarva — költségtakarékos megoldásokat kerestek. Sok ezer forintot takarítottak meg azzal, hogy másfél kilométer hosszan nem dúcolták ki az árkot, és a védőkorlátot sárga szalaggal helyettesítették. Nagy felelősséget vállalt ezzel a tanács műszaki osztálya. A kivitelezés meggyorsítása érdekében sátorban hegesztettek. Ilyen előzmények után készült el az idei tavaszon a gázvezeték a Gorkij utcáig. További hetven lakás lett* volna beköthető, ha ... Azt megelőzően, hogy a csapadékvíz ne emelje meg a könnyű műanyag vezetéket, a kivitelezők néhol földnehezéket raktak rá. Ezt látva a lakosság — teljesen jó- szándékúan — sok helyen betemette az árkot. A nyomáspróbákon azonban — a varratok pontos helyének feltüntetése érdekében — újra fel kellett tárni az árkot. A lakosság jószándéka tehát inkább plusz munkát jelentett. Ráadásul néhányan azzal idegesítették társaikat, hogy „ez a költség is a mi zsebünkre megy”. Valójában a tanács zsebére ment. Kontárok miatt Egyesek türelmetlensége egyéb módon is késlelteti a gázszolgáltatás- kiszélesítését. A tanács azt kérte a lakosoktól, hogy a kerítéstől a házfalig ássák ki a vezeték árkát, a szerelést pedig majd elvégzi az ÁÉV. Sokan nem vártak erre, hanem kisiparosokkal. néhány esetben pedig kontárokkal szereltették be a vezetéket. A gázszolgáltatás megindításához erről a munkáról műbizonylat szükséges. Magától érthető, hogy a kontárok nem tudnak műbizonylatot adni. Áprilistól napjainkig emiatt nem lehet „élesre kötni” ezt a vezetékszakaszt. A zűrzavart fokozzák néhányan (köztük a Vajda János út 32., 45, és 46. számú ingatlan tulajdonosai) azzal, hogy fejlesztési hozzájárulás nélkül, az egyenes úton járókat kijátszva, beköttették házukba a gázvezetéket. A tanács felszólította őket: fizetnek, vagy levágják a hozzájuk futó vezetéket. A tervezett gázvezeték építése folytatódik. Üzembehelyezni viszont csak egyszerre lehet az egészet. Ez a magyarázata annak, hogy azokban az utcákban sincs gázszolgáltatás, amelyekben már készen vannak a vezeték szerelésével. A munkák elhúzódása annak a következménye, hogy 254 acél összekötő és 70 házi nyomásszabályzó hiányzik. A Tigáz szolnoki igazgatósága havonta 15—20 házinyomásszabályzót kap. Érthető, hogy anyaghiányra hivatkozva az ÁÉV nem vállalja a szeptember 15-i határidő tartását. A munka befejezése az anyagbeszerzés függvénye. A szandaszőlősieknek számolniuk kell ezzel. És mindezeket a buktatókat figyelembe kell venni Szolnokon a pletykafalusiaknak és a kertvárosiaknak is, hiszen ezeken a helyeken több százan kapcsolódtak be a gázvezeték építésébe. A városi tanács szakosztályai segítő hozzájárulásuk mellett ezért kérik reális helyzetmegítélésüket is. S. B. Tanévzáró a Killián főiskolán Tanévzáró ünnepséget tartottak tegnap a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán. Zsemberi István mérnök ezredes, parancsnok értékelte az 1983/84-es kiképzési évet, majd elismerésben részesítette a kiemelkedő eredményeket elért tanárokat és hallgatókat. Az ünnepségen elbúcsúztatták az avatás előtt álló végzős növendékeket, és zászlóssá léptették elő a nyomukba lépő új, negyedik évfolyamos főiskolásokat. A tanévzáró ünnepség Killián György szobrának megkoszorúzásával fejeződött be. Telkek az építőknek Még ebben az évben Jásztelken a tanács és a tsz 80 új építési telket alakít ki. Kül- és belterületi földek cseréjével, a központhoz közelebb eső Szamuely és Beloiannisz utca térségében, valamint a Jákóhalmi út beépített részén építkezhetnek az igénylők. A 300 négyszögöles, villannyal, vízzel ellátott telkeket a harmadik negyedévtől adják tartós használatba. Jászfényszarun az Orion - gyáregység mellett, a Jókai utca folytatásában bővül az úgynevezett gyári lakótelep. A 40, mintegy 200 négyszög- öles építési telek ősztől villannyal, vízzel várja a házépítőket. Kirándulóknak, Garadnán Frissen fogott pisztráng nyárson A Borsodi Állami Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, .illetve az IBUSZ Miskolci Igazgatósága között létrejött megállapodás alapján a jövőben a festői szépségű Ga- radna-völgyben lévő pisztrángtelepen rendszeresen fogadják a miskolci IBUSZ iroda által szervezett csoportokat. A kirándulók faszénparázs fölött süthetik majd az e célra legalkalmasabb 25—35 dekás pisztrángokat. Mindenkinek két nyársot kell forgatnia. Az egyikre a halat fűzik, a másikra szalonnát. A szalonna zsírját rá kell csepegtetni a halra. A Garadna-völgyi telepen 16 kristálytiszta vizű tóban szivárványos- és sebespisztrángokat nevelnek. A nyárson sütéshez közvetlenül a felhasználás előtt fogják ki a halakat. A társadalom normái változatlanok: a nagyivó, rendszeresen részegeskedő, alkoholista embert sokkal inkább elviselik a lakóhelyi és a munkahelyi közösségek, mint aki — netán önként — megkísérelt kigyógyulni. Arra pedig szinte alig akad példa, hogy a munkahelyi közösség magától értetődő módon — érvekkel s nem fenyegetve — igyekezett volna bárkit is a gyógyulás útjára segíteni. Pedig — és a dolog ettől paradox —, nagyon sok alkoholista éppen a munkahelyi mértéket is úgy tartani tudó ivócimborák között tette meg az első lépéseket az alkoholizmushoz. Mindez így, szó szerint, nem hangzott el a szolnoki városi tanács egészségügyi és szociális bizottságának néhány héttel ezelőtt megtartott ülésén, amelynek napirendjén az alkoholisták gyógykezelésének szolnoki tapasztalatai, eredményei (és eredménytelensége) szerepeltek. Ám a statisztikai adatok jól tükrözik a helyzetet. A szűkszavú tények akár örvendetesek is lehetnének, ha nem az új „morbus hun- garicus”-ról volna szó. Tavaly a városban a Vöröskereszt és az ismeretterjesztő társulat városi szervezete kezdeményezésére, a szenvedélybetegségek megelőzését elősegítendő összesen 303 ismeretterjesztő előadást és 130 filmvetítést tartottak. A végeredmény — a közművelődési statisztikusok szempontjából — nem lebecsülendő: az eseményeknek több mint tizenötezer látogatója volt. Az elmúlt években Szolnokon mindössze negyven— ötven volt azok száma, akik önként vállalták az alkoholelvonó gyógykezelést. Tavaly ugrásszerűen megnőtt ez az adat — összesen száz- hetvenkilenc önként jelentkező volt, elsősorban azért, mert a Hetényi Géza megyei kórház pszichiátriai osztályán mindenkit, akinek kórlapján az alkohol, mint káros tényező számításba jött, külön vizsgáltak; többségük esetében sikeresnek bizonyult az önkéntes gyógykezelésre való rábeszélés. És ez — vitathatalan eredmény! Azt bizonyítja, hogy igenis van rá mód — az egészségügy adott keretei és korlátái között is —, hogy az alkoholtól immár szenvedők eljussanak a betegség belátásáig, és gyógyíttassák magukat, önmagáért beszél a tavalyi statisztika: a magát önként gyógykezeltetni kívánó száz- hetvenkilenc ember közül százharmincnyolcan voltak 21—50 év közöttiek, vagyis a túlnyomó többség a legmunkaképesebb generáció tagjai közül került ki. Ez hajszálpontosan tükrözi a hazai állapotokat, azt a „vaskos” tényt tudniillik, hogy az alkohol fenyegetése pontosan a legaktívabb generációkra nézve a legnagyobb. A „másik” oldalon, a gyógy- elvonásra kötelezettek számát illetőleg, majdnem változatlan a helyzet: 1983-ban ösz- szesen 134 bejelentés érkezett — a bejelentetteknek a fele sem részesült kötelező gyógykezelésben. A rendőri szervek és a kijózanító állomás bejelentéseit több estben nem sikerülhetett „végigjárni”, mert az „alanyokénak vagy nem volt bejelentett lakásuk, vagy ha volt, sosem tartózkodtak ott, amikor a bejelentés nyomán keresték őket. Sajnos a megyeszékhely alkoholizmus elleni küzdelmére ma is jellemző, hogy a túlzott mértékű alkoholfogyasztás megakadályozására a munkahelyek és az egészségügyi szervek képtelenek hatékonyan együtt lépni. Néhány kivételtől eltekintve az a jellemző, hogy a munkahelyek nemigen törődnek a dolgozók — sokszor nyilvánvaló — ilyen természetű problémáival. Pedig az alkoholizálás, az italozás „tűréshatárainak”, normáinak megállapításában a munkahelyek szerepe döntő. Ezzel szemben gyakori egyrészt az indokolatlan „keménység”, másrészt az „elnézés” — égé-' szén addig, amíg egyszerikétszeri piálgatásból kényszertünetes alkoholizmus lesz. Nem arról van szó, hogy a munkahelyeknek létre kellene hozniuk valamiféle „(al) rendőrséget”, hanem arról, hogy az egyik embernek vigyáznia kellene a másikra. (Talán nem ildomos ezt emlegetni: de a nagy vállalati, közösségi összejöveteleken is el lehetne kezdeni a „normális norma” kialakítását — mert a jókedv korántsem az alkohol függvénye.) Az alkoholbetegek végleges gyógyulásában döntő szerepet játszanak az utógondozás feladatait ellátni hivatott szervezetek, intézmények. A város tavaly egy új utógondozó klubbal gyarapodott, — a Hazafias Népfront városi szervezete segítségével —, de javultak a gyógyintézeti utógondozás feltételei is. Mindez együtt kevés a jövő alkoholistáinak várható számát — következésképp : a társadalom feladatait — tekintve. Mert az italozás — mint kényszertünet — nem kerülte el a fiatal generációkat sem. Vágner János A Mezőgép Vállalat megrendelésére gyárt do hány szárítókat a cibakházi Vörös Csillag Tsz. Eddig mintegy 50-et szállítottak partnerüknek
