Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-03 / 154. szám

1984. JÚLIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tegnap délután adták át a forgalomnak Törökszentmiklóson a 46. iszámú út új vasúti fö- lüljáróját és a hozzátartozó mintegy kétkilométeres útszakaszt. A most kialakított nyom­vonalon az új kresz előírásainak megfelelően a kerékpárosok részére' külön utat jelöltek ki. A 4-es főútvonalhoz csatlakozó részen lámpa irányítja a gépjárműveket, a gyalogosok és a kerékpárosok forgalmát Jobban összekovácsolódtak r ■ A Jászberényt munkásőröknél az egysegeic Az idén koncentrált ki­képzést valósítottak meg a Munkásőrségben. Milyen elő­nyei vannak ennek a mód­szernek, hogyan vélekednek róla azok, akiket közvetlenül érint? — erre kértünk vá­laszt Farkas Lászlótól, a jászberényi munkásőregység parancsnokától. — A hetvenes években már alkalmazták a testületben ezt a módszert, de akkor külön­böző okok miatt még nem volt kiforrott — hangzott a válasz —, ezért amikor meg­hallottuk, hogy ismét az lesz soron, örültünk is neki, meg fenntartásaink is voltak. A munkásőrök egy része ide­genkedett tőle, mert az ed­digi gyakorlat szerint dél­után öt-hat órára hazaértek a foglalkozásról, el tudták látni a jószágot. Ez viszont a koncentrált kiképzés ide­jén, a kunhegyes! bázison töltött három nap alatt nem lehetséges. Tisztában vol­tunk azzal, hogy az új mód­szer eredményesebb a régi­nél. Korábban délutánon­ként néhányan megpróbál­tuk „gyorsítani” a foglalko­zások menetét, pedig nem véletlen az előírt óraszám. A bázison ez nem tapasz­talható. Ez is sokat jelent a kiképzésben. Ilyen előnyöket mérlegelve arra töreked­tünk, hogy megnyerjük a bázisüzemeket és az alegy­séggyűléseken az egész ál­lományt. — Ez bizonyára plusz munkát követelt a parancs­nokoktól ... — Természetesen. Igény­bevételi tervet készítettünk például. Minden munkásőr januárban tudta, hogy mi­kor lesznek a foglalkozások. Ezt a tervet a gazdasági ve­zetők is megkapták, így előre tudták szervezni a munkát. Az export- és egyéb ügyek miatt az igénybevé­teli tervet nem tudtuk tel­jes mértékben teljesíteni még ilyen korai előkészítés ellenére sem. Vállalnunk kell annak ódiumát, hogy né­hány munkásőr nem lesz tel­jesen kiképezve. Ezt figye­lembe véve szakaszgyűlése­ken olyan részletesen érté­keljük a foglalkozásokat, hogy legalább az ismeret szintjéig eljussanak azok is, akik azokon nem vettek részt. Arra törekszünk, hogy a termelési követelmények mellett a kiképzési felada­toknak is megfeleljen az ál­lomány egésze. Az előké­születek során a század- és szakaszparancsnokok részé­re egésznapos felkészítést tartottunk, majd századgyű­léseket szerveztünk. Ezek után csökkentek a fenntar­tások. Az emberek kezdtek rájönni arra, hogy van hasz­na a koncentrált kiképzés­nek. Időközben levontuk a korábbi tapasztalatokat is. — Mondana példát? — Nagyobb figyelmet for­dítottunk például a parancs­nokok felkészítésére. Koráb­ban ugyanis nem mindegyi­kük készült fel megfelelően a foglalkozásokra. Az pedig megengedhetetlen, hiszen az emberek csak akkor sajnál­ják az időt, ha figyelmüket a foglalkozásvezető nem tud­ja lekötni. Ügy véljük, hogy ha egyebet sem tettünk vol­na, mint hogy elértük a pa­rancsnoki állomány jobb felkészítését, akkor is na­gyot léptünk volna előre. Egyébként összevonási ter­vet is készítettünk, hogy ne legyen üresjárat a koncent­rált kiképzési során. — Az új módszer milyen egyéb előnyökkel jár? — Nagyon csökkent a já­rulékos idő. A korábbi évek­ben esetenként több volt, mint a kiképzés ideje. Ko­Bevált a koncentrált kiképzés rábban nyolcórás kiképzést tervezhettünk, most meg a bázis adta előnyöket kihasz­nálva tízórásat. Szabad idő­ben több ismeretet tudunk így nyújtani. A bázisüzemek szempontjából az is kedve­ző, hogy ilyenkor még a mezőgazdaságban nem dol­goznak szombat-vasárnap. Az állomány többsége tsz- tag. Így csökkentettük a termelőmunkából való ki­esést. Az sem utolsó szem­pont, hogy az egység egész állománya több napig együtt volt. A munkásőrök jobban megismerkedtek egymással. Korábban előfordult, hogy a különböző településen élő embereink csak s^ázadgyülé­sen vagy harcászati gyakor­laton találkoztak. Vélemény- cseréjük olyan tőkét bizto­sít számunkra, melyet ko­rábban nem tudtunk ki­használni az állomány ösz- szeková csolására. — Milyen volt a hangu­lat a koncentrált kiképzé­sen? — Annak ellenére, hogy az egységünk kilencnaposi ki­képzési idejéből hat napon át esett az eső, jó eredmé­nyeket értünk el. Ez pedig jó hangulat nélkül nem le­hetett volna. Két századunk hasznosította a családtagok bevonásával1 évente megren­dezett „fehér asztal gyakor­lat” tapasztalatait. Saját ma­guk főztek. Több ezer fo­rintot takarítottak meg ez­által. És az sem mellékes, hogy változatosabb, jobb ízű volt így az étel. A család­tagok és a munkahelyi ve­zetők megértése és segítő­készsége is sokat jelentett a jó hangulat biztosításában. A koncentrált kiképzés sikeré­nek ez is egyik elengedhe­tetlen feltétele. S. B. Kórháznévadó Kecskeméten Környezel' ellenőrzés a Balatonon Tegnap megkezdte műkö­dését Siófokon és Fonyódon a környezetvédő szervezet. Nyolc-nyolc egyenruhás el­lenőr tart szolgálatot. Figye­lemmel kísérik az útfelbon­tásokat. az engedély nélküli építkezéseket, eljárást kez­deményeznek a környezet és a Balaton vizének szennye­zőivel szemben. Hollós Józsefről, a kecske­méti születésű orvos-forra­dalmárról nevezték el a Bács-Kiskun megyei kórhá­zat. A tegnap Kecskeméten tartott ünnepségen Losoncz Mihály főigazgató mondott beszédet, majd leleplezték a névadót ábrázoló dombor­művet a kórház előcsarno­kában. Hollós József 1876-ban született. A század első évti­zedeiben Szegeden folytatta orvosi tevékenységét, s be­kapcsolódott a munkásmoz­galomba. Jelentős érdemeket szerzett a tüdővész korai fel­ismerésével. a népbetegségek leküzdéséért folytatott mun­kájával. A fehérterror elől az Egyesült Államokba emigrált. Magyarország fel- szabadulását örömmel üdvö­zölte, de hazatérésére már nem kerülhetett sor. 1947- ben hunyt el az Egyesült Államokban. Jót mondok Felmentés, kitüntetés A Minisztertanács Darvasi Istvánt, a Magyar Hírlap fő- szerkesztőjét saját kérésére történő nyugállományba vo­nulása miatt érdemei elis­merése mellett e tisztségéből felmentette. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Darvasi Ist­vánnak több évtizedes mun­kásmozgalmi, közéleti, új­ságírói, szerkesztői munkás­sága elismeréséül a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést tegnap a parla­mentben Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Az esemé­nyen jelen volt Sarlós István, a Minisztertanács elnökhe­lyettese és Karvalies László, az MSZMP KB osztályveze­tő-helyettese. * * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bajnok Zsoltot államtitkári tisztsé­géből, a Minisztertanács pe­dig a kormány Tájékoztatási Hivatala elnökének megbí­zatása alól felmentette, s egyidejűleg a Magyar Hírlap főszerkesztőjévé kinevezte. állomás­korszeriisités Nagyszabású rekonstruk­ció kezdődött a hatvani vas­útállomáson. Korszerűsítik az állomás vágányháiózatát, s ezzel párhuzamosan mege­melik a peronokat. Az utób­bival az utasok le- és fel­szállását teszik kényelmessé. Jövőre mintegy 50 millió fo­rintos költséggel aluljárót is építenek. Ezzel nemcsak a vágányok megközelítésének balesetveszélyességét csök­kentik, de egyszerűsítik a vá­gányok által „kettévágott” hatvani lakótelepek közötti közlekedést is. A Heves me­gyei Tanács éppen ezért 10 millió forinttal hozzájárul az építés költségeihez. A guta kerülgetett szombaton, délidőben. A párra először a kórház^ nál. az autóbuszmegál­lóban figyeltem föl. Le­het, hogy azért mert egyikőjük se volt már mai „gyerek”, ennek el­lenére csecsemővel, na­gyon kis csomagban el­férő csecsemővel vára­koztak. A hosszú, so­vány nő fogta a takaróba bugyolált pólyást, a fér­fi két reklámszatyorral a kezében álldogált, nem is lehetett a szatyrokban semmi súlyos. Amikor a busz befutott, a nő na­gyon nehézkesen, fél kéz­zel kapaszkodva, tűsar­kain imbolyogva lépett föl a babával. Miért nem segít a férfi, gondoltam, legalább a könyökét meg­foghatná. Nem fogta. Már majdnem elfelejtet­tem, amikor a Szabad­ság téren leléptem für­gén a járműről. Megtor­pantam. A hátsó ajtónál gyorsan leugrott a férfi, aztán jó két méterről visszanézve figyelte, ho­gyan kapaszkodik lefelé az asszony. Akkor már dühös voltam, s szidtam a sorsom is, mert előttem vártak a zöldre, s előttem egy utcába, velem lép­kedtek. Pontosabban: a férfi rohant elől, az asz- szony magassarkain im­bolyogva utána. Aznap délután, nagy jókedvvel falusi vendé­gek érkeztek. Szapora beszédű asszonyok, akik elmondták, hogy s mint a család, a gyerekek. Az­tán megemlítették: igaz ugyan, családellátó házi­asszonyiként ők jobbára a maguk házatáján se­rénykednek, de észreve­szik, ha valáhol baj van. így voltak például a ta­vaszon, amikor kórházba került egy várandós fia­talasszony a szomszéd­ságból. Apára hagyni kis gyereket, nem a legbiz­tosabb dolog, a férfi csak nem olyan ügyes ilyesmi dolgokban — szóval elár­vult félig a család. Az asszonykát aztán csak szülése előtt engedte ei pár nappal a korház. — Nem volt ott se tava­szi, se húsvéti nagytaka- rítas — mesélték. — Osz- szefogtunk egy szabad délutánunkon négyen, s lemostunk náluk minden ablakot. Pedig sok az ab­lak és igen nagy. Tegnap reggel Szolnok központjában vártam, hogy zöld legyen a fény, átkerüljek az utca túlsó oldalára. Botra támasz­kodó öregasszony is állt ott, nagy félénken. Ahogy a lámpa zöldre váltott, ment is volna, nem is. Hirtelen egy „tulinadrá- gos” hosszú hajú legény lépett mellé. Szó nélkül karonfogta, átvezette, s csak akkor engedte el, amikor csendes mellék­utcába fordult, dolgára. Tízemeletesben lakó is­merősöm mondta a mi­nap. Arra ment haza, hogy víz egy szem se. Se hideg, se meleg. Már ép­pen azon gondolkozott, mi is lesz vele, hisz kutat hiába keres a környéken betegségei miatt nem ci­pelhet nehéz kannákat, vödröket, amikor csen­gettek. A szomszédék nagy családjából egy lányka volt. Két vödör vízzel. — Nekünk már hoz­tunk — mondta. — Anyukám szólt, hogy hozzunk ide is, hátha nincs itthon víz. Az is­merős szóhoz is alig ju­tott, kicsit meg is ható­dott. Van még ilyen? Ügy látszik, van. örül aki hallja, tapasztalja. Különösen, ha gyakran találkozik az ellenkezőjé­vel. És olyan jó ha. így kezdheti az ember: Jót mondok! (SJ) Jobb ma egy veréb.. ? Bemutató major épül a tájvédelmi körzetben A tájvédelmi körzet központi épületei a ma gyár tanya szépségét őrzik és a szolnoki Ter­vező Vállalat munkáját dicsérik „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” — tartja a régi közmondás. Ez Déva- ványán fordítva igaz. Ott található ugyanis a tájvé­delmi körzet, amely egy vi­lágszerte kipusztulóban levő madárfaj, a túzok védelmé­re és tenyésztésére alakult. A túzok számára is biztosítani kellett egy kis nyugalmas szigetet. Vele szemben a magyar természetvédelem politikája a „tűzoltás” volt, vagyis gyors védelmi intéz­kedéseket kellett tenni a teljes kipusztulás elkerülé­se érdekében. A Nemzetközi Madárvé­delmi Tanács 1972-ben Ma­maiában megrendezett kon­ferenciáján Magyarországot bízta meg a túzokvédelem módszerének, elméleti és gyakorlati teendőinek ki­dolgozásával. Így jött létre 1975-ben Dévaványán csak­nem 3500 hektáron a tájvé­delmi körzet, és ezen belül egy kutatással és mentéssel foglalkozó központ. A túzok, mint a fokozottan védett ál­latok egyike, 50 ezer forint eszmei értékű. Európában 7000—7500 él belőlük mind­össze, ebből 3500 hazánk te­rületén. Az itt található ál­lomány a túzok génbankjá­nak tekinthető, mert a világ legnagyobb egyedszámú és legkiválóbb túzokállománya a Körösök, a Berettyó és Bé­kés megye határvonalával körbezárt területen él. A dévaványai tájvédelmi kör­zet ideális terület a túzok számára, magas füvű. szikes legelői, kaszálói, kultúrnö­vényekkel tarkított sztyep­peszerű pusztai környezete, éghajlata kellemes körülmé­nyeket biztosít a madárnak. A tájvédelmi körzet kutató- és túzokmentő állomása az elmúlt öt évben kidolgozta a mentett fészekaljakból'kikel­tett csibék nevelésének technológiáját, és összesen 218, egyébként pusztulásra ítélt madarat juttatott visz- sza a természetbe. A telep kiépítése 10 millió forintba került. Az eddig megmentett túzokok értéke már jóval meghaladja ezt az összeget. Ugyanakkor több ezer diákot fogadtak, és rendhagyó biológiaórake­retében a fiatalok nagyré­szét sikerült megnyerniük a természetvédelem támoga­tóivá tenniük, és ez olyan Pálnik Ferenc a tájvédelmi körzet vezetője a túzokok „társaságában” plusz, ami forintokban nem mérhető. Jelenleg a réhelyi major kiépítésén dolgoznak. En­nek feladata lesz az isme­retterjesztés és az idegen- forgalmi igények kielégítése. Bemutatják az élő túzokot, valamint helytörténeti elő­adásokat terveznek. Ez azért is lényeges, mert a túzokner velő és kutatóbázis, vala­mint a tájvédelmi körzet sem látogatható. — nt r-

Next

/
Oldalképek
Tartalom