Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JÚNIUS 30. I Arcképvázlat I Huszonnyolc év szolgálatban Nehezen tudom elképzelni a gépkocsija voíllánja mögött. Amióta megismertem — és ez nem ma volt — mindig biciklivel láttam közlekedni. „Na igen, tudja akkor az ’50- es években másként nem lehetett járni azokat a sáros kis utcákat, csak a járdán biciklivel.” És neki mennie ke'Jett, mert várták a betegek. és mennie kell ma is, ment várják a betegei. Ma is biciklivel? Tréfával üti el a dolgot: „Negyven éven felül vagy ússzon, vagy biciklizzen az ember. Én a biciklit választóttam...” Nem tudom van-e Szolnokon még egy körzeti orvos, aki úgy mint ő, huszonnyolc éve egy ugyanazon városrész betegeinek istápolója. Persze nagyot változott a városrész a két évtized alatt: a hajdani Harcsa, Kárász, Ponty meg a többi kis girbe-igurba utcácskák helyén felépülitek a Ság- vári körút, meg a többi utak emeletes házai. „Amíg any- nyira föl nem szaporodott a lakosság száma, azon a területen, hogy három orvosi körzetet kellett szervezni, én láttam el a lakosságot, és akkor nem volt külön gyermekkörzet, nem volt külön iskolaorvos, bölcsődeorvos, ez mind az én feladatom volt, meg az állítandó éjszakai ügyelet...” Változott a város, — változtak a betegek is? „Én eigyüttt öregszem a betegeimmel, nem tudom igazán lemérni, hogy változtak ^e. Azt viszont tudom, hogy az eltelt évek alatt közel kerültünk egymáshoz, előttem mernek őszintén megnyilatkozni. Ha egy orvos 28 éven át azonos körzetben dolgozik, akkor a betegben, az orvosban kialakul egy biztonságérzet, mert alaposan megismerik egymást, egyre erősebb a bizalom egymás iránt. Mert ugye azt mondanom sem kell, a körzeti orvos családi körben ismeri a betegeket, látja a körülményeket amelyek között él...” Nem orvos dinasztia sarja. Édesapja latin—magyar szakos tanár volt a nagykállói gimnáziumban, lány testvére apjuk nyomdokait követte: magyar—francia szakos tanár lett. Nagykállót — pontosabban Szabolcsot — ma is nagyon szereti. „Nekem fáj, ha azt hallom: a sötét Szabolcs. Ez így egyszerűen nem igaz. Többségükben ott is tisztességes, becsületes, dolgos emberek élnek!” Miért telepedett le Szolnokon? Negyedéves medikus volt Budapesten, amikor rábeszélték: válassza a katonaorvosi pályát. Kicsit nehezen állt kötélnek, de adódik olyan helyzet az ember életében, amikor nem lehet nemet mondani. Kemény időszak volt az, a honvéd kollégiumban csapattisztek voltak a parancsnokok, és a szemükben a medikus ugyanolyan katona volt. mint a többi. (A kollégista időkről — mondja — regényt lehetne írni!) Amikor letette a hippokraté- szi esküt, egy ideig Debrecenben dolgozott, a honvéd kórház sebészetén, aztán mint csapatorvos került Szolnokra. De itt is rendszeresen bejárt a kórház sebészetére dolgozni. És jött 1956 novembere, — leszerelt. Választhatott: sebészet, vagy a körzeti orvosok nem mindig becsült, de sok sok önfeláldozást követelő élete. Az utóbbi mellett döntött. Miért? „Akkor már nős voltam, diákszerelem volt a miénk. A feleségem tanítónő. És akkor már volt „másfél” gyerekünk. Volt egy kislányunk és a feleségem várta a második gyerekünket. A körzeti orvosi beosztáshoz lakást is adtak, és nekünk addig csak albérlet jutott. Azután meg gyerekkoromban, az én szememben a nagykállói körzeti doktor bácsi volt az Orvos! Az orvos, aki mindig a betegei között él. Nem merem használni a háziorvos kifejezést, mert ennek manapság van egy pejoratív kicsengése. mindenki rögtön a plusz pénzkeresetre gondol. Holott ez nem így van! A jó értelemben vett háziorvos, az nemcsak gyógyít, gondoz is. Mint a körzeti orvos. És sokszor nemcsak a lelki betegséget, de a lelki bajokat- bánatokat is gyógyítania kelt.” Hallgatom, ahogyan magyarázza: a körzeti orvos munkája nem szolgáltatás, ahogyan sokan hiszik, hanem szolgálat. A beteg ember szolgálata! Ez nem alapellátás, hanem alapvető ellátás. mert nem mindegy, hogy emberileg mennyire áll közel a beteghez. Ném mondja, de kiérződik a szavaiból: nagyon szereti a hivatását. Kérdem tőle: a napi betegforgalom mellett van ideje erre a lelki szolgálatra? „Időnk valóban nincs sok. Általában 6 perc jut egy betegre, és akkor még a látogatások hátra vannak. Ma negyvenen jöttek ide a rendelőbe. és hét fekvő betegem van. Egyre nehezebb eleget tenni, mert mindenki biztosított. De ha a betegnek szüksége van arra, hogy kipanaszkodj a magáit az orvosnak. ..” Nem gondolt még arra, hogy magánprakszist is folytasson ? — faggatom tovább. „Szerintem nagyon jó a magánprakszis, de csak azoknak az orvosoknak az esetében, akik magasan képzettek, és akiket másként nem kereshet fel mindenki. De amikor egy orvos a magánrendelőjében sem tud többet nyújtani, mint az állami ellátásban, de csinálja, mert ezzel jól keres, az szerintem etikátlan”. Később így vall munkájáról: „Valamikor nagy tekintélye volt a körzeti orvosnak. Ma sajnos nem így van. Miért? Nem tudom! De talán nem is sokat teszünk azért, hogy legyen. A körzeti orvosi munka nem egyetemi tantárgy! Vannak oktató körzetek, például az én körzetem is az. Itt a medikusokkal igyekszünk elsajátíttatni, hogy milyen legyen az orvos-beteg kapcsolat, a rendelői magatartás, stb. Sok fiatal megfordult már nálam, de egyetlen olyannal nem találkoztam. aki körzeti orvosnak készült. Kedvesek, érdeklődők, udvariasak, de egyetlen vágyuk, hogy kórházban, klinikán dolgozzanak.” Tudom, hogy meglehetősen sok társadalmi feladatot is vállal. Tagja az Egészségügyi Döllgozók Szakszervezete etikai bizottságának, — ide az ember nem jelentkezik, de ha megbízzák ezzel a feladattal, akkor igyekeznie kell becsületesen eleget tenni, és én mint körzeti orvos, talán jobban ismerem a kollégáim gondjait, és ha hibát vétenek, nem elvtelenül védeni, de igyekszem megérteni őket”, — a Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság II. fokú sorozóbizottságának elnöke. — „ezzel megtisztelnek engem, és kell. hogy ennyi kapcsolatom legyen a katonasággal”, — feladatot vállal a Vörös- keresztben. „Elvem, hogy az orvos legyen tisztában az erejével, és az élletét ne az alibi munka, hanem a szolgálat jellemezze.” Hogyan lehet mindennek eleget tenni? „Ügy, hogy jó a hátországom! Most leszünk 30 éves házasok, és a mi családi életünk nagyon szép. Én mindig naigyon nehezen jövök el otthonról, és mindig boldogan megyek haza. A három gyerek már félnőtt, van egy kis unokánk... Könnyű úgy a munka, ha az embernek rendezett a magánélete.” Dr. Balogh István szolnoki körzeti főorvos az idei Semmelweis évforduló alkalmából Kiváló Orvos kitüntetésben részesült. „Látja engem, az egyszerű körzeti orvost így élismemek. Nem is tudom mivei érdemeltem ezt ki.” Varga ViktÓTia Hazánk legnagyobb könyve Győrött, az i Egyházmegyei Könyvtárban található. Az óriáskódex 'pgy egész birkanyáj bőréből készült; (ugyanis 318 pergamenlapból áll. Mérete; 84x57 centiméter, a könyv teljes súlya 70 kilogramm, kötését csodálatosan szép ! bronzveretek díszítik. A betűi, illetve a kottafejek nagysága 3 centiméter, az iniciálék mérete pedig meghaladja a 30 centimétert. Hélia-D, avagy séta a siker körül Amikor 1982. december 12-én a debreceni Biogál Gyógyszertár forgalomba hozta a Hélia—D krémet, körülbelül 100 ezer tégellyel szállítottak a boltokba, és egyetlen nap alatt elfogyott mind a százezer. A gyógyszergyár piacfelmérést végzett, és a kereskedelmi szakemberek úgy vélték, hogy évente 300 ezer doboz krémre van igény. Ezzel szemben eddig több mint másfél millió doboz Hélia—D-t adtak el. (A Biogál 1983 decembere óta gyártja folyamatosa i a krémet.) A Népszabadság 1984 június 19-én arról számolt be, hogy szerződést írtak alá a Hélia Debrecen Társaság, a Konzumex Külkereskedelmi Vállalat és a Hélia Products kaliforniai cég képviselői a Hélia—D magyar arckrém egyesült <Vlamok- beli forgalmazásáról. A siker útjai, titkai olykor kifürkészhetetlenek. Hogy kezdetben mi volt a Hélia— D legnagyobb csábereje: a feltaláló Nedeczky néni neve. vagy a hatás, amit vártak a krémtől, netán a készítmény különleges csomagolása, a természetes hatóanyaga? — Nem tudható. De hogy a siker nem múlt el a szenzációk első hullámaival, nem lehet véletlen. A krém kezdetben egyszerű kenőcs volt a Patientia hajhullás elleni szer feltalálójaként közismert Nedeczky Jenőné házi kozmetikájában. Az asszony napraforgószár kivonatból és patikai krémből készítette a kenőcsöt. Hosszú éveken át (kísérletezett vele, és szorgalma nem volt eredménytelen. Nyolcvanéves korában is olyan szép volt a bőre, hogy feltűnt az ismerőseinek. Ők is kaptak a kenőcsből, és ők is szépek lettek tőle. Egyre többen keresték fel a nénit, nemeseik az ország minden tájáról, hanem a szomszédos országokból is. Nedeczkyné boldogan foglalkozott velük, de érezte, hogy nem bírja a szépülni vágyók állandó ostromát, és a Magyar Nemzeti Bank Innovációs Alapjához fordult. Tárgyalásukról né- hánysoros hír jelent meg az újságokban, s erre jelentkezett a Biogál. Ez a kérdés foglalkoztatta dr. Tamás Piroska bőrgyógyászt és Szabó Lukácsné dr. marketing szekembert, akik a Biogál képviseletében SZigebhalomra; Nedeczky néni falujába utaztak. Száz, különböző korú, foglalkozású szigethalmi férfi és nő egybehangzó véleménye az volt. hogy a kenőcs eltünteti a ráncokat, sőt, sokan sikerrel használták a bőrke- ményedések kezelésére is. Az Innovációs Alap megvásárolta Nedeczky nénitől a szabadalmat, és a Biogállal létrehozta a Hélia Debrecen Társaságot. A gyógyszergyár feladata volt a krém vizsgálata a nagyüzemi gyártás módszerének kikísérletezése. A Biogál szakemberei gyorsan, de megbízhatóan takartak dolgozni. Párhuzamosan, egyidőben végezték azokat a vizsgálatokat, amelyeket, a „klasszikus forgatókönyv” szerint egymás után szoktak. A krémet a debreceni Orvostudományi Egyetem Bőrklinikáján vizsgálták dr. Nagy Endre bőrgyógyász profeszor és munkatársai. Az eredményről úgy számoltak be, hogy a krém használata során a ráncok száma csökkent. Ezután Kristóf Jánosné. a Biogál akkori technológusa ötféle — külső megjelenésre teljesen azonos — terméket állított elő, három típus csak az alapkrémet tartalmazta, kettőben pedig benne volt a napraforgószárból készített hatóanyag is. A bőrklinika száz doboz krémet próbált ki, és a kísérletek során pontosan megállapították, hogy melyek tartalmazzák a hatóanyagot. Amikor bizonyossá vált. hogy a krémben van „fantázia”, a gyógyszergyárban kozmetikai fejlesztő csoportot hoztak létre, és Kristóf Jánosnét — alkatánál, érdeklődésénél fogva őt találták a legalkalmasabbnak — kinevezték termék-menedzsernek. A Szegedi Orvostudományi Egyetem intézeteiben úgy vizsgálták a krémet, ahogy csak a gyógyszereket szokás. Az eredmény döbbenetesen ígéretes volt: a napraforgószárból készített hatóanyag, fényvédő, bőrregeneráló anyagokat, vitaminokat, aminósavakat, szép- hidrátokat. fehérjéket tartalmaz. A napraforgószáron kívül eddig egyetlen olyan növény sem ismert, amelyikben együtt lennének ezek, a bőr számára igen fontos anyagok. A kenőcs 1982 februárjában került a Biogálhoz, és ugyanez év novemberében bemutatták egy nemzetközi kozmetikai tanácskozáson a Duna Interkontinentálban. Forgó dobogóra rakták a háromféle Hélia—D krémet (száraz, normál és zsíros bőrre) s a dobogó mögött fekete bársonyra hímzett matervezője; Kövesdi János ipari formatervező, grafikus; dr. Bálint Jánosné, a Biogál csomagolás-technológusa és Kristóf Jánosné termék-rendszer — ipari formatervezési nívódíjat kaptak érte). A Hélia—D megszületése után a gyógyszergyáriak ujjongtak. hogy ők is gyártottak olyan kozmetikumot, amely nem okoz kiütést, pattanást, foltot. És mégis. A vásárlók között voltak olyanok, akik kiütésekre panaszkodtak. Pedig a Hélia— D gyulladásgátló anyagokat tartalmaz. Az üzemrészbe, ahol a krémet gyártják, csak úgy léphetnek be a dolgozók, hogy — miután alaposan lezuhanyoztak — aszeptikus (fertőzéstől mentes) ruhát öltenek magukra. Akkor hát mitől lesz valaki kiütéses? A Hélia—D használati utasítása világosan leírja, hogy frissen tisztított bőrre kell felvinni a krémet. Persze ezt nem mindenki tartja be. Mint ahogy azt a fontos részt is sokan mellőzik, miszerint: „a még nedves Ilyen (körülmények 'között ké szül a Hélia—D arany színű napraforgó volt a háttér. A sors grimasza, hogy Nedeczky néni épp ezen a napon halt meg. Nem érte meg azt a sikert, ami 1982 decembere — a Hélia— D forgalomba hozatala — után kezdődött. A siker persze mindig szóbeszéd tárgya. A Hélia— D körül is sok mendemonda, találgatás, vita alakult ki. Hogyan került a Hélia név mellé a D betű? Mit jelenthet? Ki-ki saját fantáziája Istzerin't adott magyarázatot erre, voft aki a Debrecen szót, mások a krém D-vita- min tartalmát sejtették mögötte. Az igazság pedig az, hogy a gyógyszergyáriak a Hélia név mellé próbálgatták az ABC különböző betűit, és a d hangzott a legjobban. Miért éppen a napraforgóból készített kivonatot Nedeczky néni? Hogyan jött rá, hogy éppen a napraforgószárban találhatók meg ezek a bőrrokon anyagok? Ez a kérdés is sok embert foglalkoztat. Nedeczky néni nem árulta el, hogyan jött rá. Mindig adott valamilyen magyarázatot, mindig mást de az igazság az ő titka maradt. Óriási vitát kavart a krém csomagolása, a fekete színű üvegtégely is. Még a gyógyszergyári dolgozók közül is soknak voltak fenntartásai, úgy vélték, hogy a fekete szín nincs jó hatással az emberekre. Kristófné és társai azonban makacsul — de nem alaptalanul — ragaszkodtak a különleges, és a hazai piacon Deljesen szokatlan csomagoláshoz. A tégely színének, formájának megválasztásakor, kialakításakor igen fontos szempont volt, hogy a krém, és hogy a készítménynek meg kell állnia a helyét a külföldi piacon is, a luxustermékek között. „Ez a krém más, mint a többi, több azoknál” — mondták a gyógyszertáriak — „ha a tartalom más, legyen a forma, a külső is az. Legyen különleges, szembetűnő, ízléses”. A Hélia—D tégelye a tokodi Üveggyárban nyerte el végleges formáját. (Tervezői — Kolányi Éva, a tokodi Üvegyár ipari forbőrre fölkenjük, és vizes kézzel körkörös mozdulatokkal besimítjuk”. Ez a módszer — Nedeczky néni is így használta a kenőcsöt — a nyugati országokban már régen elterjedt, de nálunk még új volt. Sokan talán irigylik is a Hélia—D sikerét, s a Biogál „szerencséjét”. Vajon véletlen-e, hogy épp ebben a gyárban kapták fel a fejüket az illetékesek arra a bizonyos újsághírre? A Bio- gálban a ”70-es évek közepe óta rugalmas, nyitott politika valósult meg. és támogatják, elismerik vállalkozó szellemű dolgozóikat. Nem volt könnyű az az út, amíg a kenőcsből krém lett. Gyorsan dolgoztak, ped)g pem lehet elmondani, hogy mindenütt tárt karokkal fogadták őket. Ma sem ülnek a babérjaikon, a kutató-fejlesztő csoport tizenöt szakembere dolgozik az új készítményeken. (A már boltokban kapható arctej és testápoló után fényvédő krémek, borotválkozáshoz szükséges készítmények gyártását tervezik. Elkészülnek majd a Hélia propoliszos változatai: a kézregeneráló és a tinédzserkrém is.) A gyár meglévő épületeiben önálló kozmetikai üzemet hoztak létre, később pedig új üzemet építenek, hogy nagy számban tudják gyártani termékeiket. Az amerikai szerződés az első külföldi üzletkötés. Szinte minden nyugati ország érdeklődik a Hélia—D készítmények iránt, tárgyal a Társasággal, sőt kisebb mennyiségű krémet már szállítottak is több országba. De a Hélia Debrecen Társaságnak nem az a célja, hogy mindenáron eladják a krémet, hanem, hogy jól adják el. Olyan partnereket akarnak találni, akik az exkluzív termék minőségének megfelelően vezetik be és adják el a Hélia—D-t. A gyógyszergyáriak. úgy tűnik, magabiztosak. Tudják, hogy ami a kezükben van, az jó. És ami igazán jó, azt nem söpri el semmilyen divathullám, az jó lesz holnap is. Paulina Éva
