Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1984. JÚNIUS 9. EZ NEM DIVAT K Például Jászalsószentgyörgyön Azért, hogy az ember ko­rosodik, még ne hagyja el magát. Ha teheti, öltözzön ízlélesen, korának megfele­lően. Az idős nőnek se kell feltétlenül sötét színekbe bújnia, öregíteni magát. — Hányszor halljuk a divat­értők tanácsát, javaslatait. Aztán elballag az ember a boltba, és csodálkozik. Hi­szen alig van, amit idős nő, férfi vásárolhat magának. És ami van, hát az is olyan ... Még nagyobb a baj, ha falusi az idős vá­sárló, s a pénze se sok. A falusi boltok, áruházak ke­vés, idős embernek való holmit tartanak pultjaikon. Jászalsószentgyörgyön, az áfész-áruházban is erről győződtünk meg. Mint Dóka Gyuláné áruházvezető el­mondta, konfekciót hiába keres náluk a vásárló. Nincs, legfeljebb otthonkából válo­gathatnak az idősebbek is. Aki ruhát, kabátot akar venni, Jászberénybe vagy Szolnokra utazik. Hirtelen kis kiállítást ren­deztünk az áruházban. Ki­raktuk egymás mellé azokat a cipőket, amelyeket az idő­sebbek vásárolnak szíveseb­ben. Az árak 262—420 fo­rint közöttiek. Szó se róla, sok éves modellek, többnyi­re fekete színben. Sokszínű otthonkák között keresgél a vásárló egy meg­felelőt magának. Az otthon­kák 196—236 forintosak. A havi 800 ezer forintos forgalmú áruházban azt mondják: kevés az idős vá­sárló, nem hiányolják az árut. Tudjuk azt is. kisebb községekben, falvakban nem is árusítanak ruházati cik­keket az áruházak, legfel­jebb a napi keresletnek megfelelő fehérneműt, ezt, azt. így aztán nem csoda, ha falusi olvasóink kinevet­nek bennünket, ha mi is íz­léses, korhoz illő. de diva­tos 'öltözködésről beszélünk. Csak megjegyezzük, hogy városon, akár a megyeszék­helyen se kényezteti el a kereskedelem, s az ipar a korosabb vásárlókat. Lehet, hogy bíznak vásárlókedvük­ben? Félcipő, zárt szandál, csatos, fűzős, ennyi a választék Fotó; TKL Otthonkák a pulton Nehéz a gyártó# elszakadni Tavaly a Hűtőgépgyár öt­ezeregyszáz dolgozójából Jászberényben, Jászárok- szálláson és Jászboldoghá- zán kilencvenhatan men­tek nyugdíjba. Minden év elején a vállalati szakszer­vezeti bizottság nyugdíjas albizottsága a személyzeti osztályról megkapja a nyug­díjjogosultak névsorát, hogy idejében elkészüljön a hosszadalmas ügyintézés­sel. Simon Ferencné, az al­bizottság vezetője elmond­ta, hogy az országos átlag­nak megfelelően sajnos a Hűtőgépgyárban is magas a rokkantnyugdíjasok ará­nyanya. Tavaly negyven­négy személyt kellett így nyugdíjazni, és közöttük volt olyan is, aki a harmin­cadik életévét se töltötte be. A mintegy ezeregyszáz nyugdíjas törzshelye a Hű­tőgépgyár Munkás, és Ifjú­sági Háza, ahol hetenként kétszer találkoznak. Beszél­getés, kártya, rex, kézimun­ka mellett gyorsan telik az idő, persze sok szó esik a munkahelyről és a régi munkatársakról is. Az albi­zottság ^húsz nyugdíjas tag­ja vállalta a nyugdíjasok és a gyár között az összekötő szerepet, hozzák-viszik a körzetükből a híreket, ké­réseket. Legtöbbször szo­ciális segély kell, mert a ház is megöregedett már, ta­tarozni kellene, vagy az a 2070 forint nem elegendő a hónapra. Vezetőjük, Darók László mindennapos ven­dég odakint a. gyárban. Ta­valy 130 ezer forint szociá­lis segélyt osztottak ki a kérelmezők között, ennek kétharmadát a kommunista műszak bevétele adta. Amennyire várják a nyug­díjas éveket, a két-három műszak végét, ugyanúgy hi­ányzik a gyár egy-két év múlva. Látogatáson jólesik a régi gépet, szalagot meg­nézni, a brigádtagokkal be­szélgetni. A legnagyobb ese­mény a nyugdíjastalálkozó a Béke és Barátság Liget­ben. Az elmúlt év augusztu­sában kétszázan gyűltek össze a sátoros ünnepre, művészek szórakoztatták a jelenlévőket, estébe nyúlt a találkozó. Van, aki még rádolgozik egy-két évet, de gyakoribb, hogy nyugdíjasként men­nek vissza. Idén hetvenen vállaltak így munkát, a gyár várja a munkáskeze­ket. Nemcsak a pénz, ha­nem a szakma szeretető is visszaszólítja a hatvanegy- néhány éves embereket a régi mnukatársak közé. Évenként hobbikiállítást rendeznek, teadélutánokat tartanak, melyre más válla­latok nyugdíjasait is elvár­tját, TITuelőadásfokat hall­gatnak, nem marad ki a nők napja, a télapó ünnepség se. Rendszeres látogatói az if­júsági ház más rendezvé­nyeinek is. A nyugdíjas klubban a hangulat és a programok olyanok, hogy érdemes vidékről is bejárni hétfő, péntek délutánon­ként. A SZOT üdülőket fő­idényen kívül főleg a nyug­díjasok népesítik be, éven­ként többször is kirándul­nak. A Hűtőgépgyár sport- létesítményeit kedvezmé­nyes áron látogathatják. A gyár erejéhez mérten gondoskodik volt dolgozói­ról, a nyugdíjas albizottsá­got be is számoltatják éven­ként a végzett munkáról, de talán minden munkahelyre jellemző valami. Az üze- meg, a brigádok szívhez szóló emlékezetes nyugdí- Jasbúcsúztatókat szerjvezj- nek, mindenki hatódik, az­után a napi munka mellett szépen elfelejtkeznek volt kollégájukról. Az emberi kapcsolatok nem pótolhatók bizottsággal, hivatalos ügy­intézéssel, ebben a volt munkatársak segíthetnek legtöbbet. — lukácsi — Egészségügyi dolgozó volt, tizenöt évig rendelőin­tézeti asszisztensnő. Annak idején vörös diplomával végezte el Miskolcon az emeltszintű hároméves isko­lát, amire csak érettségizett jelentkezőket fogadtak el, s előnyben részesült a latin nyelvtudásával. .. Kilenc éve, hogy betegsége miatt — hátgerinc- és csigolya­problémák — leszázalékolták. A diplomáját „nyugdíj­ba tette”, mert az egészségügynél Mezőtúron még négyórás munkalehetőséget se talált Ulkei Istvánná. Talált viszont egyéb hasznos elfoglaltságot magának, mert állítja: Tétlenül nem tudnék élni — Májusban múlt egy éve, hogy ide költöztünk, a Sza­badság téri OTP-társasház- ba, ahol ennek a lépcsőház­nak lettem a közös képvise­lője. Tizenhat lakás meg az a huszonhat, amit az előző lakóhelyünkön — néhány házzal odébb — otthagytam, de máig se mentettek fel az ottani lakók, olyan jól ki­jöttünk egymással. Renge­teg feladattal jár, hiszen jo­gi képviselője is vagyok minden ittlakó családnak. Rendezem a számlákat, ösz- szeszedem a közös költség címén járó forintokat. Most bonyolítom a garanciális munkákat, éppen a lépcső­házat festik. Feladatom a hibák elhárítása (dugulás, csőtörés)... Van amikor rám bízzák a gyerekeiket a lakó­társak, átveszem a postá­jukat. .. olykor nézeteltérés is előfordul, akkor a béke­bíró szerepét is vállalom. Alig egy hete sportpályát adtunk át a gyerekeknek. Közösen csináltuk. Könnyű a lakókat mozgósítani, csak az alkalmas pillanatot meg kell várni, és tudatosítani, hogy mit-miért. Azt is megtudom tőle, hogy náluk a lakógyűlések olyanok, mint a baráti ösz- szejövetelek. Van saját alap­szabályuk, amit valameny- nyien igyekeznek megtarta­ni. Csaknem ők a legidő­sebbek, talán egy hasonló korú házaspár akad még, a többiek sokkal-sokkal fia­talabbak. Mindenki Zsuzsája, a gye­rekek Zsuzsika nénije so­sem ér rá unatkozni (talán éppen ezért nem kesereg a betegsége miatt sem), sőt, mint mondja, megöregedni sincs ideje. Matematikát segít megol­dani a szomszéd kisfiúnak, a negyedikes Krisztiánnak, aki veseműtétje miatt nem lehet napközis és az iskolá­ból ide jön haza, itt eszik együtt készülnek fel a más­napi leckéből. Aztán játsza­nak kicsit a perzsa macská­val. Megőrzését valamikor szívességből vállalta néhány hétre, amikor a barátnőjé- éknél megszületett a kis- unoka. Aztán végérvényesen ittragadt nála a borostyán­szemű Viki, és a család ked­vence lett, csodaszép kisci- cáival. Mire a szomszéd kisfiú hazatér, megérkezik Ülkei- né gimnazista lánya, férje is a munkából, megbeszélik a nap eseményeit. A hétvégén nagyfia, az egyetemista is hazalátogat. Olyankor „csak” a háziasszony, fele­ség és anya szerepe marad meg, hiszen a lakótársak tiszteletben tartják a közös képviselő magánéletét is. A Szabadság-téri OTP-ház- ban ez a jó szokás is kiala­kult. Rónai Erzsébet Együtt egy emberöltőn át év egy fedél alatt Ezerkilencszáztizenkilenc zűrzavaros nyarán esküdött örök hűséget egymásnak Barcsik Etelka és Deme Ist­ván. Azóta eltelt hatvanöt év. A férj 89, a feleség 85 éves. Szőlőlugas, fák, virágok között megbújó ház Szan- daszőlősön a Deme Istváné- ké. A házigazda jön kaput nyitni. — Ketten lakunk itt anyó­kámmal, a fiúnk bent él a városban a családjával. Persze minden nap meglá­togat berniünkét, van úgy, hogy naponta kétszer is. Megsárgult fényképek ke­rülnek elő a fiókból, Etelka asszony büszkén mutogatja őket. A ház. amit a háború­ban lebombáztak, a férj, az általa vezetett mozdonnyal a harmincas évekből és a régi esküvői kép. Milyen fiatalok is voltak akkor! Jó most — a napokban meg­tartott vaslakodalom után — emlékezni. — Két szál gyertya vilá­gított a templomban, és be­hallatszott az ágyúk hang­ja, amikkel Szolnokot lőtte az ellenség. Nászajándékba kjaptunk a direktóriumtól egy lábast, két kanalat, két villát meg egy vajdlingot. Ez volt minden vagyonunk, — Festő és lakatos szak­mám van, 1922-től pedig mozdonyvezető lettem — idézi a régi évszámokat De­me István. — Nehéz munka volt, de anyóka mindig se­gített. Ha éjszaka kellett menni, ő is felkelt velem együtt, ennivalót készített, ö vezette a háztartást, ne­velte a gyerekeket. Ezerki- lencszázötventől hetvenig kazánfűtő voltam, azóta csak itthon a kertben mun­kálkodom. A fiam segítsé­gével 1969-ben vettük meg a mostani házunkat. Nem unatkozunk, mindig van mit csinálni. Be is osztjuk a tennivalót: reggelente én kelek korán, én főzöm a ká­vét, anyóka meg az ebédet — szépen éldegélünk, csen­desen telnek napjaink. Készülődés a nyárra Bizonyára elkészítette már mindenki a nyaralási terveit, útiterveit, hiszen júniusban kezdődik az üdü­lési szezon. Nálunk Magyar- országon az emberek több­sége megszokta, hogy erre az időszakra tervezi pihené­sét — amit, ha csak lehet és teheti — otthonától távol tölt el. Sokan azonban nem gon­dolnak arra, hogy az üdülés halyének megválasztása szempontjából figyelembe kell venni az életkort és nem utolsó sorban az egész­ségi állapotot is. Hazánkban a Balaton és a Velencei tó környéke a leglátogatottabb, de új fel­fedezés sok ember számára egy-egy mesterséges víztá­rozó is. A víz, az úszás élénkíti ugyan a vérkeringést, a nap, a vízisportok pedig javítják az étvágyat, mindez azon­ban a szervezet megterhe­lését is jelenti, ha egyéb­ként nem szoktunk hozzá. Betegségből lábadozók, idős korúak és ideges emberek ezért lehetőleg ne üdülje­nek vízparton. Ha esetleg beutalónk ilyen üdülőbe szól, feltétlenül ügyeljünk a fokozatosságra. A klíma, a napfény, a víz kínálta örö­mökbe ne vessük bele ma­gunkat hirtelen, minden át­menet nélük. Bizonyos rosz- szullétrei. eszméletvesztés­re hajlamosító betegségben szenvedőknek tudniuk kell, hogy a mély vízben bekö­vetkezett rosszullét végzetes is lehet. Helyes, ha a für­dést sekély vízben kezdjük, az egész testünket benedve­sítjük. A túlzott napozás veszé­lyei közé tartozik a kelle­metlen leégés mellett — a hőguta, mely a túlságos fel- melegedés következménye, (szédülés, fiejfájjás, rosszul-' lét jelzi közeledtét, amikor pedig bekövetkezik, eszmé­letvesztés, szív- és vérkerin­gési zavarok lépnek fel. Ilyenkor a beteget hűvös helyre kell vinni, fölösleges ruháitól megszabadítani, és feltétlenül orvost hívni. A Vieleg idő beköszöntő­vel a bőr ápolására is na­gyobb gondot kell fordítani. A bőrnek árt a túl sok ned­vesség, párásság, de a ki­száradás is. A nyirkos, ned­ves bőrön könnyen elszapo­rodnak a gombák, a száraz bőr pedig berepedezik, s a repedéseken behatolnak a gennykeltő kórokozók, ezért fürdéskor, napozáskor kü­lönösen ügyeljünk a meg­felelő bőrápolásra. Egészségünknek jó szol­gálatot tesz a kirándulás. Az erdős táj, az 500—600 méternél (nem magasabb dombvidék mindenki szá­mára kellemes és pihentető. A csend, a tiszta levegő, gyalogtúrák megnyugtatv­án hatnak a szervezetre, éd javítják a kondíciót. Le­gyengült, ideges emberek válasszanak ilyen környeze­tet. A 800—1000 méter magas üdülőhely igen jó az aszt­másoknak, hörghurutban szenvedőknek. Ilyen magas­ságban már nehezebb a lég­zés, fokozott munkát végez a szív, élénkül az anyagcse­re. Ezek a pihenőhelyek azonban nem ajánlhatók ideges, kimerült emberek­nek, szívbetegeknek vagy magas vérnyomásban szen­vedőknek. Az erdős, hegyes, bokros területeken meleg időben számítani kell arra, hogy kullancs kerülhet a bőrbe. Ha a csípés helyét krém­mel, vagy zsírral bekenjük, a kullancs nem kap levegőt, és így könnyen kiemelhető. S végül még egy jó ta­nács : üdüléshez, nyaralás­hoz csak a legszükségesebb holmikat vigyük magunk­kal. A túl sok csomag, a ci- pekedés feleslegesen veszi igénybe erőnket és idegein­ket. »Ci” OMZo&lUtotU: a ölkúti Júlia

Next

/
Oldalképek
Tartalom