Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 1984. JÚNIUS 1. A kijáró boltos Elhiszem. A kocsmában dél tájt jó­kedvű nyugdíjasok ülik kö­rül az asztalt. Ulti. — Mennyit isznak itt ha­vonta? — A csapos nehezen szólal meg: — Százötvenezret, de ez nem teljes, mert megveszik a boltban is. Rózsa Lajos, a vegyes élelmiszerbolt vezetője. Négyszázezer forintot költe­nek el a jól felszerelt, friss kenyérszagú üzletben az iványiak. Van is minden, mint az igazi jó boltban. A Jászszentandrásról kijáró boltos házaspár az ottani tsz húsüzemétől gyönyörű (húskészítményeket hoz, a Földgyalu lépeget a kes­keny jásziványi bekötőúton, az egyetlenen, ami a telepü­lést összeköti a világgal. He­lyesebben a társközséggel, a kis falutól kilenc kilométer­re fekvő Jászapátival. Szé­lesítik az utat. Mondják, té­len saras, havas időben ne találkozzon ott két autó­busz. Nem férnének el egy­más mellett. Ilyen baj azon­ban aligha történhet. Nem olyan sűrű a kapcsolat a vi­lággal ! Virágos, gondozott, szép település. A házak többsége nem visel hátán évtizedeket, még a régebbi módon épül­tek is karbantartva felújít­va. Igaz, épülőt, újat viszont nem látni. Csendes falu. Délelőtt az utcákon legfeljebb pár há­ziasszony, aki üres vagy telt szatyrokkal a boltba megy, vagy onnét jön. A valami­kori iskola udvarán óvodás gyerekek játszanak, az öre­gek napközijében ebédhez terítenek, a felvásárlónál pár szóra megállnak a beté­rők. Az iskolát A száztíz nyugdíjutalvá­nyon, amit minden hónap­ban az iványi postás kézbe­sít, nincs sok pénz. Ki nyug­díjat, ki csak járadékot ré­szel egy élet munkája után. — Azért nem szegények — védi őket az öregek nap­közijének vezetője, Bagi Lászlóné. — Még azok se, akik hozzánk járnak ebé­dért, uzsonnáért. Mit mond­jak? Inkább a jó szóért! Az öregnek az hiányzik a leg­jobban, akivel gondolatot cserélhet. Hát bejönnek az ebédért, tízen, hatnak mi visszük ki a kosztat. Min­denki a maga pénzéből fize­ti a térítési díjat, a világért nem támaszkodna egy se a gyerekére, csak úgy van ve­le: nem főz magára, öregsé­gére nem bújik a konyhába. Azt már nem szeretné, ha rábeszélnénk, estézzen is itt! Minek? Mindegyikőjük­nek van tévéje, kényelmes lakása, háza. Nem, már nincs gyerekkel közös fedél — a gyerekek is, az időseb­bek is arra törekednek, le­gyen minden család külön, élje a sajátmaga életét. — A napközivezető hogy él? — Mint a többi! Etetéstől etetésig tart a nap! A fér­jem is utazik a gyerekeim is, sajnos... Na hallja, ez a mi bánatunk, ezt mond­juk mi évek óta: megszűnt az iskola, meghalt Ivány! Bagi Lászlóné gyerekei Apátiba járnak. A hetvenes évek közepén rengeteg vál­tozás érte a falut. Egyesült a kis téesz a jászapáti Vele- mi Endre Termelőszövetke­zettel, a tanácsházán csak kirendeltség maradt egy sze­méllyel, s az addig jól mű- Iködő iskola ajtaját isi be­zárták. Képletesen, mert azonnal megnyitották: óvo­dának. Ez az egyetlen gyer­mekintézmény azóta. Ért­hető, hogy főleg a kisgyere­kes szülők keseregnek mind­máig. Télen reggel hétkor buszra bízni hat-hétéves gyerekeket, s délután lesni- Várnij megjön-e, hofiy jön meg a messzi nagyfaluból a Bállá Pálné nemcsak az apáti áfész felvásárlója. Az is. A telep amolyan „falu­si sokféle. Tüzelőt vehet, terményt és tápot, fűtőola­jat ott a falubeli. Lakoda­lom előtt ide jönnek edényt kölcsönözni, gázpalackot cserélni, de ide hozzák a to­jást, a háztájiban termett ezt-azt. Nem nagy ügy, de hetenként 4—5 |izer tojást visznek el közvetlen fel- használásra jóhírű étter­mek, vendéglátók. Terményből, tápból fogy a legtöbb. Borbás József, a kis postahivatal vezetője tudja az okát, eredményét is. — Szorgalmas emberek a» iványiak. Alig hatszáz kö­rüli a lélekszám, s csak ná­lam 11 millió forintjuk van takarékbetétben! Bikát hiz­lalnak, borjút nevelnek, ser­tést tenyésztenek. Többnyire a nyugdíjasok, meg a közép­korú családok a nyughatat­lanok. Ök nem érik be. ha eljárnak is dolgozni a napi nyolccal. Megszokták az ál­lattartást, s az mindig jó pénz. bezárták gyerek — aki szülő, megérti, mindennapos aggodalom. — Lehet, emiatt öregszik, néptelenedik a falu? Azt mondják, nemrég negyven- ötezer forintért kelt el Jásziványon egy négyszáz inégysaögöles udvaron állói, masszív, jó kétszobás ház. És húsz év alatt felére csök­kent a lakosság. Tajti István, a Velemi Endre Tsz kerületvezetője a perzselő nap alatt, a do- hántyföldek szélén irtózato­san káromkodik, mikor ezt mondom. — Nézze, itt egy rendes, jó kis gazdaság volt. mun­kát adott minden embernek. Ugye, dolgoztak itt gépé­szek, traktorosok, növény­termesztők,, állattenyésztők, irodisták is páran. Mi ma­radt? A dohány, már aki­nek, meg a beutazás az apá­ti műhelybe, állattelepre. Van száz emberem, köztük sok nő, aki itt szeretne dol­gozni. aki nem tud másho­vá utazni munkára. Én meg egyszerűen nem tudok nekik egész évben munkát biztosí­tani! Próbálkoztunk már az asszonyokkal télidőben sok (mindennel. Csináltunk ne­kik helyet az apáti varro­dában, vittük őket a heré­nyi feldolgozóba — de hát 'ahhoz annyi minden kell! Nézze, az óvoda kinyit reg­gel nyolckor, s négykor vé­ge a foglalkozásnak. Most jó az idő, palántázni kell a dohányföldön, azt mondtam az imént a menyecskéknek, amíg látunk, abba nem hagyjuk, befülled a palánta, s olyan esős napok vannak, ki kell használni, ha ráme­hetnek a földre. Most dél van, száradt annyit a haj­nali eső óta, hogy kezdhet­jük. Hát négy órakor az a kisgyerekes mit mond ne­kem? A férje úton van jó esetben haza, de még nincs, aki menjen az óvodásért, már én az iskolások bajai­ról nem is szólok! És nem is >egész évben, a dohányban jó, ha megkeres dolgos hó­napjában háromezer forin­tot! Az már falun se pénz, nekem elhiheti! A Kecskeméti Konzerv­gyárban ma már 37 féle zöldség, gyümölcs és hús­alapanyagú ételt, vala­mint hatféle italt készí­tenek. Cjabban a hallal ízesített pürék gyártását kezdték meg. A korszerű üzem automatizált gép­sorain naponta százezer üveg ételt illetve italt tudnak készíteni. Ez a mennyiség teljes egészé­ben kielégíti a hazai szükségletet kenyér se szárad meg Apá­titól Iványig. Tartanak ipar­cikkeket is — egy csecsemő­nadrágért, kisebb edénye­kért ne üljön buszra a vá­sárló. Az óvodában, az egykori árnyas iskolaudvaron Pop­per Lászlóné tiltakozik. Mindjárt jön az óvó néni, ő csak helyettesítő, Apátiból szokott kijárni, ha az egyét- len beteg. Huszonkilenc jól­táplált, játékoskedvű óvo­dás van a gondjaikra bízva. Heten az ősszel iskolabuszra ülnek, jövőre ugyanennyi lesz az elsős. Csipe Imréné, a falu szülötte, most bete­geskedő óvónő mondja azt is: a hetvenes évek elején­SZOMSZÉDOLÁS BÁCSBAN A bajtól az orvoslásig Sürgősségi alapellátás a körzeti orvosi gyakorlatban közepén kevés volt a gye­rek, azóta inkább nő, mint fogy. Bár — s kesernyés a nevetés: — Itt már nem szü­letik egy, de egy gyerek se! Mind Jászberényben látja meg a napvilágot, s úgy is anyakönyvezik. Antal Lajosné, a jászivá­nyi hattagú tanácstagi cso­port vezetője, társadalmi ta­nácselnök-helyettes csak es­te meg reggel található ott­hon, a falujában. A tsz apá­ti központjában dolgozik. — A mi legnagyobb bána­tunk az iskola! Semmi, de semmi baj nem lenne. A falu szép, a kereskedelmi el­látás kielégítő — már ha az alapellátásra gondolok —, jó orvos jár ki hetenként kétszer, van járdánk, vil­lanyunk, vizünk, most szé­lesítik, láthatta, á bekötő­utat. Kaptunk a művelődé­si otthon felújítására 260 ezer forintot, a többit mi társadalmi munkában meg­csináljuk — már a belső ta­tarozást. Most lesz függet­lenített igazgatónk, ma még itt, az illatszerboltban talál­ja... Kibékültünk azzal, hogy eljár, aki teheti, dol­gozni, tudjuk, ha hirtelen baj van a családban, van annyi kocsi a faluban, hogy nem kell félni: világvége! Én mindig azt modom: kiterít­hetem reggel a mosott ruhát száradni, este ugyanúgy, pontosabban szárazon vehe­tem le! Egy hivatal maradt Baleset vagy hirtelen rosz- szullét esetén az emberek általában azzal veszítenek sokat, hogy értékes idő telik el a segítségnyújtásig. Az idejében történő orvosi be­avatkozás esetenként kizárja az amputálást, a szövődmé­nyek kialakulását, rövidíti a gyógyulási időt, és soksizor ettől függ a beteg életben maradása is. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy milyen gyors és milyen szakszerű segítséget kapnak a körzeti orvosi alapellátásban az ar­ra rászorulók. Mindez több tényező — hírközlő eszköz, gépkocsi, a körzeti orvos fel­készültsége, gyakorlata, stb. — függvénye is. Szomszédolásunk; során azt néztük meg, hogy Bács me­gyében milyen figyelmet for­dítanak erre a kérdésre és milyen intézkedésieket foga­natosítanak? A jó hírközlő rendszer nemcsak a körzeti orvos ér­tesítése miatt fontos, hanem azért is, hogy az orvos men­tőt hívjon, vágj’ esetleg szaktanácsot kérjen. Ezért a Bács megyei tanács vb egész­ségügyi osztályának kezde­ményezésére — öt évre ki­dolgozott terv alapián — évenként egymilliós ráfordí­tással CB-rádióval látják el a körzeti orvosok rendelőit és gépkocsijait. A munkát azokon a helyeken kezdik, ahol csak egy orvos van. A körzeti orvos ezáltal a tele­fontól függetlenül is kap­csolatot tud teremteni a kór­házzal, annak közreműködé­sével pedig a mentőkkel. A központi üayeletek lét­rehozásával megküiönbözte­rint értékű orvosságot vettek át bizományba a gyógyszer- tár vállalattól. Havonta öt- száz-ezerötsizáz forint keze­lési díjat kapnak ezért a kör­zeti orvosok. Sokat jelent az alapellátás­ban az is, hogy Bácsi megyé­ben igen fejlett a mezőgaz­dasági üzemorvosi hálózat. Az ottani állami gazdaságok­ban például (egy kivételével) fő foglalkozásban alkalmaz­nak üzemorvosokat. A bale­setek; megelőzése szempont­jából sem mindegy, hogy ki, milyen hozzáértéssel oktatja a munkavédelmi ismeretekre a dolgozókat. A Bács megyei körzeti or­vosok közül dr. Morva Lász­ló a mezőgazdasági balese­tekről írt tanulmányai révén lett kandidátus, címzetes egyetemi tanár. Országosan nemigen akad párja. Nem véletlenül mondják róla, hogy ő a mezőgazdasági sür­gősségi betegellátás pápája, vagy legalábbis a püspöke. Munkásságát Állami díjjal is jutalmazták. Ez a többcsatornás, fárad­ságot, időt és kilométert megtakarító sürgősségi be­tegellátás sokat jelent Bács megye lakóinak, — de ko­rántsem a teljességet. A kör­zeti orvosok közlekedése például még nem teljesen megoldott minden tekintet­ben. Saját gépkocsijukkal (már akinek van) a kilomé­terátalány után megkövetel- hetőnél sokkal többet men­nék. A fejlettebb országok­ban szolgálati kocsikkal lát­ják el őket. Ügy tűnik, hogy nálunk is ez a jövő útja. S. B. Zagyvaparti látkép Szolnokon Fotó: Korányi Az illatszerboltban Bu­gyi Erzsébet alig várja a zárórát: — Mára nótaestet hirdet­tünk, olyan jó rendezvénye­ink vannak, hogy Apátiról is kijönnek. Azért lesz főál­lásom. mert van közönsége a kultúrnak, a kabarétól a nótaestig, szakkörig szíve­sen jönnek, a fiataloknak persze diszkó is van. Tavirózsa nyílik, ezüstfe­nyő nyújtózik az egykori té- esz-székház előtt. Most egy kerületvezetői iroda, s a kis postahivatal foglalja el a szép házat. Borbás József, a postamester nem mondja ki, de ellent se mond nekem: — Ez az egy hivatal ma­radt összesen Jásziványban. — Naponta 90 Néplapot, 41 Népszabadságot olvas a falu. Szabad Földből 98-ra fizetnek elő, s annyi a Képes Újság és a Nők Lapja ideér­kező példányszáma is. Le­vél olykor még Amerikából is érkezik. A legnagyobb a levélforgalom búcsú előtt: hívják várják a rokonságot mindenfelől. Tehetik. Módo­sak és még nem magányo­sak! ( Folytatjuk.) Sóskúti Júlia tő jelzéssel ellátott szolgála­ti gépkocsikat állítottak üzembe. Ezekbe a járművék- be már nagyobb teljesítmé­nyű URH-adótoat szereltek. Azokkal állandó összekötte­tésben vannak az orvosok az ügyeleti központokkal ist így gyorsan, felesleges utak megtétele nélkül juthat el a oetegtőd a segítséget kérő helyre az orvos. Az ügyeleti gépkocsiban hetvenhárom fajta gyógyszert is tárolnak. Ennek a rendszernek a to­vábbfejlesztésére Bácsalmá­son tesznek kísérletet. Ott a hétvégi ügyelet telefonjára beszélgetést rögzítő készü­léket szereltek. így a segít­ségkérés tolmácsolásánál ki­zárt az emberi tévedés. Ha beválik a készülék, — és ugyan miért ne válna be, — a többi hétvégi ügyelet szá­mára is szereznek belőle. A körzeti orvosokra is ér­vényes az a közmondás, hogy a gyakorlat teszi a mestert. Ezért számukra rendszeresen kéthetes sürgősségi tanfolya­mokat szerveznek a kórház­ban. Ez idő alatt elméleti és gyakorlati ismeretekkel gya­rapodnak. A megyei egész­ségügyi osztály azt is bizto­sítja számukra, hogy az ügyeleti gépkocsikat korsze­rű eszközökkel lássák el, pél­dául legyen ÉKG, az ügye­letes orvos tudjon infúziót adni. , Tekintve, hogy Bács me­gyének nagy a tanyavilága és néhány településen — például Jakabszálláson — sincs gyógyszertár, közel hat­van olyan „kézi patikát” szerveztek, melyet a körzeti orvos kezel. Több tízezer fo­Jászivány Etetéstől etetésig Faluról falura •

Next

/
Oldalképek
Tartalom