Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-03 / 129. szám

1984. JÚNIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Faluról falura o Rákócziújfalu Ügy hozta a sorsom, hogy évekig láttam: sötét hajna­lon mint áll meg a semmi kis megállóban az autóbusz, s telik meg még jobban em­berekkel. Férfiak, nők kel­tek hajnalban, hogy elérjék a gyár — akkor még az egyetlen gyár — első korai dudaszóját, teigyék dolguk a cipőgyári * futószalagok men­tén, műhelyekben. Rákóczi- újfalu a Tisza Cipőgyár kö­zelségében bejárófalu volt mindig. Furcsa mód', de Új­faluba is utaztak nap mint nap emberek dolgozni — volt egy pár éves időszak a hat­vanas években, amikor a fél tantestület Szolnokról ér­kezett, s ugyanígy a fodrász, a boltos is. Ezzel persze nem mondtam, hogy Újfaluból csak Martfűre vezetett a munkások útja, hiszen vol­tak, akik Szolnokra jártak dolgozni. Azt se feledem: egy déli buszjárathoz ebédet hozott sokáig egy fiatalasz- szörny. Lehet, férje volt a gépkocsivezető, vagy csak tovább adta a benti fordu­lóban az ételhordót. Több a férfi mint a nö A hatvanas években Rákó- cziújfalu csinos kis családi házakat jelentett a főút men­tén. Két autóbuszmegálló között álltak a házak, s ut­cák, bentebb akkor épp az első házakkaL várták a töb­bit. Rákócziújfalun most két­ezer körüli a lakosság. Fur­csa dolgokat mutat a statisz­tika: körülbelül húsz év alatt elköltöztek a faluból nyolc­vanötén. ideköltöztek nyolc- vanheten. Az ideköltözők jöttek Szolnokról vagy mesz- szebbről — olyan is van aki elérvén városon a nyugdí­jaskort, hazajött a szülőfalu­jába, megöregedni. Az elköl­tözők még szerteágazóbb okokat mutatnak. Legtöbb a fiatal család, akik lokáshoz jutnak a cipőgyári lakótele­pen, vagy építenek Mart­fűn, a faluban. Van az el­költözők között idős ember­pár, vagy elözvegyült öreg. Megy a gyerekeihez, a gye­rekei, az unokái után. Mindezt a művelődési ház igazgatójának jól sikerült tanulmányából tudom. Kiss János tanácselnök mondja: a fiatalember nemrég cserélt hivatásit. Agrármérnökként dolgozott a közelben, de ér­deklődési köre a művelődés, a kultúra ápolása, terjeszté­se. Különben ő az egyetlen agrárvégzettségű lakosa-szü- lötte Újfalunak. A pedagógu­sok többsége — tizenkilen­cen vannak — nemcsak ta­nít, helyben is él már. A csinos; családi házakkal terebélyesedő községben évente tizenöt házasságot kötnek, 20—23 gyerek szüle­tik. s 10—13 temetésre bal­lag gyászoló rokonság. A természetes szaporulat 10 kö­rüli, ami a tanácselnök sze­rint i|gien jó. Nem kevésbé az is, — még csodálkoztam is rajta — hogy ebben a falu­ban több a férfi, miint a nő. A hatvan éven felüliek ará­nya a 10 százalék körül van, száznegyven szakmunkás végzettségű embert tartanak számon. És jelenleg 1984- ben: harminckilenc analfa­bétát! Ehhez tulajdonikép­pen kár felkiáltójelet tenni. A hatvanas évek elején a közelii gyárban nagyon sokan húzgálták a X-et a bérjegy­zékre fizetésikor. Bagi-ma- jor, Rákócziújfalu, s más kö­zelít, egykori tanyákról, ura­sáéi majorságból hová men­tek volna a gyerekek tanul­ni? Marik Mihály, az újfalui iskola igazgatója örömmel nyugtázza, hogy nem lehet szjó nélkül belépni a gyönyö­rű „inkább parkba mint ud­varba”. Persze, oka is van annak, hogy Újfaluban szép­séges nagy, füves-bokros-fás udvart vesz körül több isko­laépület. Valamikor, a 920-as években épült egy-lkét tan­terem, aztán a többi mellé, köré. Jobbára a felszabadu­lás, meg az 1952-es esztendő hozott sok javulást a népmű­velésben. Ez a falu is 1952- ben lett önálló közigazgatási egység. — És mindl a mai napig az, Rákócziújfalu nem volt társ­község és városkörnyéki te­lepülés se. — Kiss János ta­nácselnök azonban nem er­re, a szülőfaluja fejlődésére a legbüszkébb. — 1900 és 1940 között száz ház volt a települési. 1945—59 között 115 új épült. 1960—69- ig száznegyvenikilencet épí­tettek a faluban, s végül 1970 —80 között 174-et! A korszerűen épített — vagy a legöregebbeket felú­jított — 545 családi házból kétszáztizenháromban van fürdőszoba, 525-ben villany világít, 198-ban a víz is bent csobog, s 410 konyhá­ban a gázpalack szolgáltatja a főzéshez az energiát. Ami furcsább: csak 27 olyan ház van, amely szülőknek, felnőtt gyerekük csaiádjának is ott­hon. s mindössze egy. ahol három generáció él. Ez már előreveti árnyékát a legújabb falusi teendőre. Február óta Rákócziújfalu- ban is működik az őreitek napközije. Egyelőre húsz idős embernek ad nappali ott­hont. A másik napközi, pon­tosabban az óvoda is olyan szűk, mint városon. Száz kisgyereknek készült. de száztizenháromra vigyáznak benne Részesmüvelés a divat Marik Mihály az iskolában a gyermekszaporulatot te­kintve, bizakodó. Majdnem kétszázhetven gyerek jár az általános iskolába. Nem sok, ákinek ez a nyolc év az élet­re, munkára készülődés ide­je. A tavalyi nyolcadikosok nemrég hívták meg tanárai­kat egyéves találkozóra. Ott jegyezték föl; tizenkét volt tanítványuk középiskolában, tíz szakmunkásképzőben jól megállja a helyét. Persze, van kivétel, s ezen a tájon a szülő — a!ki meglehet, a hat­vanas években némi „pro­tekcióval” került be egy- egy cipőgyári futószalagra, szaladj ide-szaladj oda gye­rekeként —, hamar rábólint, ha panaszkodik a gyerek, ne­héz az iskolatáska, meg a tu­domány! „Eredj fiam. itt a hajtárban, idelátszik a Nö­vényolajgyár, ha az nem si­kerül. a cipőgyár biztosan.” Persze gyári fizetésből, egy munkából Rákócziújía- luban se könnyű az élet. So­káig az állattartás, a sertés- híz'alás hozta a pluszt — ami ugyan rengeteg munka, de „egyben íiadzik’’ Mosta­nában inkább „földet fog­nak” — a részesiművelés a divat. A Héki Táncsics — amelyiknek, kerülete van a faluban, paprikát ad műve­lésre, a Rákóczi a szomszéd­ban hagymát. Derókfájdítós munka mjnd a kettő, de csa­ládi összefogással pénzt hoz, olykor nem is keveset. Hanem a főúton tovább, most is meg kell gondolni, merre kerekezzen, kormát nyozzon az ember. Ahhoz mégi túl fiatal a település — túl gyorsan épülték a csalá­di házak, alakultak az utcák — hogy jó út, járda is le­gyen. Talán ezért is. hogy negyven-ötven autónál nincs több személyi tulajdonban. Bár az is ok lehet, hogy az al|ig öt kilométerre fekvő Martfűt, a négy kilométer távolságú Rákóczifalvát — Nagy Rákóczit, ahogy hallot­tam — kerékpáron, motoron percdki alatt elérni. Ebben a községben a Szol­nok és Vidéke Áfész két boltja várja a vásárlókat. A kistelepüléseken megszokott az áruskála sok olyan ipar­cikk található a pulton, pol­cokon, ami azért van ott, hogy ne kelljen utazni a vá­sárlónak. Hogyan élnek? Majdnem úgy, miint kisvárosban. Leg­feljebb a munka, az önként vállalt második műszak a több, de hát az építőanyag­nak ára van, a szép öltözkö­dést, a jó lakásberendezést meg kell fizetni, ingyen kis településen se adnak sem­mit. Ráadásul a gyári közös­ségekben sokat tapasztaló emberek igényeikkel is a munkásvilágot követük. Sze­retnek olvasni, s nemcsak a majdnem négyszáz könyvtá­ri beiratkozott olvasó erre a bizonyíték, hanem az is: öt- száztizenkilenc napilapot kézbesít a_ postás, négyszáz- hetvennyolc a tévékészülék, ötszáznegyvenöt a rádió. S ami talán a fiatalokra jel­lemző: a művelődési házban zeneszóba is működik. Affé­le könyvtári szolgáltatásnak tekintik. Van Hi-fi torony, átjátszó magnó, rengeteg (bömbölő?, sicc) zene. Besé­tál az újfalui gyerek, a fia­talember, átjátsza a saját szalagjára, amit aztán ott­hon hallgathat a fél utca, ha épp olyan a kedve. Persze nem tudni, az aerobic-klub- naík vágy a zeneszobának van nagyobb sikere az ifjú­ság körében? Mert ezt a testmozgást is megtanulják az újfalusi gyerekék. Jó, hogy tehetik kedvük szerint. A kocsmában ötmilliót Tavaly Rákócziújfalun 17 millió forintot hagytak a vá­sárlók a két élelmiszerbolt­ban. A kocsmában ötmilliót! A helyi gazda® tapasztalaté emberek úgy mondják, hogy az újfalui minden negyedik forintját italra kiölti! Elég baj, mert olykor az ital csa­ládi tragédiát is eredményez. Ilyenekről sokszor fél évig is szörnyülködve beszélnek a faluban. Mondják, ez a szó­beszéd tárgya, a rossz házas­élet, a válás, a szomorú tra­gédiáik. A leányanyák nyu­godtan a főutcán is tolhatják a gyereket. Más a falu ítéle­te, változott a világa. Viráglos Rákócziújfalu — így is nevezhetnénk. A ta­nácsházától az utcáik elő- kertek mind virulnak. Sze­retik a szépet, a tisztát — s biztosan mindenki csak szé­pen szeretne élni, boldog-bé­kességben múlatni az időt. Csakhogy a boldog-békes­ség útja nem egyformán egyenes. S a főútról olykor le is kell térni... (vége) Sóskúti Júlia A hét végén is Teljes üzem a földeken Nyárias idővel köszöntött be az első júniusi hétvége, s kedvező feltételeket te­remtett a mezei munkákhoz Szolnok megyében. A Jász­ságtól a Tiszazugig szomba­ton már korán benépesedtek a földek, hiszen az aranyat érő esőzés után megkéstek a zöldtakarmányok betaka­rításával és parancsoló szük­ségesség a növényi kultúrák gyomtalanítása, a kártevők elleni szervezett, gyors vé­dekezés. A karcagi Május 1 Tsz-ben légi és földi gépek­kel végezték az időszerű ten­nivalókat és dolgoznak ter­mészetesen ma is. Harminc­egy erő és önjáró gépnél ta­karították be a szénát, ed­dig ezer tonna vitamindús, jó minőségű szenázst készí­tettek. Ezzel párhuzamosan a rizs első vegyszeres gyomir­tását is befejezték. ­A szomszédos Magyar— Bolgár Barátság Tsz hatá­rában is teljes volt a szom­bati nagyüzem. A gabona­földeken az osztott fejtrá­gyázás műveleteként befe­jezték a második műtrágya- kiszórást. s ezt követően a 6354 hektár búza lombtrá­gyázása és a kártevők elleni védelme folyik. A megye másik táján £ Jászságban a jászboldoghá- zai Aranykalász Tsz hatá­rában hétköznapi temoóban halad a hétvégi mezei mun­ka. Dolgoznak az intenzív /gyeptermés betakarításán, amelyből ezer tonna szilázs készül. Ezzel párhuzamosan géppel és kézzel egyaránt kapálják a 270 hektár cu­korrépát. A tsz tagság mun­kaidőn túl száz hektár ipa­ri növény gondozására kö­tött szerződést a gazdaság­gal, kézierővel segíti a mun­kát. Ezzel is magyarázható hogy a háztáji művelésű földeken, továbbá a nagy­üzemi táblákon félezren se­rénykedtek szombaton. Amiből élünk apas ztalom, hogy a T városi embert is ér­dekli a fhezőgazda- ság. Számos jele van ennék. Ha pél­dául elered az eső, egyre gyakrabban mondják váro­son is: Jót tesz a vetésnek! — Megyünk a birtokra! — válaszol „hova-hova?” kér­désemre jogász ismerősöm, és szavaiban természetes hu­mor, s nem holmi felvágás rejtőzik. Mindketten értjük a birtok szó változó jelentését, konkrét tartalmát, s a benne rejlő öniróniát. Pedig birtok az valóban, méghozzá kedv- szerintii, pihentető és izmo­kat mozgató. Ha úgy vesszük hobbi, de valójában, életfor- miaigazdiagító, az emberi éle­tet teljesebbé tevő. És egyút­tal 'ismeretgyarapító is. Mert ma már nem mosoly- gunk, ha a városiak buszon, utcán, boltban és társaság­ban szőlő- és almafajtákról, permetezésről, netán az érté­kesítés gondjairól vitatkoz­nak, beszélgetnek. Nem kelt megütközést a — kissé ér­dessé vált Ikezét sem rejtő — metszésihez értő irodista, ta­nár vagy művész. Mint ahogy az is megszokott do­log. hogy a kertész, az állat- tenyésztő igencsak ért a gé­pekhez, motorokhoz, kémiai anyagokhoz, s a szakma tu­dományos újdonságait is — újságokból, folyóiratokból — szinte naprakészen ismeri. Mindez természetesen csak igen kis részben köszönhető annak — mármint a váro­siak esetében —. hogy divat lett a munka utáni kertész­kedés, a szabadban való bí- belődés. Az érdeklődés a mezőgazdaság, az élelmiszer­termelés iránt sok egyébbel is összefügg. Például a köz- gazdaságii szemlélet terjedé­sével, az ország, a világ dol­gai iránti érdeklődéssel, a nyitottsággal. Legfőképpen a társadalmi változással ma­gyarázható, amely kihat a városi és falusi emberekre egyaránt. Hiszen a munká­sok többsége is sóik szállal kötődik a paraszti élethez, nemcsak származását tekint­ve, hanem mostani életvite- ével is. Falun is számos csa­ládban megtalálható az ipar­ban dolgiozó szülő vagy gyer­mek. Nem ritka jelenség, hogy az ipari munkás otthon kertet művel, háztájiban te- ■ vékenykediík; sőt, szabadide­jében besegít a közösbe is. A hajdani elítélően hangzó „kétlakiság” inkább az élet­revalóság jeleként értékelő­dik a köztudatban. Közelebb kerültünk volna egymáshoz érzelmekben, gondolkodásban? Messzire vezetne ennek bővebb fejte­getése, s bizonyára ellentétes példákat is lehetne felsorol­ni. Annyi bizonyos, hogy az amiből élünk fogalma ért­hetőbbé, kézzelfoghatóbbá yált a számunkra. Talán a piaci hatások, ármozgások sem tűnnek olyan titokzatos­nak. H ogy miből élünk? Végső soron ezt igen jól kimutatják az éves és kisebb- nagyobb időszakra vonatkozó statisztikák. Az egyén mindezt csak ritkán mérlegelheti, megelégszik azzal, amit saját háztartásé­iban, költségvetésében a be­vételek és kiadások egyensú­lyában és felborulásuk gya­koriságában tapasztal. De ta­gadhatatlan, hogy e mellett mégis növaksizik az érdeklő­dés az ország gazdasági álla­pota iránt, mivel a kettő ‘közti összefüggést egyre töb­ben felismerik. S Okkal bíz­hatunk abban, hogy ez a felismerés előbb-utóbb min­dennapi tetteinlklben is hasz­nosul, az ország és a magunk javára. F. T. P. Tartalékosok, sorkötelesek Honvédelmi verseny Jászberényben Tegnap reggel 7 órakor a Killián György Repülő Mű­szaki Főiskola zenekara éb­resztette Jászberény lakóit. A katonazene rangos megyei versenyre invitálta a váro­siakat. Az MHSZ megyei és városi vezetősége, a fegyve­res erők. városi testületek és tömegszervezetek közremű­ködésével tegnap Jászbe­rényben rendezte meg az MHSZ honvédelmi verse­nyek megyei döntőjét. Az ünnepélyes megnyitón, 9 órakor kétszázötven ver­senyző sorakozott fel a Bé­ke és Barátság ligetben, majd Katonai tiszteletadás után Vass Lajos ezredes, az MHSZ Szolnok megyei Ve­zetőségének titkára' köszön­tötte a 9 területi vezetőség csapatait és a vendég szovjet csapatokat. A versenyzőkhöz és a nagy számú érdeklődőkhöz Szabó István, az MSZMP városi bi­zottságának első titkára szólt. A rangos rendezvény kapcsán méltatta a béke és barátság hónapjának esemé­nyeit. Hangsúlyozta továbbá az MHSZ szerepét az ifjúság hazafias és honvédelmi ne­velésében, a szellemi képes­Az idén is értékesít tiszai tőanyagot szállít a helyi sódert a tiszabői Petőfi Tsz. Aratásig 5 ezer köbméter épí- és a környékbeli építkezőknek ségek és a fizikai erőnlét folyamatos ápolásában. Tíz órakor három kategó­riában (tartalékosok honvé­delmi versenye, sorkötelesek általános honvédelmi verse­nye. és összetett honvédel­mi verseny) álltak rajthoz a fiatalok. A sorkötelesek 400 méter akadályokkal ne­hezített pályája után 4 ki­lométeres terepfutás követ­kezett, a tartalékosok lóver­senye után gránátdobás volt. A géppisztoly normaidőre szerelése köziben az össze­tett honvédelmi verseny résztvevői párbajlövészetre sorakoztak. A nap merőle­gesen tűzött a vetélkedő helyszínével szomszédos lu­cernaföldekre és a neszűri dűlőkre, amikor a tartalé­kosok 6 ezer méteres futása megkezdődött, közben ehné-, leti, tereptani feladatokat kellett megoldaniuk és aka­dályokat leküzdeniük. A csapatok jó szereplése kellő felkészültségről tanús­kodott. Voltak minden kate­góriában olyan feladatok (lövészet, gránátdobás, tér- képismeret, tájékozódás és más elméleti kérdések), amelyek alaposan próbára tették a résztvevők ügyessé­gét, rátermettségét. Az MHSZ városi székhá­zában ugyancsak tegnap dél­előtt mérték össze tudásukat a megye legjobb gyorstáv- irászai. Míg a csapatok versenyez­tek, az érdeklődők a hon­védség, rendőrség, tűzoltók és az MHSZ technikai be­mutatóját nézhették meg, a Hűtőgépgyár uszodájában pedig a könnyűbúvárokat. A délutáni eredményhirdetés előtt hőlégballon szállt fel, repülők, ejtőernyők és sár­kányrepülők jelentek meg a liget fái felett. A verseny eredményeit keddi lapunkban közöljük. L. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom