Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

1984. JÚNIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Ha így haladunk, előbb- Utóbb kiteheti televíziónk a táblát: ha van jobb dolgod, hagyd a képernyőt! Persze mint minden általánosító, summás elmarasztalásban van valami igazságtalan, eb­ben is található nyilván jócs­kán túlzás«. Mert például, aki rajong a fociért, bizo­nyára másképp vélekedik; a természetfilm szerelmesei örömmel vették a Kollányi- arcképet, akit a tudomány­politika kérdései foglalkoz­tatnak. az szívesen hallgatta végig a Hatvanhatot, s aki pedig arra volt kíváncsi, hol is végzi majd a szélhámos Nydkodem — lengyel sorozat vége — nyilván szívesen ál­dozta kedd estéjét erre a cél­ra. Főszerepben a foci Egyébként, amióta tart az Európa-bajnokság, a foci a képernyőn is főszereplő — a szurkolók örömére, s tán azok bánattára, akik nem rajongó hívei a népszerű sportnak. A múlt héten is két teljes estét, és épp a legértékesebbeket foglalta le magának a futball, a hétvé­gét, ráadásul egy-egy mér­kőzés nem is kilencven, ha­nem százhúsz percig tartott, sőt, tovább is, ugyanis csak hosszabbításokkal, sőt tizen­egyesekkel sikerült a csapa­toknak döntésre vinniök a dolgot. Igazi drámáknak le­hettünk szemtanúi, egyik­másik televíziós munka, amelynek műfaji előírás szerint is tartalmaznia kel­lenek a feszültséget, bizony elbújhat a francia—portugál, vagy a dán—spanyol össze­csapás mögött (például a koprodukcióban készült Brigitta; mennyi lila. édes érzelem, szirup!). De másra, egyébre is fel­figyelhettünk a közvetítések során, az alkalom kinálja, hogy -zóljak róla: a sport­közvetítéseink magas szín­vonaláról. Igen, nem téve - dós, a mieink munkájáról beszélek. Nálunk ugyanis ki­tűnő iskolája van és stílusa annak, hogyan lehet a pá­lyán zajló eseményekkel tö­kéletes összhangban a kame­ra, mindig a legfontosabbat mutatva, s mindig a kellő ritmusban követve a törté­néseket. (Bárcsak kommen­tátorokban állnánk ilyen jól! Gulyás László az elrettentő példája, hogy mit lehet elkö­vetni másfél óra alatt kísérő szövegben egyetlen mérkőzés során!) A francia televízió­sok, megfigyelhettük, bár apró érdekességekkel igye­keznek tarkítani a közvetíté­séket. a szabálytalanságokat is rendre megismétlik, mind­ezzel többnyire azonban a lényegről a lényegtelenre te­relik a néző figyélmét, arról nem is beszélve, hogy az is­métlésnél gyakorta érdeke­sebb lenne az élőkép, a való­ság, amit bizony a gyakori repeta miatt már sohasem láthatunk. S baj van a rit­mussal is itt-ott, a kamerák bizony elbámészkodnak. Eh­hez hasonló nálunk aligha fordulhatna elő. Mindezt nem holmi nemzeti dicsek­vésként mondom, csak meg­jegyzem. Kollányi-arckép Magyar „specialitásra” hívtam fel a sportközvetítés ürügyén a figyelmet, folyta­tom egy másik „hazai sajá­tosság” megemlítésével, amelyre szombat délután egy portrófilm emlékeztetett. Készült pedig Kollányi Ágos­tonról, aki úgy filmezte az élő világot, a természetet, hogy párja nemcsak itthon akad kevés, de a nagyvilág­ban ,is párját ritkítja. Kol- lányi neve a természet meg­filmesítésében fogalommá vált. A fizikusból lett filmes különös érzékkel közelít a na tu rá hoz, Örök megújulás című filmje e tárgyban hal­hatatlan remekmű, de van érzéke az emberi szép meg­ragadásához is, finom von­zalma a művészet szépségei- héz. (Ének a vasról, Az agyag poétája). A most het­venéves múlt, Kossuth-díjas alkotóról készült arckép ar­ról győzhetett meg bennün­ket, hogy Kollányi filmes vonzódásának magyarázata egyéniségében rejlik: termé­szetesség, végtelen nyíltság és féktelen őszinteség jellem­zi. Olyan emberi tulajdonsá­gok, amelyek egyenesen ve­zették el oda, hogy felüsse a természet könyvét, s azt is elolvassa benne, ami kisbe­tűvel vagyon írva: az apró részleteket, a meg • hitt finomságokat. Gyer­meki áhitat és ra­gaszkodás ahhoz, ami kö­rülveszi őt, a tárgyakhoz js — jellemzi — melyek úgy hálálják meg a szeretetet, hogy miként az egyik* csiga, kedvenc tárgya különös vo­nalaival önálló film ötletét kínálják fél néki cserébe. Élvezetes arcképet festett Kollányi Ágostonról a tele­vízió. A kérdező Petrányi Judit ugyan alig-alig szólalt meg, de kár is lett volna megszakítani a szívesen be szélő mestert, aki életéről szólván mesterségének nem egy titkát árulta el nekünk. Egy sajátos műhely módsze­reit ismerhettük meg, a ter- mésizetfilmezés tát,kait — sok-sok példával, eredmény­nyel illusztrálva. A termé­szet kamaraszínpadán — ezt a címet viselte a televíziós portré, amely családi pro­duktumnak is tekinthető, hisz három ifjú Kollányi is közreműködött benne, Judit, aki megvágta, Gyula, aki fo- tografálta és Ágoston, aki megrendezte a filmet — iz­galmas drámák zajlanak megiható pillanatokkal, ezt sugározta felénk meggyőzően a haitvanperces élet-beszámo­ló. Drámák, melyek meglá­tásához olyan szem és lélek kelletik, mint a Kollányi Ágostoné. Erről több mint száz rövid) filmje tanúskodik és négy egész estét betöltő természetűim. Nem is tu­dom, miért, nem láthatjuk őket gyakrabban a képer­nyőn^ akár egy életmű-soro­zat is kikerekíthető volna belőle. Röviden Már.már közhely, hogy a Hatvanhat a televízió egyik legközéletibb műsora, s leg­demokratikusabb is egyben, ahol nemcsak beszélnek hoz­zánk, mi is szólhatunk, sőt visszaszólhatunk a stúdióban jelenlévő képviselőinken ke­resztül. Így volt ez a mosta­ni. a tudományos kutatás és az ezzel összefüggő kérdése­ket feszegető szavazásos fó­rumon is, amelynek vendé­ge, fő szószólója Tétényi Pál akadémikus, a KB osztályve­zetője volt, a kérdéses terü­let kiváló ismerője. A rész­letproblémák megvilágításán túl, ami a laikus, azaz nem szakmabeli számára is rend­kívül hasznosnak bizonyult: az átfogó, világos kép, a nemzetközi összehasonlítással •is szolgáló nagyvonalú össz­kép a hazai kutatás fejlesz­téséről és a kutatási eredmé­nyek hasznosításáról. A Hat­vanhat mondhatni közüggyé avatta a tudományos élet bel ügyét. Régi igazság: a nagyszerű dolgok mindig a legagysze rűbbek, akár tudományban, akár művészetben, de akár egy játékban is. Ami túlsá­gosan bonyolult, homályos és nehezen megközelíthető, az eleve gyanús. Mint a Magel- lán is, az ifjúsági szerkesz­tőség nyereményes játéka, a világhírű hajósról elnevezett fejtörő, amelyet jóllehet már kétszer is ismertetett a tele­vízió, de még most is alig- alig „kapisgálom” eredmé­nyes megfejtésének módját, mit sem tudok kezdeni vele. Gyanítom, még mások sem, s talán a nálam fiatalabbak sem, akik az efféle szellemi erőfeszítésékre nálam rugal- masabbaik, akiknek már a számítógép is játék. Minden­esetre kíváncsian várom, há­nyán küldik majd be július 6 ig a kitöltött ellenőrző szelvényeket. Ez lenne tehát a modern játék, mely szelle­mében a hagyományos idő­töltésektől eltérően közelit a- korhoz, korunkhoz? VM. Átadás előtt Felújították a tiszaderzsi klubkönyvtárat Tiszaderzsen 1980 óta áll üresen a művelődési otthon. Az akkor tízéves épületet a folytonos beázás, a sok épí­tési hiba miatt kellett kiü­ríteni. Tavaly a Dél-hevesi Építőipari Szövetkezet kezd­te meg a klubkönyvtár re­konstrukcióját, mely a kö­zelmúltban befejeződött. A szövetkezet nyolc és fél­millió forintért teljesen át­alakította az épületet, s az apróbb hibák kijavítása után még a nyáron igénybe vehetik a modern, minden igényt kielégítő kulturális létesítményt a tiszaderzsiek. Ismeretterjesztő filmek-befejezés előtt Több ismeretterjesztő film áll befejezés előtt a MAFILM Népszerű—Tudományosom Stúdiójában. Dénesi Gábor rendező és Péterffy Andrási operatőr két közös munkáját, részben ha­zai, részben egyesült álla­mokbeli helyszíneken, Wisdn- ger István riporteri közremű­ködésével forgatták a közel­múltban. Dénesi Gábor egyik produkciója a vitaminkuta- tásiaiért Nobel-díjat kapott Szent-Györgyi Albert életét, munkásságát mutatja be, a másik film pedig „Neumann Jánosi’ munkacímmel a ma­gyar származású kiváló ame­rikai matematikus tevékeny­ségét ismerteti. A nagy ma­gyar tudósok portrésorozatá­ba tartozó alkotások — ame­lyek jól segítik az iskolai ok­tatást is — várhatóan az őssizel kerülnek a mozikba. A Mikroszámítógép című produkciót Kabdebó György rendezte. E napjainkban oly elterjedt műszaki 'berende­zésről film- és videokazetta­változat készül, ezeket 300 darabos diasorozat egészíti ki, ésl az „oktató csomaggá” összeállítható anyaghoz egy könyv is kapcsolódik majd. A film operatőre Rák József volt. Az ismeretanyagot 16 tekercs rögzíti. Ebből 11 film géptípustól függetlenül szól a számítógépek programozási elveiről, magyarázatainál a basic nyélvet használva. Kicsengettek az óráról, s miután elengedtem a gye­rekeket. megálltam az isko­la ámbitusa alatt, elnéztem, hogyan játszanak. Mi másképpen játszottunk gyermekkorunkban. A fiúk métáztak, bigéztek, gom- boztak, a lányok pedig kör­be álltak és énekeltek, aztán labdáztak, bújócskáztak, de ki tudná felsorolni mind­azokat a játékokat, amiket elődeinktől oly szívesen vet­tünk át. Nem kellett akkor tanítónknak a játékot taní­tania, megtanultuk egymás­tól. Ma, ha közibük állok, hogy megmutassak nekik egy-két gyermekkorombeli játékot, nagyon gyorsan ab­bahagyják, s máris a fut­ball-labda után szaladnak, otthagynak faképnél. A lá­nyok meg, különösen a na­gyobbak. csak egymás között beszélgetnek kettesével, hármasával az udvar vala­melyik sarkában. így állok nekidőlve az osz­lopnak, midőn észreveszem, hogy a kis Bobák Veronka áll mellettem, ő is nézi a többieket. Már régebben figyeltem, mennyire vékonypénzű ez a A múzieumudvar nyitóren­dezvényének szánták, a rossz idő miatt azonban a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontiban tartották meg a Pest-Budai Színkör. Keresd az asszonyt című zenés kaba­réműsorát hétfőn este. A színlapot böngészve, azt hi­szem, a közönség többet, job­bat várt ettől az estétől, hisz többek között olyan közre­működőket ígért, mint Inke LászHó, Szabó Gyula és Ha- ciser Józsia, sőt az eddig kaba­részerzőként kevésbé isimért Berkesi András nevét is ott olvashattuk a plakátokon. Nos, a művészek megérkezt tek, műsorukat — Inke Láslz- ló rendezésében — bemutat­ták. Láthattuk például, hogy milyen bonyodalmakat okoz­hat, ha egy színéstz — szere­pére készülve — papi reve­rendába bújva jelentkezik kórházi kezelésre, & neki gyónja meg bűneit a tiisztesl- s égben megőszült tisz-tag, vagy hogyan lehet népiden buszmegállókban necchálóval férjet „fogni”... A „recept” régi, sajnos a poénok többsé­ge isi az volt. így aztán nem tudtunk igazán nevetni a tré­fákon, pedig a szerzők min­dent „elkövettek”, még nő­nek öltözött férfit is láthat­tunk a színpadon... A színé­szek rutinosan öltötték ma­kislány. Az arcán mindig ül (valami/ harcsa ■szomorúság, A szeme kékjét pedig mint­ha apró felhőcske homályo- sítaná, akár a nyári égbol­tot, (mikor esőre van kilátás. önkéntelenül is megsimí­tom szöszke haját, amitől megbátorodik, rám emelinti borongós kék szemeit, és egészen hozzám | bújik. Ek­kor látom csak meg a sze­me alatt a vörös foltot. — Mutasd csak! — szól­tam, s az áliánál fogva ma­gam felé fordítom arcát. Ekkor apró pír futott ke- IrestztüH larcocskáján1. Hirte­len kihúzta magát kezem közül. — 'Mi történt?... Meg­ütötted? — kérdeztem szá­nakozva. Csak lehajtott fejét in­gatta, hogy (nem. Most én mentem hozzá közelebb. — Megbüntetem aki tette! Most már el is fordult tő­lem. Láttam, nem akar szól­ni. hagytam hát. Tanítás után vettem a ka­lapomat. és Veronika mel­lé csapódtam. — Hazakísérlek — szól­tam, s ekkor ijedten rámné­zett. — Ne. most ne tessék! — A hangja úgy remegett, mint a száraz bokor, ha cinege száll rá. Éreztem, hogy nagy féle­lem nyomakodik apró szívé­re. Ez riadozik a tekinteté­ben, amikor várja, hogy mit 'határozok. ’ Gyorsan megsi­mogatom barackvirág színű arcocskáját. — Jól van, most nem me­gyek, de holnap küldd be az édesanyádat! Beszélni szeretnék vele. Veronka már szalad is ha­zafelé. Még sokáig hallom, hogy a tolltartója hogyan zörög a táskájában. Másnap reggel Bobákné várt az iskola kapujában. Mikor meglátott, kislányát megsimogatta nagy szeretet­tel, és beküldte az udvarra. Olyan madárcsontú ez az asszonyka, akár a kislánya! — Hívatni tetszett — szólt, és ahogy rám nézett, szemei­ben aggodalom látszott. Bementünk az osztályba. Torba Laci kiparancsolt mindenkit az udvarra, ö a /jobbkezem, tudja (mindig, mit kell tennie. Ahogy leültünk, az asz- szony már elő is készítette a zsebkendőjét, és gyűröget- ni kezdte a kezében. — Nagy az én bánatom, tanító úr! — Máris szüksége lett a zsebkendőre. mert mint a nyári égből egyszeri­ben hullani kezd az eső, megindult a könnye. Alig bírta felitatni apró gom­bóccá gyúrt zsebkendőjével. Hagytam, hadd sírja ki magát, mert istien tudja mi­lyen súlyos bánatot hord a szíve, s talán most meg­könnyebbül. Aztán megtudtam, hogy a teher már Veronka születé­sétől ott van. Az ura min­denáron fiút várt. Azt mon­dogatta, neki csak fia lehet. Hiába kérlelte, ne lovalja bele magát az ábrándba. De az ura csak nevetett. Aztán megtörtént a baj. Mi­kor megtudta,/ hogy lánya lett. egy hétig ivott reggel­től estig. Nem lehetett meg- SrígasztaÜni. Azt hajtogatta, hogy ez csúfság neki, a kis­lány nem az ő gyereke. Az­óta nincs megállásuk előtte. Különösen a kislánynak. Ott üti, ahol éri. Neki meg a szíve majd megszakad. így történt néhány napja is, amikor majdnem kiverte a kislány szemét. A gyerekek már bebocsáj- tásra várakoztak az ajtó előtt, így bármennyire is szántam szegény asszonyt, csak azt ígérhetem meg, hogy rövidesen elmegyek hozzájuk, és beszélek azzal az emberrel. Bobákné felitatta a köny- nyeit. Amikor a gyerekek betódultak az osztályba, Ve­ronka hozzászaladt, s boldo­gan az édesanyja szoknyá­jához bújt. Nekem pedig el kellett for­dulnom, mert úgy éreztem, az én szívemet is megszorí­totta valami. Jelenetek az előadásból. Felvételeinken Szabó Gyula, Haeser Józsa és Inke László gutora e „régi ruhákat”, játié- lelik igazán örömüket az kukon látszott, hogy ők sem effajta szórakoztatásiban. • 0 Kunráth Sándor: 1 Veronka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom