Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

1984. JÚNIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉFLAF 3 A cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet dolgozói kijavították a dohánypajtákat. Ké­pünkön új náddal vonják be a tetőt Júliusban sört palackoznak Martfűn Körzetben a közösségért Q R politikai élet színterei Kohósalak útépítéshez Másfélmilliárd forintos be­ruházással teremtik meg az Ózdi Kohászati Üzemek te­rületén több évtized alatt felgyülemlett kohósalak hasznosításának feltételeit. Az 1985-ben befejeződő nagyszabású munka eredmé­nyeként évente 320 tonna magas vastartalmú drága kohászati alapanyagot nyer­nek vissza a sokáig haszon­talannak vélt kohósalakból. Ez azonban csak az egyik előnye a nagy összegű be­ruházásnak. E munka során ugyanis több mint 1,2 millió tonna osztályozott kohósa­lak is keletkezik évente. Ezt pedig kiválóan fel lehet használni talajjavításra, épí­tőanyagok előállítására és nem utolsó sorban útépítés­re. Az ózdi kohászat és a Közútépítő Vállalat között már létre is jött egy megál­lapodás, amely szerint a kohászat évente félmillió tonna osztályozott salakot szállít a vállalatnak. — Nem engem kell kér­dezni — mondta. — Dóllgo- zik itt, a bíróságon olyan hivatásos pártfogó is. aki job­ban tud beszélni a munkájá­ról, m|iint én. Én ... nem tu­dok szépen kerekített gondo­látokat mondani. Én sose voltam olyan, aki „viszi a zászlót”. Én inkább a hát­térben szeretek maradni. Amikor először láttam a csinos, törékeny fiatalász- szonyit, és megtudtam, hogy hivatásos pártfogóként dol­gozik a megyei bíróságon, csodálkoztam egy kicsit. Hi­szen a hivatásos pártfogók dolga segíteni azokat, akik a börtönbüntetésből szaba­dultak. akiket próbára bocsá­tottak vagy felfüggesztett szabadságvesztést kaptak, foglalkozni a gondjaikkal, se­gíteni, hogy munikát talál­janak. — A,z emberekben előíté­let van a bűnözőkkel szem­ben — mondja. — Pedig ők is ugyanolyan emberek, mint a többiek, csak átléptek vala­milyen társadalmi normát, szabályt, Ugyanúgy vágy­nak az emberi szóra, mint mások. Amikor bejönnek hozzám, nem jószántukból teszik, hanem azért, mert kötelező. Többnyire idegesek. Az a legfontosabb, hogy tud­jak velük kontaktust te­remteni. Sokan azt hiszik, hogy ez -nagyon nehéz lehet, pedig nem az. Én utálom a bájolgást. úgyhogy senkit nem- fogadok mézesmázos szavakkal. de beszélgetek velük, meghallgatom őket. Elmondjtik a -gondjaikat, azokat is, amelyek nem rám itartoßnak. Fontos, hogy az ember ne hivatalnok legyen. Szenvedélyes, őszinte. Nem rejti véka alá a véleményét. Ha kell, megértő, ha kell, kemény. Júliusban már sört pa­lackoznák az első magyar szövetkezeti sörgyárban — közölték a beruházás építé­siére szövetkezett gazdasági tagság pénteki szolnoki ta­nácsülésén. Az évi 250 ezer hektó sör előállítására alkal­mas üzem kiviteli munkái jelenleg a tervezettnek meg­felelően hetven százalékos készültségnél tartanak. He­lyükbe kerültek az erjesztő­tartályok, beszerelték a kor­szerű palackozó berendezése­ket, a kiegészítő egységeket. A palackozóban július köze­pétől a Kőbányai Sörgyár ré­szére — bérmunkában — már 30 ezer hektoliter szlovák és 70—80 ezer hektóliter extra minőségű diabetikus pasztő­rözött sört töltenek üvegek­be. „ A sörgyár építésének tejles befejezése 1985 közepére vár­ható. Ettől kezdődően az osztrák Golld Fassl licenc alapján évi 40 ezer hek-toli­— Van olyan póirtfogollt is, aki úgy jön hozzám, azzal a tudattal, hogy nála okosabb enríber nincs, és követelőzik. Leginkább pénzt, állást kér­nek;. A i munkahelyekkel a tanácsi szervekkel együttmű­ködve megpróbálunk segíte­ni azoknak, akik valóban rá­szorulnak, és valóban becsü­letesen akarnak élni, dolgoz­ni. De a hivatásos pártfogó nem azért van, hogy pénzt osztogasson. Ezt türelmesen él kell magyarázni, megér­tetni velük.' A hivatásos pártfogók álta­lában pedagógusokból lesz­nek. Kengyeli Sándomé, Klá­ra is tanár volt, magyar- orosiz szakon végzett az egye­temen. Azt mondja, még min­dig él benne a nosztalgia a katedra után. Mégis otthagy­ta az iskolát, mert szabad délutánokat, esteket szeretett vottha magának, mert nem akarta mindig hazacipelni az ötven-száz dóllgozatfüzetet. Több időt akart szentelni a fiának, együtt tölteni a dél­utánokat, jó vacsorákat főz­ni. Amikor a megyei bíró­ságra jött dolgozni, örömmel jött, mert azt hallotta, hogy itt jó a munkahelyi légkör. A hír igaznak bizonyult és KCíára örömmel illeszkedett be az új helyen. Nem félt a munkától, csak annyi szoron­gás volt benne, amennyi ter­mészetes, amikor az ember munkahelyet változtat. A pedagógus azonban itt is kibújik belőle. Nevel. — Ha valaki hasig kigom­bolt ingben, jön be hozzám, megmondom neki kerek pe­rec, hogy gombolja be, mert aK embernek tudni ke® meg­jelenni egy hivatali helyiség­ben vagy munkahelyen. Egyébként a vállalatokkal, az aa üzemekkel időnként van­ter minőségi, az aranyhordó- vial jelzett magyar világos sör változatából pedig 210 ezer hektolitert gyártanak. Jó ütemben épül a mezőhé- ki Táncsics Tsz malátagyára is. A decemberre elkészülő gyár évente 90 ezer hektoliter ital elkészítéséhez szolgáltat­ja majd az alapanyagot. A tanácsülésen belépett a gaz­dasági társulás tagjainak sorába a huszonkilencedik partner, a sörgyárat kivite­lező Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat. Az or­szágosan is csaknem egyedül­álló lépéstől mindkét fél előnyökre számít. A 10 mil­lió forint részjeggyel belépő vállalat — mint egyik tulaj­donos — bizonyára. jobb munkát végez és az általa kiviteilezeitlt sörgyárat, mint referenciaüzemet is haszno­síthatja a jövőben. A társa­ság pedig élvezheti a határ­időre, jó minőségben felépí­tett sörgyár efflőnyejftl. nak problémák, mert ők vá­lasztják meg, hogy kit vesz­nek föl. és előfordult már, hqgy valakit azért nem al­kalmaztak, mert börtönviselt volt. Az is igaz viszont, hogy fe, pájrtfogoltak többségének a munkakönyvében .kilé­pett” minősítés szerepel, és az már eliég indok az eluta­sításra. És az is igaz, hogy aki itoprongyosiam, mocsko­sán jelentkezik egy vállalat­nál, azt nem szívesen alkal­mazzák. Az öltözködésre, a viselkedésre is tanítani kell olykor az embereket. Jó és rossz, siker és ku­darc váltakozik, keveredik és céllá, indíttatásé ötvöződik. — Most kilencven pártfo­goltam van — mondja Klára. — Ha valakit át kellene ad­nom más pártfogónak, nem tudnék választani, hogy ki­ről mondjak le. Szereti a könyveket. Tolsz­toj és Solohov a kedvenc írója. Klárának a „Háború és béke” jelenti a Regényt. Há­rom-négy évenként újra meg újra elolvassa. Iszonyodik a durvaságtól. a;z erőszaktól, gyűlöli a megalázást és a ki­szolgáltatottságot. Minden­napi munkájával — segíti a bűn útjára tévedt emberek visszatérését a normális élet­be — utat épít, amelyik elve­vezet az erőszaktól és a ki­szolgáltatottságtól. — paulina — A párt szervezeti szabály­zata kimondja: „Minden párttag a munkahelye> vagy ha nem áll alkalmazásban, a lakóterülete szerint illeté­G. Kiss István, a XXI-es sz. körzeti pártszervezet tag­ja: — Harmincegy évig egy munkahelyen dolgoztam. Nyugdíjba kerültem, átje­lentkeztem ebbe az alap- szervezetbe. Kellett legalább egy év, amíg fel tudtam ol­dódni a számomra új“ közös­ségben. Szokatlan volt, hogy csupa idős ember ül a tag­gyűlésen, nem értettem, ha valakivel a boltban, a pia­con találkozom, akkor miért nem üdvözölhetem a tag­gyűlésen is? Két éve tarto­zom a körzeti pártszervezet­hez, akkor tudomásul vet­tem, hogy át kellett jelent­keznem. ma már jól érzem itt magam, ismerem az em­bereket, Temesi Győző, a XII-es sz. körzet alapszervezeti veze­tőségének tagja szerint: — Amikor az ember 32—35 évi munka után nyugdíjas lesz, olyan, mintha légüres tér­ben mozogna. A munka­hellyel, a munkahelyi párt- szervezettel már nincs kap­csolata, a körzeti pártszer­vezettel még nincs. Az em­ber ragaszkodik a régi elv­társaihoz, de idővel rájön, hogy már nem ismeri az ot­tani gondokat, feladatokat, már nem tud érdemben vi­tatkozni taggyűlésen a mun­kahelyi pártszervezet dolgai­ról. És fiatalodik a munka­hely is, a régi munkatársak nyugdíjasok lesznek, a fia­talokkal tulajdonképpen csak köszönő viszonyban van ... Eltelik egy-két év és rájön: jobb a körzetben, mert ott a magakorabeliekkel van Korábban azt írtam: ahol jártam, a körzeti pártszer­vezetek tagjainak mintegy fele végez állandó jellegű pártmunkát. Mit csinálnak? A XVIII-as sz. körzeti pártszervezetnek százhúsz tagja van, közülük egészsé­gi állapotukra tekintettel tizenegyet felmentettek a pártmunka végzése alól. Hu­szonötén látnak el valami­lyen funkciót az alapszerve­zetben, tizenketten a külön­böző munkacsoportokban, öten a Hazafias Népfront körzeti bizottságában, heten a Vöröskeresztben dolgoz­nak, ketten propagandisták, van egy tanácstagjuk, és vannak munkásőrök, lakó­bizottsági tagok ... Igyekez­nek — és ez mindegyik alapszervezetre érvényes —> valós, tehát ellenőrizhető és számon kérhető pártmegbí­zatásokat adni. Az már más kérdés, hogy ki hogyan, mi­lyen színvonalon tesz ennek eleget. De az igyekezet, hogy formalitásoktól men­tesen dolgozzanak, minden­képpen dicséretes. A munkacsoportokról kü­lön érdemes szólni, mert ez egyik nagyon lényeges te­rülete munkájuknak, és szinte minden alapszervezet­ben létrehoztak ilyeneket az alapszervezeti vezetőségek mellett, — Van szociálpolitikai, ke­reskedelmi-szolgáltató és környezetvédelmi munkacso­portunk — magyarázza dr. Sólyom Gábor, a XVIII-as sz. körzet párttitkára. — A kereskedelmi például az üz­letek áruellátását, a piaci felhozatalt, választékot, a szolgáltatás helyzetét kíséri állandóan figyelemmel. Ha van valamilyen észrevéte­le« pártszervezet tagja”. Következésképpen, aki meg­érte nyugdíjazását, az a kör­zeti pártszervezetben talál­ja meg a lehetőséget a szer­vezett pártéletre. együtt, akiket ugyanazok a problémák foglalkoztatják, mint őt. Szerintem nem jó, hogy kötelező az azonnali át­jelentkezés a munkahelyi pártszervezetből a körzetbe és csak nagyon indokolt esetben'maradhat a munka­helyi pártszervezetben a kommunista. Időt kellene hagyni az embernek, hogy magától jöjjön rá, neki a körzetben a helye. Persze ott is csak akkor érzi jól magát, ha tartalmas a párt­élet, ha az ember érzi, szük­ség van rá. Tévedés lenne azért azt hinni, hogy ezekben a kör­zeti pártalapszervezetekben csak nyugdíjasok tevékeny­kednek. Ha kis számban is, de vannak aktív korban le­vő parttagjaik is, olyanok, akiknek a munkahelyükön nincs pártszervezet. A XVIII-as sz. körzetben hal­lottam, hogy ők vették fel folyamatosan azokat a párt­ba, akik később létrehozták a Kéményseprő Vállalat pártszervezetét. Az viszont igaz. hogy ta­valy a városban a munka­helyi pártszervezetek négy­százharminc dolgozót vettek fel a kommunisták soraiba, a körzeti alapszervezetek­ben viszont egyetlen tagfel­vétel sem történt. A XXI-es sz. körzetben most foglal­koznak egy 37 éves férfi tagfelvételével. „Fiatalítani is kell az alapszervezetet — mondta Csősz János. — És ha valaki alkalmas a párt­tagságra, annak köztünk a helye.” lünk. amiben véleményünk szerint intézkedni kell, meg­írjuk a városi tanács ellá­tásfelügyeleti osztályának. Az is igaz, hogy éppen most készülünk az osztálynak olyan levelet írni, amelyben kérjük, szíveskedjenek vála­szolni a két hónappal ez­előtt küldött levelünkre. — A szociálpolitikai mun­kacsoportunk — vette át a szót Pintér Béláné, a párt­vezetőség tagja — együtt dolgozik a Vöröskereszttel és a Hazafias Népfront nőklub­jával. Vannak, akik ebédet hordanak az időseknek, a betegeknek, másokat azért látogatunk rendszeresen, mert egyedül élnek és kell, hogy törődjön velük valaki. Tizenöten vannak alapszer­vezetünk tagjai között, akik rászorulnak erre a gondos­kodásra. Palánki János, a XII-es körzet titkára mondta el: — A városi pártbizottság kez­deményezésére a mi szociál­politikai munkacsoportunk is megvizsgálta alapszerve­zetünk tagságának helyzetét. Személy szerint mindenkivel elbeszélgettünk: mennyi a nyugdíja, milyen az egészsé­gi állapota, a családi hely­zete, stb. Nagyon jólesett az elvtársaknak ez az érdeklő­dés. A tapasztalatok alap­ján aztán döntöttünk: tíz személynek szociális segélyt kértünk, meg is kapták. Akadtak olyan párttagjaink, akiknek az érdekében a volt munkahelyüket kerestük fel és kértük, segítsék őket, leg­alább kétévenként adjanak nekik segélyt. Törődjenek többet velük, mert rászorul­nak erre. A fölmérést 10 nap alatt elkészítettük és képzel­heti milyen nagy. volt az örömünk, amikor sorra jöt­tek az elvtársak és elmond­ták: megkapták a segélyt. Természetesen az idős, beteges párttagokat meg a többieket is rendszeresen lá­togatják a pártcsoport-bizal- miak. Nemcsak azért, mert a havi tagdíjbélyeget el kell vinniük nekik. Moczó István, a IX-es sz. körzet egyik pártcsoport-vezetőj e így ma­gyarázta : — Nyugdíjas vágyóik, van időm felkeresni az elvtársa­kat, és nemcsak akkor, ami­kor a bélyeget viszem. Ami­kor az áremelés: volt, akkor kifejezetten azért kerestem fel őket, hogy megismerjem a véleményüket, és ha. vala­mit nem értenek, próbáljam megmagyarázni. Nem va­gyok én különösebben kép­zett ember, de olvasok, hall­gatom a rádiót, nézem a té­vét, igyekszem lépést tartani az eseményekkel. Nos, ak­kor volt mit megbeszélni, mert különösen a kisnyugdí­jasok. és nálunk ők vannak többségében, bizony nehez­ményezték, hogy egyre drá­gább a megélhetés, Párt- csoport-értekezletet mi csak évente kétszer tartunk, sze­rintem nincs is szükség több­re. Bevált mádszer és kísérlet Takács Sándor az alapszer­vezet titkára hozzátette: — Sok múlik a pártcsoport-bi- zalmin, ha lelkiismeretesen eleget akar tenni megbízatá­sának, akikor nagyon sok á munkája. Ezért igyekszünk a lehetőségeinkhez mérténél is ismerni tevékenységüket. Az éves munkáról számot adunk a bizalmiaknak. Nem nagy érték az, de azt akar­juk: lássák, elismerjük és megbecsüljük azt, amit a közösségért tesznek. Mert nemcsak a párttagokért dol­goznak, van olyan bizalmi, aki egy pártonkívüli idős asszony érdekében talpalt napokon át, amikor megtud­ta, hogy az szinte emberhez méltatlan körülmények kö­zött él. A pártcsoport munkáról egyébként a körzeti alap­szervezetekben megoszla­nak a vélem,ények: a XII-es sz. körzetben azt tartják, hogy nincs szükség rá, ezért nem is • tartanak pártcso- port-értekezleteiket. A XVIII- as sz. körzetben ugyanakkor kéthavonta összejönnek a pártcsoportok, hogy meg­hallgassák a pártvezetőség tájékoztatóját a napi politi­kai kérdésekről, megvitas­sák a körzet területén adódó problémák megoldhatóságá­nak mikéntjét. — A politikai élet fontos színterei a pártcsoportok — állítja dr. Sólyom Gábor, — az a célunk, hogy ott elv­társi légkört, aktív politi­zálást alakítsunk ki. — Mi új módszerrel pró­bálkozunk, — magyarázta Tabák Lajos, a XXI-es sz. körzet titkárhelyettese. — Mi a munkacsoportokat a bi- zalmicsoportokra építettük és kollektív pártfeladatuk az igazgatás-rendészettel, az oktatással—népműveléssel, az iparral, kereskedőmmel —szolgáltatással, a szociál­politikai kérdésekkel foglal­kozni. A csoportok vezetői az alapszeirvezeti vezetőség tagjai, akik azután beszá­molnak a taggyűlésnek a végzett munkáról. Még csak kísérlet ez a módszer, hi­szen az alapszervezetünk is csak 1980-ban alakult. Oj a lakótelep, a Széchenyi, amelyre működési körünk kiterjed, és mivel hozzánk tartoznak a régi kisgyepi házak is, ez már ad egy cso­mó sajátos tennivalót. (folytatjuk) Varga Viktória Következik: Segítenek a kommunisták Meghallgatni, beszélgetni... A hivatásos pártfogó nem lehet hivatalnok Időt adni a gondolkodásra Segítenek a munkacsoportok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom