Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
1984. JÚNIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLA 3 Rugalmas rekonstrukció, korszerű technológia Új készítmények a HUGE karcagi gyárából A HAGE karcagi tápszer- és premixgyára takarmánykiegészítőket, tápszereket és gyógyszeres készítményeket, valamint olyan takarmányipari anyagokat gyárt, amelyet az állattenyésztés igényel. Partnerei immár három esztendeje választhatnak az egyre bővülő termékskálából. A gyáregységen belül működő malom-, premix-, tápszerüzemben 1981-ben., az „indulás” évében 43 és fél ezer, az idén várhatóan mintegy 85 ezer tonnányi terméket készítenek. Az elmúlt három esztendő során a gyártmányok minősége, a béltartalma érték állandósult s csokiként a reklamációk száma is. A hatékony eszközkihasználás érdekében az egyesülés vezetősége úgy döntött, hogy a Phylaxia Oltóanyag és Tápszertermelő Vállalattól három éve átvett létesítmények eredeti rendeltetését módosítva, regionális jellegű takarmányipari bázisüzemmé fejleszti a karcagi gyár- egylséget. 'Ennek hatására bővül majd a gyár üzemeinek termelőkapacitása, biztonságosabb gyártásra lesz lehetőség a munkavédelem javításával párhuzamosan. A HAGE karcagi gyárának átfogó korszerűsítése elsősorban a gyártástechnológia fejlesztésére. a korábban számos gondot okozó por- és zajártalmak csökkentésére összpontosult. E gyáregységből a hagyományos termékeken kívül új tápszerek, takarmány kiegészítők és gyógyszeres készítmények kerültek az idén forgalomba. A sertéstákar- mány korszerűsítését szolgálják a Purina-készítmé- nyek, az új, fölözött tejet regeneráló borjútápszer, az Energovit—2, a béta karoti- nos premix sőt számos gyógyszeres készítménnyel is bővült választékuk. A karcagi gyár dolgozói az elmúlt esztendőben 1,6 milliárd forint értékű terméket állítottak, elő, és 94 milliós nyereséget értek el. Az idén 55 ezer tonna tápszert és 30 ezer tonnányi malomipari készterméket készítenek, árbevételük várhatóan 1 milliárd 669 millió forint lesz. Az elkövetkezendőkben az anyagellátást és a készletgazdálkodásit partnereik jobb kiszolgálásának és a gyártás biztonságának rendlelik alá. Paul Volcker a Központi Bizottság első titkáránál Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára tegnap fogadta Paul Volckert, az Egyesült Államok Jegybankja Kormányzó Tanácsának elnökét. A szívélyes légkörű találkozó során véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet és a magyar —amerikai kapcsolatok néhány időszerű kérdéseiről. A megbeszélésen jelen volt Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Úszta Gyula köszöntése Uszita Gyulát, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának hígját; a Magyar Fairtizánszö- vetség nyugalmazott főtitkárát, a munkásmozgalom régi harcosát 70. születésnapja alkalmából pénteken az MSZMP Központi Bizottsága és a Központi Ellenőrző Bizottsága nevében Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke köszöntötte. Átadta a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság köszöntő levelét. Losionczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke a Parlamentben köszöntötte Úszta Gyulát, az Elnöki Tanács tagját. Búzatermesztési tanácskozás és fajtabemutató Tiszaföldváron A tanácskozás résztvevői (Folytatás az 1. oldalról.) tékonyan hatottak a májusi esők. A sokáig hiányzó csapadék miatt a tenyészt dő meghosszabodott — ám a kissé késve kezdődő aratás elé szinte minden gazdaságban bizakodóan tekinthetnék. A termelési együttműködés szakembereinek tapasztalatai szerint a partner nagyüzemekben rendelkezésre álló 2000 kombájn — közülük 1100 olyan nagy teljesítményű gép, amelviiknek működési biztonságát a rendszer szervizhálózata garantálja — biztosítja az idei gabonatermés időbeni betakarítását. A fajtabemutatóval kapcsolatos kérdésekről szólva az előadó arról beszélt, hogy mezőgazdaságunk éppen most tart egy úgynevezett fajtaváltás közepén. Az eddig termesztett búzák és árpák már nem minden tekintetben elégítik ki a mostani gazdálkodás követelményeit, érthető hát. hogy a nagyüzemek szakemberei minden, a jövőbeni választási lehetőségeket felvázoló, bemutatót élénk érdeklődéssel figyelnek. Az időszerű feladat megoldását kissé nehezíti, hogy — mivel a Kárpát medencén kívül a hazánkéhoz hasonló feltételek között szinte sehol nem termesztenek búzát — az egy-egy fajta széles körű bevezetésével kísérletezők csak a környező országok kutató- intézeteiben született eredményekre számíthatnak komolyan. Az egyes agrotechnikai tényezők változó szerepének elemzése után az előadó a ■nagyüzemi fajtakísérletekre és az új technológiák kidolgozására vállalkozók felelősségét hangsúlyozta. A búza- termesztés azért őrizte meg népszerűségét nagyüzemeinkben, mert általa viszonylag kevés ráfordítással kedvező jövedelemhez juthatnak a gazdaságok. A jövő feladata, hogy a termésátlag növelésével párhuzamosan mindenhol őrizzék meg e növény „közgazdasági pozícióit”, jövedelmezőségi szintjét. Éppen ezért az új technológiák kidolgozásakor egyaránt figyelembe kell venni a jobb földeken gazdálkodó üzemek és a gyengébb adottságú területeket birtokló gazdaságok szükségleteit. A tanácskozás résztvevői ezután a tiszaföidvári határban megismerkedtek az országban 45 gazdaságban folytatott összehasonlító nagyüzemi termesztési vizsgálatok egyikének eredményeivel. A két megye döntően hasonló természeti feltételek között dolgozó szakembereinek a hazánkban, Jugoszláviában. Ausztriában, az NSZK-ban és Franciaországban kialakított 26 búza- és árpafajta kísérleti parcelláit mutatták be. A tiszaföidvári tanácskozás és bemutató után Havasi Ferenc kora délután visszautazott Budapestre. y sz j Országgyűlés után Nemcsak a kereskedő dolga hét közepén megn tartott nyári ülésszakon többek között a külkereskedelem helyzetéről tárgyalt az országgyűlés: „honatyáink” a külkereskedelmünk alapvető elveit és szabályait tíz évre rendszerbe foglaló 1974. évi XII. törvény végrehajtása során szerzett tapasztalatokat vették számba. A téma iz- galmasságán mit sem rontott, „hogy a gazdasági életünk egyik legneuralgikusabb pontja körüli jelenségeket a vizsgált időszakban évente többször is elemezték a parlament és az ország nyilvánosságának különböző fórumain. A törvénynek akkor kellett életrevalóságát bizonyítani, amikor a világ és hazánk gazdasága alapvető változásokon ment keresztül. Elég csupán egyetlen példát megemlíteni az új helyzet jellemzésére: a cserearány 1973 és 1983 között 18 százalékkal romlott a fejlett tőkés országokban, és közülük csak a legfejlettebbek voltak képesek — a legújabb késztermékek árát emelve — komolyan mérsékelni veszteségeiket. Ilyen körülmények között kellett a törvénynek á gazdasági élet minden korábbinál fontosabb tényezőjévé váló külkereskedelem szabályozására alkalmasnak bizonyulnia. Hogy milyen bonyolult feladatokat kellett megoldani és mennyi ellentmondás feloldásának lehetőségét kellett megtalálni ugyanannak a jogszabálynak a keretein belül? A szemléltető példák. — sajnos — bőségesen kínálkoznak elemzésre. A tíz esztendő során számtalanszor parázslóit fel a vita: milyen módszerekkel közvetíthetők a magyar termelő üzemek felé a világpiac változó követelményei, hogyan fokozható a gyártók exportérdekeltsége? A törvény világosan fogalmazta meg, hogy a külkereskedelem hazánkban az állam és nem egy-egy vállalat monopóliuma. A számok a törvény szellemének gyakorlati érvényesülését igazolják, hiszen a 217 külkereskedő vállalat 80 százaléka a termelők, illetve a felhasználók köréből kerül ki, főként az utóbbi 3—4 éve egyre bővült a párhuzamos külkereskedelmi jogot nyerők köre. Elégedettek mégsem lehetünk, mert az exporteredmények javulása messzi elmarad a jogi statisztika adatainak szépségétől. A magyar külkereskedők versenye — hogy az esetenként kifejezetten káros hatásokat most ne részletezzük — a vártnál lényegesen gyengébben hatott a kivitel növekedésére. Miért így történt ez? Mert a külkereskedelem még véletlenül sem csupán a külkereskedelmi szabályozás és irányítás jóságán múlik. A határokon túlra szánt árut az üzemekben készítik el, az eladhatóságot befolyásoló legfontosabb dolgok a termelésben dőlnek el. Hiába teszi a törvény lehetővé a kereskedő és a gyártó legyütitműködésének javítására ösztönző szervezeti formák közötti választást, ha — mint ez az utóbbi években hazánkban történt — az exportálható áruk mennyisége nem növekszik. A külkereskedelemről beszélve feltétlenül el kell jutnunk a termelésig, de addig legalább mindenképpen, hogy a gyártó vállalatok vezetői mennyire értékelik munkájukat külkereskedelmi szempontok szerint is. A kereskedő és a termelő érdekeinek közelebb hozására alkalmas szerződési és szervezeti formák, vagy éppen az önálló külkereskedelmi jog csak egyedül nem üdvözít. Erre a legjobb bizonyítékot a ma is „hagyományos” formában, szakkülkereskedelmi vállalat közbeiktatásával, eredményesen exportáló cégek szolgáltatják. Ezek közé tartozik például a Szolnoki Mezőgép, amelyik ma már termelésének felét adja el külföldön. Hogyan sikerült nyolc év alatt többszörösére növelni a kivitelt? A kereskedőt és a szolnoki céget egyaránt ösztönző érdekeltségi rendszer mit sem segített volna, ha csak papíron létezik. A Mezőgép esetében nem ez történt: a vállalat beruházásait évek óta a külföldi vevők igényeihez való alkalmazkodásnak rendeli alá. Ez látszólag egyszerű dolog — mégsem általános. Mert az alkalmazkodáshoz tudni kell, mit várnak tőlünk a határokon túli partnerek, hogy a ,,meglehetősen közepes gyártási kultúrájú” üzemekben a technológiafejlesztésre kínálkozó igen sok változat közül melyikre a legérdemesebb pénz költeni? Hasonló kérdésekben pedig az dönthet a legkisebb kockázattal, aki a világpiacról minden elérhető információt igyekszik beszerezni, aki nem azt tartja, hogy az eladás a kereskedő dolga, aki tud és szokott kérdezni az érdekeit a piacon képviselő kereskedőtől. Tagadhatatlanul komoly változások történtek az utóbbi tíz évben külkereskedel- münjc irányításában, a szervezeti rendszerben. Ezek nagy mértékben járultak hozzá az ország fizetőképességének megőrzéséhez. Persze korántsem mondhatjuk — állapította meg a parlamenti expozé is —, hogy elegendő nemzetközi mércének és saját igényeinknek megfelelő vállalatunk és szakemberünk van. A továbblépésre legtöbb reményt adó tartalékot talán ez az egyenlőtlenség adja. A még ma is fellelhető kényelmes, bürokratizmus és a „külkereskedői rátartiság megszüntetése, a szakmai hozzáértés javítása, illetve az eredményesen működő vállalatoknál már bevált módszerek elterjesztése nagy mértékben javítaná a külkeresi- keddiem hatékonyságát. De csak ennyi kevés lenne? Mert az export növeléséhez legelőször is több, a világ minden részén haszonnal értékesíthető termék kell. Az árufedezet pedig nem teremthető elő tisztán kereskedelmi eszközökkel, a termelő üzemeknek is erőfeszítéseket kell vállalniuk, hogy részesedhessenek az export révén ma kétségtelenül nyerhető előnyökből. Hogy erre mennyire hajlandók? Egyes vállalatoknál, szövetkezeteknél — ahol már képesek felmérni az elérhető haszon és az ennek fejében vállalt áldozat viszonyát — mindent megtesznek a piacon maradás érdekében, máshol viszont semmi nem történik. Éppen azért, mert ezekben az üzemekben nem ismerik eléggé a helybeli termelési lehetőségeket, pontosabban azt, hogyan kellene ezeket alakítani a világpiacra kerülés érdekében. lgondolkodtató például, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium megyei megbízottja egy éve dolgozik Szolnokon, de szinte semmit sem gyarapodott a külföldi árukapcsolatokat tartó ipari szövetkezetek és téesz-mellék- üzemágak tábora. A kisüzemek közül azok őrzik határokon túli pozícióikat, akik már évekkel ezelőtt kiépítették őket. A többiek a külkereskedelmi szervezet kedvező átalakulása, a közelben dolgozó, hasznos tanácsokkal szolgáló megyei megbízott munkába állása óta is a külkereskedők kezdeményezésére, kedvező ajánlatára várnak. Pedig minden termelő üzem csak maga mérheti fel, mivel is kapcsolódhatna be a legeredményesebben a nemzetközi munkamegosztásba. VSZJ Gyorsmérleg Bőséges álláskínálat pályakezdőknek Palotási kacsák Helsinkiben A finn fővárosban augusztus 7. és 12. között rendezik meg a baromfi-világkiállítást. Az öt földrész tenyésztőinek, illetve feldolgozóiparának seregszemléjén a magyar színeket a bábolnai IKR, a bo- lyi Mezőgazdasági Kombinát, a hernádi Március 15. Tsz kiváló tulajdonságú hibrid baromfifajtái, a nádudvari KITE tenyészpulykái mellett a palotási Állami Gazdaság angol hibridből honosított kacsafajtái képviselik. Az országos kacsatenyésztési rendszer gazdaságaiban az idén hétmillió gazdaságosan tenyészthető, gyorsan növő, ízletes húsú sovány pecsenyekacsát nevelnek, amely változatlanul keresett termék belföldön és az exportpiacon. A seregszemlén színes fotókon, tablókon mutatják be a tenyésztési és tartási körülményeket a magyar szabadalomként kidolgozott önete- tős módszereket. A tenyésztőrendszereken, gazdaságokon kívül a magyar baromfiipar is bemutatkozik Helsinkiben. Szolnok megyében a tanév befejezése után várhatóan 4600 pályakezdő fiatal áll munkába. Közülük 400 általános iskolát, 500 gimnáziumot végzett, 3300 középfokú szakképzettséggel rendelke- zilk, 400 pedig felsőfokú végzettségű — állapítja meg a megyei tanács vb munkaügyi osztályának gyorsmérlege. A pólyakezdőknffc a munkáltatók pedig 5900 állásajánlatot jeleztek, de az év folyamán még további kínálat is várható. A szakközépiskolát végzettek részére teljes egészében oiztosítják a szakképzettségnek megfelelő elhelyezkedést. A szakmunkásképző intézeteikben végzett 2200 fiatal még válogathat is. hiszen részükre 2750 munkahelyet jeleztek az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, vendéglátóipari -s szolgáltató vállalatok Helyzetűje szakmai összetétel szempontjából is kedvező, a kereslet és a kínálat egyensúlyban van. Megfelelőek az általános iskolát befejezett és elsőként dolgozni akarók munkavállalási lehetőségei is. A gimnáziumot végzett, de tovább nem tanuló fiatalok esetében a vállalatok által bejelentett helyek elsősorban fizikai munkára adnak lehetőséget. A pályakezdők informálására még a tanév befejezése előtt az elhelyezkedési lehetőségeket részletesen ismentető kiadványt adtak közre. Ezen túl a munkaerő- szolgálati iroda és a helyi tanácsok is segítik a hozzájuk fordulókat.
