Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
10 Barangolás az országban 1984. JÚNIUS 2 Ékszerdoboz a Körös mentén A malmok pergetésétöl — Jól kiegyensúlyozták ezt. Ügy tűnik, a régi mesterek (ez a járgányos malom 1836-ban épült) is értették a dolgukat. Napokon át hajtani ezt a szerkezetet, órákon át járni körbe-körbe mágia lélektelen robot lehetett. Erre utal a szarvasi képviselő- testület egyik 1847 évi jegyzőkönyvének bejegyzése is: „... azon nézetből, hogy a kézi munka után élő lakos társaink életjöket — azaz búzájukat — őröltetni nem tudván, sokszor azon emberi méltóságot alacsonyító s szánandó helyzetbe jönnek, Harmadszor is város Jansjk Tamás tanácselnök nem nagy lelkesedéssel kezdi a település bemutatását. Mentegetődzve mondja; — Délután testületi ülésen szerepel a környezetvédelem, ezért nincs nagy kedvem. Az ivóvízhálózattal sajnos nem tart lépést a csatornázás, ebből adódnak gondjaink. Az ilyen tények .ellenére azért reméllhetően (végleg megőrizzük a harmadszorra kapott városi rangot. Igaz, nagy illesztést Szarvason, a Vajda Péter utca és a Gyóni Géza utca kereszteződésében 1973-ig malomkövekből volt klírakva a gyalogos átjáró. Azóta csak az Ady Endre utcában levő járgányos malom idézi a múltat. Cirkuszisátor méretű, zsindelyes kupolája alatt fából készült óriási fogaskerék. Kovács Pálné készségesen mutatja: — Oda fogtak két lovat, amoda egyet, úgy forgatták ikörbe-ikörbe a (Járókereket. Az pörgette a malomkövet, illetve a ventillátort. A gazdák saját lovaikkal dolgoztak, — bár a molnártól is lehetett kölcsönözni igavonókat. A szegényebbeknek arra sem futotta, saját maguk hajtották a malmot. Méricskélem a közel öt méter magas „bálványt” körülölelő, több mint tizenhárom méter átmérőjű járókereket, a keringőt és hitetlenkedve csóválom a fejem. Kovácsné észreveszi, és megjegyzi: — Nem olyan nehéz az. Az általános iskolások örömmel hajtják. Próbáljuk meg mi is. Hárman rugaszkodunk a kepingönek. Nem is kell hozzá nagy erőfeszítés, a behe- mót szerkezet olajozottan működik. Nem győzök rajta csodálkozni. Akkor is nagyot nézek, amikor Kovácsné egy kötél segítségével játszva kiemeli a biztosítékot és a hatalmas járókerék egyik széle a földre billen. — így vezették be a lovakat. Egyetlen emeléssel helyrebillenti a szerkezetet. A két főiskola látképe hogy barom módjára kény- teleníttetvén magokat a malomba befogni, — mely szükségnek a folyamodó elejét venni kívánván, ajánlkozik egy jó készületű szélmalomnak felállítására”. A szárazmalmoknak a jár- gányosmalom mellett még két típusuk volt: az ökrök, vagy bivalyok által hajtott tiprómalom és a taposómalom. Ez utóbbi volt igazán a szegények és a rabok malma! Járókerekét, a négyszer Ihátfjom iméterjnyi nagyságú, fekvő fahengert belülről lépcsők borították. Az emberek összeír gódzva igyekeztek felfelé a lépcsőkön. Valójában persze mindig helyben jártak, mivel a henger állandóan forgott. A taposómalom a középkorban az emberi szenvedés szimbóluma volt. Ma inkább az egyhangú munkát jelenti. No. de hagyjuk a múltat, nézzük a régi malmok pörgetésétől hová jutott el Szarvas népe. A Vas-, Fémipari Szövetkezet bemutató terme. Az üzem gyártja a hazánkban készülő járművek fényszóróit Napelemes halkeltetö nem tervezünk, csak a lakosság teifnészutes v beszivárgásával” számolunk. Húszezer lakosú településünk hírét egyéb módon növeljük. Állami ipari üzemünk nincs, — a szövetkezeti ipar viszont fejlett A Vas-Fémipari Szövetkezet, a Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet, a Plastolus Műanyagipari Szövetkezet termékei széles körben keresettek. Két mezőgazdasági termelőszövetkezetünk is van. A város dolgozóinak 65 —70 százalékát a szövetkezetek alkalmazzák. — Azt mondják, Szarvas iskolaváros... — Szerintiem is az. Van egy szlovák nyelvű általános iskolánk, és két főiskolánk: az óvónőképzői és a DATE meliorációs főiskolai kara. Mindkettő az ország más területeiről is fogad hallgatókat. Hozzátevőlegesen hatezer diák tanul a városban. — Sok szlovák anyanyelvű állampolgár él itt? — Bár a lakosságnak hozzávetőleg hatvan százaléka beszéli valamilyen fokon a szlovák nyelvet, mindenki magyarnak vallja magát. Mindez abból adódik, hogy 1722-ben háromszáz szlovák család telepítette be újra a környéket. Tanyákat építettek. Nem* véletlen, hogy a zártabb tanyai közösségben maradt meg legjobban a szlovák nyelv ismerete. Ez- persze eltér a mai fejlettebb szlovák nyelvtől. Ezért, amikor poprádiak jönnek ide, — azokkal tartunk ugyanis testvérvárosi kapcsolatot — Jókat derülnek az itteni nyelvjáráson. Annak ellenére. hogy mindenki magyarnak vallja magát, kétnyelvű feliiratok vannak mindenhol a városban, és a vezetőkkel (velem is) lehet szlovákul intézni az ügyeket. ben például télen-nyáron azonos hőfokon tartjuk a vizet. Ezáltal felgyorsul a halak ivarérettsége. Ily módon azok a halak is tenyészthetnek, amelyek a hideg vízben nem élnek meg. Jó módi- szer, csak az a baj, hogy meglehetősen drága. Szolnok és Túrkeve körzetében is foglalkoztunk a ketreces haltenyésztéssel. Ennek az a lényege, hogy úszó keretről lógó hálóban — mesterséges táplálással — neveljük a halakat. Ennél a módszernél olcsóbb a telepítés, drágább Viszont az üzemeltetés. Ezért inkább az értékesebb halfajták tenyésztésére jó. — A ketreces haltenyésztéshez egy bizonyos nagyságot elért halak kellenek ... — Valóban. Ezért dolgoztuk ki a kétnyaras harcsatenyésztés technológiáját. Szentesen, a kísérleti üzemben köbméterenként tíz kiló harcsát sikerült nevelles körű kapcsolatai vanná külföldi intézetekkel. A szc dialista országokban dlolgo zókkal rendszeres az együtt működés. Emellett az egyi. szarvasi szakember irányít ja Bangkokban a halkuta tást, egy másik a Butáni Ki rályság hal tenyésztését, ; harmadik pedig Indiába: tevékenykedik. Több nem zetközi programban veszne részt ezen kívül. És újabbá is szerepelnek a tervber Váradii László most készü Iránba; — Az ottani halnevelésbei való együttműködésünk mos van kialakulóban. Aa öntevékenység jelkép« A tessedik hagyományokat méltón őrzi és fejleszti a város, ez derül ki a tanácselnök szavaiból: . — Van két kutató intézetünk. az öntözési és halte- nyésztés|i. Hírük régen túljutott az ország határain. A szép környezetben levő város az első pillanatra megnyeri az arra utazók tetszését. Jansik Tamás számol ezzel is: — Irányt vettünk az üdülőkörzet kialakítására. Itt van a Hármas-Körös, annak a holtága, az arborétum, az Anna és az Erzsébet-liget. Jó természeti adottságokkal rendelkezünk. Egy melegvizű uszoda építésének kimunkálása folyamatban van. Fürdőváros is lesz tehát Szarvas —. de ez még távlati cél. Büszkék vagyunk kulturális értékeinkre is, — köztük a Ruzicskay gyűjteményre és a Vajda Péter könyvtár védett állományára. Tessedik Sámuel szobra 'A szarvasi Vas-Fémipar Szövetkezetét 1962-ben ti zenheten alapították. A fej lődés jól példáz za az öntevé kenység, a kéz ieményezés sze pét. Most ezer négysizázan dolgoznak a szövet, kezeiben é; nyolcszázmilliós termelési értéke állítanak ele Igen nagy volu ment képez a exportjuk. Négy százféle lakás- világító teste gyártanak, emel- lett háztartás készülékeket, széles. körű szolgáltató tevékenységet fejtenek ki Szalai László szövetkezeti elnök £ lelkemre köti: — Ki ne fe lejtse a cikkből hogy a hazánkban gyártott ősz zes járműhöz Váradi László szíves kalauzolásával ismerkedünk a Haltenyésztési Kutató Intézettel : — Egy 1974-től 1980-ig tartó FAO-program eredményeként lett az itteni kutatóál- lomásból kutató intézet. Akkor építették a kísérleti tavakat, a laboratóriumot, a cirkulációs halnevelőt. A halhústermelő és a kacsahús termelő célprogramnak témavezető intézete a szarvasi. 1982-ben csatlakoztak a FAO aquakultúra fejlesztési programjához. Ennek a szervezetnek a világ különböző tájain vannak inténünk. Most Lébényszent- miklóson — a kutatók, a bank, a tervezők és a termelők együttes kockázatvállalásával — nagyüzemi méretekben próbálkoznak ezzel. Szükség van erre, hiszen kiragadott példakánt említve — Túrkevén azért nincs az idén ketreces haltenyésztés, mert nincs elég ketrecméretű hal. A kutatóintézet nyolcszáz hektáréból háromszázon folyik haltenyésztés. Évente ötszáz tonna halat és há- ;i(>mszázelzer pecsenyekacsát értékesítenek. A jobb eredmények érdekében bevezették a vizesforgót. Egy-egy tómederben öt évig hal- és kacsatenyésztés van, amit Ugyanennyi idegig pillangósok termesztése követ. Azok után újabb négy-öt éviig rizst vetnek, majd kezdődik elölről. — Műszaki gárdánk sokra képes, — magyarázza Váradi évente mi készítjük fényszórókat, kétszázezer darabot. Nemzetközi csere-bérc Az új kemping zetei. A szarvasit európai regionális központként jegyzik. Itt genetikai, haltáplálkozási és műszaki fejlesztési vonalon folyik kutatás. A természetes vizek biológiáját is tanulmányozzák. — A ponttyal kiemelten foglalkozunk, — mondja Váradi László. — Az egyik itt kitenyésztett fajta nem régen lett államilag elismert- A hazánkban nem őshonos halak — köztük az amerikai foltos harcsa, a buffalő és a jénai tok — honosítása is feladatunk. Különböző megoldásokkal kísérletesünk. Recirkulációs rendszerünkLászló. — Most például a Magyar Hajó- és Darugyárral együttműködve készíti a gyorsan telepíthető, napelemes tetőborítással ellátott halkeltető prototípusát. Máris nagy iránta a külföldiek érdeklődése, hiszen a haltenyésztés kulcsa mindenhol a keltetés. Speciális üvegek készítésével az Orosházi Üveggyár is beszállt egyébként a halkeltetők készítésébe. A különböző vállalatokkal és intézményekkel egyre bővülő a közös érdeken és kockázatvállaláson alapuló együttműködésünk. A szarvasi intézetnek széA szarvasi arborétumban már elhullatták szirmaikat a rózsafélek, a nyolcvankél hektáros terület mégis lenyűgöző. A fák. bokrok között járva meglepő látvány fogad: egy mammutfenyő a harmadszori villámcsapás után sem pusztult el, hanem két új csúcsot növeszt. Arasznyi sebszövettel gyógyítja sérüléseit. A természet hihetetlen energiája testesül meg benne. Vajon miért csapott bele háromszor is a villám, míg társaiba egyszer sem? Megfoghatatlan rejtély ez, ugyanúgy, mint az, hogy egy tisztáson álló fenyő sértetlen maradt, míg a védett helyen, tőle néhány lépésire levő társának ágait letördelte a vihar. Az őzek ilyenkor -már a sok látogató miatt kiszorulnak a zárt területekre. Télen olyan szelídek, hogy a közelükbe engedik az embert. Megcsodáljuk a 120—130 éves mammutfenyőt. de egy öreg szomorú jegenyefenyőt hiába keresünk. Állítólag egy négyméteres „csemetét” hoznak a helyére. Nem olcsó egy ilyen átültetés, belekerül vagy húszezer forintba. Mosi- tanában sok az újság ebben az arborétumban. Januárban az itteni szakemberek, bekapcsolódtak a nemzetközi mag- cserébe. Ennek az a lényege, hogy a világi különböző arborétumai cserébe kínálják egymásnak a náluk honos fák magvait. Üj fajok honosításának kiadósait így jószerével csak a postaköltség jelenti. Vámot sem kell fizetni, csupán a növényagészség- ügyi előírásokra ügyelni, így sikerült például fagytűrő páfrányfajtát szerezni. Az arborétum felújításában sokat jelent az állami segítség is. A MÉM 25 millió forintot juttatott erre a célra. Felhasiználásával — többek között — négyméternyi széles partsávot hódítanak vissza a Körösből. Biztonságosabb, tetszetősebb lesz a partszakasz. Méltó ehhez az ékszerdobozhaz hasonlítható, szép kis város. Simon Béla Fotó: Nagy Zsolt
