Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

Nemzetközi körkép 1984. JÚNIUS 16. Az internacionalizmus iskolája Hatvanöt éve kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot Történelmi esemény szín­helye volt a hatvanöt eszten­dővel ezelőtt, 1919. június 16-án a felvidéki Eperjes: itt kezdődött — déli fél egy órakor — a kelet-szlovákiai terület párt- és szakszerve­zeti képviselőinek, a helyi munkás- és paraszttanácsok tisztségviselőinek részvételé­vel a népgyűlés, amely ün­nepélyes nyilatkozatban mondta ki: ....... Az imperialistáktól m egtisztított szlovák földön a mai napon megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság, amely természetes szövetsé­gesének tekinti diadalmas testvéreit, az orosz és a Ma­gyar Tanácsköztársaságot, és -a nemzetközi proletariátus oltalma alá helyezkedik”. Az előzményekről Mint ismeretes, 1918 októ­berében alakult meg a Cseh­szlovák Köztársaság, amely­nek polgári-kispolgári veze­tői a csehek és a szlovákok jogos nemzeti törekvéseinek, független állami létüknek megvalósítását vállalták. Az első világháború végén ki­bontakozott forradalmi moz­galmakban azonban a dolgo­zó tömegek nemcsak nemzeti célkitűzéseikért harcoltak, hanem szociális helyzetük javításáért is. 1918 végén, 1919 első hónapjaiban erő­teljes munkásmegmozdulá­sokra, sztrájkokra került sor, s többfelé munkástaná­csok alakultak, Szlovákiában pedig helyenként — átmene­tileg — a munkásság vette át a hatalmat. Az antantra támaszkodó cseh és szlovák polgárság lassan konszolidálódó ural­mát a proletárforradalom magyarországi győzelme újabb megpróbáltatásnak tette ki. Ezért a csehszlovák kormány, amelynek csapatai már a szovjet hatalom meg­döntésére indított interven­cióból is jelentős részt vál­laltak, készséggel csatlako­zott az antantnak a magyar tanácshatalom megdöntésére indított akciójához. Április 7-én kelt a prágai hadügy­miniszter titkos parancsa a Magyar Tanácsköztársaság elleni támadás előkészítésé­re, majd miután a román ki­rályi hadsereg április 16-án orvul megtámadta a fiatal Tanács-Magyarországot, sú­lyos helyzetbe hozva ezzel annak kislétszámú, még csak a szervezés stádiumában lé­vő 'Vörös Hadseregét, április 27-én szintén támadásra in­dította csapatait. Ez a min­den alapot nélkülöző fegyve­res Provokáció. Miskolc el- foelalása, Salgótarján veszé­lyeztetése jogsai váltotta ki a magvar dolgozók erőtelies ellenállását. Ám önként je­lentkezett a Vörös Hadsereg­be igen sok magyarországi szlovák is. s a 16. szlovák vnresezred — a többi nemze­tiségi eevséghez hasonlóan — kitűnt a harcok során. Internacionalista módon A támadást visszaverő és ellentámadásba lendülő ma­gvar csaoatokkal egvütt mentek a Rudatjesten szer- vp7kerlő csehszlovák kom­munista szQkció megbízoMiai is. A szlovák községekben tót rehozták a pártszervezete­ket és segítették a direktó­riumok megalakítását, ame­lyek — átmenetileg — a munkáshatalom helyi képvi­seletei lettek. Napokon belül megszervezték a tanácsvá­lasztásokat is, s ezeken bebi­zonyosodott. hogy a felsza­badított szlovák területek igenük a tanácsrendszert. A június 16-i eperjesi gyű­lés ideiglenes forradalmi végrehajtó bizottságot vá­lasztott, s ennek első ülésén megalakult a Szlovák Ta­nácsköztársaság forradalmi kormányzótanácsa; gerincét a föderáció csehszlovák szekciójának vezetői alkot­ták, elnöke Antonin Janou- sek lett. Kihirdették az ál­lampolgárok nemzetiségi kü­lönbség nélküli egyenjogú­ságát. Kidolgozták a tanács- köztársaság alkotmányát, rendeleteket adtak ki a dol­gozók helyzetének megjaví­tására, s gondoskodtak éle­lemmel, valamint ruhával való ellátásukról is. Tervbe vették az iskolák államosítá­sát, a nyolc általános iskola­kötelezettség bevezetését, stb. A Szlovák Tanácsköztár­saság sajnos mindössze há­rom hétig állt fenn. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar Vörös Hadsereg — az antant követelésére — visszavonul a kijelölt de­markációs vonal mögé. a szlovák forradalmi kor­mányzótanács kénytelen volt végül úgy dönteni, hogy fegyveres egységeivel ő is visszavonul a Magyar Ta­nácsköztársaság területére. Történelmi tanulságok A Szlovák Tanácsköztár­saság történelmi szerepének, helyének meghatározása kö­rül már sok vita folyt és fo­lyik napjainkban is. Az azonban vitathatatlan tény, hogy a Szlovák Tanácsköz­társaság olyan szlovák szo­cialista állam alapjait vetet­te meg, amely a Magyar Ta­nácsköztársaság szövetsége­se kívánt lenni, s amelynek határait az önrendelkezés al­kalmazásával szándékoztak megvalósítani. A történelmi tényék azt mutatják, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság nemcsak a társadalmi prob­lémák megoldásában, hanem a nemzeti kérdés rendezésé­ben is messzebbre látott, mint a polgári Csehszlovák Köztársaság létrejötte. Nem jelentette az aüghoey meg­született önálló csehszlovák áHamisáe felszámolását; a szlovák és a cseh nemzet tényleges érdekeinek megfe­lel non a szomszédos nemze­tekkel baráti, szövetségi vi­szonyban álló. a föderatív szlovák és cseh köztársasá­got nevesítő, szocialista Csehszlovákia meovalósítá. sát tartotta szem előtt. S bár nem volt hosszú életű nagy törtértelmi jelen­tősége. hogy először dekla­rált olvan elveket, amelyek­re a ma felépülhetett. Olyan satnyák, cseh, magyar és uk­rán dőlönzők közös interna- ofonaljstp műve volt. akik a Mpov Októberi Szocialista Po-opHalnm eszméitől és a l\/Toc,rar TonácíVöztársaság nóMáiátói föllelkesiilten el- hatá*'o"7tpi{ • társadalom szocialista építésének útiára lennek. Újlaki László Az FLMN ellenőrzi a Salvador! terület egyltarmadát Az SZKP a jövőbe tekint Új pártprogram előkészítése A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) harci sikereiről nyilatkozott a Tribuna Popular című venezue­lai lapnak Shafic Jorge Han- dal, a salvadori kommunista párt KB főtitkára, az FMLN főparancsnokságának tagja. Az Egyesült Államok terve részben sikerült. Jose Napoleon Duar­te került az államfői székbe. A forradalmi demokratikus front — a salvadori hazafiakat egye­sítő szervezet — azonban nem ismeri el sem a nemrégiben életbe lépett alkotmány törvé­nyességét, sem pedig a válasz­tások eredményeit. ..Folytatjuk a népi forradalmi háborút” — hangoztatta a salvadori hazafiak vezetője. Ezután ismertette a Salvador­ban kialakult katonai helyzetet: az FMLN ellenőrzi Morazan tartomány teljes területet, La Unión és San Miguel tartomá­nyok északi részeit, Usulutan és San Miguel tartományok több körzetét, továbbá nagyobb területeket San Salvador, Cusculan. Cabanas, San Vin­cente, Santa Ana tartományok­ban. De ezen kívül Is, a parti­zánok gyakorlatilag az egész or­szágban tevékenykednek. Ak­cióik miatt a kormányhadsereg kénytelen volt kivonni alakula­tait 80 közigazgatási központ­ból s a legfontosabb ipari léte­sítmények, vízierőművek, hi­dak. kikötők védelmére össz­pontosítani erőit. A harci cselekmények három éve alatt kormányhadsereg ti­zenötezer embert vesztett ha­lottakban ,és sebesültekben. 2350 katona került a hazafiak fogságába, köztük a hadügy­miniszter helyettese és több tiszt. A partizánok 5700 külön­böző fajtájú fegyvert zsákmá­nyoltak, köztük tüzérségi fegyvereket, rengeteg lőszert, egyéb haditechnikát, rádióadó­kat stb. Jelenleg az FMLN el­lenőrzi Salvador területének egyharmadát — fejezte be be­számolóját Jorge Handal. Két év van hátra a szov­jet kommunisták soronkö- vetkező, XXVII. pártkong • resszusáig. A párt vezetői felszólalásaikban azonban már most hangsúlyozzák, hogy a felkészüléssel nem szabad késlekedni. „Szá­munkra, kommunisták szá­mára a felkészülés az el­gondolkodásnak, az elért eredmények összegezésének és a sikerek megszilárdításá­nak időszaka — mondotta Konsztantyin Csernyenko. — S ez az az időszak, amikor le kell vonni a tanulságokat az elkövetett hibákból, önkriti­kusan elemezni kell a hiá­nyosságokat, meg kell hatá­rozni kijavításuk módját és a legfőbbet — az újabb fela­datok megoldásának útjait”. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja több mint 18 és fél millió tagjának — a többi között — el kell végeznie a pártprogram úi iászerkeszté­sét. E munkának a Központi Bizottság óriási jelentőséget tulajdonít. A párt új szer­kesztésű programja az SZKP moaciőző XXVI. konsresz- szusán hozott határozat alap- ióp kész,ül. s annak tükröz­nie kell a szovjet, társadalom életében és a világ feilődésé- Bon véoihement legfontosabb változásokat, a kommuniz­mus építésének fő feladatait. A pártprogram előkészítésé­re bizottság alakult, amely­nek elnöke Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára. Soron következő kongresz- szusára készülve a párt kü­lönös figyelmet szentel a nyolcvanas évek második fe­lét felölelő új, 12. ötéves terv kidolgozásának, valamint a Szovjetunió kulcsfontosságú fejlődési távlatai meghatáro­zásának a legközelebbi évti­zedekre. A kormány most dolgozza ki az ország társa­dalmi és gazdasági fejleszté­sének új irányait az 1986— 1990-es évekre és a 2000-ig terjedő hosszú távú tervet. A formálódó elképzelések sze­rint a termelőerőket minősé­gileg új szintre, a munkater­melékenységet döntő módon irali emelni, s ennek alapján el kell érni a szovjet embe­rek életszínvonalának lénye­ges növelését, biztosítani kell anvagi és szellemi szükségle­teik teljesebb kielégítését. A felkészüléssel szorosan összefügg a gazdaságirányí­tási rendszer tökéletesítésé­nek problémája. A nárt úgy véli. hogy ez a rendszer csak­úgy. mint az ország egész gazdasági mechanizmusa, át­alakításra szorul. Az SZKP azonban nem híve az elha­markodott döntéseknek. Azt ajánlja, hogy az új megköze­lítési módokat és megoldá­sokat minden vonatkozásuk­ban át kell gondolni, tüzete­sen ellenőrizni kell a gya­korlatban. Ezt célozza a szá­mos gazdasági ágazatban az év eleje óta megvalósuló nagyszabású kísérlet az ipar- vállalatok jogainak bővíté­sére és felelősségének foko­zására. A szovjet gazdaságban máris örvendetes változások figyelhetők meg. Az idei év első negyedében fordult elő első ízben az, hogy az ipari termelés növekedésének 96 százalékát a munka termelé­kenységének fokozása révén érték el. Jelentős változás történt az állattenyésztésben: a hús- és más élelmiszerek termelése már 16 hónap óta egyfolytában növekszik. Ez azonban csak a kezdete an­nak az óriási, megfeszített és sokéves munkának, amely­nek célja a gazdaság korsze­rűsítése. Korunkban minden egyes ember, mindegyik nép, az egész emberiség valamennyi problémája egyetlen fő kér­dés körül összpontosul: ez a béke megőrzése. Minden más cél megvalósítása ettől függ — ezért is tekintik a szovjet kommunisták a béke oltal­mát, az atom-katasztrófa el­hárítását a legeslegfontosabb feladatuknak. Feszültség az öbölben szaúd-arAbia Az öböl Két török olajszállító ha­jó elsüllyesztése és a Bizton­sági Tanács határozatának fogadtatása, majd a szaúdi légierő akciója újra bebizo­nyította, hogy gyors meg­oldást az Öböl válságában aligha lehet várni. Az értelmetlen Irán-iraki háború négyesztendővel ezelőtti megkezdése óta tor­nyosulnak a viharfelhők a földkerekség e gazdaságilag és stratégiailag egyik leg­fontosabb területe felett. Egészen mostanáig azonban sikerült elkerülni a robba­nást. Mindkét fél lényegé­ben tudomásul vette, hogy a tőkés világ teljes olaj fo­gyasztásának 17 százaléka az Öböl viziútján halad ke­resztül. Ha ezek a szállít­mányok nem tudnak átjutni az Öböl szűk kijáratán, a Hormuzi-szoroson, akkor egész sor fejlett tőkés ország energiaellátása komoly ve­szélybe kerül. A szoros 44 kilométer széles, teljes lezá­rása tehát nem könnyű do­log. A hajók ugyanakkor két hajózási sávon közleked­nek. Az egyik sáv a befelé, a másik a kifelé haladó for­galmat bonyolítja le. Egy- egy sáv szélessége nagyjá­ból 6,5 kilométer. Ezek le­zárása már nem tartozik a lehetetlen feladatok közé. Az egymással háborúsko­dó két ország közül csak Irán képes elméletben arra, hogy lezárja a viziutat, an­nál is inkább, mert az Öbölben a hajózási csator­nák közelében van három sziget, amelyet még a sah idejében foglalt el, s amely­hez a jelenlegi teheráni kor­mány is ragaszkodik. A helyzet egyik különleges vonása azonban hogy mi­közben csak Irán zárhatja le a szorost — Iránnak igen komoly érdeke, hogy a szo­ros nyitva maradjon. A há­ború folytatásához ugyanis szüksége van az olaj jövede­lemre. A napi 1,6 millió hordós olajexportot azok a tankhajók bonyolítják le, amelyek az Öböl északi ré­szén, az iráni partok közelé­ben lévő és iráni fennható­ság alá tartozó Kharg olaj­kikötőjében veszik fel szál­lítmányukat. Irak gyakorla­tilag csak ennek a meny- nyiségnek a felét szállítja az Öböl viziútjain. Az iraki olajszállítmányok elsősor­ban egy Törökországon ke­resztül holadó olajvezetéken át jutnak el a piacra. Hideg stratégiai számítások sze­rint katonailag inkább te­hát Irak érdeke, hogy a Kharg-szigetről kifelé Veze­tő olaj forgalom megbénul­jon. Az ügyet bonyolítja, hogy az Öböl déli partján lévő arab olajállamok (tehát Kuwait, az olajsejkségek és mindenekelőtt Szaúd Ará­bia) a konfliktusban alapve­tően Irak felé hajlanak. Ugyanakkor gazdasági és stratégiai érdekeik az Öböl ügyében ellentmondanak az iraki érdekeknek. Ezek az országok naponta több mint 5 millió hordó, olajat szál­lítanak a Hormuzi-szoroson keresztül. Számukra tehát létfontosságú, hogy az Öböl kijárata nyitva maradjon. Ebből a leegyszerűsített felsorolásból is látható, hogy a helyzet rendkívül ellent­mondásos és ennélfogva sok­szor teljesen abszurd elha­tározásokhoz és cselekede­tekhez vezet. Így például az irakiak két török tartályha­jót süllyesztettek el — hol­ott legfontosabb olajvezeté­kük éppen Törökországon halad keresztül. Érdekük lenne tehát, hogy Irak és Törökország viszonyát sem­mi se zavarja. Ami a Biz­tonsági Tanácsot illet: az a két hadviselő fél nevének említése nélkül szólított fel minden országot, hogy tart­sa tiszteletben a hajózás szabadságát az öbölben. Irán ezt a határozatot sé­relmezte és a maga részéről semmisnek nyilvánította ar­ra hivatkozva, hogy elsősor­ban Irak érdeke az iráni exportszállítások megbéní­tása és ezért — iráni állítás szerint — a hajók elleni tá­madások többségét iraki gé­pek követik el. A jelenlegi helyzetet nagyjából az jellemzi, hogy az Öböl belső, északi részét (ahol a Kharg-sziget is van) már a hajózás szempontjá­ból rendkívül bizonytalan területnek kell tekinteni. A középső részen, amelynek déli partján a nagy szaúdi olaj kikötők helyezkednek el, egyelőre még nem kellett lényegesebb forgalmi korlá­tozásokat bevezetni. Nyil­vánvaló azonban, hogy ilyen szempontból az öblöt nem lehet mesterségesen ketté­osztani és ha a Kharg-sziget környékét pusztító támadás érné, akkor Teherán feltét­lenül megkísérel valamiféle megtorlást alkalmazni. További problémát jelent, hogy mindez elsősorban Nyugat-Európa és Japán alapvető gazdasági érdekeit érinti — az Egyesült Álla­mokét jóval kevésbé. A Hor­muzi-szoroson keresztülha­ladó olajnak mindössze 6 térképe százaléka irányul az Egye­sült Államokba. Ugyanakkor az Egyesült Államok az a hatalom, amely a konfük- tusban érintett Szaúd Ará­bia elsőszámú stratégiai szövetségese. Egyben az USA az egyetlen tőkés hata­lom, amely katonailag ké­pes nagyszabású beavatko­zásra, ha Irán kísérletei tesz a szoros elzárására. Az Öböl kijáratánál máris erős amerikai flotta állomásozik és Szaúd Arábia légiereje, valamint légelhárítása újabb amerikai szállítmányokat kapott. Szaúd Arábia és az Öböl-menti konzervatív olajországok ugyanakkor tudják: egy amerikai be­avatkozás olyan láncreak­ciókat válthat ki. amelyek hosszú időre kikapcsolhatják az Öböl egész térségét a vi­lág olajforgalmából. Az utóbbi két évben az olajkínálat jóval nagyobb volt a keresletnél. Az olaj­termelők kartellje, az OPEC ezért volt kénytelen leszállí­tani az olajárat hordónként 34 dollárról 29 dollárra. A tények azt mutatják, hogy az Öböl válságának kiéle­ződése óta ez az árszínvonal csak nagyon kis mértékben emelkedett. A vezető tőkés országok haltalmas olajtar­talékkal rendelkeznek és el­méletben az Öböl szállítá­sainak kiesését más forrá­sokból is pótolni lehet. Mindamellett fel kell készül­ni arra, hogy ha esetleg a szembenálló felek elveszítik a mértéket és az öböl való­ban lángra lobban, akkor az olajpiacon olyan pánik-vá­sárlások kezdődnek, amelyek ismét magasabbra hajthat­ják á fekete arany árát. Még oltják a tüzet a szaudl tankhajón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom