Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-14 / 138. szám

4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. JÚNIUS 14. IA tudomány világa 1 A hajómalmok fl hadirepülés fejlődése A hajómalóm két hajóból, a fedett házhajóból és a fe­detlen völgyhajóból állt, amelyeket gerendákkal kö­töttek egymás mellé. A két hajótest kozott hélyezkedett el az alulcsapó lapátos vízi- kerék. amely fogaskerék-át­tétellel hajtotta a házhajóban levő malomművet. A völgyhajó, amelyet kis­hajónak, kisbontónak vagy tombácnak neveztek, s amely kivájt fatörzsből készült, a lapátkerék tengelyének má­sodik támpontjául szolgált. A hajómalom elején a kapcsoló gerendákon (geren­del yeken) deszkahidalá&t he­lyeztek el. Ezen jártak a ház- hajó és kishajó között. Ez a rész foglalta magába a kerék mozgását szabályozó itiltót, amely széles deszkatábla volt, s ha a malmot le akarták ál­lítani, leeresztették, s vele zárták el a víz áramlását. A házhajóban volt a fogas­kerék, amely átadta a víz energiáját a maiLomgépezet- nek, illetve az áttételnek. A hajómalmokban egy vagy két kőpárral dolgoztak. A múlt század második felétől már szitagépeket is alkalmaztak, így javították az őrlemény minőségét. A hengerszékes mailomtechnika elterjedésével a hajómalmok nagy részéből eltűntek a kőpadok és he­lyükre hengerszékek kerül­tek. A hajómalmok rögzítéséhez a 18. századi előírásokig nem használtak vasmacskáit és vasláncot. E helyett szegeket, cölöpöket vertek a folyóme­derbe, s hozzájuk kötötték ki fűz- vagy tölgygúzzsal a ha­jómaimat. Mivel a hajómal­moknak a vízállás ingadozása miatt gyakran kellett a he­A katamarán magyar je­lentése: két fatörzs. Az indiai szubkontinens és a csendes­óceáni szigetvilág vizein év­ezredek óta használják e két- itörzsű. könnyű tengeri jár­művet. Készítői két faltörzs­ből vagy két kivájt fatörzsből építették, sok helyein még ma is így alakítják ki. Az ősi esz­köz előnyeit alkalmazzák a modern hajóépítők ist Ma már a „magyar tengeren”, a Balatonon is utazhatunk két- törzsű hajókon. A balatoni katamarán 400 személyes hajó. Előnye a jó stabilitás (hullámállóság), a lyüket változtatniuk a víz­folyás sebességének a kiakná­zására. ezért több hölyen is vertek le karókat. Ezeket váltókaroknak nevezték. Ahol cölöpverésre alkalmatlan volt a fenék, ott kövekkel rakott, fonott 'kasokat süllyesztet­tek ea. és hozzá rögzítették a hajótesteket. A hajómalmok vizeinken — a Dunán. Tiszán, Szamo­son, Maroson, Körösön. Vá­gón, Murán és a Dráván — rendszerint csoportokban dol­goztak. Kapcsolataikat, köte­lességeiket nemcsak a ható­ságok, hanem — különösen a múlt század előtt — a mol­nárok szokásjoga is szabá­lyozta. A munkában egymásra utalt hajómolnárok gazdag céhha­gyományokkal rendelkeztek, élénk szervezeti életet éltek. A hajómolnárok rendtartásá­ra és becsületére a fölesketett malombíró ügyelt. Tavasszal ő jelölte ki a hajómalmok horgonyzóhelyeit. A múlt században jogilag is szabályozták a hajómaíllmok működésének föltételeit. Az 1851. év előtt engedé­lyezett hajómalmok — ha az fcng|edélyokiratökba belefog­lalták. — szabad forgalom tárgyai voditak. Ha a malom megsemmisült, a malom tar­tás joga, vagyis a „reális ha- jómalomjog” továbbra is el­adható, megvásárolható ma­radt. Az 1851—1888 között engedélyezettek személyes jo- gúak voltak, átruházni, örö­kíteni nem lehetett őket. 1888. november 1-e után már csak kivételesen és különösen in­dokolt esetekben ad/tak enge­délyt új hajómalom üzembe állítására. A hajómalmök ugyanis akadályozták az ak­nagy fedélzeti férőhely, és a kedvező vízellenállás (ez utóbbi nem csekély üzem­anyagmegtakarítást tesz lehe­tővé). Az utasterek közül egy klimatizált, agy esőtől, széltől védett, egy pedig nyitott. Az utasok kényelmes „autó­busz-fotelekben” ülnek. A hajó hossza 30, szélessége 10 egy^egy törzs szélessége 3 mé­ter. Merülése 1 méter 45 cen­timéter, ami azt jelenti, hogy viszonylag sekély partszaka­szokon is kiköthet. A hajó se­bessége óránként 18 kilomé­ter. A jármű kormánya oly­annyira speciális, hogy a fia­kor fellendülő gőzhajózást. A fölyóvizeinken zakatoló hajómailmok száma a múlt század közepén hozzávetőle­gesen 96 000 volt. A pest-budai hajómalmok számáról, elhelyezkedésükről Novak Dániel vízépítő mér­nök tudósít bennünket egy 1836-ban megjelent írásában. E szerint Pesten, a .láger- ispotálynáil — a mai Boráros tér magasságában — hat sor­ban 41 malom őrölt. Velük átellenben, a Duna közepén, a Lágymányos környékén, az egykori Kopaszi-zátonynál két sorban 33 hajómalom volt. A mai Császár-fürdőtől fölfelé a katonai ispotályig három sorban hetesével áll­tak a hajómalmok, összesen 21. A Margitsziget hosszában hat sor malom kelepelt, szám szerint 32. S végül az óbudai koronauradalom határában hat sorban 42 malom hor­gonyzott. összesen tehát 169 hajómalom őrölte a pesti és budai polgár kenyerének va­lóját. Az ország hajómalmainak száma, a századfordulóra mintegy 12 000-re apadt. Nem bírták a versenyt a jobb mi­nőségű lisztet adó gőzhajtá­sú hengermalmokkal. Egy darbig még állták a sarat. Például a Győr környé­ki, szigetközi malmok még a második világháborút is megérték, s csak 1945-ben estek a légitámadások áldo­zatául. A többit az 1950 utá­ni ismétlődő nagy árvizek pusztították el. A hajómalmok közel nyolc­évszázados magyarországi korszaka ezzel véget ért. jó képes egy helyben megfor­dulni. Odalain elektromágne­sek vannak, így a mólókra szerelt acéllemezekhez, embe­ri segítség nélkül tud kiköt­ni. Ezért a hajó személyzete csupán három matróz.) A korszerű építésmódú hajót zaj- és rezgéscsckkentő be­rendezésekkel is ellátják. Az első iyen kéttörzsű ha­jót a Siófokot 1979-ben he­lyezték üzembe a Balatonon, ahová az újpesti gyárból a Dunán és a Sión jutott el. Ké­pünkön a Siófok egyik újabb társát, a Füred luxushajót láthatjuk. Korán megszakadt terhesség Régóta ismert tény, hogy számos terhesség már a fo­gamzás után néhány nappal vagy héttel véget ér. A ter­hességnek e korai, önmagá­tól keletkező megszakadásá­val valószínűleg elsősorban olyan embriók iktatódnak ki, amelyek valamilyen fejlődé­si rendellenességben szen­vednek. Mivel a terhesek ezekből az abortuszokból so­kat észre sem vesznek, gya­koriságukról nincsenek meg­bízható adataink. Némelyek feltételezik, hogy az embriók 70 százaléka elvetél. Az immunológiai mérési eljárások fejlődése révén le­hetővé vált, hogy a vizelet­ben már a terhesség kezde­tekor kimutassák a méhle­pény termelte choriongona- dotrop hormont. A londoni Szent Bertalan Kórházban 197 nőn, akik abbahagyták a fogamzásgátló szerek szedé­sét, és gyermeket kívántak, rendszeresen mérték e hor­mon töménységét. Megálla­pították, hogy 152 terhesség következett be, de cSak 87 magzat (57 százalék) élte túl a terhesség huszadik hetét. A terhességek 43 százaléka tehát idő előtt ért véget! A nők 33 százaléka észre sem vette, hogy átmenetileg ter­hes volt, ezt kizárólag a hor­monvizsgálat fedte föl. A többi esetben egyéb klinikai és biológiai jelei is voltak a többnyire vetéléssel végződő terhességnek. Szennyezésjelzö Franciaországban olyan — egyszerű, megbízható és ol­csó — készüléket fejlesztet­tek ki, amely jelzi a környe­zetet szennyező szénhidrogé­neknek és némely oldatnak a jelenlétét. Lelke egy mind­össze 0,1 milliméter vastag film. Érzéketlen a vízre és a Jégkor természetes összete­vőire, nagyon érzékeny el­lenben a szennyező oldatok­ra és a szénhidrogénekre. A benzol jelenlétét öt, a szu­perbenzinét, hat, a klóros, acetonos és petróleumos ol­datokét tíz másodpercen be­lül jelzi, a dízelolajra két- három, a nyersolajra pedig tíz-tizenhárom percen belül reagál. Bár az eke a mezőgazda- sági kultúra legfontosabb ta­lálmánya. alkalmazása előlit a talaj rendszeres művelését, keverését ápolását a gilisz­ták végezték. Kevés az olyan állat, amelynek annyira fon­tos szerepe van a föld tör­ténetében, minit eme ala­csonyrendű — a gyűrűsfér­gek törzsébe tartozó — álla­toknak. A nagy angol termé­szettudós. Darwin vélekedett így a földigilisztákról. A hazánkban élő közei hat­van gilisztafaj egy része el­halt növényi anyagokkal, fő­leg a lehullott, avarképző levelekkel táplálkozik. A gi­liszták a talaj felszínéről nö­vényi maradványokat húznak járataikba, és rendszerint a talajfelszín közelében vagy magában az avarban, más növényi hulladékhalomban (komposztban), trágyakupac­ban, esetleg fakéreg alatt meghúzódva élnek. Másik részük a már bomlásnak in­dult (humifikálódatt) szer­ves anyagot használja táp­lálékul. Mivel ezt a talaj többi részétől képtelenek el­választani, a földdel együtt fogyasztják el. vagyis talaj­evők. A felvett anyag átmegy az aránylag hosszú bélcsa­tornán, közben nitrogéntar­talmú váladékokkal, bakté­riumokkal és finom mész- szemcsékkel telítődik, vagyis az ásványi eredetű talaj nö­vényi maradványokkal, mész­szel és még más hatékony növekedésserkentő anyagok­kal finoman ési tökéletesen elkeveredik. - Ilyen módon A légierő napjainkban a korszerű hadsereg tallán leg­dinamikusabban fejlődő fegyverneme. Az elmúlt ne­gyedszázadban a hadirepülés technikai eszközeinek fejlő­dése megcáfolta azt a jósla­tot, miszerint a rakétafegy­verek elterjedésével a légi­erő veszít jelentőségéből. Az utóbbi évtizedek éppen azt bizonyították, hogy a rakéta­fegyverek különféle változa­taival felszerelt katonai re­pülőeszközök harci lehetősé­gei számottevően bővültek. Napjaink merevszárnyú ka­tonai repülőgépeinek legfon­tosabb jellegzetessége egy­felől a sugárhajtás, másféltől pedig az, hogy a sugárhajtás előtti korszakhoz képest a re­pülési sebesség és magasság számottevően növekedett. A jelenlegi harci repülőgépekre már mintegy két évtizede jel­lemző a hangsebesség kétsze­resénél — óránkénti körül­belül 2200—2400 kilométer­nél nagyobb repülési sebes­ség. és a 15—20 kilométeres repülési magasság. (E sebes­ség és magasság persze nem minden típus sajátossága.) A leggyorsabb repülőgépek az úgynevezett elfogó vadászgé­pek. Ezekre a hátrányilazott vagy delta (háromszög) szár­olyan tökéletessé válik a nö­vények számára, amit mes­terségesen aligha lehetne előállítani. A gilisztáktól származó, a talajfelszínen apró, morzsa- lékos halmocskák formájá­ban fel is tűnő „giliszta- föld”-ben hétszer annyi nit­rogén, hatszor annyi magné­zium, háromszor annyi káli­um és kétszer annyi foszfor, valamint mész lehet, mint a legkiválóbb kerti földben. Ennél is fontosabb talán, hogy az ebben a földben ta­lálható humusz érett, tartós, és a talajban oldott tápanya­gokat (nitrát-, foszfát-, és káliumionokat) megköti ma­gához úgy, hogy már nem mosódhatnak kí, a növények gyökerei viszont képesek a gyökérszőreikkel kiválaszta­ni, és a növény számára fel­venni. Darwinnak tulajdonítják azt a mondást is, hogy egy termékeny rét talajában, annyi földigiliszta él, ameny- nyinek az összsúlya elérd á réten állandóan legelő telié­nek összsúlyát. A közelmúlt­ban végzett gilisztaállomány- vizsgálatok igazolták ezt. A humuszban gazdag kerti ta­lajokban hektáronként akár 20 millió földigiliszta is le­het, természetesen a felszíni és a mélyebb talajrétegekben együttesen. Mivel ennek a roppant élőanyagnak a felé­pítését és fenntartását a ta­laj szerves anyagaiból kény­szerül fedezni, a gilisztáknak valóban át kell ereszteniük a bélcsatornájukon egy hek­nyú típusokra az igen nagy sebesség és a rendkívül gyors emelkedőképesség a jellemző. A szárazföldi csapatok har­cának levegőből való tá­mogatására kevésbé gyors repülőgépek szükségesek. Erre a célra szolgálnak egy­részt a több feladatú harci repülőgépek, másrészt pedig a kifejezetten alacsony re­pülésre tervezett csatarepülő­gépek. Az előbbiek közé tar­toznak a változtatható szárnynyilazású vadászbom­bázók. A csalta repülőgépek a szoikásos légibombákon kívül különféle rakétafegyverekkel is fel vannak szerelve. Sajá­tos repülési tulajdonságaik­ra való tekintettel újabban a helikopterek is egyre na­gyobb szerepet kapnak a ha­direpülés t>en. Képünkön az eddig felso­rolt kategóriák egyikébe sem tartozó különleges repülőgép- típust láthatunk, egy SR—71- es amerikai felderítőgépet, amely a „lopakodó” repülő­gépek családjának a tagja. Ezek főként üvegszál erősíté­sű karbonból készülnek, amelyről a radarhullámok csak részben verődnek vissza. A gáiaturbinákat a szárnyak­ba építették be. tárnyi termőföldből körülbe­lül 2500 kg-ot egy év lefor­gása alatt. Vagyis évente ennyi földet hozhatnak alul­ról a felszínre, a sokszor egy méternél mélyebbre is leha­toló ési négyzetméterenként száznál nagyobb számban is megtalálható járataikon ke­resztül. Eközben a talaj a már ismertetett minőségja­vulásán és humuszgazdago­dásán kívül még baktériu­mokban gyarapodhat, mivel ezek a földdel együtt sértet­lenül távoznak a bélcSator- náj ükből, és áthaladásuk ideje alatt még jobban sza­porodhatnak. Továbbá a já­ratok növelik a talaj szellő- zöttségét és hézagtérfogatát, valamint a vízvezetőképessé­gét s ezzel fokozódik a téli csapadék tárolóképesége. A járatokba a növények haj­szálgyökerei is könnyen be­hatolhatnak. A hatásvizsgálatok bebizo­nyították, hogy a gilisztás talaj több termést eredmé­nyez, mint az, amelyikből ez az állatcsoport hiányzott. A terméstöbblet a különböző kísérletek Során 18—180 szá­zalék között ingadozott. A földigilisztáknak a ter­mőföldre gyakorolt hatását, valamint ezek gyakorlati vo­natkozásait egyébként a kül­földön sem ismeretlen ma­gyar Zichy és más hazai tu­dósok kutatásai is nagy mér­tékben segítették tisztázni. K. L. Cs. K. Balatoni katamarán flz újra felfedezett giliszta

Next

/
Oldalképek
Tartalom