Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-11 / 109. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁJUS 11. Katonaélet ’84 Több munkahely kellene Minden beteg egészséges Munkában m felderítők A páncélos csapathoz érkezett honvédelmi tudósítókat a magasabb egységtől két vezérőrnagy kíséri. így aztán a laktanyai élet akar- va-akaratlan kizökken megszokott medréből. Nem csoda, hogy amikor az emeletes egészségügyi épület üres kórtermeit látva Kéri György vezérőrnagy megkérdezi, hogy hol vannak a betegek, az egyik ott szolgálatot teljesítő katona zavarában azt mondja: „Jelentem, minden beteg egészséges.” Először jót nevetek ezen én is, de aztán arra gondolok, hogy képletes értelem— Jól tudjuk, — mondja Kéri György vezérőrnagy —, hogy a laktanya nemcsak szolgálati hely a katonák számára, hanem hajlék, otthon is. Ezért törekszünk a szociális helyzet javítására. A körletlátogatáson szemléltető példákat is mutat. Az egység saját erőből korszerűsítette a katonák bútorait. A klubok jól felszereltek, a könyvtár tízezer kötetes. Saját kivitelezésben több épületet felújítottak. — Olcsóbb így —, jegyzi meg a laktanyaparancsnok, — és nincs annyi hercehurca, mintha építőipari vállalattal csináltatnánk mindent. Ügy látszik, az építésben is jeleskednek. Erre vall a két sorban álló páncélosok tömegét befogadó, általuk készített hosszú épület is. Akárhogy nézem, nem találok kivetnivalót benne. Az építés a polgári élet egyenes folytatása a seregben. És nemcsak az építés. Az irodalmi színpadok, a A korábbi huszonnégyről tizennyolc hónapra csökkentették a szolgálati időt. Közben a seregtest technikai állományára a korszerű, illetve a legkorszerűbb jelzők váltak általánossá. Az ilyen tényekből is adódik a kérdés: a korábbinál rövidebb idő alatt a katonák el tűdben sok igazság van ebben az elszólásban. Az ottani, káros szenvedélyektől mentes életmód használ az egészségnek. Izmosodik a test és szilárdul a jellem. A szolgálati idő letöltése mindenféle értelemben hasznára van minden fiatalnak. Tudom, mindez nem ilyen egyértelmű mindenki számára. A behívás előtt számos gondolat foglalkoztatja a fiatalokat, és szorongásuk sokszor átragad a hozzátartozókra is. Arra keresem a választ, hogy indokolt-e ez a szorongás, milyen a katonaélet 1984-ben Magyarországon? képzőművészeti alkotótáborok, a pol-beat együttesek mellett a közművelődés számtalan részterülete foglalkoztatja a katonákat. Időnként részt vesznek a betakarítási munkában is. Olyankor keresetük hatvan százaléka őket illeti. Ilyen tényekre utalva mondja Kéri György vezérőrnagy: — Katonának lenni minőségileg mást jelent, mint régen. És nemcsak a megváltozott körülmények miatt, hanem azért is. mert nem tűrjük a katonákkal szembeni méltatlan bánásmódot. Ha nagy ritkán előfordul ilyen, megtoroljuk azt. Mindez így igaz. Senki sem tagadja azonban azt, hogy a katonai hivatásból adódóan nincsenek embert kényeztető körülmények a seregben A fegyelem megkövetelése például magától érthető, hiszen közismert, hogy a had fegyelem nélkül nem had, hanem zűrzavar. ják-e sajátítani a fejlett haditechnika megbízható kezelését? Ungvári Gyula vezérőrnagy szavai választ jelentenek : — A korszerűsítés egyszerűsítette a technika kezelését. A korábbi több művelet helyett a katonának jószerével csak egy gombot kell lenyomni. Az automatika meghatározóvá vált a seregben. A kezelőszemélyzet kiválogatásánál természetesen az előképzettséget is figyelembe vesszük. Jó segédeszközeink is vannak. Ezek így együttesen biztosítják a technika magas fokú kezelését. Persze, nemcsak az újoncoknak kell tanulniok. Mostanában új fogalmakkal ismerkedik a tisztikar is. Meg kell tanulnia jobban gazdálkodni a reá bízott anyagi javakkal, fokozni a takarékosságot, jobban kímélni, védeni a társadalmi tulajdont. Sok tehát a rokon vonás a polgári élettel. Érthető ez, hiszen nem két különálló világról van szó. így aztán nem csodálkozom, amikor sorolják, hogy a seregtest tavaly hány millió forintot takarított meg és milyen eredményesek kisegítő gazdaságai. Tavaly például kétszáz tonna sertéshúst, ugyanany- nyi zöldségfélét termeltek. Sokat javított ez a katonák élelmezésén. Kézfogás kesztyűben Szerintem sokatmondók az epizódok is. Űtban a gyakorlótérre, tiszteleg egy közlekedést irányító kiskatona. Kéri György vezérőrnagy kezet nyújt neki. A katona buzgón cibálná kezéről a könyökig érő fehér kesztyűt, de az meg sem mozdul. A katona fülig vörösödik. Ilyen „harci” feladatra nem számított. A vezérőrnagy nyugtatja: „Hagyja csak, most így fogunk kezet!” A gyakorlótéren az alakulat felderítői mutatják be tudásukat. Többek között egyetlen csapással cseréphalmazt törnek szét. Amikor elvonulnak, a tábori büfés utánozni akarja őket. A cserép meg sem rezdül csapásakor. ö viszont csillagokat láthat, mert cifrákat mondva ugrándozik. Hiába, a katonamesterséget is meg kell tanulni. És becsülni azt, aki jól elsajátította. Simon Béla A laktanya otthon is Meghatározó az automatika Ui crossbar telefonközpontok Magyar—olasz idegenforgalmi tárgyalások Tegnap a Budapest Vidéki Postaigazgatóság Bicske környékén új, távhívásra alkalmas crossbar telefonközpontokat helyezett üzembe. Az új központokkal e területen valamennyi távbeszélő előfizető kapcsolási száma megváltozik. Az új telefonszámokat a kiadott telefon- könyv közli. Az országos távhívó hálózatba Alcsútdo- bozt, Bodmért. Csákvárt, Felcsútot, Tabajdot, Vált, Vértesacsát és Vértesboglárt kapcsolják be. Az új központok körzetszáma 24. Az említett helységekben távhívásra és segélykérésre alkalmas távbeszélő állomást is üzembe helyeznek. Május 8—10. között Budapesten tartotta első ülését a magyar—olasz idegenforgalmi vegyesbizottság. A tárgyaló delegációkat Andri- kó Miklós belkereskedelmi államtitkár, illetve Luciano Faraguti idegenforgalmi miniszterhelyettes vezette. Az ülésen a tárgyaló partnerek tájékoztatták egymást országaik idegenforgalmának alakulásáról, és áttekintették a magyar—olasz idegen- forgalmi kapcsolatok aktuális kérdéseit. 1983-ban 64 ezer olasz állampolgár járt hazánkban, és 35 ezer magyar turista kereste fel Olaszországot. Megállapodtak abban, hogy nagyobb ösztönzést adnak az országaikba irányuló turistaforgalom, különösen a szervezett turizmus bővítéséhez: Elhatározták, hogy kölcsönösen törekednek az elő- és utószezon jobb kihasználására, többek között speciális programok kidolgozásával is. ösztönzik a közös fellépést a harmadik piacokon és ennek érdekében javítják a propaganda- munka koordinációját. Egymás országaiban gasztronómiai heteket rendeznek. A falu reggel kiürül Valamikor a Jászság legszegényebb faluja volt Jász- felsőszentgyörgy. Palugyay Imre a múlt század közepén így írt a településről: „a lakosság jobbadán burgonyával tengeti életét, e községben a nélkülözés luxus czikké vált, miért is ezen község méltán” Jászság Irlandja”-nak nevezhető. Ha volna ma ilyen rangsor, Felsőszentgyörgy lakói most előkelő helyre pályáznának. Emeletes házak, autók, jószágok, nagy kertek — dől hozzájuk a pénz. így tartják a környéken róluk. Demeter István iskolaigazgató, a területi pártalapszer- vezeí titkára mégis gondokról beszél. — Reggel valósággal kiürül a falu, csak a gyerekek és az idősek maradnak itthon. Az iskola a legnagyobb munkahely, van még két' élelmiszer, egy vas-műszaki bolt, posta, tanácsi kirendeltség. áfész konyha — összesen 40—50 munkahely. Négyszúzhetven eljáró dolgozó fele Pesten, Pest környékén keresi a kenyerét, de a kétszáztizenhét tsz-tag is Berénybe jár be. csak húszán maradnak itthon a tehenészeti telepen. A háború előtt még nem jártak el a faluból (nem volt hová), majd az ötvenes évek iparosítása közeli munkaalkalmat kínált a szent- györgyieknek is. Az ingázás folytatódott a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, végül ’76-ban a tsz-központ is átkerült Berénybe. A falu jobbadán munka nélkül maradt és akj nem vállalta az eljárást, otthon dolgozik a ház körül. — Százkilencvenhét anyának van iskolás korú gyermeke — hivatkozik egy közelmúltban készült felmérésre az igazgató. — Közülük hatvanegynek nincs munkahelye, nyolcvanöt pedig eljáró. Az egyik szülő Pesten; a másik Berényben, kevesebbet törődnek a gyerekkel. azok pedig kimaradnak a napközi otthonból, az utca neveli őket, nagyobb a bukási arány. Ilyen helyzetben nehezebb a mozgósítás is, a lakók társadalmi munkájára a munkahely is igényt tart. Amikor délután begördülnek az autóbuszok már sivalkodnak a malacok, menni kell a fóliasátorba, segíteni a nagyszülőknek, vagy az asszonynak. A község vezetői azt szeretnék, hogy az otthon maradt, vagy az eljárni kényszerülő jórészt szakképzet- len asszonyok helybeli munkát kapjanak. Már régóta próbálnak valamilyen szövetkezetét, vállalatot a fanz asszonyok bedolgozó- csoportot alakítottak Felső- szentgyörgyön luba csalogatni, vagy bedolgozói hálózatot kiépíteni, de kudarcot vallottak. A Gödöllői Ruhaipari Szövetkezet olyan keveset fizetett volna, hogy senki se vállalta a munkát, fóliázás mellett nem volt érdemes bedolgozni. A Jászapáti és Vidéke Áfész kevés kendőt és sálat hozott, azt is rendszertelenül, a keresettel ugyancsak elégedetlenek voltak az asszonyok. A jászfényszarui Kalapgyárban megszűnt a munka két éve. A Zagyvamenti Tsz-hez fordultak segítségért, de hiába, mert az egyesülés óta üres gazdasági épületek továbbra is kihasználatlanok. Szívós Antal, a Zagyva- mentj Tsz elnökhelyettese elmondja, hogy az utóbbi három évben 20—25 gazdasági egységet kerestek meg a Jászságban, a megyében és most már azon kívül. A számukra különösen ndhéz múlt évben is tartalékoltak pénzt a szentgyörgyi gondok megoldására, és ha vállalkozó társat találnak, már az idén megkezdődhet a termelés. Erre biztató ígéretük van, de tavaly például a libanevelés, a paplangyártás a partner cég „jóvoltából” az utolsó pillanatban hiúsult meg. — Egy épület átalakítása és berendezése több millió forint, ezért csak gazdasági társulásos formában tudunk előbbre lépni — magyarázza Szívós Antal. — Az üzemtelepítés feltétele a gazdaságos termelés, tehát két műszakban kell dolgozni, ugyanakkor a legtöbb eljáró munkabérével nem tudunk konkurrálni. A statisztika ellenére a tsz nem titkolt aggodalommal néz a munkaerőtoborzás elé, mert a gyakorlat igazolta már, hogy az asszonyok idejét és szabad munkaerejét a fóliázás szabja meg. A korábbi szervezések alkalmával a palántázáskor elszéledtek a munkára jelentkező nők. Az 1930 lakosú Jászfelső- szentgyörgy 1977 óta a hasonló lélekszámú Pusztamonostorral együtt a jászfényszarui Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozik. A három községben a lakosság fele dolgozik helyben és 40 százaléka ingázó. Érdekes módon Fényszarun az Orion és a Kalapgyár alapítása után — tehát új munkahelyek hatására — se csökkent az eljárók száma. — Most is 1250 dolgozónk ingázik naponta vagy hetente — mondja Büchler Jó- zsefné, a nagyközségi párt- bizottság titkára —, nem akarnak megválni a régi munkahelyüktől, jó keresetüktől. Különben is az ingázás nem olyan már mint régen volt, a közlekedés gyors, a szomszédos települések között nincs is jelentősége. Ettől függetlenül egyetértek a szentgyörgydek- kel, és velük, valamint a tsz-el együtt közösen keresünk az asszonyoknak állandó munkát. Míg a tsz és a községi vezetők biztonságos és kedvező megoldásán törik magukat, addig az asszonyok alakítottak egy bedolgozó csoportot. így „mentik” a szomszéd megyébe a szabad munkaerőt. Egyikük végigjárta a falut és két-három hete egyelőre tizennégyen a szentmártonkátai Kossuth Tsz alkalmazottjaként megkezdték a munkát. Polgár Lászlóné vállalta a közvetítést, több mint 10 éve bedolgozó, 1500—2500 forintot keresett eddig havonként. Hatalmas kertjében több fóliasátor alatt kapára vár a paprika, az idejét maga osztja be, akkor varr, amikor a kert és a jószágok engedik. A szomszédja. Ri- móczi Sándornó negyven- nyolc évesen most kapott először munkakönyvét. — Fárasztó nagyon a fóliázás — mondja egy szusz- szanásnyi időben, miközben a konyhában a félkész ott- honkákat nézegetjük. — Abba is hagyom ha 3000— 3500 forintot kapok havonként. Most tanulok géppel varrni, az első kötény eltartott 2 napig, de mégis kényelmesebb ülve dolgozni, meg aztán a fólia se hoz annyit minit azt sokan gondolják. Végül is a szentgyörgyi asszonyok tudják, hogy mitől fial a forint, hogy a tsz melléküzemág vagy újabb fóliasátor segít rajtuk, bár minden szezon végén megfogadják, hogy soha többet fólia. Mindenesetre a faluban az elmúlt 3 évben 42 (nem akármilyen) új lakásba költöztek be. A fóliázás azonban veszített a vonzerejéből, a fiatalok körében nem divatos foglalatosság. Az életforma változása, de a felnövekvő nemzedék is sürgeti. hogy a faluban több állandó munkahely legyen. Lukácsi Pál Hiánypótlás és hagyományteremtés Fórum szakmunkástanulóknak Szerdán a tiszaligeti fórummal zárult a KISZ megyei bizottsága, a megyei tanács vb művelődési osztálya, a Szakszervezetek megyei Tanácsa és a megyei Sport- hivatal által szervezett első, megyei szakmunkástanuló napok rendezvénysorozata. A résztvevő 150 fiatalnak ez a fórum — a szó jelentésének megfelelően — a politika és a közélet igazi központjává vált. Az itt kialakult, szokatlanul élénk vita és aktivitás annak a bizonyítéka, hogy szükség van az ilyen, és ehhez hasonló találkozásokra. A rendező szervek képviselői a szakmai-tanulmányi mozgalom, az érdekvédelmi és az ösztöndíj kérdésköreinek a megválaszolására vállalkoztak. A vitában kiváló lehetőség nyílt a hasonló témák több szempontú megkö- . zelítésére, a vélemények ütköztetésére. Legnagyobb érdeklődést a tanulmányi ösztöndíj váltott ki. ösztönöz-e eléggé? Bukott tanuló miért kap? Mi volna, ha tandíjat kellene fizetni? A fiatalok egymással is vitába szállva érveltek á'láspontjuk jogossága mellett. Szó volt arról, hogy a KISZ KB javasolni fogja a tanulmányi ösztöndíj-rendszer módosítását. Az új elképzelés egyrészt növelné az elosztható alapot, másrészt jobban lehetőséget nyújtana a helyi differenciálásra, a mozgalmi, a közösségi munka, az egyéni fejlődés figyelembe vételére. Mindezekből szinte egyértelműen következett a szakmai-tanulmányi mozgalom megítélése. A résztvevő diákok szerint a jelenlegi rendszer elavult, bürokratikussá vált. A pontozási rendszer a naplóban szereplő jegyekre épül, azt ismétli. Hallhattunk a megye szakmunkásképzésének eredményeiről és a gondjairól is. Az ezzel kapcsolatos hozzászólásokból kitűnt, hogy a tanulók többsége megérti a jelenlegi feszítő gondokat, és segíteni akar azok megoldásában. Jó ötletként vetődött fel, hogy társadalmi összefogással tornaterem-építési akciót lehetne indítani. Áz érdekvédelemmel kapcsolatban elhangzott, hogy ezt a témát nem szabad az iskolai környezetből kiragadva, attól függetlenül tárgyalni. Arra a kérdésre, hogy tervezik-e a jelenlegi „jogosítványok”, jogkörök kibővítését, egyértelműen azt válaszolták az illetékesek, hogy inkább a jelenlegieket kellene eredményesebben gyakorolni. Jobban meg kellene tanulni élni a jogosítványokkal, úgy, hogy az iskola, a mozgalmi élet demokratikus gyakorlóterepe legyen a közéletre, a közéleti tevékenységre nevelésnek. IJusztin László
