Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-27 / 123. szám

1984. MÁJUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Film jegyzet 1 Klapka légió Tv-játék és mozifilm szán­dékával készítette Hajdufy Miklós — számos emlékeze­tes tv-produ'kció rendezője — a Klapka légió című filmet. Tehát a mozik tv-játékot tűztek műsorukra. Ez való­színűleg kényszerpálya ered­ménye, hiszen a „producer” egyszerre a Magyar Televízió és a Mafilm. Ha sejtéseink nem csalnak, ezt az „össze­fogást” a két intézmény zse­bének lapossága hozta létre. Sajnos, a film kárára. A tör­ténelmi filmek legszemreva- lóbb jelenetei — a nézők milliói tanúsíthatják — a rajzlap nagyságú tv-képer­nyőn sehogy sem érvényesül­nek, az úgynevezett kamara­jelenetek meg elvesznek a mozik vásznán. Újabban — hogy lekopog­juk — tovább nőtt a magyar film ázsiója, a szakkritika „elvárása” — úgy tapasztal­juk — minden eddiginél szi­gorúbb. Jól van ez így tulaj­donképpen, de azért mél­tánytalannak érezzük, ha olyasmit kérnek számon egy filmtől, amelynek kimondá­sára alkotóik nem vállalkoz­tak. A Klapka-filmnek közön­ségsikere lesz. Ez persze nem mindent eldöntő tényező, nem is csalhatatlan mérce. Tandráma, állapították meg többen, s kissé talán arisz­tokratikusan az iskolai törté­nelemoktatás szemléltetésére utalták Hajdufy filmjét. Fo­gadjuk el. hogy van ebben némi igazság. De miért baj ez? Bár minél több, a Klap­ka légióhoz hasonló, a ma­gyar történelem kevésbé is­mert epizódjáról készült, be­csületes, tiszta szándékú fil­met láthatnánk a mozikban, a tv-ben. Nem valami he­lyett, hanem önmagáért, tör­té nelrhi ismereteink bővíté­se, nemzeti tudatunk erősíté­se érdekében. Ráadásul azért sem érzem a teljes elmarasztalás jogos­ságát, mert nem egyszerű il­lusztratív film Hajdufy mun­kája. Némi szerény történel­mi ismeretek birtokában könnyen ráérezhetünk, hogy Klapka árva magyarjai a po­roszok nagyhatalmi politiká­jától már akkor elárultattak, amikor vállalkozásukat még támogatták. Tehát: szovet- ség-féle a poroszokkal a gyű­lölt Habsburgok ellen. A Lé­gió bevonul Magyarországra, fellobban a szabadságvágy tüze. s a világosi fegyverle­tétel után bő másfél évtized­del Kossuth zászlai alatt fel­szabadítják az országot. Nem így történt. Magyarországon már alig pislákoló parázs maradt az 1848—49-es forradalom füzé­ből. Az emigráció ezúttal is tévedett, az emberek itthon élni akartak, gyarapodni, s a haza leendő bölcse, Deák Ferenc jól látta, hogy az osztrákok königrätzi csata- vesztése után a Habsburgok tárgyalni, engedni kénysze­rülnek. Ebben a történelmi helyzetben, egy levert és vé­resen megtorolt forradalom emlékével a nemzet nem vál­lalt újabb bizonytalan kime­netelű háborút Ha úgy tet­szik: a józanabb, a nemzet sorsát békés úton javító szándékok a Klapka légió küldetését reménytelenné tették. Csak ráadás, hogy a külpolitika is ellenük for­dult tulajdonképpen, s eb­ben a magyar szándékok, akaratok semmit sem nyom­tak a latba. Bölcs film a Klapka légió, s akik ebben az értelemben emlegetik tan­drámának. nos, akkor azok­nak igazuk van. A filmben számos kima­gasló színészi alakítás közül is kiemelkedik Törőcsik Ma­ri játéka. — ti — A jó munkáért Kitüntetések úttörő­csapatoknak A gyermeknap alkalmából megyénkben több úttörőcsa­pat kapott elismerést kiváló­an végzett munkájáért. Má­jus 25-én és 26-án ünnepé­lyes csapatgyűléseken adták át a kitüntetéseket. A tisza­füredi Kiss Pál Általános Is­kola csapata a KISZ KB Vö­rös Selyemzászló Csillagja kitüntetést kapta kiemelkedő munkájáért. A jászberényi Bercsényi Miklósi úttörőcsa­pat (Bercsényi úti Általános Iskola) a KISZ KB Vörös Selyemzászló Szalagja kitün­tetést vette át. A rákóczifal- vi általános iskola II. Rá­kóczi Ferenc csapata Kiváló úttörőmunkáért kitüntetést kapott. A karcagi városi út­törőelnökség munkáját az Országos Béketanács méltat­ta, „Békéért” emlékplakettet kapott. Az Úttörőszövetség „Kiváló Üttörőmunkáért” ki­tüntetését korábban, május 5-én adták át a jászárokszál­lási általános iskola Dobó Isitván úttörőcsapatának. A KISZ megyei bizottsága vándorzászlaját a fegyverne- ki általános iskola Kállai Éva úttörőcsapata kapta. A Ma­gyar Úttörők Szövetsége di­csérő oklevelét öt csapat vet­te át. Avatótúra a faházhoz Június 2-án, szombaton — ünnepélyesen — fél 1 órakor megnyílik Dobogókőn az 1898-ban épült és társadalmi közreműködéssel kívül-belül fölújított Eötvös Loránd me­nedékházban berendezett ki­állítás. Az esemény alkalmá­ból túrát szerveznek, aminek útvonala azonos a múlt szá­zadban megrendezett túráé­val. Budapesttől Dömösig vasúton, átkelés a Dunán kompp>al, onnan a Téry Ödönről elnevezett hegyi úton gyalogtúra — Dobogó- I kőig. Népművelő, akit az ipartörténet is érdekel — Egy éve, amióta a kar­cagi üveggyárban dolgozom, többféle „munkakört” is be­töltők: oktatási-közművelő­dési előadó vagyok, amellett könyvtáros ési munkaver­sen y-felelős. Nem mondha­tom, hogy könnyű sikerél­ményhez jutni. Néha meg kell elégednem annyival, hogy egy kiállításon új ar­cokat fedezek fel az érdeklő­dők között. Ökrösné Bartha Júlia var­gabetűvel került vissza a Nagykunságba a fővárosból. Pályáját népművelés-könyv­tár szakos, diplomája meg­szerzése után Karcagon kezd­te : a honvégségnél lett könyvtáros. Budapesten szin­tén fegyveres testületnél dol­gozott, A családi körülmé­nyei úgy hozták, hogy vissza­került Karcagra, ési az üveg­gyárban talált magának munkát. — Nagy lendülettel és lel­kesedéssel kezdtem dolgozni, hiszen gyes után voltam, hi­ányzott a népművelői feladat. Jutott is belőle bőven, mert rendibe kellett szednem a két- és félezer kötetes szakkönyv­tárt, majd az igények felmé­rését követően hozzáláttam a programok sizervezéséhez. Szerencsére a gyár vezetői partnerek voltak ebben, maximálisan támogatták és támogatják a közművelődést. A kezdetkor, az első három hét alatt háromszáznyolcvan ember érdeklődését sikerült felkeltenem a rendezvények iránt. Előkészítettük az idén induló üvegfúvó szakmun­kásképzést, amely sök szer­vezőmunkát kívánt, de mert a szakmunkás-utánpótlásra szükség van, úgy érzem, nem dolgoztunk hiába. Megírta az üveggyár krónikáját — Ipartörténeti gyűjtő­munkával is foglalkozik, egy pályázatra megírta az üveg­gyár történetét. Honnan a vonzódása a szorosan vett közművelődéstől kissé távol­eső témához? — Lenyűgözött az üveg­gyártás látványa, senki se le­het közömbös, amikor szem­léli, hogyan alakul át, mi­ként nyer szép forimát az iz­zó üvegtömb, amikor a for­ró anyagból megszületik a művészi vagy használati tárgy. Az én fantáziámat is izgatta, ezért fogtam a gyár történetének feldolgozásiához. A régi szekrényekben na­gyon sok dokumentumot ta­láltam, amelyekből végül összeállt a kép az idén negy­vennégy esztendős gyár kró­nikájának megírásához. Nyerő­mön követhető a változás, amelyen az üzem keresztül­ment, amíg a Veres Zoltán Tűzálló Üveghuta Rt hőálló edényeitől, lámpaüvegeitől a ma gyártott termékekig el­jutott. A munkások közül többen is emlékeztek még az 1955-ben Kosisuth-díjat ka­pott alapítóra, számos anek­dotával egészítették ki a vi­lághírű szakember jellemráj- zát a7- első pillantásra száraz­nak látszó tényeket. Veres Zoltán egyébként maga ké­szítette eszközökkel kezdett munkához, melyeket még ma is tudnak használni. A hat­vanas! években mindössze harminc-negyvenen dolgoz­tak az üzemben, ma n|ár négyszázan vannak, és a kü­lönböző színes üvegekből, sajtolt műszaki iprari és egyéb üvegekből kétezerféle terméket készítenek. A pályázat megírása mel­lett azon is szorgoskodott, hogy az üveggyártás. régi eszközeiből, a hajdani és mai mesterek alkotásaiból egy házi kiállításra való anyag összegyűljön. A gyűjtemény iránt már a karcagi múzeum is érdeklődik, mert ilyen iprartörténeti jelentőségű tár­gyakkal nem rendelkezik. Je­lentős siker lenne a népmű­velő számára, ha gyűjtőmun­kájának eredményeivel a nagyközönség is. megismer­kedhetne. Ökrösné Bartha Júlia az Alkotó Ifjúság építésügyi pályázaton első helyezést ért el, és munkája különdíjat is kapott. A Naftalin a Szigligeti színpadán És blöd és abszurd és kacagtató Ma este a Szigligeti Szín­házban: Heltai Jenő Naftalin című bohózatát — bérletszü- netes előadáson — mutatja be a társulat. A színház adattárát végig­böngészve Heltai nevével nem sokat találkozunk. A néma leventét játszották a szolnoki deszkákon — jó. ti­zenhét évvel ezelőtt —, ezen­kívül Heltai neve csak mint a János vitéz versszövegei­nek írójáé fordul elő a kata­lógusban. Pedig a színházak általában mindig a biztos si­ker reményében nyúlhattak a tekintélyes, hatvan év ter­mését magába foglaló Hel- tai-életműhöz. A fiatalkori művek közé tartozó Naftalin is a teltházat, a sikert hozó darabok közé tartozott — s tartozik ma is. A kaposvári színház igaz­gatója, Babarczy László (Ér­demes művész) irányításával készült a szolnoki előadás. Nem érdektelen megjegyez­ni, hogy Babarczy „régi ven­dég” a Tisza partján: éppen tíz évvel ezelőtt mutatkozott be a szolnoki közönségnek a Makra rendezőjeként, s ne­vével jegyeztek a színházi élet krónikásai két fontos si­kert : a három esztendeje játszott Bíbor szigetet Bul- gakovtól és a reveláció ere­jével ható Liliomot, Molnár Ferenc színművének előadá­sa. Babarczy Lászlóval az utolsó próbák egyikének szü­netében beszélgettünk. A be­mutatásra választott darab­ról így szólt: — Heltainak ez a bohózata egyike a legsikerültebbek­nek; semmivel sem rosszabb, mint a hasonló típusú fran­cia vígjátékok. Pergő, köny- nyed, fordulatos, szellemes. — Ami önmagában termé­szetesen nem lehet elég a si­keres előadáshoz. — A színrevitel valóban nem könnyű feladat. A Naf- talint szokványos társalgási vígjátékként nem lehet el­játszani, a darab verbális humora — ami egyébként ma is „működőképes” — mellett ki kellett használni a helyzet- és a jellemkomikum kínálta lehetőségeket. Az ab­szurd és a blőd szintén meg­megcsillan a Heltai-műben, erre is lehetett építenünk. Mindezt kibontani, megjele­níteni, egy ilyen munkában részt venni — számomra ki­fejezetten izgalmas feladat. — Annak idején a Bíbor szigetet egy kaposvári bemu­tató után gondolta tovább és vitte színre a szolnoki társu­lattal. A Liliomi szolnoki be­mutatóját követte a kapos­vári folytatás. A Naftalin is egy újabb „folytatásos” szín­padi munka kezdete? — Az említett korábbi két előadás esetében a véletlen és nem ,az előre elhatározás szándéka hozta úgy, hogy mindkét színházban megren­Rendező: Babarczy László Laboda rosszkor érkezett, s még rosszabb, hogy esze ágá­ban sincs elmenni. A naftalinszagú szekrény (szintén fősze­rep az „övé”) ajtaja már nyitva.,, — Takács Katalin és Nagy Sándor Tamás a Heltai-bohózat egyik jelenetében Fotó: Dede deztem. Ma nehéz volna arra válaszolni, hogy a Naftalint megrendezem-e ismét. Hel- tait — egyáltalán ilyesfajta játékot —. most rendezek először, s egyelőre csak azt mondhatom: örömmel dolgo­zom; nagyon élvezzük a pró­bákat. — JEngedjen men egy, né­miképp a „műhelyre” vonat­kozó kérdést. Két évvel, há­rom évvel ezelőtti próbáin is „kukucskálhattam”. Akkor is, most is nagyon jó hangu­latban folytak a próbák. A nyugodt, jó légkört — ami­nek végsösoron a produkció látja hasznát — hogyan le­het biztosítani ebben a fe­szültséggel teli mikrovilág­ban — ráadásul egy fárasztó évad vége felé? — Nem hinném, hogy mindezt a rendező személyi­sége, munkastílusa szavatol­hatja. Igyekszem a próbák történéseit előre elképzelni, annak alapján tervezni is — legjobb pszichológusi, peda­gógusi tudásom szerint. De: ha a szükség úgy hozza, ke­mény is tudok lenni. Ami ezt a munkát illeti: a színészek nagyon szépen dolgoztak, rengeteg ötlettel gazdagítot­ták az előadást. • * » Ma este tehát Naftalin-be- mutató a Szigligeti Színház­ban. Remek szórakozást ígér az előadás, amelynek főbb szerepeit Pogány György (dr. Szakolczay), Takács Katalin (Terka — a feleség),. Nagy Sándor Tamás (Laboda), Je- ney István (Csapiáros Ká­roly), Falvay Klári (Manci) alakítják. Vágner János Finn filmhét Finn filmhetet tartanak a magyar—finn kulturális egyezmény aláírásának 25. évfordulója alkalmából a bu­dapesti Filmmúzeumban má­jus 28—június 2. között. A filmhetet megnyitó dísz­előadáson holnap este Lauri Törhönen „Égő angyal” cí­mű filmjét láthatja a közön­ség. A lírai hangvételű al­kotás azt a folyamatot mu­tatja be, ahogyan egy vidéki elmegyógyintézetben dolgozó ápolónő lelkileg összetörik. A finn filmművészetet be­mutató programban szerepel a Dosztojevszkij-regényt mai helsinki környezetbe helyező „Bűn és bűnhődés” című film, amely Aki Kaurismaki Budapesten rendezésében izgalmas szel­lemi kalandot ígér a regényt ismerőknek. Bemutatják Olli Soinio 1982-ben készült „Ki­törés, avagy utánam a víz­özön” című alkotását, amely három, kórházból kiszökő öregember tragikomikus tör­ténetét meséli el. Láthatja a magyar közönség Mika Kau­rismaki „Az értéktelen”, és Veikko Kerttula „A nagy szőke” című filmjét is. Gyermekeknek szól első­sorban „A király, akinek nem volt szíve” című mese­film, amelyet Mika Waltari, neves finn író meséje alap­ján Pälvii Hartzell és Liiza Helminen rendezett. Szerb népszokáiok a pódiumon Maros-menti szerb népszo­kásokat vett fel műsorára a deszki „Bánát” szerb nép­tánccsoport. A népszokásokat Gyorgyev Milivoj tanár, a deszki folk­lórcsoport vezetője, Felföldi László muzeológus és más hozzáértő emberekkel együtt dolgozta fel. A dalos-táncosi produkciók között van a dodole, a szer- bek régi esőt kérő szokása, a ragal, az egykori fiatal szerbek utcák sarkán tartott zenés táncos összejövetele, a lazarice, a Lázár-napi kö­szöntő ési számos karácsonyi népszokás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom