Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-08 / 106. szám
1984. MÁJUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Speciális járművel szállították a jászberényi Aprítógépgyárból a közel 40 méter hosszú au- tóklávot. melyet a Mátra Gázbetongyár részére gyártott a nagyüzem iFotó: Bathó A megrendelő és a tervező alkuja avagy egy város tervének kulisszatitkai Ez már a második menet volt. Az elsőn a tervtanács kénytelen volt nemet mondani. Bár a nemmel együtt a dicséret a szakmai elismerés is elhangzott- Nagyszerű munkát végzett a tervezőcsoport, de nem elfogadhatót. Paradox ? Annak hangzik. pedig nem az. Miért illette dicséret Török- szentmiiklós általános rendezési tervének készítőit? Mert gondos munkát végeztek. Figyelembevéve az előírásokat, szabályokat, szabványokat, szakmailag kifogástalan elrendezésben találták meg a lakások, a közintézmények, az üzletek, iskolák, óvodák, bölcsődék, zöldterületek helyét. Miért akadt fenn a terv mégis az első szakmai rostán? Mert a megrendelő (a törökszentmiklósi Városi Tanács) képviselői nem fogadták el, mást akartak. A tervtanács pedig — mintahogyan az elnöke, a megyei főépítész mondta — nem bíróság, hanem véleményező szakmai testület, amelyik csak igent vagy nemei mondhat, de a vitában nem dönthet. Akkor bólinthat rá egy rendezési tervre, ha a megrendelő egyetért a tervezővel. A tőrökszentmiklósiak makacsok voltak Azt mondják, ritka az ilyen kiélezett helyzet, éppen ezért néhány szakember véleménye szerint nem is tartozik a nyilvánosságra. Miután a szakma — a megyei tervtanács és az Építési Városfejlesztési Minisztérium — áldását adja a tervre, az nyilvános vitára kerül. A törökszentmikló- siak, pontosabban a tanácsülés dönt. elfogadja-e vagy sem. Minden, ami addig történik, műhelymunka- A tö- rökszentmiklósiák és a Városfejlesztési Tudományos és Tervező Intézet munkával megbízott tervezőcsoportjának kötélhúzása is. A kulisszák mögé bepillantani. a különböző szemléletekből és érdekekből eredő konfliktusok és azok feloldását segítő kompromisszumokba a nagyközönséget beavatni nem biztos, hogy felesleges és haszontalan, még akkor is. ha ebben a fázisban nincs beleszólási joga, a vita kimenetelét be- fdlyásolni nem tudja. Azt viszont jó ha tudja, hogy érdekeit a tanácsi szakemberek képviselik, hogy okosan, rugalmasan nemcsak a jelenben, de a jövőben is gondolkodva teszik-e azt, vagy sem, ez már más kérdés. A tőrökszentmiklósiak mindenesetre nagyon következetesen kitartottak álláspontjuk mellett. — Nemcsak azért kértük az általános rendezési terv módosítását, mert ötévenként amúgy is kötelező lenne a felülvizsgáltatása (bár nem hiszem, hogy sok olyan tanács van az országban, amelyiknek erre ötévenként lenne több százezer forintja). A majd tíz éve készült tervünket egyszerűen túlhaladta az idő. Azóta megváltoztak. korszerűbbé váltak a városfejlesztési elképzelések. Lényegesen módosultak a feltételek (elsősorban a pénzre gondolok). Változott a lakosság igénye és már nem a régiek, a különböző normatívák, előírások Bár a második nekifutásra megszületett a kompromisszum. Feladta „hadállásait” a tervezőcsoport, s a megrendelő igényét maximálisan figyelembevéve változtatott a terven, a mikló- siak az eredménnyel mégsem voltak maradéktalanul elégedettek. Miért nem ? Mert eredeti elképzelésük ellenére kénytelenek voltak elfogadni a tervező érvelését, az olyan előírásokra történő hivatkozásokat, amelyeket megsérteni a tervezőnek nincs joga. A megrendelő képviselőinek tudomásul kellett venni, hogy a sírok, a sínek, az ipari üzemek tőszomszédságában nem épülhetnek új házak, hogy olyan területeket, amelyeknek mocsaras a talaja, nem parcellázhatnak fel, bármennyire is szeretnék minden városrészben bővíteni a telekválasztékot. Be kellett látniuk többek között azt is,‘ hogy 300 garázst a belvárosban, egy tömbben felépíteni luxus lenne, pazarlása az értékes területnek— Védősávok! — fakadt ki kissé ingerülten Kozák János. Törökszentmiklós főépítésze. — Semmit sem ér az olyan rendezési terv, amelyről már az első pillanatban tudjuk, hogy megvalósíthatatlan. Más az elmélet és más az élet! — Ez volt a főépítész véleménye. — Mában és a távlatokiban egyszerre gondolkozni, a jelen igényeit figyelembe véve a város jövőjét felelősséggel formálni. Ezt várják tőlünk: a városrendezőtől és csoportjától (a közművek, a közlekedés, a környezetvédelem szakembereitől)- Ennek az elvárásnak nem mindig tudunk megfelelni- Annak ellenére sem, hogy a szakmai . elvek, igények és az előrelátás rovására kénytelenek vagyunk kompromisszumokba belemenni. Ez nemcsak erre a munkára érvényes — tette hozzá Pong- rácz Katalin városrendező, a tervcsoport szószólója. — Minden tervünk kompromisszumok árán születik. Az sem. A város egyes területeit másként akarjuk és másként is kell kialakítani, mint ahogyan azt annak idején elképzelték. Az új tervtől többek között azt reméltük. hogy csökkenti a tilalmakkal terhelt területek számát- Csalódtunk. És a miklósiak közül is sokan, akik évek óta várják a feloldást csalódni fognak. Nem tudom, hogyan fogjuk megértetni velük, — mondta Nagy Lajosné. a tanács városfejlesztési és gazdálkodási osztályának vezetője. — Beismerem, nem biztos, hogy szerencsés döntés volt a város közepén lévő öntöde bővítésének engedélyezése (bár az építtetők maximális környezetvédelmet ígértek). A 300 méteres védősáv ad abszurdum, hiszen beleesik a már meglévő Táncsics lakótelep fele is. Építési tilalommal gátat vetni annak, hogy a város egyik legértékesebb területe fejlődjék, szabályzat ide vagy oda, ésszerűtlen. A főépítész természetesen tisztában volt és van azzal, hogy a tervezők nem tehettek másként. Mi több. konfliktus ide vagy oda, az is meggyőződése, hogy a VÁTI kis kollektívája nagyon korrekt munkát végzett, igyekezett amennyire lehetett a tanácsiak elképzeléseit és lehetőségeit a tervezésnél figyelembe venni. Ugyanis meg lehetett a tervezőket győzni arról, hogy értelmetlen az úgynevezett városfejlesztési normákhoz mereven ragaszkodni. Bölcsődéket, üzleteket, gyógyszertárat tervezni olyan területekre, ahová belátható időn belül (20—25 évig) elsősorban anyagi okok miatt nem tudják felépíteni. alku mértéke és mélysége eltérő. Igaz, hogy a törökszentmiklósi terv a nehezebb súlycsoportba tartozott. Az átlagosnál több vitánk volt. Ök azt vetették a szemünkre, hogy mi túlságosan a jövőben gondolkodunk. Mi az ellenkezőjét mondjuk: a megrendelő kicsit megrekedt a mánál, nem tud túllépni a jelen gondjain. Ezért olykor az volt a benyomásunk, hogy a fától nem látják az erdőt. A várost, mint a tenyerünket. úgy ismerjük- A már kialakult arculatát, sajátosságait a tervezésnél figyelembe vettük, de a helyi csoport és egyéb szűkebb kör érdekeire valóban nem voltunk tekintettel. A kívülálló elfogulatlanságával dolgoztunk, s tettünk le egy olyan munkát az asztalra, amelyet, ha a tanácsülés testületé elfogad, a város tovább fejlődésének 2010-ig lesz az iránytűje. Kovács Katalin Más az elmélet és más az élet! Ésszerűtlen tilalmak? I Keddi iegyzetünk~l______ Emberformáló „végvárak” MÁTÓL Magyar—finn közlekedési tárgyalások Ma hivatalos magyar— finn közlekedési tárgyalások kezdődnek Budapesten. A tárgyalásokra hazánkba érkezett finn küldöttséget Matti Puhákká közlekedési és szállítási miniszter vezeti. A delegáció tegnap résztvett a Finn Közúti Fuvarozók Országos Szövetségének Budapesten rendezett „Finn- trail ’84” című közlekedési szemináriuma megnyitóján. Az eseményen megjelent Pullai Árpád közlekedési miniszter és a magyar közlekedés több más irányító szakembere. Tiszaföldvári találmány Új termésnövelő szer Formetol néven új terméshozam növelő vegyszert kísérleteztek ki a Magyar Tudományos Akadémia szerveskémia tudósai és a tiszaföldvári Lenin Tsz szakemberei. A szabadalmi oltalmat kapott találmányt először ötszáz hektáron tavaly próbálták ki. Az eredmény igazolta a várakozásokat. A hektáronként kijuttatott 100—150 forint értékű olcsó vegyszer hatására a búza öt mázsával, a cukorrépa 70— 80 mázsával adott többet. A kukorica terméshozama 15 százalékkal nőtt. A melég- ágyi kísérletek még ezt is megtetézték, a paradicsom, a paprika terméshozama csaknem megduplázódott. A vegyszeradagolás hatására a szegfű szára erősebb, a virágok feje nagyobb lett, elérték az exportminőséget. Figyelemreméltó a rostnövényeknél elért hatás is, a kender például a korábbinál sokkal finomabb minőségű rostanyagot termett. A kezdeti sikerek alapján, a MÉM az idén még továbbra is kísérleti jelleggel tízezer hektáron engedélyezte a szabadalmi titokként kezelt vegyszer alkalmazását. Amennyiben üzemi méretekben is beváltja a hozzá fűzött reményelkiet a Forme- tolt a itiszaföldvásri Lenin Tsz forgalmazza majd. Sokféle kollégiumot őriz az emlékezet. Például a nagyenyedit, melyet Bethlen Gábor fejedelem, Erdély aranykorának megteremtője alapított nagy céljai érdekében. A szellem és a lélek nemességének méltánylásából született intézmény megannyi tehetséget emelt föl a nép soraiból, akik „részesülvén a műveltség áldásaiból, azután igaz, józan hazafiként munkálkodtak”. Jó néhányszor az enyedi s más diákotthonok közössége a nemzeti megmaradás, a humanizmus végvárait jelentették számunkra vérzivataros történelmi időkben. Kitűnően képzett, széles látókörű pedagógusok emelték az európai haladás élvonalába a debreceni, pápai, pataki, pozsonyi (szerencsénkre még sorolhatnók) inter- nátusokat. A nevelőmunka középpontjában a szabadság és a haza szeretete, a munka fegyelme, az egyén méltósága állt. E rangos elődök nyomdokába lépett a Győrffy és az Eötvös kollégium, majd a Né- kosz. 1945 sorsfordulója után az új magyar valóság formálódásával párhuzamosan fejlődött állami oktatásunk. Harminc esztendővel ezelőtt született párthatározat az összevont osztályok megszüntetésére, terveket dolgoztak ki a körzetesítés folytatására; a körzeti általános iskolai központok, diákotthonok létrehozására. hogy egyenlő esélyeket teremtsenek a városi, falusi, tanyasi iskolák tanulóinak, hogy ne kallódjanak el a tehetségek. (Az 50-es évek elején csaknem egymillióan éltek tanyán.) Éppen ezért egyik legnagyobb fegyverténye oktatásunknak, hogy kiépítette a kollégiumok hálózatát. Az első diákotthon még ’54- ben létrejött, megyénkben elsőként Kisújszálláson nyitotta meg kapuját. A sártengertől a tudás tengeréig hosszú az út. Akik e „végvárakban” dolgoztak, sok-sok jó szakmunkást, mérnököt, tanárt, művészt adtak az országnak. A nehézségek dacára igyekeztek a nagyhírű elődöket követni. Szem előtt tartva, hogy a szocializmust a fejekben is föl kell építeni, hatalmas munkát végeztek: a legtöbb kollégiumot az egyéni képességek kibontására ösztönző közösség színterévé tették. Az itt tanulók — mostohább körülményeik ellenére — kedvükre ehettek a tudás fájának gyümölcseiből, kötelességeket teljesítettek, jogokat élveztek, egyszerre élhették át a vezető s vezetett helyzetét, vagyis gyakorolhatták a demokratizmust. Elsajátíthatták, hogyan kell alkalmazkodni (de nem szolgává süllyedni!). A közösség rovására való ügyeskedéssel, a közös erőfeszítések alól kibúvó tunyasággal, a felelőtlenséggel szembeállíthatták a kölcsönös megbecsülést, a kezdeményezőkészséget, az áldozatvállalást. És a hitet, mely erősítette bennük, hogy igazi értéket csakis a tisztes munkából teremthetünk, hogy a bizalommal telítődött közösség ereje a kétkedőket, az elárvul- takat is képes a magasba emelni. Hogyha következetesek vagyunk, akkor a kis megalkuvások nem sűrűsödhetnek tömeges gyalázattá, s akkor kiszabadulhatunk a közhelyek s előítéletek gúzsából. A feladat ma sem kevesebb ! Társadalmunk fejlődése, a még meglévő ellentmondások, a követelmények a kollégiumok továbbfejlesztését szabják feladatul. Ezt fogalmazták meg az elmúlt hét végén a húszéves törökszentmiklósi diákotthonban, ahol 7 megye pedagógusai, tanulói gyűltek össze, hogy emlékezzenek. S ennek ürügyén beszéljenek arról: ezekben az emberformáló műhelyekben még több lehetőséget kell biztosítani a testi-lelki edződésre, szorosabb együttműködés szükséges a társadalmi környezettel, a családdal. Így emelkedhetnek a világról, emberről szerzett ismeretek korszerű tudássá, személyiségjegyekké. Sz. Tamás Tibor Akadémiai osztályülések Tegnap megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlését megelőző osztályülések háromnapos sorozata. Az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztálya ülésén Szabolcsi Miklós akadémikus „A forrásfeltárástól a jelenkutatásig” címmel, a nyelv- és irodalomtudományok néhány időszerű kérdéséről tartott előadást. A gazdaság- és jogtudományok osztályának ülések napirendjén a gazdasági reform és a társadalmi szerkezet kapcsolata szerepelt. Bognár József akadémikus megnyitója után 14 előadás hangzott el. A matematikai és fizikai tudományok osztályának ülésén a fizika fejlődési irányai szerepeltek, az előadások a részecske-fizika, a szilárdtest fizika és az atomfizika témakörével foglalkoztak. A műszaki tudományos osztályok ülésén az erősáramú ipar helyzetét és tervbe vett fejlesztéseit elemezték. A Hűtőgépgyár törökszentmiklósi aggregátfelújító üzeme az idén kezdte el a VL-2 típusú nagy teljesítményű hűtőberendezés sorozatgyártását. A megrendelések szerint az idén harmincat gyártanak
