Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-06 / 105. szám

1984. MÁJUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megyei szakmunkástanuló napok Kulturális seregszemle Szolnokon A szolnoki Egészségügyi Szakiskola és Kollégium énekkara mutatta be műsorát A május 9-ig tartó me­gyei szakmunkástanuló na­pok rendezvényeként tegnap, délelőtt Szolnokon, a Jármű­javító Üzem művelődési há­zában kulturális gálaműso­ron mutatkoztak be a szak­munkások legjobb művészeti csoportjai, szólistái. A mű­sorban tizenkét probukcióli láthatott, hallhatott a kö­zönség. Fellépett a szolno­ki Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakmunkásképző Intézet, a szolnoki Egészség- ügyi Szakiskola és Kollégi­um, az ugyancsak szolnoki 625-ös számú Ipari Szak­munkásképző Intézet ének­kara. Emlékezetes perceket szerzett a szolnoki 633-as és a jászberényi 606-os számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet néptánccsoportja, va­lamint a jászberényiek pró­zamondója, Makula Zoltán, Verssel lépett pódiumra a szolnoki Gaál Gabriella — a 633-as Ipari Szakmunkás- képző Intézet tanulója — valamint Selling Gabriella, a karcagi intézet diákja. A szolnoki 605-ös számú Ipa­ri Szakmunkásképzőt iro­dalmi színpada és kamara­zenei együttese képviselte a gálaműsorban. Törökszent- miklósról énektrió és hang­szeres szólista érkezett. A színvonalas bemutató meg­győzően bizonyította, hogy szakmunkásképzőinkben Bozsik Katalin vezényletével nagy gondot fordítanak a tanulók kulturális, művé­szeti nevelésére, az egy-egy művészeti ágat tehetséggel művelő diákok támogatásá­ra. Remélhetőleg a most első ízben megrendezett megyl-i szakmunkástanuló napoknak lesz folytatása, s hagyomá­nyossá válnak a kulturális seregszemlék isi, hisz ezek nem csupán a bemutatko­zásra teremtenek alkalmat, de minden bizonnyal ösz­tönzik is az iskolákat, diá­kokat a minél színvonala­sabb, eredményesebb mű­vészeti tevékenységre. Könyvespolc Történelmi interjúk Napjaink marxista társa­dalomkutatása adósságát törleszti a második világhá­ború előtti haladó politikai és szellemi irányzatok törté­netének egyre alaposabb, egyre differenciáltabb be­mutatásával. A történelmi, szociológiai és irodalmi ku­tatások mindinkább a kor­szak képének elmélyültebb, élményszerűbb felvázolására törekednek. Meg lehet, meg kell szólaltatni az időszak még élő történelmi tanúit: hogyan látják negyven—öt- ven év távlatából akkori ön­magukat, tetteiket,, nyilvá­nos szereplésüket. Kétségte­len létjogosultságuk van a szubjektív visszaemlékezé­seknek, vele az önmagyará- zatoknák, esetleges maga- mentegetéseknek is. Azon­ban egyáltalán nem biztos, hogy minden emlékező köz­szereplő automatikusan mentegetőzni és magyaráz­kodni akar az utókor előtt. Huszár Tibor akadémikus interjúkötete a második vi­lágháború utáni társadalmi­politikai harcukban vesztes oldalra kerülő, s ezért emig­ráló közéleti embereket szó­laltat meg. Közülük Cs- Sza­bó László ma is Londonban, Gombos Gyula és Püsfci Sán­dor New Yorkban, Fejtő Fe­renc Párizsiban él- Nagy Fe­renc 1979-iben Washington mellett. Kovács Imre 1980- ban New Yorkiban. Kiss Sán­dor pedig 1982-ben Washing­tonban halt meg. A megkér­dezettek életútját — Püski Sándor kivételével — sajátos kettősség jellemzi. 1945 előtt vitathatatlanul a haladó erők táborához tartoztak, ak­tívan harcoltak a fasizmus ellen a demokratikus Ma­gyarországért. Emigrációjuk után viszont felléotek a ma­gvar néni demokráciával szemben és antikorrom unista nézeteiknek évtizedeken át hangot is adtak a lehető leg- czőle^efob nyilvánosság előtt. Pályájuk végén szinte mind­nyájan közeledtek — köze­lednek valamilyen módon a mai Magyarországhoz. S ez is állásfoglalásnak számít. Huszár Tibor beszélgetései nem a feltétlen összeborulás, a „megbocsátás” szándéká­val, vagy hangnemében ké­szültek. Erre egyik oldalon sem mutatkozik igény. A szerző feladata beszélgetni, kérdezni, s ha kell vitatkoz­ni a harmincas—negyvenes évek baloldali mozgalmainak egykori szereplőivel. így számos probléma tisztázód­hat, s mi olvasók, szakmai, vagy laikus érdeklődők vá­lunk tájékozottabbá, ismere­tekben gazdagabbá- Ránk fér! A hét beszélgetőpartner közül kiemelkedő a két je­lentős parasztpolitikus, Nagy Ferenc és Kovács Imre kor­társi vallomása a harmincas —negyvenes évek baloldali mozgalmairól. A Nagy Ferenccel készített interjú befejezését a halál akadályozta meg. Az egyko­ri kisgazdapárti miniszterel­nök ekkoriban már haza ké­szült. Éppen az egykori ba­ranyai viszonyok ismerete és reális bf/n utalása az inter­jútöredék fő erénye. Nagy Ferenc feleleveníti a Kisgaz­dapárt megalakulásának kö­rülményeit, s arra is utal, milyen összefüggésben volt a parasztszövetség születése a Volksbund elleni aktív fel­lépésével. Kovács Imre kulcsfigurája a háború előtti magyar progresszió népies-paraszti szárnyának. Indulatokat ki­váltó szuggesztív fellépése, nem titkolt politikai ambí­ciói már a háború előtt is a szellemi-politikai küzdel­mek centrumába sodorják. Személyes pályája 30 éves korára átível a reformkon- zervatív Szekfű Gyula kö­rétől Teleki Pál csoportjá­nak érintésével a népi írók mozgalmának baloldalához, a magyar népfrontos mozga­lom, majd a háború alatti antifasiszta fegyveres és po­litikai ellenállás szervezésé­hez. Kovács Imre személyes ismerőse egyidőben Teleki miniszterelnök és az ellen­zéki politikus Nagy Ferenc, Űjszászy István tábornok és az üldözött kommunista Rajk László. Megjárja a bírósá­got, a börtönt, a katonai el­hárítás fogdáját, a hadifo­golytábort, de az 1944-es Ma­gyar Front vezetőinek illegá­lis tanácsikozóhelyeit és a kormányzó belső termeit is. Kovács nagy terjedelmű visszaemlékezése a progresz- szív törekvések szinte min­den árnyalatát és tettét érin­ti. Élete végén — tőle kissé szokatlanul — nem tekinti saját véleményét mindenben perdöntő jelentőségűnek sőt a nagy ellenfelekről, Erdei Ferencről és Németh László­ról is — kivételesen — elemzően, tárgyilagosan nyi­latkozik. Ellentmondásos egyénisége önmagában is reprezentálja a korabeli bal­oldali mozgalmak nagy tra­gédiáját. a belső megosztott­ságot, s a kedvezőtlen tör­ténelmi körülményeikből fa­kadó részleges cselekvőkép­telenséget. Tanulságos könyv a be­szélgetések kötetnyi váloga­tása. Nagy erénye, hogy szin­te szórakoztatva tanítja az olvasót múltunk alaposabb, ellentmondásaival együtt va­ló megismerésére, megérté­sére. A kutatótól kezdve a történelem iránt érdeklődő leglaikusabb olvasóra is szá­mít ez a könyv. A szerző kö­tetzáró tanulmánya tömören, reálisan mutatja be a meg­kérdezett szereplőket a ko­rabeli szellemi irányzatokat, s a működésüket meghatáro­zó konkrét történelmi körül­ményeket, a feltételek vál­tozásait­(Huszár Tibor: Beszélge­tések. Magvető, 1983.) Bilecz Endre Köjál-felmérés az iskolákban Ötnapos tanítási hét az órarendek tükrében Legtöbb a rossz jegy pénteken Az emberséges tanulás egyik feltétele az, hogy a di­ákok a nekik szánt tananya­got minőségiben, mennyiség­ben és időben a túlterhelés veszélye nélkül el tudják sa­játítani. Ebben az ismerete­ket, jártasságokat, készsége­ket kialakító és érősítő tevé­kenységben fontos szerep jut az órarendnek, elvégre a különböző tantárgyak (ma­gyar, fizika, testnevelés, nyelvek stb) más és más jel­legű adottságokat, képessége­ket kívánnak, illetve erősíte­nek a tizenéveseknél. Éppen ezért egyáltalán nem közöm­bös, hogy az iskolai negyven­öt percek milyen tantárgyi sorrendben követik egymást: azaz változatosságukkal kel­lőképpen segítik-e az isme­retszerzés folyamatát? Jó néhány felmérés, orvos­egészségügyi vizsgálat iga­zolja, hogy egy héten belül a diákok teljesítőképessége kedden és szerdán éri el a csúcspontját, azután fokoza­tosan csökken, majd a koráb­bi napokhoz képest pénteken jelentősen romlik. Egyetlen tanítási napon beiül is válto­zik ez a képesség, még pediig olymódon, hogy a második, a harmadik és a negyedik órá­kon'a legmagasabb, míg az ötödik órában kissé, a továb­bi negyvenöt percekben vi­szont alaposan csökken. Több hosszú nap Mindezeket az orvos-peda­gógiai észrevételeket figye­lembe véve a Köjál gyermek és ifjúsági-egészségügyi osz­tályának munkatársai a me­gye szakközépiskoláiban ti­zenháromezer tanítási óra vizsgálatát, elemzését végez­ték el. Megállapították, hagy az ötnapos tanítási hét általá­nos bevezetésével megnőtt a napi hét, sőt esetenként en­nél is magasabb óraszám, ami rendkívül megterhelő idegi, fizikai igénybevételt jelent e korosztálynak. Az el­ső osztályokban az úgyneve­zett hosszú napok száma át­lagosan harminc százalékkal emelkedett, a másodikosok­nál huszonegy, a harmadiko­soknál huszonhárom száza­lékkal nőtt, viszont a negye­dikeseknél alapvetően nem változott. Igaz, az utóbbi év­folyamon előfordult nyolc, sőt ennél több tarfórás nap is. Természetes, hogy ebből a rengeteg! negyvenöt percből kettőt-hármat már csak dél­után tudtak megtartani. Gya­nítható, mekkora hatékony­sággal. Testnevelés hétkor Megnőtt a nulladik órák száma is, ami rendszerint reggel hét órai kezdést je­lent. Ha azt is hozzátesszük, hogy akadnak középiskolás osztályok, amelyekben a ta­nulók harmada, fele bejáró, bizony ezeken a napokon sok diáknál hajnali fél ötkor, öt­kor csörög a véktker. Az is el- _ gondolkoztatd, hogy a leg­több nulladik órát az első osztályosoknál észlelték. Rá­adásul az esetek egy részé­ben a nehéz tanítási órák kö­zé lazítónaik szánt testnevelés került a nulladik órára. O'lyan iskola is akadt, ahol az elsősök miindei^yik testne­velés órája vagy hétkor kez­dődött, vagy ez a negyvenöt perc utolsóként zárta a na­pot. A tapasztalatok szerint je­lenleg a szakközépiskolák negyedik osztályaiban a na­pok kétharmada nehéznek számít. Ráadásul ha ez a nap péntekre, azaz a hét utolsó munkanapjára esik, megfi­gyelhető, hogy a tizenhét-ti­zennyolc évesek teljesítőké­pessége jelentősen csökken, és a kifáradás jelei mutat­koznak náluk. Nő a rossz osztályzatok, a sikertelen dolgozatok, az átlagosnál gyengébb felmérések száma. Arról is szólni kell, hogy vajon mit jelent az úgyneve­zett lyukas óra a tanulók­nak? Köztudott, ezt az alkal­mi lazítást a diákok többsége kedveli, de mivel ez a negy­venöt perc-teljesen szervezet­ien, alkalomszerű, a kénysze­rű várakozás csökkenti a gyerekek teljesítőképességét. Ezt bizonyítja az is, hogy a lyukas órát követő negyven­öt percek — az itt szerzett érdemjegyek tükrében — az átlagnál nem eredményeseb­bek. Azaz, ezt az ajándékba kapott időt a diákok többsé­ge nem képes megfelelően kihasználni. Az viszont min­denképpen örvendetes, hogy az ötnapos tanítási hét be­vezetése óta a lyukas órák száma — a második osztá­lyokat kivéve — mindenhol csökkent. Tanulságos tapasztalatok A felmérések szerint mind mennyiséget, mind minőséget illetően megnőtt a szakkö­zépiskolások terhelése. A cso­portos és egyéni beszélgeté­sek, alkalmával az is feltűnt, hogy a nevelési tevékenység sokszor háttérbe szorul, azaz a zsúfolt tananyag miatt nin­csen elég idő erre a nehezen mérhető, de mégis nagyon fontos1 személyiségformáló tevékenységre. A tapasztalatok elgondol­kodtatóak és közérdeklődés­re tarthatnak számot. Még akkor is. ha tudjuk azt, hogy az órarendek összeállí­tását sok tényező: a tante­remhelyzet, az osztálylét­szám, a sízakos ellátottsági stb. befolyásolja. Mégis ta­nulságosak, mert felhívják a figyelmet arra, hogy a szak- középiskolákban az ötnapos tanítási hét terhének csök­kentésében a tudatosan át­gondolt, egy-egy osztály kü­lönböző tantárgyainak néhéz- ségi fokát is faelembe vevő órarend is segíthet. D. Szabó Miklós A sokoldalúság iskolája Tanuló titkárnők Fórum művelődési egyesületeknek Társadalmunkban az el­múlt években számottevően megélénkült az érdeklődés az egyesületek iránt: mind többen ismerték fel az eb­ben a formában rejlő köz- művelődési lehetőségeket, s találtak rá az értelmes és hasznos időtöltés megfelelő formájára. A fellendüléssel egyidejűleg azonban bizo­nyos értetlenség és idegen­kedés is jelentkezett velük szemben. Ennek eloszlatását segítendő, a Hazafias Nép­front Országos Elnökségének közművelődési munkabizott­sága a közeljövőben mega­lakítja a művelődési egye­sületek fórumát. — A fórumon — terveik szerint — feltárják a köz- művelődés és a kulturális ellátás azon hiányait, ame­lyek éppen az egyesületek működésével pótolhatók. Spanyolországban Forgatják a Yermát Spanyolországban forgat a Gyöngyössy Imre—Kabay Barna rendezőpáros. A Jób lázadásának alkotói most Garcia Lorca: Yerma című művét filmesítik meg Gud- run Langrebe, neves nyu­gatnémet színésznő fősze­replésével. A felvételek Pampaneirában — a Sierra Névadóban — 2 ezer méter magasságban készülnek. A magyar stáb június vé­géig tartózkodik Spanyolor­szágban. Mondják: a főnökhöz a legrövidebb út a titkárnőn át vezet. A főnök letagad­hatja magát, a titkárnő so­ha. A vendéget a titkárnő fogadja először, s van aki­től ő is búcsúzik el utoljá­ra. Ha a főnökre várni kell, ő tartja szóval azt, aki ke­resi. Aki ezt a pályát vá­lasztja, annak sokoldalúnak, műveltnek kell lennie. Ilyen képzés azonban az iskolák­ban nincs. A szolnoki városi TIT négy éve szervez rend­szeresen titkárnőképző tan­folyamokat. — Az országban már több TIT szervezet hirdet meg rendszeresen! titkárnőképző' oktatásokat — vette elő a tanfolyam órarendjét Ring Borbála, a TIT városi szer­vezetének titkára. A kép­zést 90 órásra terveztük, alapul a budapesti TIT tan­folyamának anyagát vettük. Legnagyobb óraszámban pszichológiát, nyelvhelyessé­get. beszédtechnikát, leve­lezést, ügyviteli munkát ta­nultak a résztvevők. Bele­vettünk a tananyagba más­fajta ismereteket is. keve­sebb óraszámmal. így pél­dául reprezentációs ismere­tet, kozmetikát, stb., sőt várostörténetről is hallhat­tak néhány előadást a1 részt­vevők. — A tanfolyam elvégzése után mindenki kaoott egy, a részvételt igazoló okleve­let. és ugyanerről értesítet­tük a vállalatok vezetőit is. A. tanfolyam részvételi díját legtöbbször a munkáltatók fizették. A foglalkozások szerdánként két órakor kez­dődtek és mivel ilyenkor még munkaidő van, min­denképpen bele kellett egyezni a vállalat vezetésé­nek is a tanfolyam elvégzé­sébe. Az órákon alig volt hi­ányzó, lemorzsolódás pedig nem fordult elő. A TIT vá­rosi szervezete a nagy ér­deklődés miatt tervezi, hogy szeptembertől beindítja a második évfolyamot azok részére, akik az elsőt már elvégezték. A Kötivizigjtől az idén ketten vettek részt. Molnár Jánosné két éve ad­minisztrátorként dolgozik. — Sok olyan érdekes dol­got tanultunk, amit a mun­kánkban hasznosítani tu­dunk. A pszichológiából hal­lottakat pedig már többször „lemértem” a kollégáimon. Legjobban persze a nyelv­helyességi tantárgyat kama­toztatom. A tanfolyam el­végzése óta a főnök is job­ban elfogadja tőlem, ha egy­két mondatát kicsit átala­kítom. Czakó Máriát küldték. Először, mint mondta, vo­nakodott tőle, azután azon­ban nagyon jól érezte ma­gát a foglalkozásokon. — Az órák mindig szer­dán voltak, csütörtökönként pedig már főnököm kérdez­gette, hogy miről tanultunk. A levelezési ismeretekből hallott formai újdonságom kát például már alkalmaz­zuk. Persze, ilyen rövid idő alatt csak az alapokat lehet elsajátítani. A tanfolyam elvégzése nem is jár sem­miféle anyagi előnnyel. A vállalat vezetése tudomásul veszi, hogy részt vettünk rajta. •— nádudvari t—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom