Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1984. MÁJUS 5. Társbérletben a napközi Nem pereskednek a kunszenti öregek Mégse magányosak Húsvét ©lőtt az öregek nap­közijének mindahány tagja — szintúgy a házi szociális gondozottak is —, ezer-ezer forint rendkívüli segélyt ka­pott Kunszentmártonban a tanácstól, hogy szebb legyen az ünnepük. Tegnap este ti­zen összekészítették kis cso­magjukat, s ma egy gondozó­val útrakelnek tíznapos üdü­lésre. Bencze Julianna, Ben- de Erzsébet, Hürkeíz József - né, Kovács Imre, Veres bácsi is (aki túl van már élete nyolcvanadik esztendején, de csaknem a legifjabb a napkö­zisek között), Ábrahámhe­gyen, a megyei tanács üdülő­jében jutnak megszokott élet­menetelüktől eltérő, változa­tos! programhoz. Kirándulnak ä Balaton partján, szalonnát sütnek, nótáznak a tábortűz mellett, élvezik a jó levegőt. A napköziben Tóth János- né, az integrált szociális in­tézmény vezetője széttárja karját, mikor az idős embe­rek benti körülményeiről ér­deklődöm. Az orvosi ügyelet­tel társibérletben, bizony szű­kén fémek a házban, pedig április elejétől kettővel töb­ben járnak be Persze, még így is jobb, mint otthon egye­dül. .. A tizennyolc bejáró mel­lett, otthonában 32 egyedül élő, beteg öreg gondját vise­lik a nagyközségben. Négy hivatásosl gondozónőnek (akik közül egy a Körösmen­ti Tsz alkalmazottja), heten tiszteletdíjért segítenek: igye­keznek rendben tartani a la­kást és környékét, bevásá­rolnak, kiváltják a gyógy­szert, többségüknek helybe viszik az ebédet is. Valójá­ban a fizikai és egészségügyi ellátásukra jut a gondozónők idejéből és energiájából, no­ha a házi gondozottak élet- körülményei — egy-kéf kivé­teltől eltekintve — igen roslz- szak, elhanyagolt a környeze­tük, mégha a közelben él is hozzátartozó j uk. Körülményeik még így is előnyösebb, mint a tanyasia­ké, márpedig a település idős lakóinak több, mint 10 száza­léka külterületen él, ahol a nagy távolság, sok esetben a megközelítési nehézségek mi­att gondozásuk, ápolásuk szinte megoldhatatlan. A korábbi években gondot- jelentett a nyugellátással, rendszeres jövedelemmel nem rendelkező idős embe­rek anyagi támogatása. Ma is az összlakosság 20,5 száza­léka, 588 nyugdíjas rendel­kezik minimális jövedelem­mel. A tanács rendszeres! vagy rendkívüli segélyben részesíti azokat, akik család­juktól nem számíthatnak se­gítségre. A segélyek elbírálá­sánál fontos elv a tartási kö­telezettség vizsgálata, hiva­talból, illetve a tartásra kö- teliesl hozzátartozók felszólí­tása kötelezettségük teljesí­tésére. Mert a felnőtt gyere­kek kényelmessége, eseten­ként felelőtlensége ellenére se jellemző a kunszenti öre­gekre, hogy utódaikkal pe­reskednének létfenntartásuk érdekében. Restellik a fiaik elleni eljárás kezdeményezé­sét. .. — re — A vasat megeszi a rozsda Még néhány évig dolgozik „Sajnos nincs semmi hobbim”, —sóhajt Cserfa István, az Émász jászberényi kirendeltségének nyugdíjas vezetője. Az élete összeforrott az áramszolgáltatással, az volt a munkája és a kikapcsolódás is számára. Termeljenek az üzemek, a gyá­rak, gyógyítsanak a kórházban, égjen mindenhol a villany — ez volt a feladata, nappala és éjszakája. Persze volt, hogyne lett volna áramszünet itt is, ott is. Nő a fogyasztás, öregszik a hálózat, a transzformátorok se bírják mindig erővel. A háború előtti négy trafó he­lyett most 54 működik a vá­rosban és a teljesítményük is (négy-ötszöröse a régieknek. Újítani, cserélni kell mindent ugyanúgy, mint az emberek­nél. Hatvan év u.tón. jön a nyugdíj, de az étet nem áll meg, újak lépnek az ember helyébe. Megnyugvással hagyta abba a munkát ’82 decemberében, mert nagyon jó társaság kovácsolódott össze, ugyanakkor ezért még nehezebb volt elválni tőlük. Ügy éra, minden elismerést, megbecsülést nekik köszön­het, nélkülük nem lett volna ilyen szerencsés ember. Mosolyra szalad az ember szája, mikor megtudja, hogy először a patikában kezdett dolgozni. Az orvosságos té­gelyek mellől a Hungária Villamossági RT jászberényi üzemvezetője csalta el. de 1937 óta hiába csábították más városba, a központba, magasabb beosztásba — ma­radt Jászberényben, az áram- szolgáltatónál. A háború ugyan elvett tőle is négy évet, de ’45-ben ismét az oszlopo­kat mászta, a vezetékeket feszítette. Néhány év alatt a vasat megeszi a rozsda, ő 45 év alatt egy napot sem volt táp­pénzen. Pedig voltak nehéz napok. Egy év háborús hely­reállítás. közben a fizetséget a vonat tetején utazva hoz­ták a dolgozóknak — nem pénzt, hanem élelmet. sót, lisztet, meg bakancsot. 1950- ből a faluviliamosítások az emlékezetesek, Jásztelken, Jászdózsán és Jásziványban akkor gyulladtak ki először a fények. Majd egy év múlva kivették a kezéből a kombi- náttfogót és a mászóvasat, rábízták az üzem vezetését, az akkor hozzá tartozó 33 te­lepülés minden elektromos gondjával1. Két' hétig csak forgolódott az ágyban a hirtelen rásza­kadt nagv felelősség miatt. Azután nem gyötörték már álmatlan éjszakák, még ha sokszor kellett éjszakázni is. A háború előtt türelmesek voltak a fogyasztók, mindig kéznél volt a petróleumlám­pa, de most egy villámcsa­pás megbéníthatja a háztar­tást. Üzemzavarok mindig adódnak, és olyankor menni kell. Ezzel számol is, aki az áramszolgáltatónál dolgo­zik. És 31 év után újból ál­matlan éjszakák törtek rá — milyen lesz a nyugdíjas élet? Hiányzott a munka és a felelősség, ráadásul se hobbi, se kert, mit fog tenni. Néze­geti az emeleti lakásában a kormány, a szakszervezeti, a vállalati és sok más kitünte­tését? Nem küldték, maga ment, így is három évvel tovább dolgozott. És végül is nyugdí­jasként maradt az Émásznál a gyöngyösi üzem igazgatóság szerelési osztályán, továbbra is a kábelek, oszlopok, veze­tékek, transzformátorok vilá­gában. Még néhány évet dol­gozik, amíg bírja erővel, vagy amíg tényleg megszokja a nyugdíjas éveket. Lukácsi Pál György György és fe­lesége évek óta, tavasz­tól ászig a nagykörűi 400 négyszögöles szőlős­kertjükben szorgoskod­nak. György bácsi 88, felesége pedig 78 éves <( I ! Sztetoszkóp helyett horgászbot A pasztőrvonal mellett Csak az idő szaladt el Doktor Lengyel Boldizsár 1960-ban érkezett Abádsza- lókra. Azóta ott embereket gyógyít. Jó szóval, orvossá­gokkal, ahogy kell. Most az asztal mellett ül, és az életét meséli, s közben rágyújt egy cigarettára. („Én se vagyok jobb, mint más. Szívom, pe­dig eltiltott az orvos”.) Füst­ködbe burkolózva száll a történet. Tanárnak készült, aztán elvitték katonának. A fronton került először — be­tegként — kórházba. Akkor határozta el, hogy orvos lesiz. Szerencséjére 1943-ban — ti­tokban — mégis merkedett az orosz nyelvvel. így a fogság­ban könnyen megértethette a doktorokkal: segíteni szeret­ne. Első „gyakorlata” 1949- ben ért véget. Ekkor haza­jött, és végképp az orvosi pálya felé „fordult”. Tisza- derzsen kezdett, és öt év után érkezett Abádsealókra. Huszonnégy évig egy fe­hérre meszelt szoba fehér bútorai között dolgozott, nap mint nap. Közben az ő egész­ségét is kikezdte az idő. Er­ről nem beszél sokat, saját bajáról inkább hallgat. Doktor Lengyel Boldizsár jónéhány éve nem folytat magángyakorlatot. („Nem tudtam összeegyeztetni, hogy attól az embertől, akit dél­előtt ingyen vizsgálok, pénzt fogadjak el.”) Most pedig végleg(?) megvált a sztetosz­kóptól. Kellemes időtöltés számára a nyelvtanulás. Jól beszél oroszul, németül, ola­szul, s ahogy azt mondani szokás', bármerre járt, még egy idegien országban se „ad­ták el”, Ha külföldre utazik, előtt© fél évig ismerkedik a nyelvvel. A baráti összejövetelekre leginkább a betlik és negy­venszázak szolgáltatnak jó ürügyet. Ulti közben beszé­lik meg, amit nappal a mun­ka miatt elmulasztottak. A csendet, a nyugalmat a csó­nak, a horgászbot jelenti. („Csend, vízpart, nyugalom. Ez egy olyan szenvedély, mely nem'káros! az egész­ségre”.) Most tavasszal a nyugdíjas orvos előkészíti a csónakot, rendbe szedi a! hal­fogó készségeket, aztán irány a tározó, > feleségével, aki szintén szenvedélyes horgász, megy fiatalodni. („Egy régi mondás! szerint az istenek mindenkinek megszabták, hány napot tölthetnek a föl­dön. A horgászással eltöltött napok ebbe — természetesen — nem számítanak bele.”) Ő az, akire azt mondják, közéleti ember. Tanácstag, horgászegyesületi elnökségi tag. („Mindenbe bele ütöm az orrom”.) Otthon érzi ma­gát Abádszalókcm, s ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy mikor elbúcsú­zott a rendelőtől, a falutól megkapta az „Abádstealókért” emlékplakettet. — szi — Több mint negyven eszten­deje már, hogy egy baráti öss(2ejöve^elen tréfás kedvű ismerősöm kijelentette: nem az a kérdés, mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, hanem, hogy ki érkezett hamarébb J ás zberény be, Farkas dy Gyula vagy a tejipar? A móka kedvéért mondta, ak­kor magam is nevettem raj­ta, pedig rólam volt szó, de most, nyolcvankét évesen ar­ra gondolok, érdemes lenne Visszapillantani, hogyan is fejlődött Jászberény tejgaz­dasága az elmúlt ötven év alatt. A városban és környékén szervezett tejátvétel 1934-ig nem volt. A termelők a tejet a jászberényi piacon árulták, ha akadt vevő, mert például jó gyümölcstermés esetén szinte senkinek se kellett a tej. Pedig Jászberény tanya­világában külterjes gazdáikon dás volt, tehenet, juhokat minden tanyarészben tartot­tak. Nehezítette a helyzetet, hogy 1933-ban miniszteri rendelet tlitotta meg a tejjel való házalást, a kiskereske­dőknek a tejfelvásárlást. Mit tehettek a tehéntartó gaz­dák .. . Takarmányozásra használták a tejet. Fordulatot a tejjszövetke- zet megalakulása hozott. Elő­ször Budapest környékén ala­kultak ilyen társulások, én 1934-ben jöttem Budapestről Jászberénybe azzal a megbí­zatással. hogy hozzunk létre tejbegyűjtő szövetkezetét. Egy alig ötven négyzetméter alapterületű helyiségben kezdtünk, az első napon 1500 liter gyűlt össze, és rövide­sen már havi hetvenezer li­terre emelkedett a behozott tej mennyisége. Eredmény volt ez még akkor is, ha a törzskeret szerint havi 15 ezer litert tudott a szövetkezet fogyasztói tejáron értékesíte­ni. A többletet ugyanis Bu­dapestbe szállítottuk. A fej­lődés következő állomása: elkezdtük a tejfeldolgozást, először vajat és tejet, később már juhsajtott is készítet­tünk. Meggyespelén és Bol­dogházán vasút melletti tej- bagyűjtőt hoztunk létre a Koczka-tamyán, és a Hajtan épült tejbegyűjtőből lovas­kocsin vittük a tejet a vasút­állomásra. A tejgazdaság fejlődésének történetéhez tartozik az is, hogy üzemünk komolyabb veszteségek nélkül vészelte át a második világháborút és a felszabadulást követő har­madik napon már termel­tünk. A növekvő igények, az élelmiszeriparral szemben tá­masztott magasabb követel­mények egyértelművé tették, hícjgy újabb rekonstrukcióra van szükség. Ezekre 1980-ban került sor. A tejipari vállalat beruházásában elkezdődött a Kossuth téri új negyvenezer literes üzem építése. elké­szült az óránként ötezer liter teljesítményű pasztőrvonal. Az üzem azóta is bővül1, korszerű, új berendezésekkel gyarapodik. Ettől a gazdaság­tól búcsúztam el 1963-ban, nyugdíjba mentem. Csak névleges búcsú volt. mert 1982-ig, vagyis nyolcvanéves koromig az iskola vezetője­ként a szakemberképzést se­gítettem. A hosszú élet tit­ka? Stílszerűen azt kellene mondanom, hogy mindig csak tejet ittam. Nem teszem, be kell vallanom, hogy ne sze­rettem a tejet jobban, mint mások. Megittam ugyan az erőt, egészséget adó fehér fo­lyadékot. de ugyanúgy meg­ittam, ha úgy adódott a jő vörösbort. Azt hiszem, más­hol kell keresni 'a hosszú élet titkát. Engem például eddig az éltetett, hogy bár elszaladt az idő felettem, so­ha egy pillanatra sem. érez­tem. hogy fölösleges vagyok. — illés — Nyugdíjazzatok! Nézzétek gyerekek, már régen akartam erről szólni, de valahogy olyan szégyenlős vagyok. Most, hogy Giziké épp a névnapja előtt lett bárányhimlős, Lacika meg tél óta nem akar kilábalni a náthából, megmon­dom: Nem megy tovább! Mióta hatvan felé járok, kicsit törtebb, hamarabb fáradóbb vagyok. Nehezemre esik minden reggel hat órakor indulni, hogy Lacikát elhozzam, mi­előtt ti dolgozni mentek, s kellőképp reg­geliztetve körberakva a kedves játékokkal szaladjak a másikhoz. (Ez egyébként is nyugtalanító dolog, még' sizerencse, hogy Giziké már nyolc éves és megérti, hogy kis unokaöccse egyedül sokáig nem hagy­ható.) Szóval, Gizikének reggeli, ez, az, amaz, s futás. Két gyereknek kell ebédet főzni, s két lakásban tálalni — elvégre egy himlőst nem zárhatok össze egy náthással. Ezek mostanában a hétköznapok. A hét vége? Hajaj! Nézzétek, én elhiszem nektek, hogy az egésiz heti munkát, lótást-fijitást valahogyan le kell vezetni, s a hobbi se maradhat ka- pálatlat, palántázatlan. Még az is érthető, hogy este hazatérvén vágytok egy tányér jó levesre, hiszen a kertben legfeljebb a bográcsban kaparhattok valamit, persze, hogy unalmas. így aztán főzök én, a lábam alatt, mellett egy, legtöbbször két gyerek­kel. Garabollyal, szatyrokkal, Lacikával já­runk a piacra, a boltba. Mikor azt hiszem, végre egy-egy napom szabad lesz, valami mindig történik. Vagy egy vállalati kirándulásra kell úticsomagot készíteni, vagy valamelyikotöknek kapros­túrós lepényre jön meg az étvágya, — vagy mint most a többszörös ünnepnapok előtt takarításiban kell segédkezni. Kedveseim! Már ötödik éve, hogy har­minc évi munkám után ate állam minden hónapban nyugdíjat küld nekem. Szépen kérlek benneteket: minden fizetési, nyug­díjfolyósítási kötelezettség nélkül, csak „úgy”, szíveskedjetek ti is nyugdíjazni! Kérésem indoklásául higgyétek el: elfárad­tam! Nem hiszitek, hogy ebbe is lehet? Le­het, egyszer tapasztaljátok, — bár én ilyen rossizat nem kívánóik nektek... — s — Ha drága a primőr... Pótoljuk mirelittel iHgészeégünki ’megtart/ása érdekében — egyebek mellett — nagyon fontos, hogy táp­ja fkunkban lebegendő vita­min legyen. Szervezetünk vi­taminszükségletét a megfe­lelő vegyes étrend egész év ben biztosítja, kivéve az A és C vitamint, amelyekből a (tavaszi tápanyagokban igen kevés van. Ezt érezzük is és szinte vágyunk a friss zöld­ségre. Már kora tavasztól kaphatók a fóliasátrakban termesztett „vdtaminf orrá­sok”: a retek, saláta, újhagy­ma, spenóit, sóska, paprika, paradicsom, karalábé és karfiol is. Míg a retek, hagyma és saláta csak kísérő étel és ezekből kevesebb is elég, nyugdíjas pénztárcánk nem engedi meg, hogy a többiek- bői önálló ételt készítsünk. — Esetleg az unokáikat tud­juk meglepni egy kis sóská­val, spenóttal, egy kis fej új karalábéval, esetleg egy- egv saem paradicsommal. A friss zöldségeket, gyü­mölcsöket nyugodtan helyet­tesítsük mirelit-készítmé­nyekkel, konzervekkel. A konzerv és mirelitek olyan technológiai eljárással1 ké­szülnek, hogy az értékes, tápláló és biológiai fontossá­gú anyagok a tartósítás, mélyhűtés során nem pusz­tulnak el, nagy , mértékben megőrzik a nyersanyag tu­lajdonságait, főleg vitami­nokban, fehérjékben, bioló­giai értékbe» gazdagok. A közismertekből egy pár: zöld­borsó. zöldbab, tök, sóska, pajraj, karfiol, lecsó. Ezek mind megtalálhatók a kom- zerves polcokon és a mély­hűtők rekeszeiben. Egy üveg lecsó, vagy zöldborsókonjzerv fedezi például egy ember két és fél napi C vitaminszükség­letét. És ha a mirelit és kon­zerv főzelékeket még tejjel vagy tojással dúsítjuk, úgy A vitaminnal is gazdagítjuk ételeinket. Tavasszal a friss tojásban és a tejben is több a vitamin, mint télen. Egy főzési tanácsoF azonban fogadjunk meg! A konzer- vek levét, a mirelitek és friss zöldségek, gyümölcsök főzőlevét mindig használjuk fel vagy levesek, vagy főze­lékek. mártások készítéséhez, hiszen értékes tápanyagokat (vitaminokat, fehérjéket, ás­ványi sókat) tartalmaznak. Hagyományos táplálkozási Szokásainkat változatosabbá, korszerűbbé tehetjük. ha éte­leinkbe foWbteatosan beépít­jük a gabonaipar több éves kutató-fejlesztő munkával forgalomba hozott energia- szegény, diétás termékeit: pl. az étkezési búza(korpát, mely diétás rostokban gazdag és sokoldalúan beépíthető az ételek készítésébe, (nem utol­só szempont, hogy kedvezően alkalmazható fogyókúrák esetében is1) a búzacsírát, mely ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaz,) a keringési betegségben szen­vedők kiegészítő tápláléká­nak ajánljuk), a szóját, mely magas fehérjetartalmánál fogva különösen jól használ­ható roboráló, feljavító ét­rendekben és az idősek táp­lálkozásában. A kukoricada­ra, kukoricaliszt, sárgaborsó- liszt, rizsliszt azoknak ajánl­ható, akik érzékenyek a bú­za. rozs, árpa, zabliszt bizo­nyos fehérjéiben fellelhető sikérre, és nem fogyaszthat­ják az ezekből készült élel­miszereket. A felsorolt ter­mékekkel megfelelő receptek kíséretében gazdagítani tud­juk ételválasztékunkat is. — Cs — összeállította; Sóskúti Júlia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom