Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-30 / 125. szám

1984. MÁJUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé „ képernyője előtt Hitchcock­sorozat Bár tudom, a kritikus nem jól teszi, ha ízlésére hallgat, amikor egy mű, akár élet­mű tárgyilagos megítélése a dolga, most mégis azt te­szem, azaz ízlésem szerint ítélek. Mert bármily furcsa, én nem szeretem Hitchcock­ot; félek és rettegek filmjei­től, mert kegyetlennek és embertelennek érzem őket, jóllehet tudatában vagyok, hogy amit látok, az játék és képzelet műve csupán, örü­lök tehát, hogy véget ért a Hitchcock-sorozat, s hogy szombat esténként már nem jelenik meg a képernyőn többé, ha nem is örökre, de legalább is egy időre a mes­ter szelleme illetve filmjei­nek, szorongató drámáinak különös figurái nem zavar­ják meg álmaimat. Mert bevallom, kedves ol­vasó, annyi rossz álmom életemben nem volt, mint amióta nyolc alkalommal egy-egy szombat estén Hitchcock filmjein „szóra­koztam”. Elismervén egyéb­ként kivételes érzékét a szo­rongás hatásos felkeltéséhez és állandó magas szinten tar­tásához — ha egyszer meg­fogja az embert, kegyetlenül magához láncolja, s nem ereszti az utolsó pillanatig —; respektálva szinte párat­lan mesterségbeli tudását a bűnügyi filmek készítésében, amelyek egyébként alig-alig hasonlítanak a műfaj szok­ványos darabjaihoz, nála ugyanis a bűnügy csak kö­rülmény s nem feltárandó bűntény, mindezek ellenére a szorongásos félelemnek az az öncélú játéka, melyet tö­kélyre visz, számomra vég­telenül embertelen, lélekri­asztó, léleksorvasztó: idegen és nyomasztó, mert üres és értelmetlen. Meglehet, egyedül állok ezzel a véleménnyel, de egy olyan világiban, amelyben reális borzalmaknak is nap mint nap ki van téve az em­ber, minek rontani még ideg­zetét holmi mesterségesen kifundált szörnyűségek­kel; olyan drámákkal, me­lyekben mindig valami­féle lelki defektus, em­beri degeneráltság játsz- sza a főszerepet, mozgatja a cselekményt. Tévedés ne es­sék, nem a szorongás mű­vészi ábrázolásának érvé­nyét vitatom, hisz ez az ér­zés korunk élménye — sajnos azzal a móddal van nekem bajom, amely nem arra tö­rekszik, hogy feloldja ben­nem a rettenetét, hanem épp ellenkezőleg, azt akarja, hogy árva fejem felett összecsap­janak a kínzó érzés hullá­mai. Persze van más bűnügyi film, mert mostanában újra divatos (hétvégi szórakozás lett a krimi. Ha azonban olyan az, mint a francia— olasz koprodukcióban ké­szült A jó ügyek — vasár­nap este láthattuk —, azt mondom; jöhet. Egy ártat­lan lány elítéltetésének tör­vényszéki ceremóniája, ez zajlik a filmben, szellemesen világított rá a bírósági ügyekben megnyilvánuló jo­gászi mesterkedésekre, mély rokonszenvet keltve az igaz­ságot a hivatalánál is több­re becsülő bíró személye iránt (Bourvil remeklése, ő alakítja a bírót, aki inkább lemond az ügyről, semmint, hogy asszisztáljon egy gya­lázatos ítélet meghozatalánál. Viszont Cassidi ügyvédnél sem igen láttunk a közelmúlt­ban ellenszenvesebb alakot a képernyőn! Ezt a bravúros szózsonglőrt, ezt a nagyké- pű és öntelt figurát kitű­nően rajzolta meg a nagy­szerű színész, Pierre Bras­seur. Egy klasszikus sikere És egy klasszikus sikeréről a képernyőn, A zalameai bí­róról. Kazimir Károly több­ször próbálkozott már egy­egy klasszikus dráma képer­nyőre vitelével, de vállalko­zásait többnyire mérsékelt siker vagy épp sikertelenség kísérte. Most a barokk Cal- deronnal nagyobb szerencsét- je van, mint volt a klasszi­cista Corneille-jel vagy Racine-nal. A zalameai bí­ró ritkán tapasztalható át­ütő siker lett tévéjáték for­májában is. Pedig a lobogó szenvedélyek, a barokkos túlzások „megszelídítése” a képernyő a színházénál jó­val meghittebb és bensősé­gesebb világához, nem köny. nyű feladat. Megoldani úgy, hogy hevéből a dráma mégse veszítsen. Nos, Kazimir meg­találta a megoldás kulcsát: a helyzetek rendkívül pontos kidolgozásában — milyen drámai feszültségeket képes teremteni egy-egy szituáció­ban — és a finom árnyala­tokra ügyelő színészi játék­ban. Itt minden egyes figura sajátos szín. És milyen tisz­tán, szépen szól az a drámai nyelv, amelyet magyarul a csaknem két évtizede halott Gáspár Endre teremtett elő az eredeti spanyolból, töké- íetesen magyarítván a mű barokkosán díszített szöve­gét. És milyen természetesen hatott mindez a kiváló szí­nészek ajkáról! Például az érces hangú Szabó Gyula megszólaltatásában, aki a címszerepet játssza a tragé­diában. Igen, az érzelmek forró zubogása, a mindig hi­telesen emberi és ma is él­vezhető áradása avatja em­lékezetessé a gondosan meg­csinált televíziós produkciót. Az igazsógkeresés drámája, melyben egy bíróvá válasz­tott paraszt vesz elégtételt a családján, pontosabban a lá­nya becsületén esett sérele­mért egy hetyke tisztecskén — vétkéért a halálba küldve őt — igazán felemelő hatá­sú, emberségnövelő, lélek­erősítő. Ez a zalameai bíró olyan óriás, aki nem alakjá­val, emberi nagyságával ma­gasodik környezete fölé anél­kül, hogy elveszítené emberi vonzását. Ami sokszor szín­padon sem sikerül, az itt most szerencsésen valósul meg: sikerült forró vérrel megtölteni a szerző J,már- vány-embereit”. Egyetlen gyenge vagy gyámoltalan pillanata nem akadt ennek az „előadásnak”. A már em­lített Szabó Gyula továbbá Inke László, Kozák András, Sálvölgyi János (ez utóbbi Fülpp királya külön tanul­mányt érdemelne, olyan ere­deti megfogalmazása a figu­rának) egymást múlják felül játékban, átélésben. Röviden Ismét jelentkezett a Leg... leg.. .leg, Rózsa György re­kordokat kereső és felállító műsora. Színvonala — sajná­latos — még mindig a régi, inkább csak érdekességek azok, amelyekkel találkozha­tunk a műsorban, semmint világra szóló csúcseredmé­nyek. Elszórakozhatunk raj­tuk, például a labdát a fején hosszan, sok-sok perceken át tartogató legény ügyességén vagy a nagyobb szellemi ka­pacitást sejtető, csaknem harminc nyelven megszólaló idős férfi teljesítményén, vagy az agrárszakember meghökkentő emlékezőké­pességén, aki úgy jegyzi meg száz tárgy sorrendjét, hogy bármikor képes felidézni, akárhol ütjük is fel, a sor­rendjét, oda és vissza: el­gyönyörködhettünk a szép nagy és kis kutyákban, leg­feljebb az üthetett szöget a fejünkbe, hogy a mi díjazott legkisebb magyar kutyusunk is milyen messze esik a világ legparányibb ebétől, és így tovább. Nem irigylésre mél­tó a műsorvezető sorsa, hisz nemcsak bemutatnia kell, elő is kell teremteni a pro­dukciókat. Szánjuk meg őt, és segítsünk neki. V. M. Pedagógiai kísérlet Előrehozott vizsgák, Studium generale, egyedülálló fakultáció Műhelymunka a Varga Katalin Gimnáziumban Radnóti-pályázat Eredményhirdetés és kiállítás Holnap kiállítás nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban annak a grafikai pályázat­nak az anyagából, melyet a múzeum, a Művelődési Mi­nisztérium, a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alap­ja, a Képző- és Iparművé­szeti Szövetség Lektorátusa és a KISZ Központi Bizott­sága közösen hirdetett meg Radnóti Miklós születésének 75. évfordulója alkalmából. A Petőfi Irodalmi Mú­zeumban (V., Károlyi Mi­hály utca 16.) 16 órakor kez­dődő megnyitó ünnepségen hirdetik ki a pályázat ered­ményét is, s adják át a ki­író szervek alapította díja­kat. A kiállításon 31 alkotó 45 művét mutatják be, a gra­fikai alkotások túlnyomó többsége Radnóti-vers il­lusztrációja. fl svéd tudomány napjai „A svéd tudomány napjai Magyarországon” címmel tu­dományos rendezvénysorozat kezdődik június 5-én a Ma­gyar Tudományos Akadémia székházában. A konferencia első napján, a plenáris ülé­sen Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke tart megnyitó beszédet, s Pál Lénárd, az MTA főtitkára mond beveze­tőt. Ezt követően „A nem­zetközi együttműködés sze­repe a tudományban” cím­mel Sune Bergström, a Svéd Királyi Tudományos Akadé­mia elnöke tart előadást. A tudományos tanácsko­zás a további napokban há­rom szekcióban folytatja munkáját. A fizikai szekció résztvevői a tudományág legfrissebb eredményeiről számolnak be. A biológiai szekció előadásait a szegedi biológiai központban rende­zik meg, ezen a tanácskozá­son a szakemberek egyebek közt a génsebészet alkalma­zásának lehetőségeivel kap­csolatos tudományos kutatá­sokról tanácskoznak. A bo­tanikai-ökológiai szekció programját a vácrátóti ökológiai és Botanikai Kuta­tóintézetben bonyolítják le, s a konferencia kapcsán a résztvevők megtekintik a Kiskunsági Nemzeti Parkot is. Az utóbbi évtizedben a pedagógia világszerte legfon­tosabb kérdése, feladata lett az önálló és egész életen át tartó tanulási igényének kia­lakítása a felnövekvő nem­zedékekben. Az UNESCO Nemzetközi Neveléstudomá­nyi Intézete hét évvel ezelőtt kezdeményezte azt a kuta­tást, amely az iskolai önálló tanulás fejlesztésének lehe­tőségeit, módszereit igyeke­zett feltárni, öt ország, az NSZK, az Amerikai Egye­sült Államok, a Fülöp-sziige- tek. Honduras és Magyaror­szág egy-egy gimnáziuma vett részt a kutatásiban. A Magyar Tudományos Akadé­mia pedagógiai kutató cso­portja a szolnoki Varga Ka­talin Gimnáziumot válasz­tatta ki valamennyi közép­fokú oktatási intézmény kö­zül a kutatásban való közre­működésre. Nem véletlenül érte ez a megtiszteltetés az iskolát, hi­szen jóval előtte, 1971-ben a tantestület pedagógusai el­kezdtek egy kísérletet, amelynek során olyan vál­toztatásokat vezettek be, amelyek a korábbinál jobban elősegítik a tanulók egyéni sajátosságainak kiteljesíté­sét. fejlesztését. Számos, az oktatás tartalmát, s szerke­zetét is érintő ma már orszá­gosan bevezetett változást, módszert a szolnoki iskola úttörő módon valósított meg a hetvenes években. A fa­kultatív rendszerű oktatási­nak, új tanítási módszerek­nek. más közművelődési in­tézményekkel, vállalatokkal való együttműködés haté­kony formáinak kidolgozása mind a Varga Katalin Gim­názium kísérletének tapasz­talatai alapján is váltak, il­letve válnak napjainkban gyakorlattá az ország közép­fokú oktatási intézményei­ben. A kísérlet témáinak egy része egyben az UNESCO nemzetközi kutatásához kap­csolódott, de az Országos Középtávú Kutatási Fejlesz­tési Tervnek is egyfik főirá­nyához tartozott. Az UNES­CO nemrégiben jelentette meg Hamburgban angol nyel­ven a kutatás tapasztalatait összegző tanulmányt. Remél­hetőleg majd magyar nyel­ven is kiadják az illetékesek, hiszen nem mindennapi do­kumentumokról, hatékony módszertani eljárásokról, ta­pasztalatokról tudósít e könyv. Csak néhány példa a szolndkji gimnázium eredmé­nyességéről; az utóbbi évek­ben a továbbtanulásra je­lentkezők hét ve n -nyolcvan százalékát vették fel a fel­sőoktatási intézményekbe. Ez az arány jóval meghaladja az országos átlagot. Nem egész tíz év alatt az Orszá­gos Középiskolai Tanulmá­nyi versenyeken tizenhét diák végzett az első tíz kö­zött, s 1975-től napjainkig 66 tanuló 'tett sikeres nyelv­vizsgát. Figyelemre méltó eredményt tükröznek a le­morzsolódásról s bukásokról tájékoztató adatok is. Amíg az 1968—72-ig iskolába járó diákok harmincegy százaléka morzsolódott le, addig 1979— 83 között nullára csökkent ez az arány. Tíz évvel eze­lőtt még a tanulók 3,7 száza­léka bukott meg év végén, tavaly viszont már csak a diákok mindössze 0,28 szá­zalékának bizonyítványába írtak be elégtelen osztályza­tot. S számokban nemigen mérhető eredmények: alig van Szolnokon olyan kultu­rális vagy sportrendezvény, irodalmi est, hangverseny, ahol ne találkozhatnánk a Varga Katalin Gimnázium diákjaival, de a színvonalas iskdlai klubok, művészeti csoportok is tanúsítják, hogy a fiatalok már középiskolá­sán komolyan készülnek az értelmiségi sízerepkörre. A több mint egy évtizede tartó kísérlet, a jobbra való törekvés meghozta gyümöl­csét. Annál sajnálatosabb az a tény, hogy a hazai oktatás­ügy irányítói csak most kez­denek intenzívebben érdek­lődni a szólnOkd iskola kuta­tási tapasztalatai iránt, s úgy látszik ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a me­gye más gimnáziuma is fel­figyeljen az immár nemzet­közi hírű intézményre. Az Országos Pedagógiai Intézet országos bevezetésre javasolja a Varga Katalin Gimnázium kedvező tapasz­talatai alapján, hogv már az első osztályban választhassa­nak fakultatív tantárgyat a diákok, tervezik az előreho­zott vizsgák megvalósítását. S ugyancsak követésre mél­tónak találták a Studium ge­nerálét, amely hatékonyan segíti az első osztályosok fel­zárkóztatását, önismeretre nevelését, a tanulás tanulá­sát. A tervek szerint már az általános iskolában megszer­vezik a stúdiumot, a hete­dik, nyolcadik osztályok fa­kultációs oktatásának egyik lehetséges formája lesz. En­nek továbbfejlesztésére a gimnázium és a szolnoki Ságvári körúti Általános Is­kola közösen indítja meg a nyolcadik osztályosok szá­mára a beszédművelés fa­kultációt. A program szerint a nyolcadikosok beszédtech­nikát tanulnak, s majd a gimnáziumban a beszédmű­velés többi területével ismer­kednek meg. A gimnázium tantestülete a jövőben is hallat majd magáról, hiszen noha lezá­rult az UNESCO nemzetközi kísérlete, s a középtávú ku­tatási terv határideje is a végéhez közeledik — nem hagyják abba ezután sem a kísérletezést, a jobb, a cél­ravezetőbb módszerek fej­lesztését, kidolgozását. Jelen­leg többek között hatékony­ságvizsgálatokat végeznek immár tiszteletdíj nélkül, az MTA pedagógiai kutató cso­portja ugyanis megszűnt, más mecénás meg ezidáig nem akadt — amelynek ta­pasztalatai, eredményei majd az oktatási-nevelés módsze­reinek további tökéletesíté­sét szolgálják. Egy iskola, amely azt a célt tűzte maga elé, hoi7|y állandó. élethosszig tartó önművelésre, önneve­lésre ösztönei a tanítványo­kat, aligha mutathatna jobb példát, mint azt, hogy az ott tanító pedagógusok is a szüntelen megújulásra, job­bításra törékszenék. T. G. Önképzőkör vagy ifiklub? Hagyományteremtő diákok Kunhegyesen \ Interfórum ’84 Keszthelyen Alakulnak és megszűnnek mostanában az ifjúsági klu­bok. A mozgalom nem ren­delkezik igazán értékes programokkal, a hatvanas években bevált módszerek ma már használhatatlanok. A szakemberek új utakat próbálnak keresni, de ne­héz az úttörőmunka. A kun- hegyesi Gimnázium és Hír­adástechnikai Szakközép- iskola diákjai, Orbán László klubvezetővel létrehoztak egy sok tekintetben új rend­szerű klubot. — A szűkre szabott sza­badidőből indultunk ki — kezdi Orbán László, aki ré­gi ismerője a mozgalomnak, és aki történelmet és orosz .nyelvet tanít Kunhegyesen. — Gyakran a délutánba nyúlik a munka, ezért min­den percet jól meg kell szer­vezni. Az ötlet csak annyi volt, hogy vegyük egy kalap alá az összes tanórán kívüli szabadidős tevékenységet, így született meg az Orbán Balázs klub. Névadónak azért válasz­tottuk az erdélyi polihisztort, mert tudásával, hazaszere­tetével és iníteritacionajiz- musával jó példával szolgál­hat minden fiatalembernek. — Tehát önképzőkör a ma középiskolájában ? — Nem egészen, de kicsit hasonló. Nem a kiválók ki­váltsága az Orbán Balázs klub. Fontos szerepet kap nálunk a hátrányos helyze­tű fiatalok nevelése, kultu­ráltabb életmódhoz szoktatá­sa is. Hosszú ideje problé­mát okoz az új környezethez való alkalmazkodás. Már a középiskolában is nehezen találják meg a helyüket az általános iskolából érkezők, őket már segíti a nyolcadi­kosok klubja, de a középis­kolából távozók még mindig gyámoltalanok. Segíteni sze­retnénk nekik. És még va­lami: az általános iskolában van tudományos technikai úttörőszemle, az egyeteme­ken tudományos diákkör. Csak nekünk nincs lehetősé­günk a szervezett kutatások­ra. Az Orbán Balázs klub ehhez is keretet nyújt, az évenként megrendezendő klubnapokkal. Orbán László, aki Beseny- szögön, előző munkahelyén a nyolcadikosok klubját ve­zette, a megyében az ifjúsá­gi klubok módszertani ta­nácsadója volt. Tapasztala­tait Kunhegyesen összegezte, így hozta létre klubját. Két- sjzázharminc diákból riegy-j vennégyen vesznek részt a közös munkában. Nagy lel­kesedéssel. tenniakarással. Vezetőjük, aki maga sem nőtt még ki a klubból, két­szeres hasznot húz ötletéből. A fiatalokat érdekeltté tet­te a közös ügyben, s a fog­lalkozásokon gyűjtött ta­pasztalatait a tanórán is hasznosíthatja. — szí — Május 30. és június 5. kö­zött rendezik meg Keszthe­lyen a VI. Interfórum-feszti- vált. Ezen 17 ország 22 mű­vésze vesz részit, közöttük számos nemzetközi zenei verseny győztese. Az inter- fórumok célja, hogy a ki­emelkedő tehetségű fiatal külföldi művészeket bemu­tassa a hazai közönségnek, valamint a pályakezdő ma­gyar fiatalokat hozzásegítse ahhoz, hogy külföldön is megismerjék őket. A feszti­válon hazánkat Székely Ist­ván zongoraművész, Dénes Zsuzsa operaénekes, Spányi Miklós csembalóművész, Szabadi Vilmos hegedűmű­vész és a Capella Savaria szombathelyi kamaraegyüt­tes képviseli. A nyilvános koncertek so­rozata május 30-án gála- hangversennyel kezdődik Keszthelyen, a Festetics-kas- télyban. Jandó Jenő zongo­raművész (aki az 1973-as in­terior urnán vett részt), vala­mint Viktoria Jagling szov­jet gordonkaművész (aki 1971-ben az első interfóru- mon szerepelt) ad koncer­tet. A programsorozatban fellép továbbá a Téka együt­tes, a Tomkins énekegyüttes, a Schnétberger—Torma— Horváth jazz-trió és szere­pelnek a Budapesti fúvósok és a Budapesti vonósok. A fesztivál résztvevői fő­leg klasszikus és romantikus műveket adnak majd elő, újdonság lesz viszont az ed­digi interfórumokhoz képest, hogy a hazánkban már tért hódított régi zene is helyet kap a Capella Savaria és Spányi Miklós révén. Az interfórum eseményei­ről a rádió minden este a III. műsorban összefoglalást ad, s közvetíti a nyitó- és a záróhangversenyt is. A tele­vízió június 1-én és 3-án összefoglaló műsorokat sugá­roz Keszthelyről, valamint egyenes adásban közvetíti a zárókoncertet. A tv nem­csak a művészeket mutatja majd be, hanem a meghívott vendégek közül is néhányat. A fesztiválon 56 külföldi vendég, zenével foglalkozó szakember vesz részt. A mű­vészek, a meghívottak túl­nyomó részt Európából ér­keznek, egy művész és egy zenekritikus pedig Japánból jön az interfórumra. Ä kül­földi szakemberek és a ma­gyar rendezők az esemény- sorozat végén véleményt cserélnek a látottakról-hal- lottakról, a nemzetközi ze­nei együttműködésről. Első­sorban az interfórumhoz ha­sonló nemzetközi rendezvé­nyekről váltanak szót. Az Interfórum ’84 gála- hangversennyel zárul június 5-én. A Pesti Vigadóban megrendezendő koncerten az MTI szimfonikus zeneka­rát Robert Houlihan ír kar­mester vezényli, közreműkö­dik Ránki Dezső zongora- művész, aki részt vett az első interf órumon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom