Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

1984. MÁJUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az eiső vidéki aerokör Jászberényi gimnazisták alakították Hetvenöt évvel ezelőtt, 1909-ben kezdődött Magyar- országon a szervezett model­lező élet. A levegő meghódí­tásának kezdeti eredményei a repülőgép-modellezés felé irányították a figyelmet, mely hamarosan országos mozgalommá szélesedett. A fiatalok is bekapcsolódtak, és vidéken is alakultak aerokö- rök. A háromnegyed száza­Néhány hete, az MHSZ or­szágos központjából telefo­non jött az üzenet Jászbe­rénybe, ahol nem is tudtak már a hajdani sikerről. Gé- mesi Antal, az MHSZ városi titkárának helyettese a hír nyomába szegődött. — A városban egy model­lező körünk működik, több- kevesebb eredménnyel, itt az M'HSZ-nél. Nem is gondol­tam, hogy a modellezésnek majdnem 60 éves története van Jászberényben. Kaptunk egy fényképet is Pestről, mely az 1930-as győztes, jászberényi ifjúsági aerokör tagjait ábrázolja, közvetle­nül a verseny után. A Lehel Vezér Gimnáziumban, a re­álgimnázium utódjában a fénykép alapján nem tudtak útbaigazítani. A Jász Múze­umban azonban megtaláltam az iskolai folyóiratot, a gim­názium évenként megjelenő „Értesítő”-jét. Az ott talált részletes ismertetés szinte a felfedezés erejével hatott rám. Lapozzunk mi is bele az 1925—26. évi Értesítőbe: „A reálgimnázium ifjúsági aero- körének alapját a hetedik osztály tanulóinak együttmű­ködése teremtette meg. Az osztály négy tanulója 1925 — Nagy volt az érdeklődés a fiatalok körében. Humán beállítottságú voltam. de Gergely Adolf szuggesztív lelkesítő egyénisége engem is közelebb vitt a modelle­zéshez. Az aerokörben rend­szeres elméleti és gyakorlati munka folyt, a diákok elő­adásokat tartottak és repülő- modelleket készítettek. Vé­kony léc-törzsre hártyapa- pírral bevont szárnyakat erősítettek és az „gumi erő­vel” emelkedett a magasba. Két év múlva a herényi fiatalok a Vérmezőn megtar­tott XI. országos modell-re- pülő versenyen 18 modellt röptettek, és a legnagyobb időtartamot érték el. Antal Károly 5. osztályos tanuló 17 és kétötöd másodperccel lett az első. Ezzel felkeltették a Magyar Aero Szövetség ér­deklődését, az eseményről megemlékezett a Jász Hírlap dós évfordulóra készülő mo­dellezők — amint a régi do­kumentumokat, fényképeket és filmeket tanulmányozták — a jászberényi gimnazisták eredményeire bukkantak. Egy 1930-as filmhíradórész­letből kiderült: a jászberényi József Nádor Reálgimnázium diákjai nyerték el az orszá­gos repülőmodellverseny vándordíját. év október havában a ren­delkezésükre bocsátott Ter­mészettudományi Közlö­nyökből természettani tár­gyú anyagot keresett a gim­názium önképző körében va­ló előadásra ... Közös mun­kára egyesültek anélkül, hogy az aerokör gondolata felmerült volna.” Az anyaggyűjtésbe, szem­léltetőeszközök készítésébe többen is bekapcsolódtak. A 17 éves gyerekek igyekezetét Gergely Adolf matematika­fizika szakos tanár karolta fel. A budapesti Bocskai Re­álgimnázium egyengette a herényiek útját, és az Érte­sítő szerint, 1926. február 17- én ünnepélyes keretek között megalakult az első vidéki aerokör. A 32 pontos alap­szabályukban rögzítették a kör szervezeti, működési rendjét, a tisztségviselők jo­gait és kötelességeit, pecsét­jük rajzolatát, önkéntes ado­mányokból gyalut, fűrészt, deszkát és más anyagokat, szerszámokat vásároltak. Egy asztalosmester segítette a gimnazistákat a famegmun­kálás elsajátításában. And- rássy Béla, nyugdíjas főisko­lai igazgató, így emlékezik azokra az időkre: is. Gergely Adolf nem hagy­ta szunnyadni a lendületet, előadás-sorozatokat szervez­tek, mérnökökkel tartottak kapcsolatot, repülőgépmotort tanulmányoztak, melyet né­hány napra a gimnázium rajztermében állított fel a Légügyi Hivatal. Többször ellátogattak a mátyásföldi repülőtérre. Az 1930. május 25-i orszá­gos verseny még nagyobb si­kert hozott a Vérmezőn. A Bocskay, a kőszegi bencés, a gyöngyösi gimnázium és a debreceni ipari iskola diák­jai, valamint egy szegedi résztvevő előtt, a herényi gimnazisták győztek mind a siklógépek röptetésében, mind a gumimotoros ver­senyben. Mizsei Zoltán 6. osztályos tanuló gumimoto­ros gépe csaknem megdup­lázta az addigi országos rfe- kordot. A korábbi 20,7 má­sodperc helyett 39,7 másod­percet tartózkodott a levegő­ben, és ez idő alatt 150 mé­tert repült. A nagyszerű eredményért 20 pengő jutal­mat kapott, a csapat pedig újra elhozta a vándordíját: egy modellt röpítő ifjú bronzszobrát Az országra szóló eseményről a Jász Hír­lap 1930. június 1-i száma az első oldalon tudósított. Ger­gely Adolfot — az Ifjúsági Aerokör szakszerű és igen buzgó irányításának elisme­réseként — németországi ta­nulmányútra küldte a mi­nisztérium. (Ez a lelkes pe­dagógus, családjával együtt koncentrációs táborban fe­jezte be az életét.) Később ennyire kimagasló eredmények még nem szü­lettek. Bővült a versenytár­sak köre, a herényiek elma­radtak a technikai felszere­lésben. A gazdasági válság is nehezítette az egész aero- szövetség munkáját. Szárnyak indiai bambuszból — Rengeteg időt elvett a modellezés — mondja Csá­szár László, az eddig isme­retlen fénykép alapján fel­kutatott egyik öregdiák. — Az utolsó szögig magunk ké­szítettünk mindent, indiai bambuszból hasítottuk a szárnyakat, a légcsavart kéz­zel faragtuk. Legnehezebb a szárny jó beállítása volt. Ko­ra tavasztól kezdtük építeni a modelleket, mindig hajnal­ban röptettünk a libalegelőn, mert akkor volt szélcsend és azután mentünk iskolába. Mikor az apám látta, hogy ez a tanulás rovására megy, megtiltotta a modellezést, pedig a csepel-szigeti verse­nyen országos helyezést is értem el. A vezetőtanár továbbra is rendületlenül dolgozott, nép­szerűsítette a repülőmodelle­zést, nemcsak diákjai köré­ben. 1936-ban három nyolca­dikossal a szolnoki fiatalok­nak tartott előadást, majd a jászberényi aerokör a reál- gimnázium, a polgári iskola és a fa-fémipari szakiskola növendékeinek egy-egy tel­jesen felszerelt repülőgép- modellt ajándékozott. Azután nemsokára valódi repülőgépek, bombázók ját­szottak szerepet a volt diá­kok életében. Gergely tanár úr nemes szándéka a termé­szettudomány és az aviatika iránt visszájára fordult. Az MHSZ városi modelle­ző klubja egyelőre keresi az utat, hogy méltó utódja le­gyen neves elődjének. Lukácsi Pál Az első nyomok: egy filmhíradó Országos siker a Vérmezőn Kunszentmártonban Megoldódik az emeletes házak vízgondja Kunszentmártoniban az ivóvizet régebben hagyomá­nyos. módon, fúrt kutakból nyerték. Az Alföld vízkészle­tének csökkenése miatt azon- ben a kutak bő vízhozama megszűnt. Nyilvánvalóvá vált, hogy korszerű, megfe­lelő nyomást és vízmennyi­séget biztosító vízmüvet kell építeni, amely 1974Tben la­kossági összefogással, jelen­tős tanácsi és vízügyi hozzá­járulással el is készült. A megnövekedett igényeket en­nek ellenére sem tudták tel­jes egészében kielégíteni. Fo­lyamatosan bővíteni kellett a vízmüvet, hogy a vízellátást megfelelő színvonalon bizto­sítani tudják. Ennek érdeké­ben növelték a tárolókapaci­tást, új kellő mennyiségű vi­zet adó kutat fúrtak. Két, egyenként 100 köbméteres tá­rolót építettek, ami 400 ezer forintba került, s így a tá­rolókapacitást ötszáz köb­méterre, a vízmű maximális Nyomásfokozó berendezést építenek napi teljesítményét pedig 3 ezer 500 köbméterre növel­ték az elmúlt években. A kiépített vízvezeték-há­lózat hossza mára már meg­haladja a 38 kilométert. Mindezek eredményeként je­lenleg a vízellátás kielégítő a településen. Egyetlen gond a többszintes épületekben a megfelelő nyomás biztosítá­sa. Ezért egy 300—400 köb­méteres: magastároló létesíté­sét tervezik, melynek építése a következő ötéves tervben valósulhat meg. Átmeneti megoldásként a lakótelepi házak emeleti lakásainak el­látására nyomás fők ózó be­rendezést építenek, melynek befejezése — az elektromos berendezések szállításától függően — május végére, jú­nius elejére várható, és elő­reláthatólag 500 ezer forint­ba kerül. Több mint 34 és fél millió forintos* költséggel tavaly a szennyvíztelep is elkészült a nagyközségben. A csaknem tíz kilométer szennyvízcsa­torna-hálózat és az új telep jelenleg még tanácsi kezelés­ben van. A Víz- és Csatorna­mű Vállalat a következő évek­ben leveszi ezt a gondot a tanács válláról. Megvalósult a szennyvíz- csatorna építésének első üte­me, a szennyvíztelep üzem­próbája .is megkezdődött. A berendezések jól működnek, és ez is biztosíték arra, — ha a második ütemben vál­lalt feladatokat elvégzik, vagyis az Öcsöd! úti lakóte­lep szennyvízelvezetése tár­sulati formában lehetővé vá­lik —, Kunszentmártonban a szennyvízelvezetés végleg megoldódik. — n. t. — Szászberek hétköznapjai Ebéd után jólesik a játék Fotó: Dede Géza Gépkocsival a 32-es úton, Jászberény felé haladva, Szolnoktól 20 km-re tábla jelzi, hogy Szászberekre ér­keztünk. Letérve a főútról, keskeny ’betoncsík vezet az ezerötvenöt lelket számláló kis község központjába. A nap már magasan jár, délután 1 óra lehet, amikor megállunk az iskola előtt. Bentről zsibongás, kanál- és tányércsörgés hallatszik. Ebédelnek a gyerékek. — Mikor 8 évvel ezelőtt Tiszaalpárról idekerültem, heten-nyolcán jártak első osztályba, most pedig már húszán vannak — mondja Faragó Sándorné, a tagis­kola vezetője. — Hatvankét alsótagozatosunk van, há­rom pedagógussal és egy napközis nevelővel dolgo­zunk. Két önálló és egyösz- szevont osztályt alakítottunk ki. Az elsősök és a másodi­kosok külön-külön osztályba járnak, a harmadikosok é® a negyedikesek együtt tanul­nak. — Ez nem a legideálisabb megoldás. — Valóban, de a gyere­kek kis létszáma indokolta az összevonást, mert a har­madikba tizenegy, a negye­dikbe pedig csak tizenöt gye­rek jár. A tanítás feltételei egyébként adottak, Kóhner báró volt kastélya a szász­berki gyerekek alma máte- révé vált. — Ezék szerint csak az alsótagozatosok tanulnak helyben? —1 Igen. A felsőtagozato­sok Zagyvarékasra járnak. Csaknem ötvenen vannak, reggel jön értük a busz, de a visszautazást minden gye­rek maga oldja meg. Nagy gondja a községnek, hogy nincs felsőtagozatos oktatás, de ígéretet kaptunk: ha a létszám indokolja, ismét Szászberken tanulhatnak a felsősök is. — Tiszaalpár után miért jött ilyen kis településre ta­nítani ? — Annak iáején azért vá­lasztottam Szászberket, hogy közelebb kerüljek a gyerme­keimhez, akik ezen a vidé­ken élnék. Nem: bántam meg, persze egy ilyen kis falu jóval kevesebb lehetőséget ad, mint a város. Kulturális programokat szerveznek ugyan — volt már író-olva­só találkozó, nemrégiben sza­valóverseny — de kicsi az érdeklődés. A könyvtár azon­ban enyhíti gondjainkat. A község 7 ezer kötetes gyűjteményét mi is felke­ressük. Kovács Sándorné, a művelődési otthon és könyv­tár vezetője arról tájékoztat bennünket, hogy jelenleg kétszázhúsz beiratkozott ol­vasójuk van. — Többnyire fiatalok — mondja. — A megyei tanács­tól 40 ezer forintot kaptunk a felszerelés bővítésére. Ugyanakkor minden évben 10 ezer forintnyi könyvvel gyarapodik a gyűjtemény. Tizenkét folyóirat között is válogathatnak az érdeklő­dők, — Sokféle kiadvány sora­kozik egymás mellett. Mese­könyvek és regények, lexi­konok és verseskötetek, ké­peslapok és folyóiratok, de mezőgazdasági szaklapot egyet sem látok. — Azok valóban hiányoz­nak, pedig nyilván lenne rá­juk igény, hisz Szászberek mezőgazdasági település. A jövőben megrendelünk né­hány olyan folyóiratot is, amely a kiskerttel, a háztá­jival foglalkozó embereknek adhat hasznos tanácsokat, is­mereteket — bár a község­ben mintegy 850 újságra fi­zetnek elő, s ebből 70 mező- gazdasági szaklap. A könyv­tár hetente csak háromszor van nyitva, de a művelődési ház mindennap fogad vendé­geket. — Kik látogatják? —■ Főleg az ifjúsági klub tagjai, huszonöten-harmin- can esténként összejönnek, beszélgetnek, játszanak, té­vét néznek, rádiót hallgat­nak. Együtt az idő is gyor­sabban telik. Nagy öröm szá­munkra, hogy a nemrégiben Szolnokon megrendezett me­gyei fclubos vetélkedőn a mi gyerekeink is részt vet­tek és tizenkét induló csa­pat között a kilencedik he­lyen végeztek. A könyvtárban a községet érintő kérdésekről is tájéko­zódhat a falu apraja-nagyja, ugyanis itt a tanácsülések anyagai is megtalálhatók.-— Szeretnénk ily módon is lehetőségeit teremteni, hogy a falut érintő intézke­désekről gondokról tudomást szerezzenek az emberek. Gondok valóban vannak, mint az Laki Imrével, a ta­nácsi kirendeltség vezetői­jével történt beszélgetésünk­ből is kiderül. — Azt hiszem, a legége­tőbbek egyike az, hogy az áfész még most sem tudta megoldani a lakosság ki­elégítő ellátását. Az ABC raktárkészlete szegényes — 380—400 ezer forint értékű —, mivel a bolt alapterülete kicsi. Az eladótér zsúfolt, így a kereskedők is kedve­zőtlen munkakörülmények között dolgoznak. Félreértés ne essék, nem az alapvető élelmiszerekben van hiány. — Ügy hírlik azonban, hogy Szászberken hamaro­san megoldást találnak er­re is. — Ebben az évben az el­adóteret és a raktárát az áfész duplájára, mintegy 80 négyzetméter alapterületűre bővíti, Ezzel remélhetőleg gazdagabb lesz az árukínálat is. Az ABC mellett levő italboltot és presszót is kor­szerűsítjük. Ezek a munkák csaknem 3 millió forintba kerülnek. Az anyagi lehető­ségeink sajnos szűkösek, sze­rencsére 'a község lakói szí­vesen végeznek társadalmi munkát. Nekik köszönhető például, hogy elkészült a 100 ezer forintos KRESZ-park és a futballpályán az öltöző. A vasipari vállalat itt levő ak­kumulátorüzem© is sokat se­gít a mindennapi gondok megoldásában. Nem ártana, ha a község lakossága kör­nyezete szépítéséért is töb­bet tenne. — Véleményem szerint nem szenvedett hátrányt a község azzal, hogy 1975. ja­nuár 1-től Zagyvarékas társ­községe lett. Tanácselnökünk szinte mindennapos „vendég” a faluban. Mintha igazolódnának La­ki Imre szavai; kis idő múl­va megjelenik Zölei Gyula, a községi közös tanács elnö­ke. így aztán vele indulunk tovább Balogh Józsefhez, a község párttitkárához. — Éppen azon bosszanko­dom — mondja a párttitkár —, hogy a napokban akado­zott a kenyérellátás. A bol­tosok nem rendeltek eleget, s így egyszerűen kiürültek a polcok. Hogy kívánjuk meg az emberektől, hogy segítse­nek gondjaink megoldásá­ban, ha alapvető dolgokban mi is hibázunk? Az ehhez hasonló hanyagságokat igyékszünk megszüntetni, fe­lelősségtel jesebb munkát kö­vetelünk. A zagyvarékasi Béke Tsz és a közös tanács a háztáji állattenyésztést is segíti, új állatátvevő helyet alakítanák ki Szászberken, hogy ne kelljen a szomszéd község­be átszállítani a háztájiban évente meghizlalt 500 ser­tést. Nagy gondja viszont a községnek a lakosság elöre­gedése. Talán segít a hely­zetükön, hogy hamarosan szociálisi gondozónő kezdi meg munkáját a faluban. Ápolja a rászoruló betegeket, bevásárol, ha szükséges, or­vosért szalad... — Ez nem is olyan egy­szerű — mondja dir. Kovács- né, dr. Kosik Erzsébet kör­zeti orvosi, aki öt hónapja dolgozik a községben. Szol­nokról, a Hetényi Géza kór­házból került Szászberekre. — A faluban hetente csak háromszor van rendelés —a 'baromfifeldolgozó és az ak­kumulátorüzem orvosi teen­dőit is én látom el —ugyan­akkor a rendelő felszerelé­se is eléggé hiányos, és nincs megoldva a gyógyszerellátás serm. Az idén a gyógyszerek beszerzésére fordítható ösz- szeg már elfogyott, pedig még csak május van! A fa­luban nincs patika, Zagyva­rékasra, vagy Szolnokra kell beutazni a gyógyszereket ki­váltani. Éjszaka és a hétvé­geken telefonon nem lehet összeköttetést teremteni a kórházzal, a mentőkkel. Óráikba telhet, míg megér­kezik a segítség, s ez köny- nyen végzetes lehet... Hazafelé minduntalan a doktornő szavai jutnak eszembe. „Órákba telhet, míg megérkezik a segítség.” Ám nemcsak a betegek, ha­nem képletesen szólva a gon­dok is „orvoslásra" szorul­nának Szászberken. N. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom