Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-23 / 119. szám

1984. MÁJUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé ~~ képernyője előtt HHi ISKOLA A SZÉCHENYIN több forrásból Segítő vállalatok Lakossági kötvény kamattal A demográfiai hullám 1988 —89-ben éri el megyénket, és a középiskolákban ’92 táján tetőzik majd. Egyre több pe­dagógusra, oktatási intéz­ményre lesz szükség. De a holnapot ma kell előkészí­teni és megalapozni. Ezt a szolnoki Városi Tanács is idejében felismerte, amikor a VI. ötéves terv feladatai között a Széchenyi lakótele­pen 16 tantermes középis­kola építését határozta el. Ismert, hogy nehezedő gaz­dasági körülményeink hatá­sára a fejlesztésre fordítható összeg egyre kevesebb, így mind szélesebb társadalmi segítségre van szükség. Jelenleg az általános is­kolák telítettek, a Széchenyi lakótelepről is sok gyerek autóbuszozik naponta a vá­ros különböző iskoláiba. Ezért, áthidaló megoldásként az ott épülő középiskola 8 tantermét 1984 szeptemberé­től általános iskolaként hasz­nálják majd. A létesítmény 90—-95 millió forintba kerül, végleges átadása 1985-re vár­ható. A tanácsnak nem áll rendelkezésére a teljes ösz- szeg, de a már említett okok miatt hozzá kellett kezdeni az építkezéshez. Az intéz­mény több „forrásból” épül, így tanácsi pénzből, melyek az összes költségek felét fe­dezik. Emellett a tanács gaz­dasági megállapodást kötött 39 vállalattal, hogy pénzt adnak az építkezéshez. így csaknem 31 és fél millió fo­rint gyűlt össze. Többek kö­zött a Papíripari Vállalat 15 millióval, a Tiszamenti Vegyiművek 2 millióval, a Mezőgép szolnoki gyára más­fél millió forinttal segíti az iskola építését. Nem lebe­csülendők a különböző vál­lalatok társadalmi munka­felajánlásai sem, melyek együttesen kétmillió forin­tot tesznek ki. így például a Tisza bútorgyáriak vállalták, hogy társadalmi munkában elkészítik az iskola beépí­tett szekrényeit félmillió fo­rint értékben. Az épületelemeket a Haj- dú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat szállítja, s ezekre másfél millió fo­rint, a kivitelező Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat pedig 2 millió fo­rint engedményt adott. A még hiányzó 13 millió fo­rintra a tanács 10 millió fo­rint értékű kötvényt —• melyből 3 millió forint érté­kű lakossági, 1 millió forint értékű vállalati — és 3 mil­lió forint értékben téglaje- jegyet bocsátott ki. A köt­vény tulajdonképpen befek­tetés, olyan mint a postai takarékcsekk. Kölcsön a la­kosságtól, a vállalatoktól, amely kamatozik is, 5 év után 7, tíz év után pedig 10 százalékot. A kötvényeket az OTP értékesíti majd. Tégla­jegyet 10, 50, 100 és 500 fo­rintos címletekben május kö­zepéig 91 vállalat társadal­mi szervezet vett át értéke­sítésre mintegy 1 millió 700 ezer forint értékben. A tég­lajegyek minden munkahe­lyen és a városi tanács ügy­félszolgálati irodájában meg­vásárolhatók. Szolnok életében egyéb­ként nem első alkalom, hogy a tanács valamilyen létesít­mény megvalósításához a lakosság segítségét kéri. A város fennállása 900. évfor­dulójának előkészítésére ala­kult jubileumi intéző bizott­ság kezdeményezésére, 1972- től 1 millió forint értékben emlékbélyeget bocsátottak ki, s ebből mintegy 800 ezer forint értékű bélyeg vevőre is talált. Akkoriban készült el a Jubileumi emlékmű, a buszpályaudvar és a Széche­nyi lakótelep építése is ak­kor kezdődött. Arányaiban — a 95 millió forinthoz ké­pest, amennyibe az iskola kerül — nem sok a 3 millió forint értékben kibocsátott téglajegy, s ezen az iskola felépülése nem múlhat. Az idén ősszel 8 tante­remben kezdődhet meg a ta­nítás, és elkészül még a konyha s az étterem is. N. T. Tanítanak és koncerteznek Fiatal zenetanárok szimfonikus zenekarban Közös muzsikálás: kikapcsolódás, szakmai fejlődés Napjainkban újra erőtel­jesebben fordul a figyelem a könyvekre: hamarosan ün­nepeljük őket. Sátorokat ál­lítanak majd fel szerte az ország városaiban, verseskö­tetek. regények, tanulmá­nyok, tudományos munkák várják olvasóikat. Mert a könyv az a szellemi termék, amely soha nem mehet ki a „divatból”; a könyvnek min­dig rangja és becse van — ha jó, ha értékes. S bár szoktuk mondani, á jó bor­nak nem kell cégér, értvén rajta, hogy ami jó, az önma­gáért beszél, azért épp a kö­zelgő könyvhét alkalmából kell megjegyezni: a televízió mintha készpénznek venné ezt a cégér-dolgot, azaz vaj­mi keveset vállal és tesz a könyvek népszerűsítéséért; a képernyőről kikoptak azok a műsorok, amelyek nemcsak elvitték hírét egy-egy jó könyvnek a nézőhöz, de még kóstolót is adtak belő­le. Pedig a könyv mindenna­pi szellemi táplálékunk, fo­gyasztásához viszont igen ke­vés segítséget nyújt a tévé; a választáshoz, válogatáshoz, az eligazodáshoz, hisz ma már a könyvek birodalmá­ban sem könnyű a tájékozó­dás. Kell a cégér Ezért örvendetes a Törzs­asztal című műsor jelentke­zése, mely már címében is arra utal, hogy benne régi irodalmi hagyományok ele­venednek meg, modern for­mában, friss tartalommal. Ahogy hajdan írók, költők, művészek tették, egy-egy kávéházat választván ki ta­lálkozásuk törzshelyéül, most Sediánszky János vezérleté­vel az írók könyvesboltjában ülték körül az asztalt a meg­hívott vendégek, méghozzá azok, akik könyvükkel je­lentkeznek az idei könyvhé­ten. Kellemes vasárnap déle­lőttöt töltöttek együtt Sőtér István. Ágh István költő, Major Tamás, és francia „tagja” is volt ennek az al­kalmi társaságnak, a magyar irodalom odaadó, nagy ba­rátja, Guillevic, aki József Attilát, Weöres Sándort és más költők verseit ültette át franciára; s hogy mily reme­kül, arról meggyőzhetett bennünket a franciául és magyarul megszólaltatott Jó­zsef Attila-vers: ugyanaz a ritmus, ugyanazok a rímek, ahogy Major Tamás megje­gyezte. A könyvek műsorát kelle­mesen egészítette ki Udva­ros Dorottya jelenléte, aki verseket olvasott nemes egy­szerű-éggel. Az irodalomtu­dós Sőtér István is nemcsak saját kötetét ajánlotta a né­zők figyelmébe — Komoly ének —, hanem pályatársai­nak egy-egy most megjelenő munkájáról is szólott — von­zalmat ébresztve irántuk. így Thurzó Gábor Napló helyett című kötetéről és Jékély Zoltán legújabb könyvéről beszélt baráti melegséggel. Oldott kötetlen formában kaptuk mindezt, amolyan békés vasárnap délelőtti hangulatban. Persze kérdés, a napsütéses időben hányán választották ezt a szórako­zást, a csábító természetnek hányán álltak ellent a Törzs­asztal kedvéért? Mindeneset­re, aki mellette döntött, nem bánta meg, bizonyára: olyan törzsasztal résztvevője lehe­tett. amely felvillanyozta az értelmet, s valóban kedvet csinált a szép szóhoz, a könyv fogyasztásához. A kér­dés csupán az: vajon miért nem jelentkezik Sediánszky műsora rendszeresen, akár kéthetente? Ahhoz ugyanis, hogy a könyvekről beszél­jünk, aligha kell ünnepi al­kalmat keresni vagy külön­leges apropóra várni. Olva­sási kultúránk gyarapítása a televíziónak is mindenna­pi feladata. És itt szólnék egy hason­lóan hasznos programról, amely ugyan csak a 2. csa­tornán látható, de amely A1- mási Miklós irányításával remek és tanulságos szóra­kozás, ugyanis a színházmű­vészet titkaiba avatja be né­zőit; a színpadi nyelv alap­elemeivel ismertet meg oly módon, hogy tálcán kínálja az ismereteket; a tudnivaló­kat gyakorlatban mutatja meg. Méghozzá két változat­ban is először műkedvelők­től láthatjuk ugyanazt, az­tán hivatásos művészek pro­dukciójában. Utánzás és 'ki­fejezés különbségére így igen szemléletesen világít rá a já­tékos műsor, elvezetvén né­zőit ahhoz az igen fontos alapgondolathoz, hogy a me­rő utánzás még egyáltalán nem művészet, jóllehet, meg­születésében a dolgok után­zásának is része van. Leg­jobb példája ennek talán az a kis etűd volt, helyzetgya­korlat, amelyben egy kutyát kellett „eljátszaniuk” a résztvevő játékosoknak. Raj­hona Ádám művészi többle­te jól mutatkozott meg ab­ban, hogy míg az amatőrök bemutatták, milyen is egy kutya, addig ő nemcsak ku­tyaként cselekedett, de egy­úttal emberi tartalmakat is helopott a megjelenített ku­tya cselekedetébe: az ő ku­tyája nemcsak ugatott, „be­szélt” is. Más példákat is idézhetnék, hisz a színjáték gazdag tárháza a Színházat játszunk; s aki nemcsak sze­reti, kíváncsi is a „komédi- ázás” titkaira, feltétlen lát- nia kell ezt a derűs pillana­tokban bővelkedő műhely­munkát. Röviden „ Karinthy Ferenc számára az apai ház kimeríthetetlen forrás: ki tudja, hányféle módon dolgozta már fel haj­dani élményeit. A tévéjáték formájában most átnyújtott dráma, a Szellemidézés tár­gya is először novellákban látott napvilágot, s csak az­után lett belőle színmű. Két­ségtelen, van annak a világ­nak, Karinthy Frigyes szel­lemi világának valami kü­lönleges varázsa. Túl a fel­színen látható bohóságon, kalandosságon, veszélyessé­gen, mélyebb tartalom is felfedezhető az erről szóló Szellemidézésben is, a hét­köznapi dolgok fölé emelke­dő értelmiséginek a szellem hatalmába vetett végtelen vágya és reménye, azaz a Karinthy Frigyes képviselte szellemiségnek jelképes tar­talma is van. Sajnos, az uno­ka, Karinthy Márton rende­zésében éppen ez sikkadt el, s igy a Szellemidézés inkább csak „szellemjárás” maradt a képernyőn; érdekes figu­rák „bolyongtak” benne, olykor érthetetlenül külön­böző stílust hordozva: Har- sányi Gábor mintha egy má­sik drámából érkezett volna. Döbbenetes látomás, meg- rendítően fájdalmas élmény: Pilinszky oratóriuma Maár Gyula televíziós feldolgozá­sában. A kiszolgáltatottság torokszorító drámáia; a kon­centrációs táborok világának megidézése — az emberség és az embertelensé; különö­sen végletes szembeállítása; reménynek és reménytelen­ségnek egészen sajátos együtténeklése. Két egészen kimagasló színészi teljesít­mény: a Tcröcsik Marié és a Gobbi Hildáé. Mi van az ő arcukra írva, mennyi min­dent fejez ki az ő tekinte­tük, már-már időtlenné ne­mesítve a fájdalmat! Pilinsz­ky szellemének megidézése: tiltakozás az egykori és a mindenkori emberpusztítás ellen — a..humánum nevé­ben. Ez valóban művészi tett, s nem egyszerűen mű­sor. V. M. Eszterlánc Film a szülő—gyermek kapcsolatról 'Eszterlánc címmel forgat játékfilmet Péterffy András a MAFILJVI Budapesti Stú­diójában. A fővárosi hely­színeken játszódó történet hősei általános iskolások. Róluk, valamint a szülő, a gyermek és az iskola bonyo­lult kapcsolatáról szól a film. Az operatőr Kurucz Sándor, a főbb szerepekben Bánsági Ildikót, Peremartoni Krisztinát, Schütz Ilát, Bor­dán Irént, Sződy Szilárdnét. Köllő Miklóst, Szacsvay Lászlót, Vajda Lászlót, Zala Márkot, Rajhona Ádárnot és Hollósi Frigyest láthatja majd a 'közönség. A gyer­mekszerepeket Deres Hen­riett. Dobos Gyula. Schmu­tzer Bea, Tamás András, Jász Zoltán és Engloner At­tila alakítja. Kalauz Prométheusz világába Aj sorozat a könyvhétre Prométheusz könyvek cím­mel új sorozatot indít útjá­ra a Helikon Kiadó az ün­nepi könyvhétre. A görög titán nevével fémjelzett könyvfüzér egyes kötetei Pro­métheusz világába, az egy­kori. vagy a ma is élő val­lások, szekták és az ezeket képviselő gondolkodók vi­lágába kalauzolják az olva­sókat. A sorozat nyitó kötete a IV. század első felében élt szerző, Firmicus Maternus Asztrológia és A pogány val­lások tévelygéséről című munkáit tartalmazza. A sorozat — ugyancsak az ünnepi könyvhétre megjele­nő — második kötete Nami király megtérése címmel Dzsaina-legendá'kat ad köz­re. Aki rendszeresen figyelem­mel kíséri a Szolnoki szimfo­nikus zenekar életét, eljár koncertjeikre, évről évre fe­dezhet fel új arcokat az együttesben. A megyébe ér­kező fiatal zenetanárok több­sége szívesen bekapcsoló­dik a zenekar munkájába, ha valamelyik vonós- vagy fú­vósszólamban szükség van muzsikásra. A közös zené­lés biztosítja a szakmai fej­lődést. tapasztalatgyűjtést, ugyanakkor a hangversenye­ken a szereplés a tanítást ki­egészítő sikerélményhez jut­tatja a zenepedagógusokat. Sörös Éva az abonyi zene­iskola csellótanára az elmúlt év szeptemberében kezdte friss diplomásként a mun­kát, hamar megtalálta az utat a szimfonikus zenekar­hoz, amelyben szólamvezető. — Kollégáim közül többen régóta tagjai az együttesnek, ők hívtak — összegezte rövi­den a zenekarhoz kerülésé­nek történetét. — Már a főis­kolán is nagyon szerettem a közös muzsikálást, igaz, ott elsősorban „kamaráztunk”, új volt számomra a szimfo­nikus hangzás és természe­tesen a művek is, amelyek a repertoárba tartoznak. — A muzsikálás élményén túl mit kamatoztatott abból, hogy a zenekarban dolgo­zik? — A volt évfolyamtársaim közül többen is játszanak az együttesben, velük meg szok­tuk beszélni a problémákat, amik általában hasonlóak. A tanítással kapcsolatban az idősebb, tapasztaltabb kolle­gák szívesen adnak taná­csokat. Bár természetesen a zenekari muzsikálást magá­ért a zenéért csináljuk mind­annyian. de azért azt hiszem, az sem elhanyagolható, min­denképp említést érdemel, hogy a kezdő fizetésemhez, ami 2800 forint, havonta hozzájön 1600 forint tiszte­letdíj. A próbákra többen mesz- szebbről érkeznek, Ceglédről, Jászberényből vagy Török- szentmiMósról. A bejárást azonban a muzsikálás érde­kében vállalják. Csiki Ist­ván a törökszentmiklósi ze­neiskola oboaszakos növen­dékeit tanítja. — Az első alkalmat meg­ragadtam. hogy tagja lehes­sek az együttesnek. A szak­mai továbblépés szempont­jából nagyon fontosak a pró­bákon, hangversenyeken töl­tött órák. Minden kolléga becsületesen dolgozik, és ha nem is mondjuk ki, de figye­lünk egymás munkájára és természetes, hogy senki nem szeretne szégyenben marad­ni. Őszinte légkör jellemzi a társaságot, amelyben kikap­csolódhat, feloldódhat az em­ber. A közös muzsikálás más világ, mint a tanítás, kötet­lenebb, de az igényességre való törekvés itt is megvan. Az előadói ambícióikat a koncerteken kiélhetik a mu­zsikusok. A rendszeres gya­korlással a zenészek szakmai fejlődése biztosított. A hétéves Szolnoki fúvós­ötös alapítótagja Fekete Bor­bála négy esztendeje jár a szimfonikusok próbáira is. — Előtte ugyanis nem volt hely az együttesben, ezért kellett várnom három évet — mondta. — Ügy gondolom, valamennyiünkben él az igény, hogy szerepelhessünk. A fúvósötössel kisebb ren­dezvényekre — kiállítás- megnyitók, ünnepségeken való közreműködés — hív­nak bennünket általában, ezért is vágytam a nagyze- nekarba, amelyben biztosí­tott a folyamatos fellépés. Nem beszélve arról, hogy szakmailag olyan komolynak számító feladatokat is meg­oldunk — talán nem sze­rénytelenség, ha azt mondom sikerrel — mint például Haydn Évszakok című ora­tóriuma vagy a Psalmus Hungaricus volt. Sokat ta­nulhattam a kollégáktól, Ba­li József karmestertől. — A zenekari munka mennyit vesz el a szabad időből? — Ha nem készülünk hangversenyre, akkor heten­te kétszer gyakorolunk, koncert előtt rendkívüli pró­bákat tartunk. Amikor fil­harmóniai hangversenysoro­zat van, akkor naponta há­rom koncert is akad. este későn érkezünk haza. A ze­nekarral töltött órákat azon­ban senki sem számolgatja. Az együttes döntő szerepet játszott abban, hogy itt ma­radtam Szolnokon. Szerin­tem nagyon jó lenne és ered­ményes is, ha a kezdő zene­tanároknak az állást úgy hir­detnék meg, hogy lehetőség van zenekari munkára is. Biztos vagyok abban hogy az intézmények így könnyeb­ben megnyernének maguk­nak egy-egy fiatal, tehetsé­ges zenetanárt. V. Fekete Sándor Péntektől Szentendrei nyár Pénteken, kiállítással és hangversennyel megkezdő­dik az idei Szentendrei nyár három hónapig tartó rendez­vénysorozata. Első eseménye­ként a programok nagy ré­szének helyet adó Pest me­gyei Művelődési Központban megnyílik Reismann Ma­riann fotóművész kiállítása. A Zavartalan kapcsolat cí­mű tárlat felvételei a szü­lők és a gyerekek kapcsola­táról vallanak a fényképező­gép objektivitásával. Ezt kö­vetően — az esti órákban — a színházteremben a fuldai Winfridia koncertkórus. a fővárosi Pedagógus szimfo­nikus zenekar közreműkö­désével, Haydn Évszakok cí­mű oratóriumát adja elő. Vasárnap a gyerekeket várja egész napos program Viseg- rádon: a királyi palotában és a Salamon-toronynál rendez­nek számukra foglalkozáso­kat illetve bábszínházát. Az idén nyáron is — a ko­rábbi évekhez hasonlóan — rendszeresen szerveznek majd zenés városnézést, hét­végi templomtéri sokadal- mat népművészeti kirakodó vásárral, nemzetiségi tánc- és énekegyüttesek fellépésé­vel. Júliusban a Főtéren is­mét felállítják a szabadtéri színpadot: a Miskolci Nem­zeti Színház művészei Gol­doni Két úr szolgája című darabjával .szórakoztatják a közönséget. A Barcsay-gyűj- temény udvara júliusban Verdi- és Wagner-esteknek, valamint j azzkoncerteknek ad helyet. Az idei Szentend­rei nyár programját gazda­gítja a Pest megyei ifjúsági napok rendezvénysorozata is. A képzőművészetek ked­velői számára két kiállítás is nyílik: júniusban Csóti Gá­bor iparművész, júliusban pedig Szlávik Lajos festő­művész mutatja be alkotá­sait.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom