Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-22 / 118. szám

1984. MÁJUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnokiak nyerték el a vándorserleget Hetedszer kiváló a Haladás Termelőszövetkezet Május 19, szombat. Az időjárás is kegyeibe fogad­ja az Újszász melletti Sző­rös erdőben az ifjú gárdista munkásőröket, akik orszá­gos versenyre gyülekeznek, a csapatokat 10 percenként indítják, az indulási sor­rendet sorsolással döntik el. A házigazda szolnokiak utolsóként rajtolnak, a 20-as számot húzzák. (Ekkor még nem gondolták, hogy sze­rencsés ez a szám.) Az első csapat reggel 8 órakor sorakozik fel a köz­ponti harcálláspont parancs­noka előtt és jelenti, hogy kész a feladatok elvégzésé­re. Az engedélyt megkap­ják, és nekivágnak a csak­nem 13 kilométeres távnak, ahol 9 állomáson 11 feladat vár rájuk. Gyorsan telik az idő. már dél körül jár. A hazai csa­pat tagjai — civilben a MÁV Járműjavító dolgozói — egy fa hűvösébe húzódva esélyeiket latolgatják. — Jó lenne az első ötben Befejeződött az ifjú munkásőrök országos versenye végezni — mondja Szekeres István rajparancsnok ■—. a remény megvan, hisz szep­tember óta a mai napra ké­szülünk. A megyei versenyt megnyertük, 8 induló csa­pat között az első helyen végeztünk. Pár perc múlva már egy terepjáró gépkocsival buk­dácsolunk a 8-as állomás felé, ahol vegyvédelmi fel­adatokat kell megoldaniok a csapatoknak. Megérkezünk, kis idő múlva az erdei csa­páson feltűnik az 5-ös rajt­számú csapat, akik Hajdú­Bihar megyét képviselik. Tudják, mi a dolguk, pilla­natok alatt felkerülnek a gázálarcok és a ködgyertya füstjébe burkolódző kúszó­folyosón átjutva, jelentkez­nek az állomás parancsno­kánál. A feladat teljesítve. A csaknem 30 fokos me­legben önmagában is nagy feladat a majd 13 kilomé­teres út „legyűrése”, de nem látszik a csapatokon a fá­radtság. Elszántságból, aka­raterőből. fegyelemből, erőn­létből — függetlenül a he­lyezésektől — ezen a napon mind a húsz csapat jelesre vizsgázott. Vasárnap délelőtt város­nézés. koszorúzás, karatebe­mutató, filmvetítés szerepelt a programban. Tizenegy órakor már a tiszaligeti KISZ-táborban az ünnepé­lyes eredményhirdetésre so­rakoztak a csapatok. Mó­ricz István alezredes, az Ifjú Gárda országos parancs­noka köszöntötte a gárdistá­kat, majd kihirdette az ered­ményeket. Arany minősí­tést kapott Szolnok és Báes- Kisikun megye csapata. Ez­zel a szolnokiak elnyerték a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságának vándorser­legét és a nyolc fiú egy-egv távcsövet is kap. A Ifjú Gárda Országos Parancsnok­sága díszegyenruhát aján­dékozott a csapatnak. A Bács megyeiek a KISZ Szol­nok megyei Bizottságának különdíját nyerték. Ezüst minősítésben nyolc megye és a főváros, bronz minősí­tésben kilenc megye csapa­ta részesült. Az ifjú munkásőrök VI. országos versenyét 1986-ban Baranya megye rendezi majd. N. T. Türelmetlen ladányi öregek Ideiglenes otthon az iskolában A jászladányi szociális ott­hon hatvanöt gondozottját másfél éve szétköltöztették, mert az egyik épületrész élet- veszélyessé vált. Az eredeti helyén most tizennyolc idős asszony él. a többiek ideigle­nes szálláshelyek, többszörös átköltözés után türelmetlenül várják, hogy történjen vala­mi. Meg sem érik talán — mondogatják —, hogy „újra otthon” legyenek. Szobáik helyét gyom lepi, hiába kér­dezgetik ápolóikat is, csak az építők hozhatják a vi­gaszt. Az otthon története a 30- as évekig nyúlik vissza. Sze­gényház volt, dr. Izsó Lajos hagyatékából alapították, a nagylelkű adakozó nevét az otthon mellett utca viseli. Negyvenötben tizenkét lakó­ja volt a szegényháznak, s bár évenként gyarapodott a létszám, a körülmények las­san javultak. Ezerkilencszáz- ötvenihármas bejegyzés sze­rint a reggeli tejeskávé, az ebéd gombócleves, kenyér, a vacsora lekváros kenyér volt, hetenként egyszer kaptak tésztát és húst. ötvenkilenc­ben tévét és rádiót vásárol­tak, az élelmezés, a ruház­kodás is észrevehetően jobb lett. A volt orvoslakást köz­ben állandóan bővítették, ja­vították. A melléképületek­ben, sőt az egykori istálló­ban is szobákat rendeztek be. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a sok átalakítás*, fel­újítás költsége jelentős ösz- szegre rúgott, a hibákat pe- djig elfedte a vakolat' és a meszelés. Akkor derült ki, mikor a jászberényi Egyesí­tett Szociális Intézettel ösz- szevonták a ladányi otthont. Tervezői a szakvélemény alapján 1982 őszén megkezd­ték a kiköltöztetést a veszé­lyes épületekből. A bontás során fény derült rá, hogy a régi és új falrészek elváltak egymástól, és csoda, hogy a tető még nem roppant össze a saját súlya alatt. A szociális otthon addig nyugodt élete véget ért. A vezetők azt sem tudták, mit kezdj eneik az idős, otthonuk­hoz, szokásaikhoz ragaszkodó gondozottakkal. A nagyközségi tanács fel­ajánlott egy szolgálati lakást, ahol ideiglenesen meghúz­hatták magukat pár hónapra. Akikor még úgy volt, hogy felújítás következik, és nem tart sokáig az átmeneti álla­pot. — Gazdaságosabb volt nemcsak felújítani, hanem új épületszárnnyal is bővíte­ni a szociális otthont — mondja Gedei György, a jászberényi városi tanács osztályvezetője. — A fajla­gos költség így azért kisebb, mert a megépítendő szociá­lis részhez már csak szobá­kat kell ragasztani. A fejlesz­tés és a rekonstrukció terve­zett költsége 18 millió forint, és szeretnénk, ha 1985 első felében, de jövőre minden­képpen a hatvanöt helyett már százöt gondozott lakna az otthonban. A pénzt nem volt könnyű összehozni, de a fejlesztésre szükség van, ezzel a megyei illetékeseik is egyetértenek. Igaz, így elhúzódnak az elő- k észül etek és az építkezés, de érdemes 'kivárni. Tovább tart tehát az idős emberek kálváriája, most az iskolába költöztek be ugyan­csak a tanács jóvoltából. Huszonketten szorongnak két leválasztott tanteremben ta­valy július óta. összébb hú­zódtak a régi helyükön is, Jászberénybe irányítottak ki­lenc idős embert, még a kór­ház is segített, hogy a króni­kus osztályon kapjanak he­lyet néhányan. — Nehezebb a gondozók­nak és a gondozottaknak egy­aránt, legalább az építkezés megkezdődne már — türel­metlenkedik Magony János. né is, az otthon vezetője, aki egyben az Egyesített Szociális Intézet megbízott igazgatója!. 1968 óta foglalkozik a ladá­nyi idős emberekkel. — A je­lenlegi mostoha körülmé­nyek ellenére még mindig jobb helyzetben vagyunk, mint 15 éve, amikor 15 ágyas szobákban egymás hálóin keresztül lehetett csak köz­lekedni. Hatvanöt helyett most ilyen össze-vissza álla­potban negyvenhat személy ellátásáról kell gondoskodni Ladányban, de attól egy pil­lanatig se félek, hogy üres helyek maradnak majd a 105 ágyas otthonban. A gondozottak) közül tizen­kilencnek nincs nyugdíja^ ők 200 forint zsebpénzt kapnak havonként, ketten még a ré­gi szegényház idején költöz­tek be. A 6 éve társadalmi összefogással felépített épü­letben 3 ágyas szobákban laknak; az idős asszonyok, je­lenleg a folyosón is alszik valaki. Nehezen mozognak, lassan, esemény nélkül telik rajtuk a map. a rádiót nem szeretik hallgatni, a tévét né­zik szívesen. Mikor Tálas Ottóné élel­mezésvezetővel az irodában beszélgetünk, éppen az ebéd­lőből botorkálnak szállásuk felé a gondozottak, egy-két bottal, egymást vezetve, ké­zenfogva. A 91 éves Molnár Jánosáét vendég várja a szobájában, a látogató befőt­tet, édességet és híreket ho­zott. Az idős asszony együtt fogadja a távoli rokont Ig- nácz Jánosnévali, akivel az otthonban ismerkedtek össze 9 évvel ezelőtt. Azóta segítik, ápolják egymást, a vendéget is együtt várják. A 92 éves Ignácz Jánosné mamának szólítja fiatalabb barátnőjét, aki néha több ápolásra szo­rul, mint ő. Kilencven körül már nem sokat vár az ember az élet­től, ők mégis reménykednek az építkezésben. Rajtuk kí­vül, a szociális otthon lakói­val együtt sok idős, egyedül élő ember türelmetlenkedik még a Jászságban, akiknek kezében már a beutaló,- csak szállás nincs még. Lukácsi Pál Sarlós István gratulált a szövetkezeti kollektívának az országos elismeréshez (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a felsőjászsági földeket művelők a gazdasági felada­taik megoldásán túl eredmé­nyesen! munkálkodnak lakó­helyük gyarapításáért is. Felszólalása végén jókí­vánságait fejezte ki Sarlós István és átadta Medveczki Lászlónak a MÉM és a TÖT kitüntetését, a Kiváló Ter­melőszövetkezet címet doku­mentáló oklevelet, amelyet hetedszer érdemelt ki a Ha­ladás Tsz kollektívája. A mi­niszterelnök-helyettes három termelőszövetkezeti tagnak a MÉM Kiváló Munkáért, és egy dolgozónak a TÖT Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetését adta még át. Medveczki László téesz-elnöktől pedig hatan a Kiváló Termelőszövetkezeti Dolgozó elismerést vették át. Az ünnepség után a ven­dégek megtekintették Jász- szentandrás műemlék temp­lomát, majd Sarlós István a kora esti órákban vissza­utazott a fővárosba. — temesközy — Magyar—mongol barátsági nap Mezőtúron A békehónap Szolnok me­gyei eseménysorozata kereté­ben tegnap Mezőtúron ma­gyar -mongol barátsági napot rendeztek. A délelőtti órák­ban a város párt-, tanácsi-, és tömegmozgalmi vezetői fogadták D. Zsambazsancant, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének első titkárát. A távolkeleti baráti ország képviselője üzemlátogatáson, ismerkedett a mezőtúri Magyar—Mon­gol Barátság termelőszövet­kezetiben folyó munkával, majd délután barátsági gyű­lésen vett részit, amelyen elő­adást tartott aj Mongol Népi Forradalmi Párt békepoliti­kájáról. Átadták a BNV dijait Tizenegy terméket jutal­maztak tegnap a kőbányai vásárközpontban az idei Bu­dapesti Nemzetközi Vásár nagydíjával, 43 gyártmányt pedig BNV-díjjal tüntettek ki. Nagydíjat Ikapott többek között a BHG Híradástechni­kai Vállalat Lotrimos mikro­processzoros vezérlésű üzem- felügyeleti ég karbantartó rendszerével, amellyel a ha­gyományos telefonközpontok és távközlő hálózatok karban,- tartását lehet magas műszáki színvonalon megoldani. A Ganz Villamossági Művek V 46 típusú tolatómozdonya is nagydíjas lett. A rendező és sz)emé'lypá(lyaudvarokon ed­dig alkalmazott Diesel-mozdo­nyok helyettesítésére készül. Az olajat villamos energiával válthatják fel alkalmazásá­val, és csökkenthetik a tola- tási költségeket is. A Magyar Hajó- és Darugyár új nagy teljesítményű önjáró, tengeri úszódaruja szintén nagydí­jas, alkalmas, nehéz rakomá­nyok ki- és berakására, hajó­gyári szerelőmunkák elvégzé­sére, s használhatják kikötők és gátak építésénél is. A for­gógémes daruval sokféle mű­veletet végezhetnek el, így markolpmunkákat is. Az1 új darut a hajógyár műszaki gárdája fejlesztette ki. (Keddi jegyzetünk \-------­Mire jó a tanácstagi alap? Ügy gondolom, saját ta­pasztalatából mindenki tudja, hogy az apró utcai hiányosságok mennyire bosszantják egy-egy ház, választókerület, tanács­tagi körzet lakóit. Téve­dés ne essék, ríem föld- rengető, nagy dolgok ezek, de azért sehol sem kelle­mes, ha egy-egy útszaka­szon, kereszteződésnél nem égnek a lámpák, és a munkából, esti szórakozás­ból hazatérők — főleg bo­rús éjszakákon — későn veszik észre, hogy a ke­resztutca helyett a szom­széd léckerítése volt előt­tük. Ugyancsak apróság a lesüllyedt, töredezett jár­da, de aki naponta ezért sárba, gödörbe kénytelen lépni, ugyancsak emlegeti ám a tanácsot! Az sem szívderítő, ha egy leom­lott áteresz, kocsibejáró miatt az árokból nem fo­lyik le a csapadékvíz, amelyet a nyári napsütés zöldes, 'békanyálas, büdös pocsolyává sűrít. Jó, jó, mond ellent az olvasó; lehet ez ellen ten­ni, megvan mindennek a törvényes útja. Szólni kell a tanácstagnak, az­után ő majd továbbítja a kérést a helyi tanács vb illetékes osztályához, cso­portjához. Sőt, hogy biz­tosabb legyen az egész, a következő tanácsülésen in­terpelláció is lesz belőle, hiszen régi észrevétel: a szó elszáll, az írás meg­marad. Ezek utón nagy valószínűséggel zöld utat kap majd a megalapozott kérés, lakossági bejelentés. Igen ám, de amíg rende­ződik a panasz, a tapasz­talatok szerint hetek, sőt olykor hónapok is eltel­nek. Kerülendő a lassú ügy­intézést, öt éve érdekes kezdeményezés „született”: mi lenne, ha a fejlesztési alapból elkülönítenének egy részt, és ebből min­den körzet tanácstagja ja­nuártól december végéig kapna egy meghatározott keretet — kétezer-hatezer forintot — amelyet saját hatáskörben, vagy két- három szomszéd kör­zettel összefogva használ­na fel. így nem kellene a tanácsülésen minden ap­ró járdapanaszért, áteresz­építésért interpellálni. Természetesen, ez a mód­szer mozgékony, tájéko­zott tanácstagot kíván, hiszen az összeg felhasz­nálásának a megszervezé­sét, a munka lebonyolí­tását ő végzi, így nem szükséges minden apróság miatt a vb-titkárt vagya műszaki csoportvezetőt za­varni. (Legfeljebb pár mondat erejéig szóban egyeztetni velük az el­képzeléseket.) A jelenlegi tapasztalata­ink szerint a megye nyolc városi és a negyvenöt községi tanácsa felénél már létezik az apróbb ut­cai, közúti javításokra, pótlásokra az úgynevezett tanácstagi alap. Ahol ez így van, ezt még sehol sem bánták meg: hiszen ez a párezer forint a több­szörösére nő a felhaszná­lás folyamán. Van, ahol azzal érvel­tek: nálunk azért nincs, mert olyan kicsi a fej­lesztési alapunk, hogy nem szórjuk szét. Más, indo­kolt feladatokra kellenek (útépítés, tanterembőví­tés, óvodaépítés stb.). Az tény, hogy az alap létre­hozásáról tulajdonképpen a tanácsok — a szakszerve­zeti és működési szabály­zat értelmében — maguk döntenek. Hozzátéve: ezt a megye részéről eddig nem erőltették, és ezután sem fogják, legfeljebb csak szorgalmazzák. Ha az adott településen erre megvan a lehetőség, a tapasztalatok szerint megéri a befekte­tés. Ha az állampolgárok azt látják, hogy jogos ész­revételükre, panaszukra gyorsan reagálnak, a kö­vetkező alkalommal ők is szívesebben áldoznak a szabad idejükből, fogják meg az ásó vagy a lapát nyelét, ha társadalmi mun­kára hívják őket. Igazol­va a megállapítást, hogy az így felhasznált összeg soha nem elveszett pénz, elvégre az emberek segí­tőkészsége révén bőven megtérül. D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom