Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
1984. MÁJUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP r~ 7 Jászfényszarun újra saját kalappal köszönnek Lakbérhátralékosok Valóban nincs mit tenni? A huszonkét oldalas, sűrűn gépelt kimutatás súlyra is tisztességes mennyiség. A szolnoki Ingatlankezelő Vállalat készítette az ezer forint feletti lakbér hátralékosokról. Több mint kétezerötszáz bérlő nevét tartalmazza, aki lakbérrel, a meleg- vagy a hidegvíz, a távfűtési szolgáltatás díjával adós. Ha azt vesszük. hogy a városban az IKV-nak ösz- saesen 7500 lakása van, akkor könnyű kiszámítani: a bérlők egyharmada — ki rö- videbb, ki hosszabb ideje, mert van, aki csak 1029, van aki több mint negyvenezer forinttal tartozik — nem tesz illegett a bérleti szerződésiben vállalt kötelezettségiének. Aki csak fogadkozik Ügy hiszem, teljesen, felesleges most arról elrnél„Gondoljuk meg alaposan/ Jobb lesz-e majd kalaposán?” — Kiss Sándor, az idős jászfényszarui rímfaragó ..kétsorosa” nem esztétikai értékei miatt lett közkedvelt az év elején a község téesz-tagjai körében. A rímekbe szedett felszólítás a szövetkezet minden tagjának aggodalmát fejezte ki. A gazdaság vezetői februárban kezdték mérlegelni: a tönkre ment és az Orionnak eladott Budapesti Kalapgyár fényszarui üzemében dolgozók egy részét és a szükséges berendezéseiket átvéve, foglalkozzanak-e kalapok készítésével? Volt mit fontolgatni, hiszen — ezt a község minden lakója tudta — a mára megszűnt vállalat óriási veszteséggel gazdálkodott. „Hogyan hozhatna nekünk hasznot a kalap, ha a készítésére specializálódott cég is belebukott vállalkozásába?” — ez a kérdés néhány hete még megfordult minden, a szövetkezet ügyeit valamennyire is szívén viselő jászfényszarui ember fejében. van mit csinálni a dolgozóknak. A gazdaság egy budapesti vállalattal és egy észak-magyarországi szövetkezettel lépett kooperációs kapcsolatba: bérmunkában készítenek nekik műszőrme és báránybundákat, illetve a fiatalok körében ma divatos steppelt nadrágokat. Nincs idő könyökölni Vélték a fáradságot — Tálán a miénkben a legtöbbször — emlékezett vissza a vezetőségnek a döntést megelőző vívódásaira Szabó Béla. a Béke Tsz főkönyvelője. — Sok érv szólt a kalapgyártás megkezdése mellett: több mint húsz év alatt nagyon sok fényszarui ember kötődött ehhez a munkához, a község vezetői biztattak is bennünket, vágjunk bele. Gazdaságunk pedig évek óta szeretett volna Valami ipari tevékenységet meghonosítani. Csak hát... — épp a kalapkészítést? Féltünk. de vettük a fáradtságot, és elkezdtünk ismerkedni ezzel a szakmával. Kiderült, hogy — legalábbis abban a nagyságrendben, amiben mi gondolkozhattunk — lehet ezt a munkát nyereségesen is végezni. Az újonnan meghonosított ipari tevékenységhez szükséges irányítási, kereskedelmi és szervezeti feladatokat ugyanis a téesz eredeti adminisztrációs apparátusa is képes megoldani. Nekünk nincs szükségünk osztályok és főosztályok dzsungelére. A kalapgyártás költség- és munkaóraigényének elemzése, a piacon elérhető árakkal való összevetésünk is azt bizonyította. így hasznot hozhat a kalap. A Béke Tsz-ben néhány hét alatt megszületett a döntés és azonnal megkezdődött a termelés. Március elsejétől május közepéig 70 ezer műszalmából készült nyári kalapot adott át a termelőszövetkezet a kereskedőknek. A Kalapgyártól „átkerült” konfekció üzemben is — A bérmunka természetesen nem a legelőnyösebb vállalkozás — érzékeltette a tanulás alatt követendő taktikát Szabó Béla —, ám más értelmes választásunk a kon- fekciós részleg esetében nem volt. Mi eddig csak a mező- gazdasággal foglalkoztunk a könnyűipari piacot, az alapanyagbeszerzési lehetőségeket nem ismerjük, divatos modelleket megálmodó szakemberünk nincs. A gépek, a varrni tudó asszonyok viszont itt vannak... Majd ha jobban otthon érezzük magunkat a szakmában, akkor kezdhetünk saját termékkel kereskedni. Mi volt a legnagyobb fegyvertény a jászfényszarui gaz- dacserében? Az, hogy a Kalapgyártól — pontosabban az Qriontól — a tsz-h ez került üzemekben igen gyorsan megszervezték a termelést. Igaz. hogy beruházásokra nem volt szükség, hiszen a szükséges gépek mind megvoltak, ám mégsem kicsinység, hogy a munkakönyvé munkáltatói rovatába a Béke Termelőszövetkezet nevét beíró nyolcvan dolgozó két és fél (a konfekció részlegben másfél) hónap óta folyamatosan dolgozik. Az üzemek vételárán kívül szinte csak az ablakokra kerülő új szúnyoghálókra kellett pénzt költeni. A kellemetlen rovarok ellen védő hálók ugyanis már teljesen használhatatlanok voltak: kikönyökölték tavaly a munka híján az ablakokban nézelődő asszonyok. Ma senkinek sincs szükség" így elütni az időt. hiszen itthon és külföldön is van vevő a kalapokra. Ft nertig az úira eéo mellé . .kényszerülő” dolgozóknak a legjobb. És jól járt az is, aki régi munkáját végzi most is — így vélekedett Kövér Gábor- né is. — Az utolsó kalapgyári hónapokban nagyon be kellett osztani azt a kevés munkát, ami volt. Nem egyszer csak olyankor ültünk a gépek mellé dolgozni, amikor a főnökök jöttek. Persze ez a „beosztás” nem sokat használt. mert teljesítményünk nem volt, csak az alapórabért kaptuk. Most, hogy van mit csinálni, 1000 forinttal keresünk havonta többet, mint tavaly — pedig béremelés nem volt. Jászfényszarun sokan szinte összenőttek a kalapkészítéssel. Nem is véletlen, hogy a bizonytalanság hónapjai sok embert tettek idegessé, és az indulatok még most könnyen a felszínre törnek: — Elhiheti nekem, hogy a Kalapgyár nem az itteni munkások miatt ment tönk re — fakadt ki a 15 éve ka lapokat készítő Tóth Sándor- né. — Tudunk mi kalapot csinálni és nagyon is jót, csak rendeljék meg tőlünk, és ne külföldről vegyék meg. Mert mit láttam a múltkor is a tévében: arról beszéltek, hogy a magyar kalapnak vége a „főfedőket” más orszá gokból kell behozni. Ez pedig nem igaz. Itt a faluban sok ember van. aki szívesen készit kalapot — ha meg is veszik. Persze volt olyan is a gyárban, aki inkább az Orionhoz ment... Újabb tárgyalások — Én sírtaml amikor a Kalapgyár tábláját levették, sokan féltünk, hogy nem tudjuk megtanulni az Orion- nál ránk váró új feladatokat — mesélte Turiányi József - né. — Szerencsére maradt a kalap Jászfényszarun, azonnal .jelentkeztem is a tsz- ben és átjöttem ide. a volt tejcsarnokban levő üzembe. A központi gvárban raktáros voltam, itt három műszakban dolgozom a nyári kalapokat préselő gép mellett — de megéri, hiszen jóval többet keresek, mint régen. Ezután Tóthné már nem szívesen beszélt, „nem akart másokról rosszat mondani.” Csak a tsz főkönyvelőjével beszélgetve derült ki, hogyan is szólt volna az elharapott mondat folytatása: — A fix fizetésesek közül kevesen jöttek át a szövetkezethez — mondta el Szabó Béla. Nekünk (éppen a vállalat bukásából okulva) minden fillért meg kellett fognunk. Jóval kevesebb raktárosunk. meósunk. munkahelyi vezetőnk van, mint régen. Most a Icsoportvezteflők ugyanúgy végzik a kalapkészítés valamelyik műveletét, mint bármelyik „beosztott” munkás.Többek között ez is kell ahhoz, hogy mi ne fizessünk rá az üzemre ... Persze, hogy mennyi haszna lesz a szövetkezetnek az ipari tevékenységen azt még a vezetők is csak sejtik, pontosabban: remélik. Kevés idő telt még el, ám az eddigi ta- , oasztalatok biztatóak. Ezért I is tárgyalnak komolyan arról, hogy — ha lesz a tompok elkészítésére vállalkozó hazai üzem — a Béke Tsz-ben a gyapjú és a nyúlszőr kalapok gyártását is megkezdik. V. Szász József kedni, hogy amíg valakinek nincs lakása, mennyi mindent igér: ha állami lakást kap — amiből egyre kevesebb épül, és szinte az állam ajándékának számit, mert a lakáshaszmálatbavételi díj nem is hasonlítható egy OTP vagy egy szövetkezeti lakás „beugrójához” — nemcsak a pontos lakbérfizetést, hanem azt is. hogy vigyáz a bérleményre, azt karbantartja, betartja a szocialista együttélés írott és íratlan szabályait... Szerencsére a többség valóban így is él, így is cselekszik, de a „kisebbség”, amint beköltözik, úgy látszik, megfeledkezik fogadkozásairól, méghozzá tartósan. Mert itöbb év kellett ahhoz, hogy például B. Istvánnak, a Móra Ferenc u. 11. szóm alatt 41 182 forint lakbérhátralé^ ka összegyűljön. Új lakótelep Szolnokon a Széchenyi, mégis F. Jánosnénak, az Orosz György út 32. szám alatt már több mint huszonhatezer forint a tartozása. Cs. Rozália a Jászi Ferenc út 7. szám alatt is szép" summát — több mint tizenhárom- ezer forint lakbérhátralékot — „összegyűjtött” már. A Bozsó Károly úti lakóházak 1981-ben készültek el, B. Ferenc — a 4. szám alatt lakik — mégis már több mint tizennégyezer forinttal tartozik. A Jászi Ferenc utca 10. szám alatti bérlők közül tíznek van 1300 és 7000 forint közötti adóssága. K. János, Csanádi fcrt. 3. a hátraléka meghaladja a tizenhétezer forintot, de B. Sándor, Szántó kirt. 13. alatti lakos is összegyűjtött már több mint húszezer forint lakbértartozást. Hagyjuk a felsorolást, hisz egy teljes újság kevés lenne a hátralékosok nevének közreadásához, — sajnos! Tény, viszont, hogy az a mintegy 5,4 millió forint, — amennyi a tartozások végösszege — nagyon hiányzik az IKV pénztárcájából, és mások felelőtlenségének a tisztességesen fizető bérlőik látják kárát. Hogyan ? Vegyük sorra. A vállalat ez évi össizes lakbér bevétele 36,8 millió forint — pontosabban eny- nyinek kellene lenni, ha mindenki pontosan fizetne. Fűtési díjbevételt erre az évre 24,7, melegvíz-használati díjbevételt 7,8 millió forintot terveztek. Ehhez adja az állam — esetünkben a szolnoki Városi Tanács támogatásként — a távhőszolgáltatáshoz a 102, a lakóházfelújításokhoz, karbantartásokhoz a 23 millió forintot. És ez utóbbi pénz több is lehetne, ha a vállalat pontosan megkapná a lakbéreket, mert azt a pénzt is lakóháza- ■í)k megfiatalítására ford íte hatná. És legyünk őszinték: néhány szolnoki bérház már nagyon rászorul a tatarozásra. így aztán az idén ösz- szesen 32 millió forintot tud az IKV lakáskarbantartásra, felújításra köLteni. Abból a több mint ötmillióból pedig egy húszlakásos bérház teljes, magas színvonalú felújítását lehetne megoldani, — állítják a szakemberek Csak érdekességként említem : a vállalatnak évente 2,5 millió forintjába kerül a gyorsszolgálat fenntartása, ha meglenne a hiánytó pénz... Csaknem hétezer felszólítás Tévedés lenne azt hinni, hogy a vállalat nem fut a pénze után: tavaly 1914 felszólítást küldtek ki a hátralékos bérlőknek, — csak bélyegköltségre több mint tizenegyezer forintot fizettek —, és az eredmény? A nagy többség nem is válaszolt, sőt olyanok is akadtak, akik át sem vették a postástól a felszólítást. A kisebbség bement a vállalathoz és családi, ányagi helyzetére, sízocijéfiis gondaira hivatkozva kért lehetőséglet arra, hogy résziletekben fizethesse meg hátralékát. Valóban kerülhet az ember olyan helyzetbe, — például egy betegség, egy tragédia következtében, — hogy nem tudja fizetni a lakbérét sem. De aligha hihető, hogy emiatt esetleg tíz éven át nem fizet, mert akkor az a tisztességes, ha olcsóbb bérű, kisebb komfort fokozatú lakásba költözik akár csere útján is, olyanba, amelynek anyagi terheit tudja viselni. Fordult a vállalat a bírósághoz ás: tavaly 741 bírósági letiltást kezdeményezitek, és 150 bérlőnél kérték, mondja ki a bíróság a rossz hiszemű, jogcím nélküli lakáshasználatot. Ez utóbbiak közül a bíróság harminckét esetben a vállalat kérésének adott helyt. (Az az igazság, hogy elég hosszadalmas a bírósági eljárás, és nem egyszer talán túlzottan liberális is). Mi történik azokkal, akiknél kimondja a bíróság a rossz hiszemű, jogcím nélküli lakáshasználatot? A jogszabály sem segít Elsősorban is kötelezik őket a lakás elhagyására, de ez csak az elmélet. Az IKV szerint eddig még senki sem hagyta el a lakást, maradt minden a régiben. Pontosabban annyi történt, hogy azidötöl a lakbérét föl- elmelték annyira, amennyit 1988. júliustól kellett volna fizetnie, a tanács pedig tízezer forint ismételhető pénzbírsággal sújthatja az illetőket, — de mi történik? Ahogy addig sem fizették, azután sem törik magukat azért, hogy fizessenek! Legfeljebb csak a tartozásuk szaporodik. Következhet a kilakoltatás, — de hová? Hisz az alacsonyabb komfort fokozatú lakásokban is laknak, üres lakás nincs Szolnokon. Lehetőség van árverésre, — ezzel nem nagyon él a városi tanács, mert rendszerint nincs mit elárverezni. Lehet kérni a tartozásra bírósági letiltást is, — ám a lakbérhátralék a letiltások sorában csak az utolsó előtti helyen szerepéi, és áltáljában a lakbérhátralékosoknak más adósságaik is vannak. Akkor hát valóban nincs mit tenni azokkal szemben, akik állampolgári kötelességüknek nem tesznek eleget? Mert az nagyon figyelmeztető, hogy évről évre növekszik a hátralékosok száma, az adósság összegé, nem is kevéssel: 1982. június 31—én 1,7 millió forint volt, egy évvel később már 2,2 millió forint és mennyi lesz ez év június végén? Még nem tudni. Magyarországon azért, mert nem fizet lakbért, senkit nem lehet kitenni az utcára. (Mehet az illető albérletbe, ha van olyan tulajdonos, aki befogadó nyilatkozatot ad és odavesz ilyen embert, családot. No. de ki az, aki a saját zsebének ellensége? (És egyéb végrehajtható, szigorúbb szankciót sem lehet alkalmazni a lakbérhátralékosokkal szemben. Itt az ideje, hogy alaposabban felülvizsgálják korábban született jogszabályainkat, és az élethez igazítsák azok, akikre ez tartozik. Senkinek se legyen lehetősége visszaélni azzal a kedvezménnyel, amit az állam nyújt neki. Nem engedhető meg hogy egy kisebbség a nagy többség rovására éljen, esetleg még mosolyogjon is azokon, akik tisztességesen, becsületesen, hónapról hónapra eleget tesznek kötelezettségüknek. Varga Viktória Gépi fejük versenyezlek Két napon át a Palotási Állami Gazdaság adott ott. hont az ifjú gépi fejők szakmai, politikai vetélkedőjének. Az úgynevezett fejőházi és sajtáros kategóriában nyolc illetve négy tehén szakszerű fejéséből, és az alkatrészeire szétbontott Alfa-Laval sajtáros fejőgép összeállításából vizsgáztak a versenyzők a szakzsüri előtt. A versenyben, sajtáros fejőgéppel Ki- sari József, a Héki Állami Gazdaság dolgozója bizonyult a legjobbnak. Másodikként Urbán Ferenc, a jászapáti Velemi Endre Tsz ifjú szakmunkása végzett. Fejőházi kategóriában Bodnár Mihályné, a cibakházi Vörös Csillag Tsz dolgozója lett az első. második Szántó Kálmán, a Héki ÁG. szakmunkása lett. A két kategória első és második helyezettjei jutották tovább az országos versenyre. Duplájára növekedett a nyereség Elismerő oklevél a Jászfényszarui Béka Tsz-nők Ünnepi közgyűlést tartottak tegnap a jászfényszarui Béke Termelőszövetkezetben abból az alkalomból, hogy a közös gazdaság megkapta a MÉM és a TOT elnökségének elismerő Oklevelét. A rendezvényen Csikós Ferenc, a tsz elnöke szólt a mező- gazdasági üzem eredményeiről s értékelte a gazdaság 1983-as munkáját. A gazdaság termelési én-, téke — a munkát nehezítő aszály ellenére — egy esztendő alatt 17 százalékkal növekedett és tavaly elérte a 160 millió forintot. Még gyorsabban javult a szövetkezeti tagság munkájának hatékonysága: az egy dolgozó tagra jutó termelési érték tavaly 36 százalékkal lett nagyobb az 1982-esnél. Az utóbbi években a Béke Tsz-ben igen eredményes, a takarékosságot szolgáló in- tékedéseket hajtattak végre. Ezeknek köszönhető például, hogy a termelési érték 40 százalékos növekedésével párhuzamosan 1981 és 1983 között 10 százalékkal csökkent a gazdaságban az energiafogyasztás. Javult a műtrágyafelhasználás hatékonysága is: egységnyi hatóanyaggal ma 20 százalékkal több gabonát termelnek, mint korábban. A gazdálkodás színvonalának javulását jól jelzi az, hogy a szövetkezet múlt évben elért 28 millió forintos nyeresége majdnem duplája az előző esztendeinek. A tegnapi ünnepi közgyűlésen a dicsérő oklevelet Kúti György, a megyei tanács ívb-titkára adta át, majd munkában élenjáró dolgozókat tüntettek ki.
