Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-08 / 83. szám
1984. ÁPRILIS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Több mint kétszáz éves hagyományt újítottak fel Balatonfüred—Csopak Tája Termelőszövetkezet csopaki pincéjében. Folklór műsor keretében avattak ismét Csopaki Borrend tagokat, svájci és francia borbarátokat, akik hazájuk borrendjeinek sajátos viseletében jelentek meg az ünnepségen. A csopaki Borrend az 1754-ben alakult szabad csopaki szőlőhegy elnevezésű borbarátkor utódjaként, a termelőszövetkezet kezdeményezésére, az elmúlt hetekben alakult újjá. A képen: a fogadalomtétel Kapunyitás Úpusztaszeren A téli szünet után újra megnyitotta kapuit az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. Az évrőlr évre nagyobb népszerűségnek örvendő kirándulóhelyet tavaly 150 ezren keresték fel; az idén még több érdeklődőt várnak. Magnetofonos idegenvezetés is lesz; az érdeklődők a bejáratnál hallgathatják meg az emlékhely történetérőlszóló tájékoztatást. A történeti múltat idézik a parkban az egykori szeri monostor feltárt alapjai, az előkerült szobrok restaurált másai és más látnivalók. A park skanzen területén a szegedi, szentesi, makói tanyák és parasztházak, a népi építészet remekei állnak, szobáikban évszázados néprajzi tárgyak várják az érdeklődőket. Az iskolamúzeumban egy régi tanyai elemi iskola idézi a múltat. Az Árpád-emlékmű szomszédságában most készül az új múzeumi épület; itt helyezik majd el, restaurálása Film jegyzet I A költésiét napján Irodalmi estek, találkozók, kiállítások A boszorkányok lázadása Április 11, József Attila születésének napja a költészet ünnepe hazánkban. Ezen a napon nem csupán a XX. század egyik legjelentősebb ' költőegyéniségének emléke ©lőtt tisztelgünk, hanem minden költő előtt, aki verseivel eljutott hozzánk, olvasókhoz. A költészet előtt, amely évszázadok óta megajándékoz bennünket szépséggel, okos szóval, gazdagabbá, teljesebbé téve életünket. A költészet napjáról megyénk irodalomkedvelői is megemlékeznek. A jászberényi Városi Könyvtárban április 14-én délután fél 5-től Mohai Gábor előadóművész és Ferenczi Sándor zongora- művész irodalmi estje várja az érdeklődőket. A karcagi Városa Könyvtár ugyancsaik irodalmi estet rendez, április 18-án délután 4 órától a Jászberényi Tanítóképző Főiskola hallgatóinak, Ötágú síp című műsorát nézhetik, hallgathatják meg a költészet kedvelői. Tiszafüreden a könyvtárban április 11-én 'kiállítással várják a látogatókat. A bemutató a mai magyar költészetről nyújt áttekintést. Ezen a napon rendezik meg a város és a városkörnyék iskolásainak Kazinczy szép kiejtési versenyét is, amelyet Györvári János színművész előadóestje követ délután 5 órától. Kisújszálláson a József Attila művelődési házban a költészet napján kerül sor a középiskolások és felnőttek versmondó versenyére, másnap délelőtt 10 órától a városi könyvtárban „Ha a világ rigó lenné” címmel vers- mondó-találkozó várja az óvodásokat. Április 26-án délután fél 5-től pedig a művelődési házban Garai Gábor Kossuth-díjas költővel találkozhatnak az érdeklődők. Szolnokon, a Verseghy Ferenc megyei könyvtárban ugyancsak április 26-án, délután 5 órától Kürti Papp László előadóművész és Topalidisz Kosztász gitárművész Tajtékos ég című műsorával emlékeznek meg a költészet napjáról. Jászsági fafaragók kiállítása Jászsági fafaragók munkáiból nyílik kiállítás holnap délután 4 órakor a jászberényi Jász Múzeumban. A kiállításon — amelyet dr. Sel- meczi László a Művelődési Minisztérium osztályvezetője nyit meg — Kollár Márton, Muhari László, Szabó István, Szilágyi Dezső és Varga József fafaragásait, intarzia-berakásos faliképéit, faragott használati és dísztárgyait láthatják az érdeklődők. Szolnokon, a Költői úton az olajos'’ vállalatok önálló művelődési házat létesítettek. A művelődési ház szobáiban esténként pezsgő klubélet zajlik. Hetenként két alkalommal tartanak a szakkörök összejöveteleket. Mintegy ezerötszáz olajipari dolgozó családtagjaival együtt keresi fel alkalmanként az olajbányász klubot. Közel száz fős létszámmal természetjáró szakosztály is működik az olajbányászoknál. A tagjai a húsvét körüli holdvilágtúrára készülnek. Talán sokan jártunk már úgy, hogy anyánk ránk bízta a pamutgombolyag felcsavarását. Lelkes igyekezettel fogtunk hozzá, hogy megtaláljuk a gombolyag végét. Húztuk az egyiket, a másikat, s végül a gubanc fölött keseregtünk. Ekkor anyánk — tehetetlenségünk láttán — fogott egy másik gombolyagot, megkereste a pamut megfelelő szálát, s ment minden a maga útján, nyoma sem volt a gubancnak. Alighanem többet értenénk a Boszortkányszombat című magyar—amerikai filmből is — Kardos István írta, Rózsa János rendezte — ha biztosak lennénk benne melyik a különös film legfontosabb gondolati szála. S ezzel a jegyzetíró újra tet- tenérte önmagát. Azzal ugyanis, hogy különös filmnek véli Rózsa János új munkáját, bizonytalanságát fejezte ki. Csupán abban biztos. hogy ez a mesefilm egyáltalán nem a gyerekeknek szól, de abban már nem, hogy a felnőtteknek érdemben mond-e valamit. Sarkalatos kérdés, unjuk már tallán a régi meséket, avagy csak a régiesen elmondott történetekkel szemben vagyunk érzéketlenek. Nos, ha ez úgy van, akkor jöjjenek a modern mesek, Grimmék kereteiben. Majdcsak okulunk belőlük, mi, Igaz fabulákra éhes felnőttek. A cselekmény helyszíne Meseország, ott is egy kacsalábon forgó) kastély, a szereplők közismert mesefigurák és életrehívóik, a Grimm fivérek. Színje lép a filmben meséink összes boszorkánya, talán még annál is kegyetlenebbek, mint amilyeneknek gyermekkorunkban tossz álmunkban láttuk őket. Bor- zasztóak ezek a „feltámasztott” újmódi mesék. Nem véletlen, hogy a forgatókönyvíró éppen Grimm-me- sék „csavarásával” traktál bennünket. Netán itt a gombolyag vége: — egyik vége? — a valóság a legkegyetle- nebb mesénél is kegyetlene- nebb lehet. A film a „mi lenne ha” egyszerű elvére épül. A boszorkányok azt követelik a Gr i mm-test vérektől. hogy változtassák meg a meséik végét. Mi dolog, hogy mindig a jó győzedelmeskedik, a rossz elnyeri méltó büntetését, az igazság meg végül mégis csak kiderül. Szóval — a hagyományos mese lényege, hogy a végén minden jóra fordul. Ne legyenek ezek a mesék ilyen egykaptafára készültek, váljanak kicsit „életszerűbbé”, súgja a film gondolata. így is történik: a törpék elárulják, cserbenhagyják Hófehérkét, a szépséges királyfi fölött nem múlik nyomtalanul az idő, aggastyán már amikor Csipkerózsika felébred százéves álmából. Sorolhatnánk a film „életszerűvé” tett meséit. S talán most fogjuk a „gombolyag” végét? Talán igen. A mesék ugyanis a rossz csábítását is magukban hordozzák, hogy végül is annál örömtelibb legyen a jók diadala. Különben az egész történet kulcsát a gonosz mostoha monológja adja, ha erre nem figyelünk kellőképpen, akkor a gubanc kibogozhatatlan marad. S ez aggályunk is: nem igen szoktunk hozzá, hogy „spekulative” hallgassuk — nézzük — a mesét: Márpedig ha nincs kezünkben Kardos Rózsa különös meseországának kapukulcsa, aligha érezzük bent jól magunkat, ha valami kiskapun mégis bemegyünk. Azt viszont mindenképpen el kell ismerni, hogy a film mesevilága elegánsan, nagyvonalúan, szellemesen rendezett, s nagyszerű ismerőseink vannak ott földi létünkből: Péger Antal, Patkós Irma, Udvaros Dorottya, Gera Zoltán, Koltay Róbert és mások. — ti — A kollektíva bölcsessége, a döntések alapja A falu- és réteggyűlések tapasztalataiból „Aztán pénzt hoztak-e?” A félhangos ' j ópofáskodásnak szánt megjegyzés valószínűleg a körülötte ülőknek szólt, nem az elnökségnek. Bár mindenki hallotta a nagyteremben, ahol legalább háromszázan voltak, senki sem reagált rá. Komolytalan közbeszólás volt? No igen. Hiszen aki mondta, sem gondolhatta, hogy ez a meglepően sok „idegen” a megyétől, . a várostól (az új körzetközponttól), az áfésztól, a postától, a vízművektől, a Ti- tásztól, a Tigáztól és még megannyi szolgáltató vállalattól csekkel vagy akár nagyvonalú pénzajánlatokkal érkezett a tiszafáid vári falugyűlésre. Meglehet, hogy a falugyűlés ünnepélyességének ártott volna, de a közvetlenségnek és az őszinteségnek, nem, ha a megjegyzést nem hagyják szó nélkül. Például a pénz apropóján kiderülhetett volna, hogy kik ülnek a7- elnökségben, és miért vannak olyan sokan, akik pénzt ugyan nem hoztak, de jelenlétük (hiszen különböző területek felelős képviselői) a falugyűlés részleges, pontos és megbízható tájékoztatását garantálja. Bármit lehet kérdezni, javasolni, szóvá tenni, mert választ, magyarázatot iziben és hozzáértőktől kapnak. Más kérdés, hogy az elnökségbe kell-e ültetni őket, mintegy kifejezéséül annak, hogy jelenlétüket megtiszteltetésnek tartja a falu — holott a részvétel hivatali kötelességük. A protokolláris ceremónia az ünnepélyes fonna meglehet, hogy ez esetben ártott a tartalomnak, nehezítette inkább a párbeszéd, a véleménynyilvánítás, a demokratikus vita kibontakozását. Persze felelőtlenség lenne azt állítani, még csak feltételezni is, hogy történetesein Ti- szaföldváron a formaságok miatt vált a remek előkészítés és szervezés (a falugyűlésen túl még négy rétegtalálkozót is rendeztek,) ellenére túlzottan egyoldalú a „párbeszéd.” A meglehetősen hosszúra nyúlt tanácsi tájékoztató után az öt fórumon összesein öten kértek szót. Volt ahol senki sem nyilvá- nyított véleményt, hiába biztatták, kapacitálták a jelenlevőket. Megtörtént mindennek az ellenkezője is Tiszavárkony- ban, ahol viszont a helyenként szenvedélyessé vált vitát sokallta meg a tanács elnöke, és kurtán-furcsán véget vetve a falugyűlésnek, belefojtotta a szót a résztvevőkbe. Nagyon valószínű, hogy a jövőre nézve minden érintett számára tanulsággal szolgálnak a történtek, és biztosak lehetünk abban, hogy a legközelebbi alkalommal megtalálják az optimális formáját, keretét a demokratikus párbeszédnek. Azért lehet okunk a bizakodásra, mert a települések többségében bebizonyították, hogy így is lehet, mi több, csak így érdemes. A falugyűléseken, a városokban pedig a rétegtalálkozókon általában olyan légkör alakult ki, amely nem feszélyezte, nem hozta zavarba az embereket, s ki-ki a maga módján el merte mondani, mit gondol, mit szeretne, mit kifogásol, mit javasol, mit ajánl fel a jobb ellátás, a település fejlődése érdekében-. (Csépán például egy idős asszony megmutatta az áfész képviselőjének azt a húst, amit aznap délelőtt vett: ..Túl drága ahhoz, hogy ennyi csont legyen benne” — mondta s nem lehetett nem egyetérteni vele. Februártól március közepéig négy város (Kisújszállás, Mezőtúr, Törökszent- miklós és Tiszafüred) kivételével, a megye valamennyi településén megrendezték a lakossági fórumokat — számuk összesen 94 volt, 20 ezer résztvevővel, kétezerrel többen voltak, mint tavaly. Ezt azért is érdemes megemlíteni, mert mostanság sok szó esik arról, hogy lanyhult a közügyek iránti érdeklődés, mert a pénzkeresés (a második gazdaság) elveszi az emberek idejét, energiáját a iközélettől, és gyakran hallani olyan véleményeket is, hogy a pénzen múlik, hol mit lehet fejleszteni, felújítani, javítani és nem azon, hogy az emberek mit akarnak, mit mondanak. Az idei falu- és réteggyűlések tapasztalatai is ezt bizonyítják:-nem egészen így van. ~~ Igaz, pénz nélkül nehéz ötről a hatra jutni, az is igaz, hogy a városok, falvak fejlődésre fordítható forintjai az utóbbi esztendőkben kissé megcsappantak. Kevesebb a pénz, nagyon meg kell gondolni, mire költsék, okosan körültekintően eldönteni mi a legfontosabb, mi a halaszthatatlan, mj az ami a jogos igények listáján az elsők közé kerüljön. Akik hisznek a kollektíva bölcsességében, az emberek józan ítélőképességében, jószándékában és se- gítőkészségóben, azok tudják, hogy a lakossági fórumok, a döntésekhez jó támpontot adhatnak. Az idén a falu- és réteggyűlések 900 hozzászólója több mint 1200 közérdekű észrevételt, bejelentést, javaslatot tett. Az egyéni kérelmek, panaszok száma alig érte el a nyolcvanat. Évek óta örökzöld téma a kommunális ellátás fogyatékossága. Az volt az idén is: a közérdekű bejelentések több mint 60 százaléka ebbe a körbe tartozott, az utak, a járdák-'építésével, az átereszek, a csatornák tisztaságával, a vízellátással, a közvilágítással, a közlekedéssel, a tüzelő- és szemétszállítással foglalkozott. A kritika, a kérés, az óhaj-sóhaj mellett azért általában elhangzott mindjárt a kezdeményezés, a társadalmi munkafelajánlás is, és volt, ahol gyors reagálást váltott ki. Például Mesterszálláson, az útépítés lehetősége a falugyűlésen vált egyértelmű realitássá. Sokán nemcsak munkát, hanem több ezer forintos támogatást is felajánlottak. Vagy más, ami nem a pénzen múlott: a falugyűlést követően, napokon belül kialakították a községben az állandó felvevőhelyet, és megszervezték a hibás elektromos készülékek heti rendszeres elszállítását. A kereskedelem volt a másik nagy kérdéscsoport, amely leggyakrabban szóba került: a kenyér, a hús minősége, a tüzelő-, az építőanyag- és a palackos gázellátás vissza-visszatérő zavara. Több • településről eljutott hozzánk a híre: észrevehető a javulás a falugyűlés óta. És végül még valami, ami nagyon lényeges, mert a lakosság reális ítélőképességére és politikai érettségére vall: az 1200 közérdekű bejelentésből, javaslatból több mint hétszázat még az idén megvalósíthatónak tartanak, és 170 olyan kérés hangzott el, amelyet jövőre lehet teljesíteni, ugyanennyinek a- megoldása marad az azt követő esztendőre. Az összes bejelentésnek mindössze 12 százalékát ítélték a jelenlegi viszonyok között, irreálisnak. Kovács Katalin
