Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-11 / 85. szám

1984. ÁPRILIS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉFL.Ar 5 IA tévé I I képernyője előtt I A televízió két jelentős vállalkozásáról kívánok szólni ezúttal: egy több ré­szes tévéfilm sikertelenségé­ről és egy több órás élő adás sikeréről. Az egyik fájdal­mas veszteség, a másik örömteli nyereség — a Fa- ustus doktor boldogságos pokoljárásáról, illetve a Jó napot és jó estét Magyaror­szágról van szó. Faustus doktor Nos, véget ért a televízió egyik monstre dráma-vállal­kozása (lassan már el is fe­lejtjük), már ami terjedel­mét illeti; nincs többé ide­gesítő írógépkattogás péntek esténként, s nem kell betűz- getnünk a fárasztó sorokat, s nem jelenik meg füstölgő cigarettával a kezében se Kozák András, se Balázso- vits Lajos a képernyőn. (Amit nem egy humoristánk megfricskázott már). Nincs többé „pokoljárás” a néző­nek, „pokolbeli szenvedés” a készülék előtt — bár e sorok írója kezdetben reményke­dett, és az új Jancsó-mód- szertől valami friss élményt remélt. Csakhát ahogyan sorakoztak a részletek, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá: egy indulatoktól feszülő, nagyívű regény televíziós érdektelenné válásának va­gyunk tanúi. Hogy miköz­ben nézzük, egyre inkább már csak a rendező modo­rosságaira figyelünk. Sajnos, a regénybeli hús-vér alakok csak egy mozgó képlet, s nem igazi drámai cselek­mény figuráiként — jelle­mekről itt alig lehet szó — jelennek meg a képernyőn, így azután annyira kívül es­nek rokonszenvünkön vagy épp ellenszenvünkön, hogy mindaz, amit látunk, sze­münkben közömbössé halvá­nyul, szürkül, azaz nincs meg az átéléshez szükséges azonosulás lehetősége. Vannak a tévéfilmben hangulatok, finom lírai rez­dülések, atmoszférikus pil­lanatok, de hiányzik az egész líraisága; vannak fe­szült drámai jelenetek, de nincs meg az egész drámai- sága, egyszerűen hiányzik belőle az igazi emberi drá­ma. Mintha egy szépen il­lusztrált könyvet tett volna valaki elénk a képernyőn, úgy festett Jancsó Miklós Faustus doktora. És valami furcsa kavargás, gomolvgás jellemezte az egészet. Nem az a baj. hogy az érzelmek egybemosódtak, olykor el­mosódtak. hanem az, hogy a történészeknek sem volt ha­tározott kontúrjuk. A meg­idézett kor elveszti, illetve nem nyeri el formáját, a va­lóság szinte „ködös homály” képében jelenik meg. De ta­lányos is ez a pokoljárás né- mely elemében. A két kü­lönböző színész szerepelte­tése például ugyanabban a szerepben — Kozák András és Balázsovits Lajos — kez­detben még érdekesnek tűnt, később azonban értelmét nem látván és nem találván egyre nyugtalanítóbb felad­vánnyá torzult, s végül meg­fejthetetlen talányként kel­lett „elkönyvelnünk” ezt a rendezői megoldást, aminek értelmét bizonyára csak ma-/ ga Jancsó mester tudja. Fájdalom mindezt leírni sommázatképpen, hisz Gyurkó László könyve, amelyből a film vétetett, igazán remek olvasmány, s Jancsó Miklós művészi ké­pességeihez sem fér kétség, s mégis a végeredmény: botránykő lett a Faustus doktorból. E fiaskó nyilván nem marad tanulságok nél­kül. Jó napot, • Magyarország! És most a kellemesebbről, a televízió másik nagy vál­lalkozásáról, amelyre fel- szabadulásunk évfordulójá­nak napján került sor, s amely kétségtelenül a tv történetében egyedülálló a maga nemében: több mint tízórás élő adás, körkapcso- lásos műsor, amelyben öt­százöt televíziós vett részt; három helyszín az ország különböző részéből és még Isztambul is bekapcsolódott a körbe. De amiről megkö­zelítő adatunk sincs, pedig ez az igazán lényeges: hány és hány magyar állampol­gárral találkozhattunk, kor­társunkkal a képernyőn, bu- jákiakkal, őriszentpéteriek- kel és hajósiakkal, akik nyüzsögtek, szerepeltek, szót kértek, vagy éppen csak jelen voltak. Ennyi embert régen mozgatott meg a tele­vízió! Ennyi ismeretlen, új embert régen láthattunk a képernyőn! Közöttük olyan emlékezetes arcok, mint a Bözsi nénié, aki büszkén zsűrizte az öltöztetés mi­kéntjét, vagy a daloló idős asszonyé, aki az Őrség dalai­ból énekelt, és másokat is említhetnénk. Volt ebben a tíz órában minden; játék, móka. kacagás még foci is, diadalmas győzelemmel, gól­záporos török veréssel. Mű­soros gála a stúdióból, amelyből azt is megtudhat­tuk, hogy a művész nem­csak hangjáról, lábáról is megismerszik. (Vitatható öt­let, Vitray önkritikusan be­vallotta, ez jutott az eszük­be, jobb híján). Volt bor­kóstoló is, a hajósiak kaber- net-je nyílt színen vizsgázott jelesre. És országos eszme­csere köznapi dolgainkról, amikor téeszelnök beszélt a tárca vezetőjével, s az ille­tékes minisztériumi állam­titkár érdeklődött az egész­ségügy helybeli felelősétől. Ide és oda jártak a kérdések és a válaszok az őszinte eszmecsere jegyében. Szoká­sokkal ismerkedtünk meg, ételneveket jegyezhettünk meg magunknak, különle­gességek neveit. Minden ün­nepi mozzanat ellenére az ország hétköznapjairól kap­tunk képet három falu éle­tének tükrében. Miért éppen Buják, Öri- szentpéter és Hajós? És mondjuk nem Öcsöd, Haj- dúsámson és Makó? Ami ta­lán nekünk, tiszántúliaknak kedvesebb lett volna? Talán a különböző, sajátosan elté­rő színeik miatt, hisz a há­rom település más-más színt képvisel az ország palettá­ján, és ez jól meg is mutat­kozott a televíziós „hármas beszédben”. Boldogok lehet­tek a három falu lakói, hogy megmutathatták magukat, és boldogok lehetünk mi né­zők is, hogy megismerhettük őket. Még akkor is, ha nem mindent mutathattak meg, amit szerethettek volna — hallottuk a lakodalmas el­maradt Bujákról, pedig hogy felkészültek rá — de­li át élő adásban a szokásos­nál is nagyobb úr az idő, itt bizony könnyen szalad és vele együtt könnyen csúszik a műsor. Vitray Tamás di­csérete. hogv mégsem csú­szott ki kezükből a több órás program, sőt végig ritmus­ban. mederben maradt, s belső aránytalanságok sem keletkeztek. jóllehet nem volt egyszerű ily módon él­tetni a helyszíneket, amelye­ken uavancsak talpraesett riporterek tüsténkedtek: a kicsit szemtelen Baló Györgv. a nagyon is szem­füles Kepes András, s az igen iószemű Győrffy Mik­lós. És a főrendező Horváth Ádám. róla sem illik meg­feledkezni. Ismétlem, az volt mind­ebben a varázsos és megejtő (mégha a kényszerű ismétlés este egyeseknek talán feles­legesnek is tűnt) hogy az élet. a valóság költözött be a televízióba. Az a valóság, amelyről ritkábban tudósít a híradó, amelyről ritkáb­ban beszél a televízió: a fa­lusi élet valósága. Méltó volt ez a vállalkozás nemcsak nemzeti ünnepünk szellemé­hez, de egyben a televízió hivatásához is V. M. Dorog on Első dijat kapott a Szolnoki fúvósötös Április 6 és 8 között első alkalommal rendezték meg Dorogon az Országos ..Jeney Zoltán” zenetanári fúvós­ötös találkozót. A találkozón — amelyen tizenegy együttes mutatta be műsorát — me­gyei siker született. Az első díjat a Szolnoki fúvósötös kapta meg. Az együttes 1977-ben ala­kult a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola tanáraiból. Az alapítók közül ma már Pus­kás Dezső klarinét- és Egyed József oboatanár nem játszik a fúvósötösben. A mostani si­ker részesei Fekete Borbála (fuvola), Patkós Imre (oboa), Fancsali Oldamur (klarinét), dr. Ábrahám László (va­dászkürt) és Benedek Sándor (fagott), aki 1983-tól a művé­szeti vezető tisztjét is betöl­ti. Tőle kérdeztük, milyen műsorral szerepeltek a talál­kozón? — A minden együttes szá­mára kötelező mű Haydn F-dúr fúvósötösének I. téte­le volt. E mellett Szervánsz- ky Endre és Ágay Dénes egy- egy művét szólaltattuk meg. A mezőny igen erős volt. az ország csaknem vajamennyi részéről érkeztek együttesek. A találkozó ezért is volt rendkívül hasznos. Alkalmat adott a tapasztalatcserére, egymás munkájának, törek­véseinek megismerésére. A dorogiak úgy tervezik, hogy a jövőben kétévenként meg­rendezik a találkozót, amely­nek egyik legfontosabb célja az, hogy a zeneiskolák ta­nárait a közös muzsikálásra, kamaraegyüttesek alakításá­ra ösztönözze. A Szolnoki fúvósötös nem ismeretlen a megyében. Az Országos Filharmónia együt­teseként gyakran lép közön­ség elé, a szolnoki kulturális rendezvények rendszeres közreműködője. Kaposvárott, a zeneiskolai tanárok kama­razenekari találkozóin is szép sikereket ért el, leg­utóbb 1982-ben művészeti díjjal tért haza. A fúvós­ötös tevékenységét a megyei tanács művészeti díjjal is­merte el. — A mostani siker, úgy vélem, előrelépést jelez, — mondta Benedek Sándor. — A jövőben még gyakrabban szeretnénk közönség elé lép­ni. Bízunk abban, hogy á Megyei Művelődési és Ifjúsá­gi Központ, amely eddig is nagyon sok támogatást adott munkánkhoz, ebben is segít­ségünkre lesz. Beszéljünk a magánlakás-építésről 1. Családi házak előnyben A családok életkörülmé­nyeinek javításában kiemel­kedő szerepe van a lakásel- látásnak. Szocialista álla­munk ezért mindig is meg­különböztetett figyelmet for­dított a lakosság lakásigé­nyeinek kielégítésére. Az 1980-tól 1975-ig tartó első 15 éves lakásfejlesztési programot jóváhagyó kor­mányhatározat elsősorban a mennyiségi lakáshiány csök­kentését tűzte ki célul. E feladat végrehajtásában fon­tos szerep jutott a magánla­kás-építésnek: amíg az össz- lakás-építésből országosan 71, addig megyénkben 76 százalék volt a magánlakás­építés részesedése. Hogy a megyében túlteljesítettük a 15 éves programot, ezt an­nak köszönhtejük, hogy a tervezettnél 40 százalékkal több magánlakás épült. Az első 15 éves ciklus be­fejezését követően az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1978, októberi ülésén is­mételten megvizsgálta a la­káshelyzet alakulását. Meg­állapította, hogy a számotte­vő eredmények ellenére a lakásellátásban még jelentős feladatok várnait megoldás­ra, és eh'hez hosszabb időre van szükség. Ugyanakkor úgy látta, hogy az állami erőforrások hatékonyabb felhasználásával és a lakos­ság anyagi erőinek fokozott mozgósításával belátható időn belül jelentősen enyhít- hetők a lakásellátás gondjai. Ezt figyelembe véve szüle­tett meg a második 15 éves lakásépítési program. Ismét tizenöt évre szóló program Az 1981-től bevezetett in­tézkedések kedvező irány­ban fejlesztették tovább a lakáse'.osztás és -gazdálkodás egyes elemeit. Elősegítették a lakásalap jobb kihasználá­sát, a lakásokkal való ész­szerűbb gazdálkodást. A la­kásépítés (vásárlás) pénz­ügyi feltételeiben bekövet­kezett változások a lakás- építési igények kielégítésé­nek sokoldalú támogatását, és ezzel az építésben részt­vevők, lakást vásárlók ki­egyensúlyozottabb tehervise­lését segítették. A második 15 éves lakás­fejlesztési program végre­hajtása megyénkben is tart. A hosszú távon építésre elő­irányzott 40—46 ezer lakás­ból az V. ötéves terv idősza­kában 17 és félezer épült meg. A VI. ötéves tervre meghatározott több mint Iá ezer lakásból eddig 9300 megvalósult. E lakások dön­tő többsége magánerőből épült, ezen belül is a legtöbb családi házban. Az elkövetkező időben to­vább mérséklődik az állami lakásépítés aránya, a lakás­Hagyományos családi ház, utcától emelkedő terepen. Egy­emeletes, két szobával, lakóelőtérrel, garázzsal. A lakás hasz­nos területe 74,77 négyzetméter fejlesztési feladatok végre­hajtását a magánerős építé­sek ösztönzésével, feltételei­nek javításával kell elősegí­teni. A magánlakás-építés belső területi megoszlása nem egyenletes a megyében. A települések nagyságától, vonzásától függően tolódik el a telepszerű többszintes tár­saslakás- vagy a családiház­építés felé. A megyében 10 kiemelt településen folyik telepszerű többszintes la­kásépítés, a többi települé­sen családiház-építéssel le­het a lakásigényeket kielégí­teni. A települések ilyen rang­sorolásának a településhálóza­ti szerepkör és a közműves! - tettség állapota az oka. Az összes lakásépítéshez képest a megye 10 kiemelt telepü­lésén a családiház-építés ará­nyaiban Szolnokon (13,7 szá­zalék) és Martfűn (32 száza­lék) a legalacsonyabb, a leg­magasabb Túrlkevén (85 szá­zalék). Tanácsok az igények kielégítéséé!! A telepszerű többszintes OTP vagy lakásszövetkezeti társaslakásokra várók bizo­nyos szempontból előnyben vannak: a közműhálózatba bekötött, kulcsrakészen át­adott lakásba költözhetnek, míg a családi ház-építők sa­ját maguk egy szem él y b e n építkezésük lebonyolítói, anyagbeszerzői, gyakran szak- és segédmunkásai. A társaslakások építésekor a leendő tulajdonos nem vesz részt lakásának kialakításá­ban, szerződéskötéskor a la­kásár teljes fedezetével kell rendelkeznie (szociálpolitikai kedvezmény, OTP-hitel, vál­lalati kölcsön, saját erő be­vonásával). A családiház­építő anyagi lehetőségétől függően ütemezi a megvaló­sítást, saját munkájával Ezüstdiplomás a Killián — Verseghy madrigálkórus Immár 22 éve, hogy min­den második évben az ország nagyhírű diákvárosaiban ad­nak találkozót egymásnak a felsőoktatási intézmények amatőr művészei és művésze­ti csoportjai. A Művelődés- ügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottságának meg­bízásából az idén Keszthely J * ,í és Sárospatak mellett. Kecs­keméten tartották a bemuta­tókat. Az Erdei Ferenc Művelő­dési Központban a megnyitón fesztiválhangulat uralkodott, ide érkezett meg a kulturális rendezvény ezernégyszáz résztvevője, az ország 11 városából, 25 felsőoktatási intézmény képviseletében. r iH V A. fi Befej ezödtek a kecskeméti egyetemi főiskolai napok A szolnoki kórus a fesztiválon Szolnok megyéből a Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozata, a Killián György Repülő Mű­szaki Főiskola, valamint a DATE Mezőgazdasági Gépé­szeti Főisikalai Kara. kapott meghívást. A szombat délelőtti ered- íményhirdetéisfcn la Killián— Verseghy madrigálkórus és Repülő Műszaki Főiskola ci- terazenekara ezüstdiplomát kapott, míg ugyancsak a Killián néptánc együttese bronz és egy koreográfiái kü- löndíjjal tért haza. Az egye­temi és főiskolai kulturális napok a Kecskemét város Tanácsának harangjátékával és a nívódíjas csoportok já­tékával fejeződött be. A há­rom nap után maradandóan gazdag élményekkel búcsúz­tak a vendégek Kecskeméttől. pénzt takarít meg, olcsóbbá teszi a beruházást. A társaslakás-építésnél a lakásárat jelentősen növelik a kisajátítás és a teljes köz­művesítés (víz-, villany-, gáz-, szennyvíz-, csapadék­víz-elvezetés, út, járda) költ­ségei. A teljes közművesítés a tanácsoknak is gondot okoz, mivel kiépítésük ta­nácsi feladat, és a lakásokra ráterhelhető közműköltsé­gek korántsem fedezik a megvalósítás teljes anyagi szükségleteit. Tavaly jelen­tősen csökkent a tanácsok­nál nyilvántartott lakásigé­nyek száma. A lakásépítés pénzügyi feltételeinek mó­dosítása, a családiház-építés hitelfeltételeinek kedvezőb­bé tétele (szociálpolitikai kedvezmény, azonos kölcsön) azt eredményezte, hogy so­kan lemondtak korábbi igé­nyükről (tanácsi, illetve OTP- vagy lakásszövetkeze­ti társaslakás) és családi ház építésébe fogtak. (A múlt év első félévében csaknem öt­százzal többen kezdtek épít­kezésbe, mint 1982-ben.) A megnövekedett igényeknek a tanácsok igyekeznek eleget tenni a telekkínálat növelé­sével és differenciálásával kedvezményes telekjuttatás­sal, az ügyfélfogadás, -szol­gálat korszerűsítésével, egy­szerűsítésével. Sorozat indul Induló cikksorozatunk a lakásépítőknek kíván segít­séget nyújtani azzal, hogy a családiház-építés folyamatát végigkíséri az elhatározástól egészen a beköltözésig: is­mertetve azokat az előírá­sokat amelyek betartásával elkerülhetők az általánosan fölmerülő bosszúságok, kel­lemetlenségek. Jenei László osztályvezető főmérnök MTVB Építési Vízügyi Osztály (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom