Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. ÁPRILIS 7. I Arcképvázlat | Muzsikus és népművelő Találkoztunk már Egerben, Kisújszálláson, Jász- apátin, Szolnokon; zenei táborban, próbateremben, hangversenyen. Mindig alig látszott ki a munkából. Szervezett, irányított, vezette a szólampróbákat, koncerten dirigált vagy éppen a kottaállványokat cipelte. Czeglédi Zoltánt, a jászberényi Palo- tásy János Zeneiskola igazgatóját kollégái, tanítványai. barátai is örökmozgóként ismerik. Nem lehet úgy meglepni, hogy ne felpörgetett tempóban, teljes lendülettel csináljon valamit — mondják róla. Persze akad is tennivalója jócskán, hiszen az intézmény vezetése mellett tanít, zenekart vezet muzsikál, kórust irányít és tanul. A zeneiskola irodájában beszélgettünk. Szinte ötpercenként szólalt meg a telefon, vagy az ajtón kopogta-' tott be valaki. Gyorsan, határozottan intézkedett, pillanatok alatt oldotta meg a problémákat. A társalgás gyakori félbeszakítása azonban zavarta, mert mint megjegyezte, ha csinál valamit, akkor abban szeret elmélyedni és ez természetesen, a beszélgetésre is vonatkozik. — Hogyan került zenai pályára? — Családunkban a muzsikálásnak tradíciói voltak. Szüleim mindketten tanultak zenét, édesanyám felnőtt korában is gyakran játszott hangszeren. Nővérem énekszakos tanár lett. Olyan környezetben nőttem fel, amelyben a muzsika mindennapos örömet jelentett. Hatéves koromban iratkoztam be a karcagi zeneiskolába, ahol Papp László csellópedagógus növendéke lettem. Ő ültette el bennem, igazán a hangszer, illetve a pálya iránti szeretet magvát, amelynek csírái 10—12 éves koromban már kezdtek kibontakozni, ugyanis akkor már — lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de igaz — tiD datosan készültem zenetanári pályára. Az elhatározás olyan szilárdan élt benne, hogy az általános iskolából elküldött jelentkezési lapján mindösz- sze egy intézményt jelölt meg, ahol továbbtanulni szándékozott, a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolát. Természetes volt ezek után, hogy az érettségit követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát választotta. — Visszaemlékezve, bizony kissé döcögős volt az indulásom Debrecenben. No, nem a tanulással volt a baj, hanem a környezetváltozással. Karcagról egy nagyvárosba kerültem, ahol más élettempóhoz kellett alkalmazkodni. Eleinte ez nehezen ment, de a főiskolán már éreztem, milyen lehetőségeket kínál Debrecen, és igyekeztem élni ezekkel. A tanulás, mellett hivatásos énekes voltam a Kodály kórusban, az énekkari munka meghatározó eleme volt életemnek. Egy szakmunkás- képző intézetben ifjú zenebarát kört vezettem, alapítótagja voltam a Délibáb együttesnek, amelyben saját készítésű citerán játszottam. Az első persze a- főiskola volt. Ádám Károly gordonkaművésztől rengeteget tanultam, amit tudok, neki köszönhetem. Bár már jó néhány éve, hogy a kisújszállási József Attila ifjúmunkás kórus — melyet a város zeneiskolájában pályakezdőként elhelyezkedett Czeglédi Zoltán alapított — nem létezik, még ma is sokan emlegetik az együttest. \ — Jó szívvel emlékezem vissza a kisújszállási évekre. A város zenepártoló miliőjében öröm volt dolgoznunk. A zeneiskolában, ahol a feleségemmel együtt kezdtük a pályát, kellemes légkör fogadott bennünket. Az énekkarral rövid idő alatt „befutottunk”, a tévében szerepeltünk, rádiófelvételt készítettek velünk, külföldön jártunk, és ugyanakkor két csellista növendékem az országos döntőbe jutott. A kezdeti sikeres évek ambíciót adtak a továbbiakhoz. Időközben aktív tagja volt a Szolnoki szimfonikus zenekarnak is. A próbákra való bejárás, a szereplések rengeteg időt igényeltek, ezért elfogadta az ajánlatot, és a megyeszékhely zeneiskolájának tanára lett. Hét évvel ezelőtt azonban olyan lehetőség kínálkozott számára, melyet nem volt szabad elszalasztania, igazgatói állás várt rá Jászberényben. — Nagyon fiatalon, 26 évesen lett az intézmény vezetője. Nem tartott a feladattól? — Aludtam rá egy párat, mielőtt válaszoltam^ , Végű/, is több szempont mérlegelése után döntöttem. Ügy éreztem, koncéntrálnom kell a tevékenységemet, mert a feldarabolódás veszélye fenyeget, másrészt második gyermekünket vártuk, szerettünk volna megállapodni. Ráadásul Jászberényben egy megyei csellista központ alakult ki. A kollégákkal szerencsére könnyen megtaláltuk a közös hangot, töb- büket debreceni diáktársként üdvözölhettem. Tudtam, hogy egy igen erős iskola irányítását vehettem' át, igyekeztem megfelelni. — Milyen elképzeléseket szeretett volna megvalósítani ? — Az intézményben folyó munkával nyitni a város, a Jászság zenei élete felé. Szerettünk volna aktívabban bekapcsolódni a közműve-^ lődésbe, a zenei ízlésformálásba, ezért igyekeztünk jó kapcsolatot kiépíteni a művelődésiotthon-hálózattal. Úgy éreztem, hogy ehhez a munkához a zenei szakértelem kevés, tudatos népművelői tevékenységre is szükség van, ezért beiratkoztam az egyetem népművelő szakára, azóta már megszereztem a diplomát. A közművelődési ismereteim igazgatói munkámat is nagyban segítik. Czeglédi Zoltán a karvezetői felsőfokú képesítés megszerzése után jelenleg a felsőfokú karmesteri tanfolyamon tanul, májusban záróvizsgázik. A kórusmuzsikától rengeteg egyéb teendője mellett sem tud elszakadni az Egyesült Jászsági Áfész vegyes karát vezeti. Széles körű zenei érdeklődésének középpontjában azonban — bár nem mondta ki, de úgy érezzük — a kamarazenélés áll. A két esztendővel ezelőtt alakult Jászberényi kamarazenekar, melynek karmestere, sok szereplést és sok sikert mondhat a magáénak. — Való igaz, rengeteget jelent számomra az együttes. Fölöttébb kedvelem a kamarazenét, ugyanakkor karmesteri ambícióimat is kiélhetem. A közös muzsikálással lehetőség nyílik arra, hogy a középiskolás diákjainkkal is tartsuk a kapcsolatot. Számukra bár munka, de óriási kikapcsolódás is a muzsikálás. Az együttessel a Jászság apró falvaiba is élő tolmácsolásban eljut a barokk muzsika, de a mai modern művek is. — A jövőben milyen tervei vannak a zeneiskola igazgatójának, az együttes karmesterének,' a zenetanárnak? — Állandó harcban állok az idővel, de ugyanilyen tempóban szeretnék vaev még jobban dolgozni a jövőben is. Szeretném, ha előbbre tudnánk lépni az oktatás feltételeinek javításában, szeretném, ha a zenekarral még eredményesebben, színvonalasabban dolgozhatnánk, és ha növekedne a zenetanárok munkájának presztízse. — És a kikapcsolódás? — Az igazi kikapcsolódás számomra a kertészkedés. Egy kiadós kerti munka után megújulva, felfrissülve megyek be az intézménybe, a próbára. Fekete Sándor Fürdőfalu, szezon előtt A kunmadarasi műút és a berekfürdői elágazás derékszögében egy tanya árválkodik. Nincs a homlokzatára írva, hogy hajdanában közkedvelt csárdaként szolgálta a szomjas torkú vándorokat, és a karcos borokon kívül nem hiányzott belőle a búbos kemence, meg a kármentő sem. Érdekes emberek élnek a falai között: Sz. Nagy Balázs és a felesége, akiknek sorban, egymás után hét lányuk született! — Szerettük volna cifrázni, de így sikerült — nevet a házigazda élete párjára, Zsuzsa nénire. — Ma már mindahányan férjhez mentek: ketten közülük itt laknak a faluban, hárman Karcagon, egy Pécsett, egy pedig Badacsonytomajon talált otthonra. Tizennégy unokával is dicsekedhetek, úgy hogy sokáig nem avasod ik a nyugdíjam . .. A tanyán még ma is gázlámpával világítanak, és a televíziót akkumulátorral üzemeltetik. Jószágtartással is bíbelődnek. ámbár Balázs bácsi a fürdőbe is el-eljár kezelésre. A frontról reumát hozott haza az ízületeiben, ami afféle ragaszkodó cimboraként azóta sem akar elköszönni tőle. Akár a darazsak a vízre — A kánikulában sokszor bekopognak hátizsákos, magyarul csak mutogatni tudó ismeretlenek: hadd verhessék le a sátraikat a tanya körül a gyepre. Nem tagadom, jól jönne az a pár forint, de én ezt mégsem engedem, mert ki tudja, milyen szándék lakozik négyöt markos legényben. így aztán fejrázás a válasz. Azért várjuk az anyjukom- mal a szezont, mert az csuda érdekes! Akár a darazsak, úgy rajzanak az emberek a vízre: néha egy kilométeres kocsisor torlódik az úton! Balázs bácsiékkal ellentétben Borús Ferencék az idegenforgalomból élnek. Főúti, kétszintes csodapalotájuk bármelyik szolnoki, zöldövezeti villával felvenné a versenyt. A tulajdonos éppen a portát csinosítgat- ja: ásogat. a lehullott galy- lyakat, leveleket temeti el. — Nem maga az első, meg bizonyára az utolsó sem, aki megkérdezi, miből telt ekkora lakásra? Eladtuk a tanyát, a hét tehenet, meghizlaltam és leadtam 250 hízót. Ez mind, meg vagy tízévi fizetésem benne van. Évek óta öt szobát adok ki az IBUSZ-on keresztül egyszerre tizenöt vendégnek. — Mi a véleménye az üdülőkről? — A németek szőrös ké- pűek, szakállasok, mintha nem lehetne pengét kapni a Rajna vidékén. De azért pedáns, pontos vendégek! A csehek hallatlanul tiszták, takarékosak. Váltócipő, puha mamusz nélkül soha nem ,Á SZOLNOKI BUSZPÁLYAUDVAR jönnek nyaralni, és utánuk szinte még morzsa sem marad. — És mi, magyarok? — Ha egy-egy váltás után belenézek a szeméttartó kosarakba, olykor az az érzésem, még mindig túl jól élünk... A házigazgda különben téesznyugdíjas, a mosás, a takarítás és a vasalás nem könnyű terheit a felesége és a testvére végzi. Még az idei nyáron biztosan — de azután? Hiába! Ahogy sorolja: a 73 tavasz nagy úr, sok mindenben álljt parancsol. Felkapott üdülő Minden bizonnyal így igaz, bár kívülük akad még jónéhány család, ahol fizetővendég-látással egészítik ki 'a jövedelmüket. Ilymódon éjszakánként ma már négy- száznegyven turistát tudnak a faluban elhelyezni. Sok ez vagy kevés? — erről Má- tyus Ferenc tanácsi kirendeltségvezetővel váltottunk szót. — Ilyenkor bőséges, a szezonban viszont szűkös. Pedig pártoljuk a szállás-, adókat, és ha egy épület komfortja megfelelő. nem zárkózunk el az engedélyek adása elől. Elvégre egy-egy kánikulai hétvégen hatnyolcezer ember is megfordul nálunk. A kemping háromszáz, a Touring Hotel hatvankét személyes, így bizony előfordul, hogy a kocsibejárók pázsitján is virítanak a sátrak. Berekfürdő az utóbbi években végleg belépett a népszerű fürdőhelyek táborába. Ehhez hozzájárult, hogy látványosan fejlődött a falu is. Az 1960-as népszámlálás adatai szerint az akkori nyolc utcájában négyszáz- hatvanan éltek. Ma a „békebeli” létszám ezerkétszáz a faluban, amelyik közigazgatásilag tulajdonképpen város, mivel Karcaghoz tartozik. Új ABC, Viking nevű presszó, bisztró épült, korszerűsítették a villanyvilágítást, minden utcába eljutott a vezetékes ivóvíz, íme az utóbbi esztendők korántsem teljes gyarapodása. Igaz, tennivaló is adódik még: az utcák száma időközben harminckettőre duzzadt, de közülük csak négyben portalanított az út, és a járdákkal sem nagyon lehet dicsekedni. Gondok ide, problémák oda, azért ma is sokan szeretnének víkendtelket vásárolni itt. Igen ám, de átmenetileg elfogytak a parcellázható állami földterületek. Igaz, előfordul, hogy a tanács a megfelelő kialakítás után tartós használatba ad néhányat, ámbár ez csak az igények töredékét elégíti ki Aki pedig magánkézből szeretne vásárolni telket, jól nyissa ki a pénztárcáját, mivel itt a négyszögölenkénti árak ezer, ezerötszáz forintnál kezdődnek! Halvány reménysugár hogy pár éven belül talán a falu északi részén, a kellő közművesítések után sor kerülhet állami telekosztásra is. Persze nem százas, ötvenes, hanem jóval szerényebb számban. A magyar ember ha üdülni megy, a hasára is gondol. Éppen ezért készül a nyárra az ABC áruház is. Ilyenkor a forgalom takaréklángon pislákol, a nyári havi bevétel harmadát ha eléri. Pedig van itt minden, ami szem szájnak ingere, igaz, olykor panasz is: nem elég friss a hús, a kenyér. Fekete Lajosné üzletvezető véleménye ezt részben megerősíti. Esetleg vasárnap is? — Sajnos a vázsonyí kenyeret eleve másnaposán kaptuk, így bármennyire is népszerű volt. vissza kellett mondanunk. Annyira hullámzó a fogyasztás, hogy jószerével alig tudjuk követni az igényeket. A húsnál meg az a helyzet, hogy hetente hét fél sertést kapunk, bár az áremelések óta úgy tűnik, ilyenkor ez is sok. — Nyárra? — A tizenhármas létszámunk húszra nő. Arról is szó van, hogy sokan igényelnék a vasárnapi nyrtvatar- tartást. Mi hajlanánk is rá, ha megfelelően megfizetik a napot. Hogy mennyi lenne a megfelelő, erre még most nem tudok válaszolni. Ebben a faluban tulajdonképpen majdnem minden az ülülőkért történik. Jó volt látni, hogy rövidesen befejeződik a strand felújítása. Üdezöld, rendezett a pázsit, és azt is beszélik, hogy a bővítés miatt lassan kijjebb, szorulnák a cégek — szövetkezetek, vállalatok — faházai. Igaz, a vegyes, külső megjelenésű benti bódésor egyelőre marad, noha a későbbi évek teendői között ezek áthelyezése is szerepel. Aki még nem látta, annak bizonyára meglepetésként hat, hogy a • bejárat előtt mutatós, boltíves árkádsor épül. Az elképzelések szerint a pénztárakon kívül ezekbe a helyiségekbe kisebb boltokat, üzleteket, butikokat telepítenek. Ha minden jól megy, talán már ezen a nyáron, a szezon közepe táján. A Touring Hotelben ugyan még nincs telt ház, de már április elején is jónéhány vendéget találtunk. Közülük az egyik, Kanyar Tamás, Balatonlelléről érkezett. Feltűnt, hogy nem a fedett, hanem a szabad ég alatt lévő gyógymedencében lubickolt. — Maszek alapon jöttem három napra a reumámat gyógyítani, amelyet olthatat- lan motorszenvedélyemnek köszönhetek. Csodálja, hogy egy Balaton melletti lakos Tapolca, Hévíz helyett miért itt, az ország túlsó szegletében köt ki? Azért, mert az én nyavalyámra ez a víz a legjobb. — Hogyan érzi magát itt? — Nem először vagyok Berekfürdőn, ezért bátran állítom: a víz kitűnő, a falusi csönd kellemes, a személyzet udvarias. Ami viszont nem tetszik, az a fedett medence. Annyira zárt a helyiség, hogy ha fél órát bent ücsörgők, már szédülök. Az észrevételére az egyik fürdőtárs, Nagy Mihály budapesti nyugdíjas serényen bólogatott. Társához hasonlóan ő is önköltséges alapon szándékozik eltölteni több napot a településen. — Az egyik barátom javasolta még 1978-ban a bereki vizet, és azóta én visszavisszatérek. Miért? Mert egy-egy kiadós kúra után úgy érzem, öt-hat évet fiatalodom. Ősszel ismét visszajövök, mert ahogy számolom, ha /tizenkét évet letagadhatnék. elfogadható lenne a korom — indokolja ragaszkodását a többiek derültsége közepette. A fokozatosság lényeges A gyógyfürdőhöz hozzátartozik az orvos is. Dr. Hajdú Lajos nemcsak a falu betegeit istápolja, hanem a nyári reumatológiai szakrendelést is ellátja. — Az üdülés előtt nem árt mindazoknak kikérni a kezelőorvosuk véleményét, akiknek korábban egészség- ügyi panaszaik adódtak. Felénk sok a. napfény, és erre fel kell készülni, mivel a hirtelen leégés legtöbbször ide, a rendelőbe vezet. Nem kevés a bőrgyógyászati panasz, a fertőzés sem. Tavaly a településen kétszáznyolcvanezren fordultak meg strandolás, fürdőzés, pihenés végett. Nem csoda ha Berekfürdő -— mint a kiemelt fontosságú megyei fürdőhelyeink egyike — az idén is nagy reményekkel várja a május elsejét. El- . végre ez a dátum a tulajdonképpeni munka kezdete: mert akár fújja, akár hordja. nyit a strand. Röviden fogalmazva: kezdődik a szezon. D, Szabó Miklós i ■
