Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
Részletek Illyés Gyula Két kéz című verséből Mintha nem is egy érző lényé volna e kézfő, hanem egy óriás nép nyújtaná biztatásképp. De ez ct tenyér nem holt, ez élő-eleven volt, ez olyan hű erő volt, mint maga a termőföld. Mint koranyári felleg, ez annyi áldást rejtett, úgy óvott, növelt, táplált, hogyha alászáüt. Ez úgy élt, ahogy élnek szelek és vízesések, malmot és hajót hajtők; ez ős jóakarat volt. Ezzel a természet szólt, ha épp okosat gondolt; olyasmit mondott ezzel, mint virággal, gyümölccsel. Mert hogy’ szállt az ostorfa, ha kézbe e kéz fogta! Kapa hogy sürgött-pörgött, ha őhozzá szegődött. Zsákok hogy telítődtek, telten hogy emelődtek, padlásra hogy repültek, terültek és ürültek. E kézzel állva párba a kalapács hogy járta, s hogy csengett, ahogy illő, hozzá az üllő! Fényképezte: Nagy Zsolt
