Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

1984. ÁPRILIS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felhívás a nemzethez a felszabadulás negyvenedik évfordulójának köszöntésére Önállóan és kezdeményezően Beszélgetés a szakszervezeti munkáról Orvai Istvánnal, az SZMT vezető titkárával Honfitársaink! A Hazafias Népfront Or­szágos Tanács®, hazánk fel- szabadulásának közelgő negyvenedik évfordulója al­kalmából ünnepélyes felhí­vással fordul a magyar nép­hez. 1945. április negyediké sza­badságunk születésének, füg­getlenségünk visszanyerésé­nek, új államiságunk kezde­tének a napja, a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe. Olyan út kezdete, amelyen haladva megteremtettük a szocializmus építésének ma­gyarországi lehetőségét. Kö­szöntsük az ünnephez méltó­an, jogos nemzeti büszkeség­gel felszabadulásunk r.l'sgy évtizedes jubileumát. Hálával tartjuk számon a felszabadító és azóta is mel­lettünk álló, szövetséges Szovjetunió elévülhetetlen érdemeit, a dicsőséges szov­jet hadsereg hős katonáinak népünkért hozott áldozatát. Köszönettel tartozunk azon nemzetek és népek harcba szállt fiainak, akik segítsé­get nyújtottak a szabadsá­got és békét hozó győzelem­hez. Büszkék vagyunk törté­nelmünk haladó hagyomá­nyaira, nagyra értékeljük legjobbjaink küzdelmét a békéért és az igazságos tár­sadalomért, a háború és a kizsákmányolás, a társadalmi és a nemzeti elnyomás, a fa­sizmus, az elvakult naciona­lizmus ellen. Tisztelet illeti a magyar kommunisták pél­damutatását ezekben a har­cokban. A felszabadult Magyaror­szág hű fiai és lányai, for­radalmárai éltek a lehetősé­gekkel, képesek voltak szem­benézni az évszázados elma­radottsággal és a maguk ere­jéből, emberségéből fordíta­ni a magyar nép sorsán, meg­nyitni történelmünk új kor­szakát, lerakni az új magyar államiság alapjait. A szocialista építés negy­ven esztendeje során — szá­mos nehézséget, ellentmon­dást leküzdve, tragikus téve­désekből okulva — munkánk­Mozdulatlanok a vezeté­kek, mégis: fényt, meleget, távoli tájakat, „elérhetetlen” emberek véleményét hozzák otthonunkba. Novák Vince villanyszerelő és fia, Péter is csak első látásra tűnik nyu­godt embernek. Pár percnyi beszélgetési múltán kiderül: magas hőfokon „égnek” — főként, ha a szakmáról, a közösség dolgairól van szó. Novák Vince 1968-ig a szolnoki Épszernél dolgozott, „ki az ágyból, be a gyárba, ki a gyárból, be az ágyba — szinte minden nap csupán er­re futotta idejéből. Végül megunta a Tiszapüspöki és Szolnok közötti ingázást, „át­igazolt” a Titászhoz; azóta a hálózatszerelésien dolgozik. Kemény munka ez, a szak­ma legnehezebb területe a teljesítménytől függ a kere­sete, mindig kinn, a szabad­ban szerel, s az egész megyét járja. Arcát kicserzette az idő, kezét, lábát megviselte az oszlopmászás. „Póznahuszár, fáziskerge­tő” — a neveken csak moso­lyog: — Valami találó van ben­nük, de ha nem huséárkod- nélk: 12 , munkatársammal, nem kergetném a fázist, va­jon eljutna-é a fény a me­leg a házakba s a gyárakba? Más is akkor alszik nyugod­tan, ha jól kötjük be azt a „két drótszálat”. — S ön mikor nyugtalan? — Például, ha kérdezek, s ból, erőfeszítéseinkből tör­ténelmi eredmények szület­tek Magyarországon. Van je­lentős teljesítményekre ké­pes iparunk, sikeres mező­gazdaságunk, sok értékkel gyarapodott kultúránk. Leg­főbb eredményünk a kölcsö­nös bizalmon alapuló szocia­lista nemzeti egység, a szo­cialista demokrácia. Az egész nép ünnepe a negyvenedik évforduló. Ün­nepe azoknak, akik megélték a kapitalizmust, a háborút. Ünnepe az új nemzedékek­nek. Ünnepe a fiataloknak és időseknek, nőknek és fér­fiaknak. Ünnepe a gyárak és a szolgáltatások munkásai­nak, a földek művelőinek, a szellem dolgozóinak, az al­kotó értelmiségieknek, a köz- alkalmazottaknak, a kereske­dőknek és a kisiparosoknak, a különböző világnézetű em­bereknek, a magyaroknak és más nemzetiségű honfitársa­inknak. Forradalmian új korszak életünkben ez a négy évti­zed, és szervesen kapcsoló­dik ezeréves múltunkhoz, a világtörténelem haladó fo­lyamataihoz. Munkánkban ötvöződnek a szocialista épí­tés nemzeti és nemzetközi vonásai. Hazafiságunk sok szállal kötődik a proletár nemzetköziséghez. Honfitársaink! Űj életet teremtő alkotó­munkánkkal kivívtuk szo­cialista hazánk jó hírét, meg­becsülését a világ szemében. Különösen értékes számunk­ra, hogy ezt a mai, feszültsé­gekkel terhes időszakban nö­velni is tudtuk. A hazafiság mércéje a megszigorodott körülmények és követelmé­nyek között nem lehet más, mint az, mit teszünk anyagi és kulturális javaink gyara­pításáért, a nemzeti teljesít­mény minőségéért. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak van programja az elért eredmények őrzésé­re, a feszültségeket okozó el­lentmondások feloldására, a sorskérdések megválaszolá­sára, a társadalom, a gazda­ság. a kultúra sikeres szocia­lista továbbépítésére. A nép nem kapok rá igaz választ. Teszem azt, béremeléskor megkapom a keretösszeget, le­ülünk a csoportbeliekkel, megbeszéljük ki mennyit ér­demel. Utána meg kiderül, hogy még volt néhányszáz forint, amiből egy-két ember pluszt kap, vagy netán olyan­nak is vastagodik a boríték­ja*, aki különben szerintünk nem érdemelt volna emelést. Hát akkor minek ültünk le? Emlékek a régi időkből: amikor vadonatúj oszlopokat állítottak föl szerte a határ­ban, az utak mentén, sí a fal­vak házaiban először gyul­ladt ki a villanyfény — hős­korszak volt. S talán a1 lát­ványosabb eredmények miatt a szakma becsülete is na­gyobb volt. Az idősebb sza­kikra fölnéztek. „Vagy csak addig ér az ember valamit, amíg föl tud mászni az osz­lopra?” Pedig ma sem könnyű: a vérkeringést biztosítaniuk kell.. S ebben az iparágban sem ismeretlen, hogy a hat­vanas évek technikájával kell eleget tenni a nyolcvanas esz­tendők szintjén megfogalma­zott követelményeknek. így aztán még több hárul az em­berekre. — Ezért sem mellékes, hogy ki, milyen felkészült — mondja az „öreg” Novák fia, Péter. — Aki magát valami­re tartja, sosem teszi le a szakkönyvet. A jó villany- szerelő — többek között — ezt a programot a Hazafias Népfront keretében ióvá- hagyta, magáénak tartja, ér­te dolgozik. Jövőre jelentős belpoliti­kai eseményeknek leszünk részesei. Tanácskozni fog a párt XIII. kongresszusa. Az új választójogi törvény alap­ján országgyűlési képviselő­ket, tanácstagokat válasz­tunk. Megemlékezünk a hit­leri fasizmus és a japán mi- litarizmus felett aratott győ­zelemről. Harmincéves lesz a Varsói Szerződés, tízeszten­dős a helsinki záróokmány. Hazánk fővárosában tartják majd meg Európa kulturális fórumát. Internacionalista és béke­párti elkötelezettségünk je­gyében folytatjuk közremű­ködésünket a népek közötti kapcsolatok építésében. A béke megőrzésére irányuló küzdelemben hazánk és né­pünk iránti felelősséggel, tiszta lelkiismerettel veszünk részt. Töretlen a hűségünk szövetségeseink iránt, váltom zatlan a készségünk a nem­zetközi kapcsolatok széles kö­rű és kölcsönös érdekű fej­lesztésére. Határainkon be­lül ismeretlen az osztályel­nyomás, nincs és nem is le­het tere a nemzetiségi, a fa­ji vagy a vallási hátrányos megkülönböztetésnek. Ha­zánkban érvényesülnek az emberi jogok, köztük a mun­kához, a megélhetéshez, a szociális biztonsághoz, a jö­vő építéséhez való állampol­gári ési társadalmi jog. Honfitársaink! Köszöntsük céltudatos és eredményes munkával fel- szabadlulásunk négy évtizedes jubileumát. Fejlesszük önis­meretünket és cselekvőké­pességünket. Dolgozzunk és alkossunk nemzeti egység­ben összeforrva, elődeink­hez méltón és utódaink irán­ti felelősséggel. Képgessége- ink legjavával gyarapítsák szocialista hazánkat. Budapest, 1984. április. holtig tanul; ekként módosul a régi bölcsesség. Édesapám eleddig öt szaktanfolyamot végzett el itt, nekem bizo­nyára többet kell. Nemcsak Vince bácsi „je­gyezte el” magát a vállalat­tal, később idejött a felesége s a menye isi, akivel Péter itt ismerkedett meg. É& hogyan került ide Péter? Édesapja sokszor magával vitte egy- egy útra, mondván, „hadd szakja a gyerek a csavarhú­zót; hátha kedvet kap a szak­mához.” Jól számított. Fia a szakmunkásvizsgát követően az ő csoportjában kezdett. Nemritkán ugyanazt másféle­képpen látták, a régi és új képzettségűek között meg­esik, hogy vita parázslik föl. S mivel Péter örökölte apja szakmai vérmérsékletét (nem­különben a másik fiú), elő­fordult, hogy a földön csat­tant a dokumentáció... Péterben „nyüzsögnek az elektronok”. Beszélgetésünk­kor például a bérek differen­ciáltságán „heveskedik”: — Vannak köztünk olya­nok, akik egy-egy fizetés után azon hadakoznak, ki mennyit kapott, azt már nem nézik, hogy ki mit végez. És há­nyán merik odaírni a nevü­ket a munkájuk mellé? Látszólag mozdulatlanok a vezetékek. De bennük meg­annyi elektron nyüzsög, áram­lik. ebből lesz fény, meleg, vélemény, emberibb élet.J. Sz. Tamás Tibor Az MSZMP KB 1983. ok­tóber 12-i ülésén elfoga­dott állásfoglalás tükré­ben a közelmúltban tár­gyalta meg a megyei párt- bizottság |a szakszerveze­tek pártirányításának me­gyei tapasztalatait. Árvái Istvántól, az SZMT vezető­titkárától azt kérdeztük, hogy ezek a testületi ál­lásfoglalások mit jelente­nek la szakszervezetekben dolgozó párttagok számá­ra? — Magasfokú önállóságot biztosítanak mozgalmunknak az elvi-pölitiikai útmutatá­sok gyakorlati, a mindenna­pi munkában történő érvé­nyesítéséhez, a partner ta­nácsi, gazdasági és társadal­mi szervekkel való kapcso­lattartásban, a gazdaságszer­vező és az érdekképviseleti munka egészében — hang­zott a válasz. — Növelik a szakszervezetekben dolgozó kommuiins'ták felelősségét, hogy mindent megtegyenek ja szocialtizfcnus ügye irájnt elkötelezett, a párt politikai irányítása mellett önállóan tevékenykedő szakszervezeti mozgalom erősítése érdeké­ben. A KB állásfoglalásából adódó feladatok teljesítése folyamatos és hosszú távú munka. Ezért a szakszerve­zeti élet mindennapos gya­korlatába kell beépülnie. Mindenekelőtt azt akarjuk elérni, hogy a szakszervezeti tisztségviselők és aktivisták teljes köre, majd a tagság is megismerje, és egységesen értelmezze a KB állásfogla­lását, a megyei pártbizottság által megjelölt feadatokat. — A termelési-gazdálko­dási feladatok megoldásá­nak segítésében a szak- szervezetek milyen rugal­masan alkalmazkodnak a változó feltételekhez? — A megyében folyó gaz­dasági építőmunkának a szakszervezetek támogatói, alkotó résztvevői. A gazda­sági feladatok megoldására irányú szakszervezeti munka összehangolása napjainkban a korábbinál erőteljesebb. Ez a munkahelyi demokrácia fórumainak érdemi .felhasz­nálásában, a dolgozók kez­deményezéseinek felkarolá­sában. a szakszervezeti szervek és a gazdasági-mű­szaki vezetés érdemibb együttműködésében jut kife­jezésre. A szakszervezeti szervek minden szinten elsősorban a tapasztalatok összegezésével, a vélemények, a javaslatok feltárásával és összegyűjté­sével kapcsolódnak á terve­ző munkához. A területi, válalati szakszervezeti szer­vek önálló véleményalkotás­ra is vállalkoznak, szem előtt tartva, hogy az önálló vé­lemények tükrözzék a tagság valóságos érdekeit, és azt is, hogy a döntések során a he­lyi célok essenek egybe a népgazdasági követelmé­nyekkel. Kezdeményezően léptünk fel az életszínvonal* a termelés és területpolitika számos kérdésében. Észrevé­teleink, javaslataink több­ségét az illetékes tanácsi, gazdasági és munkahelyi ve­zetők figyelembe vették és hasznosították. A szakszer­vezeti mozgalom megyei szervei politikai szervező, mozgósító tevékenységgel tá­mogatják a termelés haté­konyságának növelését, a belső tartalékok feltárását, hasznosítását, a társadalmi érdekeik érvényesülését, az élet- és munkakörülmények javítását, a dolgozók terme­lési tapasztalatainak haszno­sítását. A szakszervezetek terme­lést segítő tevékenységének középpontjában áll a szocia­lista munkaverseny és a bri­gádmozgalom. Meghatározó szerepe, befolyása van a termelésre, az üzemi, és üze­men kívüli közéletre, a po­litikai munkára, a dolgozók nevelésére. A munkaverseny- mozgalom érdemi fejlesz­tése. korszerűsítése azt kí­vánja a vezetőktől, hogy va­lamennyi területen tegyék lehetővé a dolgozók, a bri­gádok kezdeményezőkészsé­gének kibontakozását, a ter­melés, a gazdálkodás min­den szférájában. Az ered­ményesség egyik feltétele, hogy a nagyobb gazdasági teljesítmény kapjon nagyobb erkölcsi, ezzel együtt anya­ki elismerést. — A szakszervezetek ho­gyan töltik be érdekkép­viseleti szerepkörüket? Mennyiben szereznek ér­vényt az érdekképviselet és a gazdasági feladatok összhangjának ? —A munkahelyekén laiz érdek­védelem súlypontja és teen­dői minőségileg megváltoz­tak. Ahhoz, hogy az érdeküt­közéseket politikailag befo­lyásolni tudjuk, fejlődésünk mozgató rugójaként felhasz­nálhassuk, nyitott ablaknak kell lenni az érdekek iránt. Napjainkban esetenként ki­sebb összegekről, kevesebb juttatásról, azok helyes el­osztásáról is többet kell vi­tatkoznunk és érvelnünk. Alapvető törekvésünk, hogy a különböző érdekeket idejé­ben felismerjük, felelősség­gel kezeljük, és tudjunk megfelelően rangsorolni. Bi­zonyos esetekben vállaljuk az újrasorolás kockázatát. Szólni kell arról is, hogy a szakszervezeti szervekkel szemben erősödött az a tár­sadalmi igény, hogy a mun­kahelyeken kívül is töltsék be érdekvédelmi szerepüket. Ez a tevékenység mindjob­ban kötődik a területhez, és teljesebb körű a lakóhelyi érdekvédelem ellátása. A szakmaközi bizottságok új­jászervezésével, megerősíté­sével tevékenységük új ala­pokra helyezésével, képvi­seleti, véleményezési, szer- vezőli, ellenőrzési és jelzé­si feladatok ellátásával egy­re jobban megvalósul a szakszervezetek intézményes területi érdekvédelmi képvi­selete. — Hogyan értékeli a munkahelyi demokrácia fórumainak működését? A szakszervezeti alapszer­vezetek. a bizalmitestüle­tek. >a bizalmiak miként töltik be hivatásukat? — A munkahelyi demok­rácia érzékelhető javulását tapasztja lhatjuk megyénk­ben. A kialakított szerveze­ti rendszer jó alapot terem­tett a meg növekedett fela­datok teljesítéséhez. Széles körű segítő, ellenőrző mun­kát fejtettünk kj azért, hogy a munkahelyi demokrácia az üzem, az intézmény, a közé­let egészét hassa át. Viszony­lag gyorsan fejlődött a bi­zalmi testületek működése. A fórumok, szilárd hátteret érezve maguk mögött, kén­viselik a közösség érdekeit, felelősséget tanúsítanak az egyén, a csoportok, a válla­lati érdekek iránt. A munkahelyi demokrá­cia folyamatában a bizal­miak a szakszervezeti moz­galom kulcsfontosságú kép­viselői, mivel nélkülük nem képes a mozgalom napi köz­vetlen kapcsolatban lenni a tagsággal, nem tudja érvé­nyesíteni a tagság érdeké­ben hozott központi határo­zatokat. állásfoglalásokat. Egyre inkább jellemző, hogy a bizalmi a csoport tagjai­nak most már a többség ál­tal jogosnak ítélt érdekeit képviseli a közös tanácsko­zásokon. A pártszervezetek és a szpkszelvezetek igen sokat tettek a munkahelyi demok­rácia érvényesítéséért, de a politikai szükséglet és az ob­jektív helyzet is többet igé­nyel abban a tekintetben, hogy a demokratikus fóru­mok célszerűbbé, tartalma­sabbá váljanak, és megszűn­jenek a formális vonások. Fontosnak tartjuk, hogy szá­mon kérjük a munkahelyi demokrácia érvényesítését biztosító belső intézkedése­ket. — Milyen feladatokat lát a szakszervezetek belső életének fejlesztésében? — Megítélésünk szerint munkánkat összességében jónak és eredményesnek ítél­hetjük. Ismerjük, értjük az SZMT-nek a szakszervezeti mozgalomban elfoglalt he­lyét, szerepét, s ehhez ala­kítjuk módszereinket is. In­tézkedéseink a szakszerveze­ti mozgalom cselekvési egy­ségének erősítése, módszere­inkre az újak keresése, a kezdeményezés a jellemző. Az elért eredményekre alapozva a munka minősé­gi továbbfejlesztésére van szükség. Ehhez növelni kell az SZMT szerepét a megyében zajló folyamatokban. A szak- szervezeti munka jó mód­szereinek terjesztésében cél­tudatosabb legyen a segítő, ellenőrző tevékenységünk, és jobban a fő folyamatokra, a kbnfarét tennivalókra irá­nyuljon. Mind a vezetés, mind az apparátus jobban segítse az alapszervezeteknél a határozatok megértését. Kiemelt feladatként kell ke­zelnünk a jövőben is az alapszervezeti munka, a szakszervezeti csoportélet, a bizalmiak tevékenységének segítését. Szükséges a szakszerveze­ti szerveink politizáló jelle­gének állandó fejlesztése. — Milyennek ítéli meg laí szakszervezetek együtt­működését a megye poli­tikai, állami, társadalmi és gazdasági szerveivel? — A megyei pártbizottság szervei és szervezeted — a szakszervezetben dolgozó párttagok révén — az elvi- polütikai irányítás eszközét alkalmazzák az SZMT, az iparági-ágazati megyebizott­ságok és a szakszervezeti íalapszervezetekkel kapcso­latban. A megyében a szak­szervezetek minden szintjén elfogadják és igényük a párt vezető, irányító szerepét. Vi­szonyainkra az elvi alapo­kon álló korrekt, kölcsönös, jó együttműködés jellemző. Ügy ítéljük meg, hogy a pártirányítás elveit megfe­lelően értelmezzük, a gya­korlatban jól érvényesítjük Munkakapcsolataink' ter­mékenyítőén hatnak a szak- szervezeti munka tartalmá­nak, módszerének fejlődésé­re. A jog- és hatáskörök ér­vényesüléséhez kedvezőek a feltételek. A megye társadalmi és tö­megszervezeteivel való együttműködésünkre az eredményesség, a minőségi fejlődés a jellemző. Ez az együttműködés elvj alapo­kon áll, rendezett, feltételezi az elvtársi vitákat, eseten­ként a nézetkülönbségeket is, de minden esetben köl- [asönösen ügyletljünk arra^ hogy az eltérő vélemények egyeztetésére tárgyilagos légkörben kerüljön sor, a szükséges döntések idejében megszülessenek. A kialakí­tott együttműködési megái- liaiDodáscfc. azok megújítása, folyamatos értékelése, a kü­lönböző munkabizottságok­ban való részvételünk együt­tesen megfelelő alapot nyújtsanak a munkahelyi és területi érdekvédelmi, ér­dekképviseleti munkánkhoz. Simon Béla A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Munkásdinasztiák Az öreg Novák és a fia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom