Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEGYEI xxxv. évf., íoi. szám, 1984. április 30., hétlő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Májusi zászlók tt van május elseje, és ezt a ténymegállapító négy szót a dal úgy folytatja: énekszó és tánc köszöntse. Igen, néhány évtized alatt az eredendően és egykor minálunk is oly harcos seregszemléből ciframozgalmas népünnepély lett. szerte az országban. Május elseje a maga sokoldalú és sok tartalmú ünnepével óhatatlanul az emlékezés alkalma is. Bar- rikádharcos elődökre, kik csendőrszuronyokkal és lovasrendőr-kard- lapokkal szemben a munkás-jogokért, zsellér testvéreik emberibb életéért mentek ki az utcára. Évről évre, hogy — Adyval szólva — „új tavaszi seregszemléjükön” felmérjék erejüket, odamutassák egységüket az elnyomóknak. De az emlékezésnek őszintének kell lennie: május elseje, a harsogó tavasz ünnepe oly mélyen beivódott a tömegek tudatába, hogy semelyik rendszer, a Hitleré, meg a Horthyé sem sikkaszthatta el, legföljebb izzóvörösről rózsaszínűre fakította. Hajnali cigányzene, májusfa, derű és napsugár — mivégre lett volna harc? De semmilyen fondorlat nem olthatta ki május 1. vezérlő gondolatát: a munka és a nemzetközi összefogás ünnepének eszméjét. Ezért volt olyan magától értetődő, hogy már 1945. májusában a magyar nép a legközvetlenebb politikai célok — volt belőlük jónéhány — jegyében a lehető legpolitiku- sabban ünnepelte szabad májusát. És ugyanezt tette a nevezetes 1957. május elsején is: újra nem a sóskifli és a sörösflaska, hanem a munkásököl és harci jelszavai kerültek százezrek felvonulásának középpontjába. Vele, általa és utána következett az önfeledt ünnepély. Aztán a május elsejékből, a konszolidáció termékeként, tetszetős felvonulás, a gyárak, a vállalatok, a szövetkezetek termelési eredményeit vagy termékeit bemutató séta lett, a torkokat próbára nemigen tevő jelmondatokkal. Mondhatni: jó, hogy így történt, a békés munka, az erősödő nemzeti egység terméke volt az is, mint annyi minden a hatvanas—hetvenes években. Minden okunk megvan rá 1984- ben, hogy végiggondoljuk május elseje legtisztább értelmét, és merítsünk belőle mostani mindennapos, kemény próbatételeink napjaira. Munkás-nemzetköziség. Ha minálunk véget értek is azok az idők, amikor ,,saját” tőkéseinknek kellett megmutatnunk, hogy munkásököl vasököl, világméretekben nagyon is parancsoló szükséglet el- téphetetlenül erősíteni az internacionalista kötelékeket. Osztálytestvéreink a tőkés országokban ma is élet-halál harcot vívnak magáért a munkáért, elemi jogukért — és ezt nem leplezheti el az uralkodó körök propaganda-gépezetének erőfeszítése, az „emberi jogoknak” az ő értelmezésük szerinti előtérbe állítása. Korunkban, amikor minden ország költségvetését és erőforrásait a végsőkig igénybe veszi a minden korábbit és a józan ész határait túllépő fegyverkezési hajsza, a napnál világosabb az a hazugság, hogy a fegyverkezés hatásos eszköz a munkanélküliség leküzdésére. Gyalázatos hazugság! A fegyverkezés fő teherviselője a munkás, az adófizető, s egyetlen haszonélvezője a nagytőkés. Manapság láthatjuk, miként szekundál az Egyesült Államok hatalmon levő jobboldali csoportjának a tőkés világ többi kormánya, amely pedig, ha összefogna, más irányba terelhetné az események menetét. Így azonban ma már valóság, amiről a tavaly május elsejei vezércikkek mint jövőről szóltak: Európában megkezdődött az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek százainak elhelyezése, új veszedelmeket szítva, új bonyodalmakat támasztva a nemzetközi politikában. Ebben a helyzetben még fényesebben, mint valaha, kirajzolódik, milyen óriási történelmi tett volt a szocialista forradalom győzelme, mert világszerte a Szovjetunió és szövetségesei, a szocializmus országai testesítik meg a népek reménységét, a béke megóvásáért érzett óhaját. Ma a béke nem kevesebb, mint az emberi nem fennmaradása. Soha ennyire nem volt látnivaló és tudvalevő, hogy a Szovjetunió, a szocializmus az élet, a jövő hordozója, míg az imperializmus a múlt, a történelmileg letűnésre ítélt, a pusztulást hordozó s vele fenyegető rendszer. A szocialista országok, a testvéri népek, minden békeszerető erő nemzetközi összefogása — a mai világban ez, csakis ez kényszerítheti rá a fegyverkezés, a nyers erőszak bajnokaira a békés egymás mellett élés korparancsát. Legyünk rá büszkék, hogy a mi hazánk ebbe, a béke és a haladás oldalán álló testvéri közösségbe tartozik! A munka ünnepe. Annyira megszoktuk, hogy tán föl sem fogjuk igazán, miként lehet valamely nap a munka ünnepe. Vajon mit is lehet rajta emígy ünnepelni? Fordítsuk meg a kérdést, és gondolatban próbáljunk csak arra gondolni, miféle' nap volna a mai, ha munka- nélküliség kísértene! Fajunk lételeme a teremtő munka, és emberi mivoltából veszít az, aki nem alkotással tölti napjainak legalább egy részét. Ezt semmilyen cinikus tréfálkozás nem másítja meg, mint ahogyan az sem, hogy még nem minden munkakörben és munkahelyen domborodik ki a munka teremtő jellege; még sok a fizikai megerőltetés, a szürkeség. Ám ha május elseje időszerűségén tűnődünk, jusson eszünkbe, hogy hazai gondjainkon csakis a munka hatékonyságának növelésével, a munkakultúra színvonalának emelésével, helyenként nagyobb szorgalommal juthatunk túl. Ez az általános igazság szinte új, még gazdagabb értelmet kap pártunk Központi Bizottságának április 17-i ülése után, amikor gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztésé^ nek irányát jelölte meg. Semmi kétség, hogy ezzel tovább lépünk annak erősítésében, ami május elsejének egyik legfőbb tartalma: a munka szabadságáéban. A munka mindig és mindenütt szervezettséget kíván, mint ahogyan maga a társadalom is szervezett egész. Ámde a néptulajdonba került termelőeszközök társadalmában a fő hajtóerő ennek a tulajdonosi érzetnek az erősödése; magyarán: a szocialista demokrácia vonásainak mind erőteljesebb érvényesítése a gazdaságban is. Mindent összevéve ezt célozza a párt politikája, a Központi Bizottság említett határozata alapján hozott és hozandó rendeletek sorozata. Bizonyosság, hogy az új lehetőségek milliók agyát, képzelőerejét, tudását mozgatják meg; emellett a szocialista igazságeszményhez jobban közelítő bérezés és részesedés — kinek-kinek végzett munkája mennyisége és minősége szerint — szintén olyan ösztönzés, amely egyértelműbbé teszi a munka társadalmi és egyéni hasznosságának egységét. Ahhoz, hogy gazdasági életünkben tovább léphessünk, most minden lehetőséget meg kell ragadnunk. Már eddig is nagy eredmény volt, hogy a sokasodó nehézségek közepette fenntartottuk a teljes foglalkoztatottságot, az ellátás elismerésre méltó színvonalát, és eközben eleget tettünk mindenkori fizetési kötelezettségünknek. Most azonban arról van szó, hogy mielőbb átadhassuk a múltnak azt az időszakot, amelyben a leggyakoribb fordulat a „nehézség”, a „gond”, és megteremtődjenek az új fellendülés lehetőségei. Ä negyvenedik szabad május elsején, íme, ilyen aktuális gondolatokkal menetelünk, abban a tudatban, hogy ugyanezen a napon a földkerekség minden részén száz- és százmilliók ugyanezt teszik. Lobogjanak hát fennen a vörös zászlók, hirdetve a nemzetközi munkásösszefogás magasztos eszméjét! obogtassa a májusi szél nemzeti színű zászlain- kat is! Minden olyan eszme és tett, amely szeretett hazánk nemzetközi helyzetét erősíti, egyben legszentebb nemzeti érdekeinket is szem előtt tartja és szolgálja. A magyar névnek, a magyar népnek soha történelme során nem volt a világban ilyen megbecsülése. A májusi zászlóerdő így emlékeztet bennünket mai és holnapi tennivalóinkra, így szolgálja eligazodásunkat a világban, s így mutatja meg a világnak, merre menetelünk a béke és a szocializmus híveiként.
