Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-28 / 99. szám

1984. ÁPRILIS 28. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Kitüntetési ünnepség az SZMT-nél Átadták a művészeti díjakat A munka ünnepe alkalmá­ból tegnap délelőtt kitünte­tési ünnepséget rendeztek Szolnokon, az SZMT szék­hazában. Az ünnepségen — amelyen részt vett Fábián Péter, a megyei pártbizott­ság titkára és Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyet­tese — Tóth János, a Szak­szervezetek megyei Tanácsá­nak elnöke mondott köszön­tőt. Az elismeréseket Fekete István, az SZMT titkára ad­ta át. Másfél évtizedes kiemelke­dő művészi és közművelődé­si tevékenységéért, a hazai és a megyei kóruskultúra magas színvonalú reprezen- tálásáért az SZMT Művésze­ti díját kapta a szolnoki Bartók Béla kamarakórus. Ugyancsak Művészeti díj- _ jal ismerték el Pusztai Péter színművész eddigi munkás­ságát, a szolnoki Szigligeti Színházban elért sikereit, az irodalmi és művészeti neve­lésben vállalt tevékenysé­gét. Szintén a Művészeti díjat vehette át Varga Béla előadóművész társadalmi, közművelődési és művészeti munkájának elismeréseként. Az SZMT titkársága a Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés ezüst fokozatát ado­mányozta Perge Tamásné- nak, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ csoport- vezetőjének, valamint Fe­dor Józsefnek, az SZMT munkatársának. A Szakszer­vezeti Munkáért oklevél ki­tüntetésben öten részesül­tek, Kiváló dolgozó elisme­rést egy dolgozó kapott. A kitüntetettek nevében Vájná Katalin, a Bartók Bé­la kamarakórus karnagya mondott köszönetét. Szép magyar beszéd Országos döntő Az ország 19 megyéjéből, Budapestről, továbbá az öt vidéki nagyvárosból: Győr­ből. Pécsről, Szegedről, Deb­recenből és Miskolcról érke­zett 120 gimnáziumi és szak­középiskolai, valamint szak­munkástanuló részvételével tegnap megkezdődött Győ­rött a Kazinczy szép magyar beszéd verseny országos döntője, ök az iskolai, a vá­rosi, a kerületi versenyek mintegy 40 ezer résztvevőjé­nek legjobbjai. A résztvevők két zsűri előtt kezdték meg a ver­senyt. A bíráló bizottság díszelnöke Péchy Blanka ér­demes művész, a Kazinczy- díj alapítója, ö adja át a dí­jakat vasárnap, a győri vá­rosháza dísztermében a leg­szebben beszélő középisko­lás diákoknak és szakmun­kástanulóknak. A város szélén Kultúrpark a gyár mellett A Hűtőgépgyár fémszínű, magas irodaépülete előtt hir­telen balra kanyarodik az út, és onnan már látszanak a kultúrpark fái, épületei. Egy faragott díszkapu mö­gött érdekes világ fogadja a látogatót. A gyerekek nem a becsü­letkasszát figyelik, hanem rohannak a majmokhoz. A nézelődők és a ketrecek lakói kölcsönös kíváncsisággal szemlélik egymást. A csim­pánzok, páviánok és maga­bók (kismajom félék) mellől nehezen tágítanak a gyere­kék, közben anyu magyaráz, apu fényképez vagy filmez. Majd izgatott szaladozás a rácsos épületek között: itt a tigris, otít a medve, termé­szetesen „Maci Laci”. Szom­szédja az állatok királya, tovább a párduc ... Mind bé­késen szunyókál, és unottan ásít a kíváncsiakra Jólesik a vasárnapi napsütésben el­nyújtózni a lerágott csontok mellett, így a tél után. A mesevilágból ismert állatok izgalomban tartják a gyere­keket, különben is ilyen szép időben lehetetlen volna már a szobában tartani őket. — Apu, megtaláltam a ró­kakomát — lelkendezik egy kis felfedező, és viszi magá­val a felnőtt társaságot. A kuvasz békésen szundikál a farkas szomszédságában, szemközt az őzek, a szarva­sok válogatnak a szénában. A 'bengáli tigris szégyenlő­sen fordít hátat a közönség­nek, majd hirtelen felkapja a fejét, és hosszan figyel va­lamit a rengeteg ketrecen, rácson keresztül is odalát­szó Zagyva bokrai között. Egy kutya szalad gazdája után a sétányon, egy pilla­natra megélénkülnek a macs­kafélék odabent. A drome- dár (egypúpú teve) előtt ösz- szegyülik a család, és közös felvétel készül. Egykedvűen bámul maga elé a bölény, a lámát viszont ajánlatos ke­rülni, mert köpköd. A zengő madárház után ragadozó ma­darak, szárnyasok ketrecei között kanyarog a sétaút. A gyerekeket azután a játszó­Vadáilatok, ritka növények Jászberényben Barátságos arccal illik fo­gadni a látogatókat (Fotó: Tarpai Zoltán) tér vonzza, a felnőttek meg tesznek egy kerülőt az ar­borétum csemetónyi fái, bok­rai között. A látogatókban fel sem merül, hogyan került oda a kultúrpark. Az élmény fe­ledteti a kezdetben sokszor felvetett kérdést, és csípős megjegyzést: miért kell egy állatkert a Hűtőgépgyárnak, nehogy lemaradjanak a Re­nault cég mögött? Varga Zoltán, a gyár igaz­gatási osztályvezetője, a kul- túrparkot bemutató halom kiadványt, képeslapot nyom a kezembe. — A jászberényi Városi Tanács 1975-ben összehívta a tsz-eket és néhány vállalatot, a város környéki zöldövezet kialakítására. Az egyetértés ellenére azonban lassan ha­ladt előre az ügy, ezért a Hűtőgépgyár vállalta, hogy a szomszédságában levő tsz- esirketelep helyén arborétu­mot létesít. Személyes kap­csolatok révén akkor már a já,szboldogházi üzemben volt néhány állatuk a veszprémi állatkertből. A gyáregységet bővítettük, kiszorultak az ál­latok, de jó helynek ígérke­zett a zöldövezet. Nagy lel­kesedés előzte meg a kultúr­park kialakítását, az épület­bontásokiban, majd az utak építésén a vállalat brigádjai rengeteg társadalmi munkát végeztek. Más vállalatok és a környező téeszek is fel­ajánlották segítségüket. Evés közben jön meg az étvágy, a veszprémi, majd a többi állatkert is bekapcsolódott az állomány fejlesztésébe. A gondozásra kihelyezett álla­tok egyre szaporodtak, még külföldről is kaptunk haty- tyúkat, oroszlánokat. Az arborétum fejlesztése nem volt ilyen látványos. A szarvasi arborétum segít­ségével 185 fajta, közel ezer fát és cserjét telepítettek. Jó 10 év múlva ad csak igazi él­ményt, mikor erdővé nő a másfél hektárnyi növényzet. A kultúrpark vezetője, Kó­nya Leó nem a nevének kö­szönheti funkcióját, lelkes ál­latbarát, szervező, kilincselő ember, az állatkertek szövet­ségének felügyelője. A mint­egy kétszáz, 130 fajta állat majd mindegyikéről tud egy történetet: Matyit, a pariá­gi sast törött szárnnyal hoz­ták be, a csimpánzunk egy­szer meglátogatta a szom­szédos tsz-majort, az itt te­lelt gólya most, hogy meg­jöttek társai ki-kimaradozik éjszakára is . .. A trópusi ál­latokra először olajkályhá­val fűtöttek, most a gyár fű­tőrendszerérői kapják az energiát. — Az élelmezés pedig nem kerül egy fillérbe sem — újságolja Kónya Leó. — A 15 jászsági téasz és az állami gazdaság bőségesen ellát szé­nával, takarmánnyal, a ra­gadozóknak pedig elhullott állatokat hoznak. Annyi a hús, hogy hűtőben kell tá­rolnunk a felesleget. Az együttműködési szerződés alapján a tsz_dolgozók díj­mentesen látogatják a kul- túrparkot. Én nem is úgy tekintem, hogy a gyáré, ha­nem az egésiz Jászságé ez a park. A tanárok biológia- órákra hozzák ki tanítvá­nyaikat, a nyári szünetben pedig a diákok állatgondo­zásra jelentkeznek. Nagyon szeretnek itt dolgozni, any- nyi a jelentkező, hogy két­hetes turnusokba kell beosz­tani őket. A környéken egyfajta vad­kórház szerepét is betöltik, elgázolt őzeket, sérült ma­darakat nevelnek. Tavaly kilencvenezer fizető látoga­tója volt az ország hatodik állatkertjének, de nem a be­vételek gyarapítására törek­szenek, hanem arra, hegy örömet szerezzenek a láto­gatóknak. Lukácsi Pál Kiállítások a Tisza partján Növekszikr a szolnoki művészetpártolók tábora A Tisza—Zagyva torkola­tának megkapó szépsé­gét már a múlt szá­zad közepén felfedezték a színek, formák mesterei, a festők. A szolnoki művészet szempontjából oly jelentős August von Pettenkofen is ez idő tájt érkezett először a városba, 1851 és 1881 között tizenegy alkalommal tért ide vissza, műveinek jelen­tős része készült e vidéken. Rajta kívül még igen sok festő fordult meg itt a szá­zadfordulóig. amely aztán korszakalkotó változást ho­zott a város képzőművésze­ti életében. A régi szolnoki vár helyén 1902-ben tizen­két műteremmel felépült a szolnoki Művésztelep, hogy végleges otthont adjon a képzőművészeknek. Csaik né­hány nevet említünk azok közül, akiknek, művészete a kolónia rangját fémjelzi: Deák-Ébner Lajos, Biihari Sándor, Koszta József, Fé­nyes Adolf. Aba Novak Vil­mos, Pólya Tibor, Chiovini Ferenc. Ma nyolc művész él és dolgozik a Zagyva-parti műtermekben. A művésztelep történetét Szolnok alapításának 900. évfordulóján összegezték. A képzőművészet kedvelőinek nem mindennapi élményben volt részük azon a kiállítá­son, amelyet ez alkalomból rendezték a kolónia legjele­sebb alkotóinak munkáiból. A kiállítást a fővárosi és az osztrák közönség is láthatta. Szolnok gazdag képzőmű­vészeti hagyományait ma is Egyedülálló metszetgyűjtemény Képtár Szekszárdim Művészetek Háza lesz a kihasználatlan szekszárdi zsinagógából. A városi ta­nács ezzel kapcsolatos hatá­rozatát az indolkolja, hogy a már csaknem egy évszázada alapított Béri Balogh Adám múzeumban az évek során 1500 képzőművészeti alkotás gyűlt össze. Az országban mindössze három vidéki múzeum dicsekedhet ekkora anyaggal. Nemrég megkezd­ték az értékes festmények, metszetek feldolgozását a Nemzeti Galéria művészet- történészeinek segítségével. Az eddigi kutatások alapján a szakemberek megállapítot­ták, hogy országosan egye­dülálló metszetgyűjtemény található itt. A gyűjtemény művészettörténeti ritkaságai a XVI. századi metszetek. A festmények — mintegy 500 — az 1700-as évektől napja­inkig szinte minden jelentő­sebb hazai irányzatot képvi­selnek. Kiemelkedően ma­gas színvonalú a múlt száza­di magyar mesterek mun­káinak gyűjteménye. Az ér­tékes alkotások méltó hely hiányában mindeddig nem kerültek közönség elé. Szlovák olvasóverseny Tegnap Békéscsabán ren­dezték meg a szlovák olva­sóverseny országos döntő­jét, amelyen a szlovák ta­nítási nyelvű iskolák száz diákja vett részt. A sátoral­jaújhelyi, budapesti, tótkom- lósi, szarvasi és békéscsabai általános iskola, valamint a két gimnázium (a fővárosi és a békéscsabai) valameny- nyi tanulója részt vett az ősz óta folyó olvasóversé- nyen, s a helyi vetélkedők legjobbjai jutottak el a bé­késcsabai szlovák gimná­ziumban megtartott döntőbe. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus , Szövetsége támogatásával hatodik al­kalommal rendezett olvasó­versenyen a fiatalok a szép szlovák kiejtésből, a kiasz- szikus és modern szlovák irodalom megszólaltatásából vizsgáztak. ápolja a város művészetpár­toló lakossága. Néhány éve megalakult a galéria baráti köre, amelynek egyre gyara- padó tagsága, mindjobban kibontakozó tevékenysége is példa arra, hogy a város sze­retettel fogadja falai közé a művészeteket. Az egyesület s a képzőművészet hivatalos mecénásai most éppen az ál­landó szolnoki képtár létre­hozásán fáradoznak. Az avatóünnepség nyilván még várat magára, de a szol­noki tárlatlátogatók addig sem szűkölködnek képzőmű­vészeti eseményekben. Kul­turális, közművelődési intéz­ményeinkben számos idősza­ki kiállítás várja őket, ame­lyéken nem csupán a sző­kébb haza képzőművészei mutatkoznak be időről idő­re. de a hazai piktúra. szob­rászat, grafika legjelesebb képviselői is. Csupán az utóbbi esztendőben láthat­tuk Kassák Lajos. Tóth Menyhért és a szolnoki szü­letésű Szandai Sándor emlék­kiállítását, bemutatkozott Szalay Lajos grafikusművész, a maiak közül Sváby Lajos, Bartl József, festőművész és még sorolhatnánk. A pécsi Modern Magyar Képtár grafikai gyűjteményéből is ízelítőt kaphatott a szolnoki közönség, egy válogatással jelentkeztek a szentendrei fiatal képzőművészek s alig néhány hónapja Szentendre „doyenje”, Barcsay Jenő ana­tómiai rajzai, grafikái, fest­ményei és Borsos Miklós szobrászművész grafikái, kis­Nemcsak a magyar, ha­nem a nemzetközi tudomá­nyos élet valóságos szenzá­ciójának nevezhetjük azt a négy kötetet, amely most je­lent meg az Akadémiai Kia­dónál, Körösi Csorna Sándor születésének kétszázadik év­fordulójára. A legméltóbb tisztelgés ez a Tibetben el­hunyt nagy hazánkfia előtt, aki az önfeláldozó kutató­munkának minden időkre legszebb tanúságát adta. Széchenyi István szavaival szólva: „Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiság- tól lelkesítve — Körösi Cso­rna Sándor — bölcsőjét ke­reste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt, távol a hazától... de él minden jobb magyarnak lelkében.” A tibetisztika világszerte elismert nagy tudósának, sőt megalapítójának a munkás­sága teljes egészében nem volt hozzáférhető, különösen ami a helyszínen írt tanul­mányait illeti. Ezért kell tu­lajdonképpen új műről, a tudományos világ számára újdonságról, kiemelkedően fontos eseményről beszél­nünk, amikor kezünkbe ve­hetjük kétszáz év után a tel­jes Körösi Csorna életművet. A négy vaskos kötet tártál- mázzá a tibeti—angol szó­tárt, a tibeti nyelvtant, a buddhista terminológiai szó­tárt szanszkrit—tibeti—angol nyelven és cikkeinek már említett tanulmánykötetét, benne a lamaista kánon elemzését, a tibeti gyógyá­szat ismertetését, buddhista aforizmagyűjteményt, vala­mint a Buddha életéről és tanításáról szóló munkáját. Ez egyben — az általánosan plasztikái is eljutottak a Ti­sza partjára. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ kiállítóhe­lyiségén most a Damjanich Múzeum is osztozik:. hiszen 1982 nyarától a Szolnoki Ga­léria zárva tart. Felújításá­nak befejezése az esztendő végére, a jövő év elejére várható. A múzeum azonban ennek ellenére is igyekszik rangos kiállításokkal eleget tenni a képzőművészet-ked­velők igényeinek. A művelő­dési központtal közösen ren­dezi meg a. közeljövőben a képzőművészeti főiskola vég­zős szobrásznövendékeinek tárlatát, augusztusban pedig a finn üvegművészet leg­szebb darabjait hozza el a városba. Ez a kiállítás az országban csak három he­lyen, a budapesti Iparművé­szeti Múzeumban, Szegeden és Szolnokon lesz látható. Időről időre a múzeum köz- művelődési terme is otthont ad kiállításoknak, legköze­lebb Schéner Mihály festő­művész alkotásainak a mű­vésztelep kollektív műtermé­ben pedig tegnaptól Papi La­jos szobrászművész alkotásai láthatók és a közeljövőben Gecse Árpád festőművész mutatkozik be. Az év alig­hanem egyik legjelentősebb képzőművészeti eseménye lesz novemberben a III. Szol­noki Festészeti Triennálé, amely a mai magyar piktúra egészéről ad képet a látoga­tóknak. — te ­elterjedt nézettel szemben — azt is bizonyítja, hogy nem­csak az önmagában egyéb­ként nagyfontosságú szótárt és nyelvtant írta meg, ha­nem az egész tibeti kultúra alapelemeit összegyűjtötte, feldolgozta. Mindezek megjelentetésé­vel a kegyeletnek is eleget tett a Körösi Csorna Társa­ság és a bicentenáriumra alakult országos emlékbi­zottság, de ezen felül a ma­radandónak bizonyult -mű­vek reprint — hasonmásban utánnyomott — kiadásával a magyar orientalisztika ré­gi adósságát törlesztette, hasznos segítséget nyújtva a mai orientalistáknak. A tu­dományos szakkutatást nagymértékben mozdíthatja elő ez a mindmáig alapvető jelentőségű nagy mű, amely­nek sajtó alá rendezése, szerkesztése Térjék József érdeme. Ugyancsak ő írt an­gol nyelvű bevezetőt a köte­tek elé a tibetisztika úttörő tudósáról, aki 1819-ben az­zal a céllal indult Ázsiába, hogy megkeresse a magyar­ság őshazáját, s ezenközben egy addig alig ismert távoli kultúra első európai kutató­jaként írta be nevét a tudo­mány történetébe. Ezt érté­keli a kötetek előszavában — angol nyelven — Szent- ágothai János,’a Ms . var Tu­dományos Akadémia elnöke is. A négykötetes n mű formájában, kivi’ ízesében is méltó a kiemeli, dő jelen­tőségéhez. Valamennyin sze­repel az emlékbizottság emblémája, amelyben tibeti szimbólumként az emlékezés végtelen életfonala látható, s így Körösi Csorna emléké­nek is tiszteleg. A kötetek díszítésében egyébként a ti- betisztikai jelképrendszer­ben ismert több szimbólu­mot használtak föl. Ezekhez hasonló grafikai ábrázolásokkal találkozha­tunk egy látszólag igényte­lenebb, mégis nagy tudomá­nyos értékű most megjelent kötetben: „Emlékek Körösi Csorna Sándorról” címmel. Ebben Térjék József — az MTA Könyvtára gondozásá­ban — leveleket, okiratokat, emlékezéseket tesz közzé. Tudományos szenzáció Kétszáz éves újdonság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom