Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

1984. ÁPRILIS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácskozás a fiatal értelmiség helyzetéről \ Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet kunszentmártoni üzemében ebben az évben is nagy mennyiségű férfi divatnadrágot készítenek. Az NSZK-beli Brühl cégnek jelenleg 10 ezer da­rabot szállítanak több színben Bőség baromfiból Februárban fél Szolnok kacsapecsenyét evett II törökszentmiklósi baromfifeldolgozó minta ABC-je az egyes Ötvöződjön a fiatalok lendülete és az idősek tapasztalata Majoros Károly hozzászólása Micsoda komfort! Ülünk a szolnoki ÉKV egyes ABC- jének kis irodájában, és két képernyőn beszélgetés köz­ben még képeket is nézhe­tünk. Az egyik éppen az ABC göngyölegekkel teli udvarát „hozza be", egy teherautóról most érkezett árut pakol­nak. A másik az áruház bel­sejét mutatja, vevőket, ela­dókat. Nagy Sándomé bolt­vezető már megszokta — ipa­ri kamerák mutatják az iro­dában dolgozó vezetőnek, mi történik kint az áruházban. Erről még aligha nevezetes a jó öreg, de alaposan megfia­talított egyes. Arról viszont lassan nevezetes lesz az egyes, hogy hűtőpultjain gazdag vá­lasztékú baromfi kínálja ma­gát. Ügy látszik, jó az áru­készlet, mert míg januárban összesen nyolcvanezer forint értékű baromfihúst adtak el, addig a kurta februárban már 436 ezer forintot hagy­tak a vásárlók ugyanezekért az élelmiszerekért a pénztá­rakban. Hirtelen ennyire megnőtt volna az étvágyunk ? Cserkészné, Horváth Judit az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat áruforgalmi elő­adója még meg is toldja a feltételezést: — Februárban fél Szolnok kacsapecsenyét evett! Nagyné, a boltvezető vágja is a számot: — A harmincnyolc forintos kilónkénti árú kacsából 171 ezer forintért vették nálunk a vevők. Kiszámoltam, az ol­csó kacsahúst kedvelők ke­reken 45 ezer forintot taka­rítottak meg. Ugyanis ez ol­csó kacsa volt, exportból visszamaradtalak szoktuk mondani — nem volt semmi baja, hadd tegyem hozzá, gyönyörű pecsenye lett be­lőle. •Hadd tegyük mi is hozzá: ez a kacsa Törökszentmiklós- ról érkezett, mint a csirke, a tyúk és a libaszállítmányok, február elseje óta. Akkor kötött megállapodást a ba­romfifeldolgozó és az ÉKV. A feldolgozó vállalta, hogy a cikklistáján szereplő 33 féle baromfihúsból legalább 25— 28 félét állandóan szállít a rendelés szerint, azért nem mindent, mert vannak bizo­nyos idényáruk, így például a hízott liba. Nehogy valaki azt gondolja, hogy csak a szolnoki 1-es ABC a mintabolt február óta. A zagyvarékasi feldolgo­zó mintaboltja a Gólya ABC Szolnokon, s a 200-as élelmi­szer Mezőtúron. A török- szentmiklósiak pedig a me­gyeszékhelyen kívül a jász­berényi Pelyhespart 112-es boltját látják el termékeik­kel. Mondják, a szolnoki egyes­ben nagyon jól sikerült a tö- rökszentmiklósiiak bemutat­kozása. Remélik, így lesz ez­után is. Tőlük sokszor érke­zik tyúkmáj, bőrös levesap­rólék, mellcsont, s a grill­csirkéik, a frissen vágottak is igen szépek, gusztusosak. Ha háziasszony az olvasó, most biztosan felsóhajt: és hol van az a régi csomag, az úgynevezett Csirke A-apró- lék, amiben mellétől, két combjától megfosztva, egész csirke apróléka volt, fejestől, lábastól. Sajnos, mintha az ipar ezt — most úgy 20—22 forint lenne egy-egy ilyen csomag ára — nem szívesen darabolná, kínálná. Az apró­lékok mellé mindkét me- gyén'kbeli feldolgozó odarak egy-egy combot — s ettől mindjárt harminc-negyven forint a levesnekvaló... Ki érti? — a pénzét számoló há­ziasszony aligha... Azért reménykedjünk! A mintaboltok ellátói, valószí­nűleg márkájuk védelmében is igyekeznek minden jót és szépet kínálni. Kemecsey László, a törökszentmiklósi feldolgozó főmérnöke azt mondta: „Az együttműködést hasznosnak tartjuk és tovább akarjuk fejleszteni.” Ez a fontos! Talán eljön az az idő is, amikor a vásárlók úgy kérik a baromfihúst: „ugye, ez miklósi?” vagy: rékasd-e a szállítmányuk”? Addig azonban még folyik a verseny, ki hogyan tisztít, milyen gondosan darabol, mennyire friss, ami nála frissnek számít? Mindez, nyilván a vásárló örömére, szeme láttára. S, hogy közben egy havi 6—6,5 milliós forgalmú áruházban az addig százezret se elérő baromfibevétel már a fél millióhoz közelít? Nyilván a bolt se csalódott... — sj — (Folytatás az 1. oldalról.) egyike tehát olyan politikai, társadalmi légkör megte­remtése, amelyben megállít­ható az értelmiségi munka további leértékelődése, hogy érvényre juthasson a telje­sítmény színvonalát kifejező valóságos értéke és biztosí­tott legyen az ésszerű fel- használása. Ez a célkitűzés és a megvalósítása szorosan összefügg az ország anyagi helyzetének javulásával. A továbbiakban Fábián Péter a fiatal értelmiség köz- életiségéről, annak rendkí­vüli jelentőségéről szólt, hangsúlyozva, hogy cselekvő, progresszív emberekre van szüksége a szocializmusnak. Meggyőzően beszélt arról, hogyan juthat el a pálya- és az életkezdés gondjaival küszködő fiatal az ideológi­ai tisztánlátáshoz, ebben a félig kész társadalomban, amelyet az ideológiai sok­színűség jellemez, de a marxizmus-leninizmus hege­móniája szilárd. Az idősebb nemzedék és a párt felelőssé­ge is, hogy a kételyekből az igaz felismerése alakuljon ki. Ehhez idő, értelem és az ügyet szolgáló kölcsönös to­lerancia kívántatik. Végezetül a fiatal értelmi­ség szerepének fontosságát hangsúlyozva a megyei párt- bizottság titkára a követke­zőkkel fejezte be előadását; „Mondhatnám nincs olyan feladat, amelyben ne számít­hatnánk a segítségükre. Csak az értelmiséggel együtt lehet felépíteni a szocializmust, nélkülük nem”. Felszólalások a vitában A vitaindító elhangzása után Bendó László, a Tisza- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat ter­melési osztályvezetője kért szót. A fiatal műszaki értel­miség és a közgazdászok szá­mára önálló alkotó munkára lehetőséget adó szakmai ta­nácsokról beszélt. Elmondta, hogy a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsát a leg­több vállalatnál] nem veszik komolyan. Szolnokon 12 ilyen tanács alakult, de igazán ér­demi, anyagi megbecsüléssel együttjáró feladatokat csak egyetlen egy kapott és vég­zett. Az érdektelenség és a közömbösség megszüntetésé­ért a vállalatok vezetői, a KISZ-szervezetek is többet tehetnek. Kulcsár Mária fegyverneki tanítónő a falusi pályakezdő pedagógusok ne­hézségeiről beszélt többek kö­zött. Különösen továbbképzé­sük és tanulásuk meglehető­sen szűkre szabott lehetősé­geit fájlalta. Hubanov Mihály gépészmérnök, a Hűtőgép­gyár KISZ-bizottságának tit­kára példák sokaságával bi­zonyította be, hogyan érvé­nyesül a gyárkapun belül a KISZ érdekképviselete és ér­dekvédelme. Zsák Miklós, a szolnoki Járműjavító közgaz­dásza konkrét esetekkel első­sorban azt érzékeltette, hogy miként becsülik meg a fiatal értelmiségieket az üzemben. Megítélése szerint kollektívá­jukban a munka elismerése független a kortól. Dr. Kerék­gyártó Imre, a DATE Kar­cagi Kutatóintézetének mun­katársa azt érzékeltette, mi­ként emelkedtek a követel­mények a tudományos-kuta­tómunkával szemben. Dr. Szatmári István, a kar­cagi Kórház sebésze, a pá­lyakezdő orvosok lakásgond­jait ecsetélte. Megoldást je­lentene, ha több szolgálati lakás lenne és a letelepedés­hez munkáltatói kölcsönt kapnának. Bóta István, a kunhegyesi Kunság Népe Tsz üzemmérnöke, aki három éve dolgozik a szövetkezet­ben, elsősorban azt kifogá­solta, hogy eddig még nem vették igazán igénybe szak­Dr. Majoros Károly hozzá­szólását dicséretnek beillő véleményével kezdte: olyan ez a konferencia, mint a tavaszi csokor, olyan sok­színű, sok figyelemre mél­tó vélemény, hasznos ja­vaslat és észrevétel hangzott el. „Én diplomások fórumá­nak nevezném ezt a találko­zót”, — mondta. „Értelmisé­gi lehet az is, akinek nincs diplomája. Ki vitatná el, hogy Veres Péter, Szabó Pál, Papi Lajos, diploma nélkül is az értelmiséghez tartoz­nak, kultúrateremtők, hordo­zók és átadomápyozók.” Kü­lönösen nagy jelentősége van annak, hogy most minden értelmiségi betöltse ezt a szerepét. Most, amikor szo­cialista társadalmunkban a változás éveit éljük, tisztá­ban vagyunk azzal, hogy ez a társadalom tökélete­sítésre szorul. Felépítéséhez égyütt kell a fiatalok lendülete és az idősek tapasz­talata. Harcolni a jobbért, ezt kell, hogy vállalja a fia­tal értelmiség. Sokan bírál­ják a fiatalokat azért, mert arra törekednek, hogy a le­hető legjobb körülmények között dolgozhassanak. De mi jelenti a jó körülményt? A magasabb fizetés? Az, hogy gyorsabban jutnák lakáshoz? Nem biztos, hogy a választás­nál mindig ez az elsődleges szempont. Vannak , akiket mindenekelőtt az érdekel, milyen lehetőséget kapnak, és oda mennek dolgozni, ahol megmérettetnek, ahol olyan tudását. Honti László, a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Főiskola szolnoki tago­zatának hallgatója jó szelle­mi műhelynek tartja a főis­kolát, de ugyanakkor az a tapasztalata, nagy a szakadék az elmélet és a gyakorlat kö­zött. A nyári szakmai gya­korlat illúzióromboló — mondta. Dienes Eszter török­szentmiklósi népművelő, a fiatal alkotók körében az irodalmi szekció vezetője, a Szolnok megyében élő fiatal írók és képzőművészek mun­káját mutatta be. Örömmel számolt be azokról a lehető­ségekről, és elismerésekről, amelyeket az ifjú alkotók az utóbbi időben kaptak. László Gyula, a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Fő­iskola tanára, a Jászkunság főszerkesztője az írástudók felelősségéről beszélt, hang­súlyozva, hogy nincs tabu téma, bármiről lehet írni, de csak felelősséggel. Pásztor András, a KÖJÁL munka­társa szóvátette, hogy mun­kahelyén megtiltották a gaz­dasági munkaközösségek lét­rehozását. Ügy vélte, nem indokolt ez az általános til­tás, a jogi és etikai problé­mákat újból felül kellene vizsgálni. Fekete Sándor, a Néplap munkatársa, a szer­kesztőségben dolgozó fiatal újságírók élet- és munka- körülményeiről beszélt. Rácz Lajos, a kisújszállási 625. sz. Szakmunkásképző Intézet tanára szerint a pá­lyakezdő pedagógusoknak nagy előnye más diplomá­sokkal szemben, hogy azon­nal önállóan dolgozhatnak. Szóvátette a pedagógusok alacsony fizetését. Dr. Rédl Jenő, a Hetényi kórház or­vosa, a továbbképzés fogya­tékosságairól beszélt és a tu­dományos munka lehetősé­geinek hiányát kifogásolta. Kácso Anna újszászi óvó­nő elmondta, hogy igénylik a közéleti feladatokat és szükségesnek* tartaná, hogy maguk is keressék és kezde­vezetőt találnak, aki part­ner, akitől tanulhatnak. Aki reálisan gondolkodik tudja, hogy az értelmiségi életmód sokba kerül. A ta­nult emberek igényesek, vi­lágot akarnak látni, és az is igaz, hogy teljesítményüket, az igazán színvonalas mun­kájukat jobban meg kellene fizetni. Erre egyelőre nincs lehetőség. Ezt a valamikori tévedést azonban az első adandó alkalommal korri­gálni kell. Az értelmiség rangjának és tekintélyének megerősítése nagyon fontos. Gondoljuk csak végig, Szol­nok megyében is az ipar és a korszerű mezőgazdaság fejlődésének feltétele a szel­lemi befektetés volt. Az ér­tékítéletet helyre kell állíta­ni kölcsönösen, hiszen afne- lyik társadalom nem becsüli a fiatalságát, az önmaga sír­ásója. Aki viszont a múltját nem becsüli, az gyökértelen marad. Van nemzedéki vita? Igen, de minek! Másfajta vitákra van szükség. Még a nézetek szenvedélyes összecsapására is, amelyben az érvnek kell dönteni és nem a hatalom­nak. A vita és a kritika nem ugyanaz. A kritikában benne lehet a változtatni akarás igénye, ami nem biz­tos, hogy szembenállást je­lent. A jó vitatkozzon a rosz_ szál, a haladó a konzervatív­val — hangsúlyozta végeze­tül a megyei pártbizottság el­ső titkára. ményezzék a közéleti sze­replés megszokottól eltérő lehetőségeit. Dr. Fábiánná dr. Kocsis Lenke, a Jászbe­rényi Tanítóképző Főiskola adjunktusa az értelmiségivé válás előzményeiről, feltéte­leiről és buktatóiról szólt. Papp Istvánná szolnoki ta­nárnő a pedagógusok túlter­heltségének és szakmai igé­nyességük ellentmondásait feszegette. Hubai László, a KISZ KB képviselője a fiatal diplo­mások számának, szakmai összetételének alakulását mu­tatta be. Dr. Jemei Bálint, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese hozzászó­lásában azt hangsúlyozta, hogy a gazdasági élet fel­lendüléséért nagyon sokat tehetnek a fiatal szakembe­rek is. Bosnyák Szabolcs, a Hetényi kórház főmérnöke az egészségügyben dolgozó technikai szakemberek és fiatal mérnökök sajátos hely­zetét mutatta be. Dr. Nagy László, a Hetényi kórház se­bésze az értelmiségi fiatalok megyei tanácsának elnöke, aki egyik kezdeményezője és szervezője volt a tegnapi fó­rumnak, arról a kedvező visszhangról szólt, amely a konferencia ötletét fogadta. A vitában utolsóként szólt Túri Gáborné, a kenderes! Szakmunkásképző Intézet ta­nára, aki a pedagógusok fi­zetésének, a pálya elnőiese­désének és a hivatás presz­tízsveszteségének összefüg­géseit boncolgatta. Az elhangzottakat Fábián Péter röviden összefoglalta, hangsúlyozva, hogy nagyon jó kezdeményezésnek tartja a fórum megszervezését. Hasznosnak ítélte meg a párbeszédet, s felhívta a fi­gyelmet arra, hogy mindazt, ami a konferencián elhang­zott, a szervezők juttassák el az illetékesekhez. Az értelmiségi fiatalok konferenciája Vass Lajos zárszavával ért véget. K. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom