Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-27 / 98. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. ÁPRILIS 27. Az országos diákszinjátszónapok elé Föllendülés kérdőjelekkel Csurgón a diákszínjátszás országos fórumán találkozik április 28.—május 1. között 16 kö­zépiskola színjátszó együtte­se. Ott lesznek a diákszínpa­dokat vezető irodalomtaná­rok, az amatőrszínjátszás szakemberei, a mozgalom szakmai irányítói. Az orszá­gos és helyi rendezők — a csurgói Nagyközségi Tanács illetékesei -— okkal bizakod­nak, hogy ez a kétévenkénti, derűs, hangulatos diáktalál­kozó ez idén is szép, tavasz­hirdető órákat, napokat nyújt az idesereglő mintegy 300 résztvevőnek. Az 1968-ban megfogalma­zott cél voltaképpen nem vál­tozott: áttekinteni — a leg­jobbak közül meghívott együttesek révén — a diák- színpadok helyzetét, eredmé­nyeit, működésének tenden­ciáit és természetesen gond­jait: a „derékhad” munkáját akadályozó tényezőket. Nem verseny, nem szakmai minő­sítés tehát ez a találkozás, hanem tapasztalatok cseréje, a tennivalók szintézise. Csu­pán a „merítés”, a kiválasz­tás lehetősége és formája változott^ Szerencsésen; hi­szen ezúttal az 1983-as me­gyei diáknapokon a legjobb, azaz arany minősítést elért diákszínpadok, iskolai cso­portok közül hívták meg a résztvevő együtteseket. Az ország mintegy 800 kö­zépiskolájából 200 diákszín­játszó csoport szerepelt az elmúlt évi diáknapokon. Kö­zülük ötvenen értek el arany fokozatú minősítést. Az öt­ven közül harmincán jelent­keztek az idei országos diák­színjátszó napokra. A Nép­művelési Intézet szakembe­rei valamennyiük előadását megtekintették s belőlük vá­logattak. A harminc jelentkező együt­tes több. a kiválasztás lehe­tősége tehát nagyobb, mint két éve, a VIII. diákszínját­szó napok előtt. Ez viszont önmagában még csupán je­lenség. Elfedi azt, hogy amíg például Debrecenből és Haj­dú megyéből — ahol egyéb­ként évente megrendezik az amatőr színjátszás megyei szemléjét —, az átlagosan jelentkező diákegyüttesek többszöröse vett részt tavaly a megyei diáknapok színját­szó bemutatóin, égy 198(L ban megfogalmazott tanul­mány riadószerű kérdőjelei ma is többé-kevésbé idősze­rűek. „Eltűntek Komárom, Veszprém, Szabolcs, Pest me­gyékből a diákcsoportok ... Miért pang a diákszínjátszás Tolna, Somogy, Nógrád, Vas és utóbb Győr megyében is?... És hozzá tennék sa­ját tapasztalatomból egy friss kérdést; az egykor patinás diákszínpadokkal rendelkező Baranya megyében miért, hogy az idén alig sikerült .összevakarni” két iskolát, ahol egyáltalán létezik diák­színjátszás?” Sajnos, Szolnok megyében sem sokkal jobb a helyzet. Az utóbbi esztendők­ben jó néhány csoport szűnt meg. A megye diákszínját- szósának egykori „fellegvá­rai” a tiszaföldvári és az új- szász] gimnázium színpada ma már alig-alig hallat ma­gáról, és úgy tűnik, a többi középiskolában is hanyatló­ban van a mozgalom. Nem csupán a rátermett, hozzáér­tő vezetők hiányoznak, de a bemutatkozási alkalmak is megritkultak. A korábban munkára, eredményekre ösz­tönző Verseghy-diáknapok megszűnése a diákszítjátszás­ra sincs jótékony hatással. Az élvonalban föllendülés — a „futottak még” csopor­tok másfél száznyi seregében, jó esetben, iskolai ünnepsé­gekre készülnek alkalmi cso­portok. Hisz ezért „tartják” őket, némelyik igazgató sze­rint, aki még abba is bele­szól, hogy mit csináljanak . .. A csurgói bemutatókat kö­vető szakmai tanácskozáso­kon nyilván ilyen gondokról is szó esik. Bár többségé­ben ellenkező tapasztalatok­ról hallhatnánk!.. . A rendezvény — illetve be­mutatósorozat - középpontjá­ban természetesen a látott produkciók állnak majd. Ezekben viszont, bizakodunk, nem csökken a két évvel ezelőtt tapasztalt diákos- fiatalos vidámság, a derűs hangvétel, a közéleti csipke- lődő-parodizáló hajlam. Örömmel olvastam a meghí­vott együttesek között né­hány régi ismerősnek — pél­dául a sárbogárdi Petőfi Gimnázium; a kaposvári Táncsics Gimnázium; a deb­receni Tóth Árpád Gimná­zium, a szolnoki Varga Ka­talin Gimnázium, s nem ke­vésbé a kaposvári 512. sz. Szakmunkásképző Intézet di­ákszínpadának — a program­ját. A középiskolai diákszínjátszók és a szak­emberek méltán tekintenek várakozással a IX. országos Csokonai diákszínjátszó na­pok elé. A program nívós produkciókat ígér. És választ is számos olyan kérdésre, amelyet Csurgótól várnak a diákszínpadokat Vezető iro­dalomtanárok. W. E. Vándortábora Tisza mentén, focisuli, tánctanfolyam Jó start az új Űttörőházban Megváltozott körülöttünk a világ. Manapság már a? édesanyák többsége is dol­gozik, így a gyerekek szinte egész napjukat az iskolában, a napköziben töltik, és nem mindegy, hogyan. Jó, ha a tanulás mellett jut idejük a játékra, sportra, művelődés­re is. A pedagógusok igye­keznek tartalmas szabadidős programokat szervezni a gyerekeknek, kiváló segítő­társaik ebben az úttörőhá­zak. Szolnokon tavaly új in­tézményt avattak. Ám nem csupán a ház új, de tevé­kenysége is újszerű. Munka­társai szeretnék olyan ren­dezvényekkel megörvendez­tetni a gyerekeket, amelyek hangulatosak, tartalmasak, és igazi élményt nyújtanak. S ezt nem kevés sikerrel te­szik. Már az első hónapok­ban is nagy népszerűségnek örvendett a ház. A programok összeállítá­sát széles körű közvélemény­kutatás előzte meg. A mun­katársak gyerekeket, szülő­ket kérdeztek arról, mit vár­nak, mit szeretnének látni, hallani. Ennek alapján négy alap­területen — a vezetőképzés­ben. a klubok a szakkörök kialakításában, a módszerta­ni feladatok megoldásában és a szabadidős programok­ban — segítik a csapatok munkáját. A gyermekeknél a vezető- képzés jelenleg huszonegy csoportban folyik, de felnőt­tek részére is indítottak tan­folyamot. Újszerű kezdemé­nyezés lesz — a Pedagógus­továbbképző Intézettel közö­sen — az úttörővezetők klub­ja, melynek első foglalkozá­sait szeptemberre tervezik. Az intézményben tizenöt — többek között kerámia-, vas­utasbarát-,, fotó-, népművé­szeti, bábszakkör működik. A sport sem hiányozhat a prog­ramokból. A Killián György Repülő Műszaki Főiskola asz­talitenisz szakosztálya heti két edzést tart a gyerekek­nek, továbbá a városi tömeg­sport egyesülettel közösen rendezett focisuli várja szom­batonként a fiúkat. Talán itt nevelődik a jövő egyik vá­logatott labdarúgója?! Nagy sikere van a városi sportfelügyelőséggel együtt időről időre megtartott Út­törőhöz Kupának is, ahol úszásban, kézilabdában, fo­ciban és atlétikában próbál­hatják ki ügyességüket a gyerekek. A szabadidő hasz­nos eltöltéséhez az intézmény hat klubjának programja is hozzájárul. Ezek közül leg­jelentősebb az ifivezetők, a természetjárók és a tudósí­tók klubja. Minden szombat délelőtt és kéthetenként vasárnap délután külön rendezvények várják a kisdobosokat, az út­törőket. A csalogató progra­mokból csak néhányat: ját­szóház, KRESZ-vetélkedő, dal- és játéktanulás, film­vetítés. Időközönként meg­rendezik a „Csapatok nap­ját”, ahol egy-egy úttörőcsa­pat mutatkozik be, ízelítőt adva mindennapjaiból. A nyárra is gazdag progra­mokat kínál az intézmény. Így többek között lesz kerék­páros vándortábor a Tisza mentén, hétvégi táborozások a környéken, valamint ,',ját­szóházak” teszik majd szí­nesebbé és emlékezetessé a szünidő programjait. Ősztől a gyerekek igényéhez igazod­va horgász szakkört és tár­sastánctanfolyamot indíta­nak. N. T. Úttörőkórusok megyei díszhangversenye Az Éneklő ifjúság kórus­mozgalom idei rendezvény- sorozatának megyei záróak­kordjára, az úttörőkórusok gálaműsorára április 29-én, vasárnap 9 órakor kerül sor Szolnokon, a Ságvári körúti Általános Iskola aulájában. Ezt a munkát a színházi nézők akkor minősítik, ha hibás. Ha például — hogy egy kirívó példával éljünk — valamelyik szereplő föl- kattintja a színpad homá­lyos sarkában az állólámpát és fény önti el — a játéktér ellenkező sarkát. Ilyesmi persze a mai színházi tech­nikai viszonyok közepette legföljebb a világosítók nyugtalanító álmaiban for­dul elő, ám az kétségkívül igaz, hogy egy-egy színházi előadás világítástechnikáját, fény-effektusait a nézők szinte magától értetődő mó­don fogadják el. Pedig a vi­lágítás a színpadi megjele­nítés szerves része, a vilá­gosítók pontos, jó munkája nélkülözhetetlen fogaskerék a színház bonyolult gépeze­tében. Feladata: hivalkodás nélkül szolgálni az előadást, a minél teljesebb élmény nyújtásának igényével. így leírva roppant egyszerűnek tűnik a világosító dolga: hű­ségesen „eljátszani” a ren­dező által megadott „parti­túrát”. A, valóságban is ez a helyzet, hozzátéve, hogy Versenyző ipari tanulók A Szakma Kiváló Tanulója versenyt az 1983 84-es tan­évben az ipari szakmunkás- képző intézetek végzős ta­nulói számára 30 szakmá­ban, 11 szakmai és 5 közis­mereti tantárgyban hirdette meg a Művelődési Miniszté­rium, a KISZ Központi Bi­zottsága és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa. Az or­szágos döntők legjobbjainak tegnap Budapesten a vasas­szakszervezet székházában adták át a díjakat. Tegnap a győztesek átvet­ték a KISZ Központi Bizott­ságának arany-, ezüst- és bronzplakettjét, díszokleve­leit. Az első helyezettek ju­talmul külföldi üdülésen is résztvehetnek. A legjobb tel­jesítményű tanulók felkészí­tő tanárai díszoklevelet kap­tak. A megyei, fővárosi verse­nyeken mintegy 7200 végzős szakmunkástanuló vett részt, az országos döntőkbe több mint ezren jutottak. Ezeknek a kategóriánkénti első hat helyezettje — 180 tanuló — eredménye elisme­réséül a szakmunkásbizo­nyítványát is megkapta. Papi Lajos alkotásaiból kamarakiállítás nyílik ma délután négy órakor Szolnokon, a Művésztelep kollektív műtermében. Képünkön a szobrászművész Kölcsey Ferenc ülőalakos Szob­rának mintázása közben Április 27 és május 13 között Szolnokon Bemutatkozik Szabolcs-Szatmár megye Népművészeti kiállítás, fotótárlat, bábműsor Szabolcs-Szatmár megye népművészetéből, kulturális életéből kaphatnak ízelítőt azok, akik a következő két héten a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba láto­gatnak. A Bemutatkozik Szabolcs-Szatmár megye cí­mű rendezvénysorozatot ma 18.30-kor Vida János, a nyír­egyházi Megyei és Városi Művelődési Központ igazga­tója nyitja meg. Az intéz­mény különböző helyiségei­ben ekkor adják át a közön­ségnek azokat a kiállításo­kat, amelyeken a nyíregyházi népművészeti stúdió munkái, a fotóklub alkotásai, felső- tiszavidéki szőttesek és mes­terkendők, valamint a gyer­mekképzőművészeti táborok­ban készült művek láthatók. A művelődési központ vit­rinjeiben az „almaország” üzemeinek termékbemutató­ja várja az érdeklődőket. Az ünnepi megnyitót kö­vetően ma 19 órakor kezdő­dik a színházteremben a pusztadobozi népdalkor és ci- teraegyüttes, valamint a má­tészalkai Szatmár Táncegyüt­tes műsora. A rendezvénysorozat kö­vetkező programjára április 29-én kerül sor. A nyíregyhá­zi Mesekert bábegyüttes 10 órakor Szolnokon, a Münnich Ferenc úti Általános Iskolá­ban, 15 órakor pedig Török- s.zentmiklóson, a Városi Mű­velődési Központban lép kö­zönség elé. Műsorukat más­nap délután háromkor a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban is bemutatják. Óvodai bábostovábbkép­zést tartanak a nyíregyházi vendégek május 9-én délelőtt Törökszentmiklóson, a Dam­janich úti óvodában. Két nappal később Szolnokon, a művelődési központban a nyíregyházi 4. számú Álta­lános Iskola kórusa ad hang­versenyt, Ezt követően az intézményben bemutatkozik a Nyíri Amatőrfílfhklu'b. Ugyancsak május 11-én ke­rül sor a két társintézmény munkatársainak tapasztalat- cseréjére, baráti találkozó­jára. És Koosmáros Panni meggyújtotta a petróleumlámpát mindez a világosítóktól nagy fegyelmet és figyelmet kí­ván, hiszen egy pillanatnyi kihagyás az egész társulat teljesítményét ronthatja el. Debreczeni Ottó, a szolno­ki Szigligeti Színház fővilá­gosítója, noha korántsem tartozik az idősebb generá­cióhoz, jóval túl van a két- századik premierjén. Bőség­gel van tehát a birtokában az, — amit jobb híján — úgy nevezünk: szakmai ta­pasztalat. — Milyen út vezetett a szolnoki színházig? — Semmi különös nincs a pályámon: 18 évesen, érdek­lődő fiatalemberként, 27 év­vel ezelőtt jelentkeztem az akkori Faluszínháznál az­zal, hogy tudnának-e alkal­mazni. Világosítónak vettek fel, s azon nyomban leküld­ték Nagykanizsára, hogy csi­náljam meg az esti előadás­ra a világítást. Este már Nagykanizsán izgultam, amikor Kocsmáros Panni meggyújtotta a petróleum­lámpát. A petróleumlámpa fényé­vel (illetve a rafináltan mű­ködtetett elektromos izzóké­val) egy új tértípus és idősík jelent meg a nagykanizsai színpadon. Debreczeni Ottó debütálása pedig olyan jól sikerült, hogy azon nyom­ban fizetésemelést kapott — 700-ról 800 forintra. De a fontos nem is ez volt, hanem az élmény, amely Debrecze­ni Ottót egyszer s minden­korra a színházhoz kötötte. — A Faluszínházban mun­kával. tanulással töltött 6 év után Győr következett, majd 1968. július 1-ével, az akkori igazgató, Berényi Gábor hí­vására Szolnokra szerződ­tem fővilágosítónak. Tehát a tizenhatodik éve dolgozom ebben a színházban. — Tekintve, hogy a szín­ház világában a fluktuáció cseppet sem. szokatlan dolog, ez a tizenhat év elismerésre méltó hűségre vall... Ami­nek persze okának is kell lenni. — Igaz, ami igaz, manap­ság nem szokás egy-egy tár­sulathoz ragaszkodni. Ne­kem egyszerű okaim vannak. Nemcsak az, hogy — tős­gyökeres pesti létemre — kedvelem a várost, s a min­denkori társulatba is be tu­dok illeszkedni, hanem fő­képp az, hogy a színház mostani világító rendszeré­ben — ami azt hiszem meg­érdemli a korszerű jelzőt — rengeteg munkám van. És persze szeretem a minden­napi munkát is, a részvételt az érdekes előadások létre­hozásában. — Valódi részvétel ez, vagy névleges? — Kissé túlozva és egy­szerűsítve szokták mondani, hogy az előadás lelke a szí­nész, a szíve pedig a világí­tás. Van ebben némi igaz­ság, hiszen a legjobb díszle­tek. a legjobb jelmezek is elveszíthetik jelentőségüket megfelelő fény-effektek nél­kül. És így tovább — mind­ezt az előadás egésze (vég­sősoron a néző) sínyli meg. Az a tény tehát, hogy a ren­dező, a díszlet- és jelmezter­vező bevonja munkájába a fővilágosítót is — valódi részvételt jelent. — Eszerint lehetnek ked­ves és kevésbé kedves mun­katársai. — Erről természetesen csak nagyon kíméletesen le­het be zélni, s a tapintat oka nem az, hogy egyik vagy másik rendező könnyebb leckét ad a világosítónak. Egyébként is — csak a vég­eredmény a fontos, legyen szó drámáról, komédiáról vagy szobaszínházi előadás­ról. A sikeres előadás a leg­nagyobb hatalom a színház világában, aki a fényekért felel, az is erre törekszik. Én szerencsés embernek érzem magam, hogy Szolnokon töl­tött éveim alatt részt vehet­tem jó néhány átütő sikerű produkció létrehozásában. A fővilágosító munkája — ahogy a kis színházi társu­latoknál mindenkié — évad­kezdéstől az idény végéig tart. Debreczeni Ottó a munkája mellett, illetve an­nak természetes részeként, felelősséggel látja el a szín­házi pártáiapszervezet titká­ri teendőit. Vagyis; igyek­szik teljes életet élni. Vágner János

Next

/
Oldalképek
Tartalom