Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

4

SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP

1984. ÁPRILIS 4.

KITÜNTETETTJEINK

Szigoráért becsülik

Medveczki László a jász- szentandrási Haladás Termelőszövetkezet elnöke immár tizennégy éve. Mivel korábban ugyanitt hét évig főagromómus volt, több mint két évtizede, hogy a mindennapjai a településhez, az itt élő emberek életéhez, gondjaihoz kötik.

Bármerre érdeklődtünk felőle, két dolgot sokszor hallottunk róla. Az egyik, hogy szigorú ember. Nem szól bele minden apró ügybe, hagyja dolgozni, irányítani az ágazati vezetőket, szakembereket, de ha az ügyök nem a rendes kerékvágásban haladnak, vagy valaki a munkahelyet afféle kellerrles kikapcsolódásnak tekinti, akkor nem ismer „kegyelmet”. Ügy tűnik, erre kevés alkalomkor van szükség, hiszen az embereket idézve: nemcsak a falu gazdag, de jól áll a közös szénája is. Tavaly például a szőlészetük, kertészetük igen szép eredménnyel zárta az évet. De a hektáronkénti 45 mázsás búzatermés, 60 mázsás kukoricaátlag is azt mutatja, hogy az itt dolgozók tesznek egyet

mást a jó eredményekért. Igaz, nem ingyen, mivel a munkájukat elismerik, hiszen az átlagkereset 61 ezer forint.

Másik jelentős tulajdonsága, amelyet többen említettek: minden szigora ellenére olyan elnök, akinek az ajtaja a tagok előtt bármikor kinyílik. Pedig nincsen úgynevezett hivatalos fogadóórája, noha az irányításon kívül nem kevés elfoglaltsága adódik. Jászberényben a városi pártbizottság, a végrehajtó bizottság tagja, a Teszöv elnökségi tagja, hogy csak néhányat említsünk társadalmi megbízatásai körül. Igaz, mint mondta, ennek csak úgy tud eleget tenni, ha a munkaidejét nem órával, hanem az ügyek elintézésével méri. Így nem csoda, hogy sokszor megnyúlik a nap.

Noha Heves megyében született, ma is ott élnek a szülei, már jászszentandrásinak vallja magát, mivel a házát is itt építette fel. Két gyereke van, és a fiatalokat nagyon szereti. Többek között örömmel újságolta, hogy az

épülő általános iskolai termekhez félmillió forinttal, és hatezer társadalmi munkaórával járult, járul hozzá a szövetkezet.

Tulajdonképpen ebben a rövid portréban egy olyan, a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett, községi vezetőt igyekeztünk bemutatni, aki április 3-án Szolnokon vehette át a jelentős elismerést. Élete ma már elválaszthatatlan attól a 3 ezer 600 lelkes falutól, amelyben — túlzás nélkül állítható — igen fontos szerepet vállalt és tölt be.

D. Sz. M.

A mesterség szeretete

— Az első volt, és valószínű, hogy az utolsó munkahelyem lesz a szolnoki Május 1. Ruhagyár, hiszen 3 év múlva nyugdíjba megyek. Igaz, közben, 1962-ben az erőteljes létszámcsökkentés idején volt egy kis kitérpm.

Ma már furcsálnánk, ha valaki azzal az indokkal kapná meg a munkakönyvét, mint annak idején Duchaj Istvánná: jó szakember, bárhol örömmel felveszik, így hát az elbocsátással nem veszíti el a kenyerét, és az első adandó alkalommal visszamehet a gyárba.

— Akkor azt mondtam, ha egyszer el kell mennem, nem jövök vissza. A Bőrtexnél dolgoztam, bukósisakokat csináltam négy évig. És szó, ami szó, vártam, hogy a gyáZúgnak, zakatolnak a gépek a Gabonaforgalmai Vállalat kunszentmártoni malmában. Éajnóczlki István al- molnáir otthonosan mozog a gépek birodalmában.

— Látja, ez itt a henger- széksor — mutatja. — Ez az osztályozóberendezés.. . Ezek a hatalmas, négyszögletű tartályok pedig a sziták...

Alacsony, zömök ember. Nem ilyennek képzeltem el: magasnak, izmosnak, lisztes- zsákkal a vállán. Nevet, amikor elmondom neki.

— Az emberekben ez a kép él a molnárokról. Pedig az a dolgunk, hogy a gépekre felügyeljünk. Minden gépet ismernünk kell, hogyan működik, milyen szerkezetű, és milyen terméket kell produkálnia. Ebben a csarnokban, ahol a mi műszakunk dolgozik, hatféle lisztet és korpát állítanak elő a gépek. Folyamatosan ellenőrizni kell, hogy megfelelő minőségű lett-e a végtermék, s ha baj van, a gépet leállítani, megjavítani.

Tíz éve áLmolinár. Régebben rakodómunkás volt, aztán elvégezte a szakmunkásképzőt. Miért jött a malomba dolgozni? Az ismerősei, akik itt dolgoztak, idehívták. Eljött, és megszeriak jelentkezzenek. 1966-ban jelentkeztek. Azóta nagyon jól érzem magam ebben a kollektívában.

A jó közérzetét vezetői beosztásának is köszönheti?

— önmagában a vezetői poszt. nem boldogít. Volt, amikor nem is örültem az „előléptetésemnek”. Művezetőként dolgoztam négy évig. Ha nem is varrtam, közel voltam azokhoz, akik ezt csinálták. Nem ujjongtam, amikor meovezető lettem, sőt, 1975-ben, amikor megválasztottak a gyári pártvezetőség titkárának, szerettem volna, ha újra művezető lehetek. Aztán beláttam, hogy a választott tisztségemben jobban helyt tudok állni, ha a munkám kötetlenebb, és nem köt a szalaghoz. Rajtam múlik, hogy mit, mikor ellenőrzők. Teljes jogkörrel felruházott helyettesem van. Nem beszélve arról, hogy a tizenöt me- ós, aki hozzám tartozik, érti a dolgát. Ha olykor-olykor más elfoglaltságom van, nincs fennakadás. Nyugodtan mehetek nyugdíjba, megvan a fiatal szakember utánpótlás.

— És a gyár két pártalap- szervezetében ?

— Mindenütt kell a „vér- frissítés”. A KISZ-szervezet ajánlására az idén is hat fiatal tagfelvételéről döntünk.

rette ezt a munkát. A gépekhez szaktudás kell és érzék. Ismerni kell a bajaikat, s úgy irányítani, felügyelni rájuk, hogy termékeny harmóniában dolgozzanak.

Minden évben más minőségű búzát kapnak. A legjobb a vékony héjú, tömött, egészséges szemű búza, abból lesz a legjobb, legtöbb liszt. A csarnokban, ahol Bajnóczki István dolgozik, naponta több, mint 610 mázsa búzát dolgoznak fel.

— Hatan dolgozunk egy műszakban. összeszokott gárda, igaz, sok a fiatal szakmunkás. Meg kell találni a fiatalokkal a kontaktust, olyan dolgokról kell velük beszélgetni, ami érdekli őket, például a munkabérről, továbbtanulásról. Nehezen illeszkednek be a a fiatalok. Araikor még az iskolában tanulnak, korszerű üzemekben folyik a gyakorlati oktatás, az életbe kikerülve meg sokkal több a gond, a régi gép. a munka felelősséggel jár...

Tizenhat éve körzeti üzemi párttitkár. Azt mondja, a pártmunka sokrétű, és a párttitkárnak ismernie kell az embereket, tudni, kivel hogyan kell beszélni, kit hoNem érték egyet azokkal, akik azt mondják a huszonévesekre, hogy éretlenek, nem bizonyítottak. Megesik, hogy szigorúbb feltételeket, nagyobb követelményeket szabnak a fiatal jelentkezőknek, mint a régi párttagok számára.

— Hovatovább már 16 éve, hogy a gyárban nem varrógép mellett dolgozik.

— Munkaidőben nem, de alig van olyan nap, amikor nem ülök a varrógép mellé. Varrás nélkül nem is tudnék élni. Remek mesternőm volt Pilisen, ahol születtem, s ahol megtanultam varrni. A mesterség szeretete megmaradt bennem. Ezért ha kérik, szívesen átadom, amit tudok, örültem, amikor erre nemcsak itthon, hanem néhány éve Damaszkuszban mint munkamódszer átadónak is lehetőségem volt. A családomban is van folytatója a szakmának. A lányom köny- nyűipari főiskolát végzett, és •ma ő is a Május 1. Ruhagyárban dolgozik. Jó érzés, hogy a gyerek, gyermekem nagyobb tudással, magasabb színvonalon folytatja az én mesterségemet. Duchaj Istvánná a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült.

K. K.

gyan lehet megnyerni a közös ügynek.

Fontosnak tartja életében a családot. Ahhoz, hogy valaki jól dolgozzék, rendezett családi hátteret kell teremteni. Persze, vita nélkül nincs együttélés, csak arra kell ügyelni, hogy az összekoccanásokból ne legyen nagyobb Veszekedés. Ha otthon van, leginkább a jószágok körül, az udvaron, a veteményeskertben dolgozik.

Kevés szabad idejében horgászik. Egész délutánokat eltölt a Körös partján, társául szegődik a csend és a nyugalom.

Bajnóczki Istvánt a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki.

P. É.

A gépek karmestere

Új bérezés a tiszaföldvári tsz gépműhelyeiben

Kinyílt az idő, benépesült a határ. Talaj-előkészítő, vegyszerező, meg a kora tavasziakat vető gépek zajára kapják fel a fejüket a tolldíszükkel büszkélkedő fácánkakasok. az elmúlt őszön kombájnok hátrahagyta napraforgómagvakkal együtt a zsenge árpát, búzát is dézsmáló varjak. Népiesen úgy mondják: a levegőben a tavasz, zöldszagot éreznek a gazdák. Ugyanosak szűkös is már nekik, így április elején, a négy fal között. A tiszaföldvári Lenin Tsz kerületi szociális helyiségében is érződik a türelmetlenség az orvosi vizsgálatra várakozó traktorosok körében.

' — Át kell esni ezen is — mondja beletörődőén Gön- cző László. — Meg azután nem is árt, hiszen vegyszeBöncző László: — A télen vendégmunkásként a műhelyben dolgozó traktorosoknak is több lett a fizetség

rekkel dolgozunk mindany- nyian. Azok is, akik a ve- tőágy-készitéssel egy menetben fertőtlenítik a talajt, és azok is, akik csávázott magokat vetnek. Jó, hogy így helyben megszervezik a vizsgálatot, nem nekünk kell bemennünk a községi rendelőbe. Akit az orvos alkalmasnak talál, az a vizsgálat végeztével máris ülhet a traktorra, és irány a határ. Ideje is, elég volt három hónapig a gépműhelyben. Nem mintha az ottani munkával lenne bajom, hiszen annál azért sokkal jobb az, mintha szalmabálázásra, állattenyésztési telepek kiszolgálására kényszerülnénk a téli hónapokban. Különösen, amióta új bérezést vezettek be a gépműhelyekben. Az nekünk, a szerelők mellett segítkezőknek is legalább egy ezressel több keresetet jelentett havonta.

A kora tavaszi munkák egy részén, a hagyma, a lucerna, a borsó és a cukorrépa vetésén már túl vannak a szövetkezetben, a gépek már a napraforgónak szánt táblában róják a köröket. Akad azért még bőven tennivaló a műhelyben is, amelynek irodájában a traktoros említette új bérezési rendszerről beszélgetünk Szekeres László műhelyvezetővel.

— Teljesítménydíjas bérezésre -tértünk át. Egy hattagú — műhelyvezetőkből, szerelőkből, műszaki vezetőből és csoportvezetőkből álló csoport kidolgozta ehhez a fő- és középjavítások, hiba- elhárítások, szervizmunkák bértételeit, természetesen korábbi műhelybeli, gyakorlati tapasztalatok alapján. Az volt a célunk, hogy a munka minősége szerint differenciáltabb keresethez juthassanak a jobb szakemberek.

Gyors és jobb munka, vastagabb boríték

A műhelyben dolgozók közvetlenül érzékelhessék, ha jobban dolgoztak, és általában hatékonyabbá tegyük a javítási, karbantartási munkát.

Vajon, mi valósult meg mindebből a munkagépműhelyben, ahol a téli hónapokban kétszázötvennél több vontatott munkagép, silózók és kaszálók rendbetétele adott munkát tizenkét szerelőnek és a mellettük segítkező traktorosoknak? A kérdéssel Szabó Andrást szólítom el egy szétszedett John Deere vetőgép mellől.

— Vitathatatlan — szögezi le —, hogy előnyösebb ez az új bérezés mindannyiunknak.. Pontosabban azoknak, akik tudnak és szeretnek dolgozni. Mert meg kell hagyni, valamit valamiért alapon, meg kell dolgoznunk az új bértételek szerint a korábbinál hat-hét forinttal több óránkénti keresetért. És most már nemcsak a vastagabb borítékért érdemes hajtani, hanem a több szabad időért is. Arra ösztönöz az új bérezés, hogy úgy dolgozzunk a hét többi napján, hogy szombatonként csak a műhelybeli létszám egynegyedének kelljen ügyeletet tartania a futó javítások elvégzésére. Havonta három szombatunk szabad, több idő jut így a családra, és köny- nyebben nézhetünk keresőt- kiegészítés után is.

— Az egy nappal rövidebb- re szabott héten, a nagyobb hajtás nem megy-e a munkájuk minőségének rovására?

— Ezt kizárják az új bérszabályzat rendelkezései. A fődarabok javítását például háromhónapos garanciával kell elvégeznünk. Ez azt jelenti. hogy ha a kezünk alól kikerülő gép olyan meghibásodással jut vissza a műhelybe, ami bizonyíthatóan a szerelő hanyagságából adódik, akkor az újbóli megszabó András: — Három hónapig garanciát kell vállalnunk a munkáért

javítására fordított időre nem kap bért az illető műhelydolgozó. Dolgozhat a maga hibájából ingyen, akár két napig is.

Hallom a műhelyekben itt is, ott is: amióta teljesítménybérben dolgoznak a szerelők, a lakatosok, a hegesztő és villamossági szakemberek, többet keresnek, tehát gyorsabban és jobban is dolgoznak. A kérdésre, hogy csak több fizetségért végez- • nek megfelelő munkát, feljebb böki fején a nagy kockás smicisapkát Vincze Zoltán, az erőgépműhely csoportvezető szerelője.

— Legyünk őszinték! Ha azelőtt, amíg órabérben dolgoztunk, behoztak ide egy ilyen MTZ-t, amin most is bütykölök, nem voltam érdekelt abban, hogy minél kevesebbet álljon javítás miatt a gép. Most eleve úgy fogok hozzá egy hengerfejtömítéshez. hogy tudom, az új bértétel szerint egy százast kapok érte. Ha megtart a munka a mai nap, akkor kijön az órabérem húsz forintra, ha befejezem három óra alatt, akkor harminchárom forintra. No és persze a szövetkezetnek se mindegy, hogy csak holnap vagy már ma délben dolgozhatnak a géppel a növénytermesztésben.

A korábban említett hattagú team, a különböző munka- és erőgéptípusokra több mint tízezer bértételt dolgozott ki. A csaknem 300 oldalas bérszabályzatból száz példányt beköttettek azzal a céllal, hogy eladják más gazdaságoknak, Meglepő az érdeklődés: harminchat talált eddig gazdára, példányonként ötezerötszáz forintért.

Vincze Zoltán: — Nem mindegy, hogy napokat, vagy csak órákat állnak a gépek

— Mit jelentett az új bérezési forma bevezetése a műhelybeliek munkáját irányító szakvezetőknek? — tudakolom Szekeres László műhelyvezetőtől.

— A tennivalónk nem lett kevesebb, minőségi változást hozott a munkánkban. Azt az időt, amit korábban a szerelők noszogatása, a javítások befejezésének sürgetése emésztett fel, most az új bérszabályzat karbantartására fordítjuk. Folyamatosan érkeznek ugyanis a műhelyekbe újabb géptípusok, azok javítására, karbantartására újabb bértételeket kell kidolgoznunk. Természetesen a, vezetők érdekeltségét is meghatároztuk az új bérszabályzatban. A műszaki vezetőnek és a műhely- vezetőknek a prémiumfeltétele a 4800 forintos bérszínvonal, és a meghatározott alkatrészfelhasználási keret betartása. Persze hogy köny- nyebb és gyorsabb lenne a szerelőnek, ha javítás helyett alkatrészcserét végezne. A raktáros azonban csak úgy ad ki akár egy csapágyat, akár egy csavart, ha a műhelyvezető igazolta, hogy valóban nem javítható a meghibásodott alkatrész.

Az új bérszabályzat a műhelyben dolgozóknak a hónap végén vastagabb borítékot, gyorsabb és jobb minőségű munka révén a té- esznek a gépek hatékonyabb kihasználását jelenti. Hogy hozott-e valamit a „konyhára” a bérszabályzatot kialakítóknak? Nos, az állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek eddig eladott példányokból csaknem 200 ezer forint bevételre tett szert a tiszaföldvári téesz. Jut abból, vezetőségi határozat alapján, a bérszabályzatot készítőknek is: a bevételek felét, tíztől harminc- százalékos megosztásban, hátuknak fizeti ki a szövetkezet.

T. F,