Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-25 / 96. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. ÁPRILIS 25. |A tévé 1 képernyője előtt Nyílik a rózsa Híd szerzők és előadók között Amatőr kamarazenészek kulcsszerepben Azt szokták mondani, a rózsa rövid életű, alighogy kinyílik!, máris kezdi hullatni szirmait. Ez alól természetesen kivétel a televízió rózsája, amely bizony hosszú heteken át nyílott, és csak húsvét hétfőjének estéjén hullatta el pompás szirmait. Veidet ért a döntővel a ma- gyarnóta-éneklés csaknem maratoni versenye, amelyben százak indultak, s akik közül tízen jutottak el a finisbe. Őket hallhattuk, láthattuk hétfőn este. De nemcsak a résztvevők népes seregét — köztük megyénk „színeiben” is többen voltak indulók — hanem a szurkollak táborát tekintve is mondhatod populáris mdgmozdulása volt ez a televíziónak. Szinte példátlan: csaknem hatszázezren fogtak tollat az ország miinden részében, hogy kedivenc énekesüket szavazatukkal a döntőbe juttassák! Bohács István egymaga 224 ezervolksot kapott rajongó nézőitől. Ami alighanem rekordnak számít a hasonló versenyek történetében. És itt, mielőtt a döntő méltatásába fognék, szeretnék némi kitérőt tenni, tekintettel ia műfaj, a magyarnóta iirien ellentmondásos helyzetére. Ugyanis most is kiderült. — nem először, és nem is utoljára, — hogy a magyarnótának igenis van tá- (bcba, élő zene, a min den- napcfc gyalkorlatában erősen létező valami, ugyanakkor a kulturális kritika, de még a magát műveltnek tartó néző is mély megvetéssel tekint rá vagy legalábbis szemlesütve hallgat róla. Életben tartásáért jóformán semmi hivatalosan nem történik, megmaradása mentis biztosítva. Volt már, aki el is temette, de minduntalan feltámad, mint az ember kedve. Bartók is meglehetősen negative latzíóil't róla 1931-ben, mondván, hogy ez a magyar népies műzene az alacsonyabb zenei igényék kielégítésére szolgál, akárcsak a nyugat-európai országokban a kupiék, opecettslágerek, más szóval a sramli és hasonló zenekarok repertoárjának szerepe. De azt is rögvest hozzáteszi, hogy a mii népies műzenénk sokkal értékesebb, mint a felsorolt külföldi söpredékzene. Természetesen senki nem vitatja, hölgy a magyarnóta a könnyen fogyasztható zenék fajtájába tartozik, de az is kétségtelen, hogy a műfajon belül is léteznek különbségek, minőségiek! is, van jobb és még jobb, és van rossz és még rosszabb dal. Erre bizony jobban figyelnie kellene akár a kultúrkritikának is — ahelyett, hogy a ma- gyiairnótát egyszerűen lesöpri — tisztelet a kivételnek — az asztalról. (Persze a szórakoztató műfajok: közül nem ez az egyetlen, amely méltatlan kritikai elbánásban részesül). Az is tény, hogy a réigebbi népies műzene — 100—150 évvel ezelőtt tán értékesebb dalokat termett, ezt egyébként a kötelezően előadandó, a döntőben első számként elhangzó dalok |is igazolták — mint a maiak vagy a közelmúltból származók. Itt jegyzem meg, igen okos és hasznos ötlet volt előírni régi dalok éneklését is a versenyzőknek, ettől némi históriai kitekintést is kaphattunk régi korok zenéjére, másrészt ízelítőt adhattak a dalosok stílusérzékükből, érzelmi gazdagságukból. Nem véletlen, hogy a legszebben daloló, a legkulturáltabban éneklő Magyar Róbert kapta a Kulturális Minisztérium különdíjót éppen ebben a „kategóriában’’ nyújtott kimagasló teljesítményéért. Ez a m agyarnót'Sf-verseny tehát túl szórakoztató voltán ügyet is képvisel: a műfaj megbecsülésének és megbe- csültetésének ügyét. A döntőben hallott produkciók jól érveltek mellette, amellett, hogy ízléssel előadva a ma- gyiairnótának is helye lehet a fogyasztható kulturális javak asztalán. Egyetérthetünk a zsűri elnökével, akii erősen bizonygatta — szerintük e pillanatban Pataki .István mutatta a legtöbbet, ő kapta a huszonötezer forintos első díjat, — de a többiek is derekasan szerepeltek. Egyenletesen jó színvonalú versenyt vívott a tíz legjobb, alkiik között a „gyengébb” nemet csupán ketten képviselték — a magyarnóta a férfiak műfaja lenne? Ugyanakkor a népdalversenyeken a nők uralják a mezőnyt, általában. amiből persze nem volna szerencsés nemek és műfajok szoros kapcsolatára következtetni, de mindenesetre feltűnő volt ebben a döntőben a férfi-többség. Igaz, Hatvani Kiss Gyöngyi a második helyet szerezte meg erőteljes, férfias éneklésével, jókedvű magabiztosságával. Díjak dolgában csupán egy p>onton nem értek egyet a népes zsűri — tizenkilenc tagú! — döntésével: a darabosan modoros Koltay Zoltánnál alkalmasabbat is találtam volna az egyik harmadik helyre, például a már említett igen szép hangú Magyar Róbertét. (Közönségszavazatom ezennel nyilvánosan neki adom, ugyanis a nézők május 2-ig szavazhatnak közönségdíj tárgyában.) Végül a rendezésről néhány szót: az Í23léses tálalás — semmi cifrálkodás és csinnadratta. — a könnyed, olykor játékos műsorvezetés, Kudlik Júlia illő komolysága és Antal Imre bohó játékossága, huncutkodó manó módjára bukkant fel a dalok között, s locsolójelenete pedig színészi remeklés, (hogy szórja aranyait ez a tehetséges ember filléres feladatokra. vagy talán éppen ez az ő igazi területe, a rögtönzés az élet apró helyzeteiben neki az élet a műsor, tény, ahol Antall Imre megjelenik ott a derű is jelen van mindig) kellemességét csak növelte az estének. Derűs verseny volt ez a Nyílik a rózsa, s nem holmi „duhaj dáridó”, a maga nemében tiszta, mértékkel érzelmes és okosan adagolva az élményeket. Talán nem dobott felszínre igazán színes, kiugró egyéniségeket, mint az előző „televíziós rózsák”, de színvonalában semmiben nem maradt el elődeitől. Véget ért a magyarnóta- énekeselk seregszemléje: de máris jön a folytatás, a prímások is pódiumra, képernyőre lépnek — a műfaj és a nézőki, pontosabban sok néző örömére. A pjopuláris televízió jól teszi, hogy az efféle igényeket sem hanyagolja el — magas művészi-politikai feladatai mellett. Röviden Vas István és Szántó Piroska gyakori vendégeink a képernyőn, vasárnap este is találkozhattunk velük a Folytatásban. És ismét csak elbűvöltek már-már gyermeki ártatlanságukkal és természetes körzvetlenfeérgükklel. Ahogy beszéltek, bár minden valóságos volt, a téma, a környezet, mégis valami irreálisan költői lebegés jellemezte az egészet. Klasszikusan példás, ahogyan két ember feloldódik egymásban, anélkül, hogy feladná egyéniségét; ahogy két művészet a festészet és a költészet szorosan együtt tud élni ebben a meleg családi műhelyben. Sütő András sikeres drámájából Zsurzs Éva tévéjátékot készített, az Egy lócsi- szár virágvasárnapj a, — péntek este — képernyőre is átfogalmazódott; korrekt, szép munka. Villages értelmezés, t isztán megrajzolt erővonalak. Kolhaas Mihály tragédiája azonban mégsem rendített meg; az indulatok nem sisteregtek, csak parázslot- tak benne; az. ami szétfeszítené a drámát, az az erő hiányzott belőle: a szenvedélyek elszabadulása. Tanulságai ,is mérsékeltebbek ezáltal. — VM — Az ország zenei élete a hetekben Veszprémre figyelt. Az országos kamarazenekari fesztivál keretében mintegy 350 —400 muzsikus adott itt randevút egymásnak. A házigazda veszprémieken kívül még tíz együttes jelentkezését fogadta el a szervezőbizottság : Győr, Jászberény, Szolnok, Békéscsaba, Eger, Székesfehérvár, Kecskemét és Salgótarján mellett két fővárosi együttes, az ELTE zenekara és az Óbudai kamarazenekar kapott lehetőséget a bemutatkozásra. Éppjen tíz esztendeje határozták el, hogy Veszprémet a modern zene fórumává teszik. Akkor kértek fel először szerzőket, hogy kifejezetten erre az alkalomra írjanak műveket, s azóta már természetessé vált ez a gyakorlat. Az idei öt ősbemutatóval együtt csaknem ötven új darab megszületése köszönhető a jubiláló rendezvénysorozatnak. Az alkotók között a műfaj nagy öregjei — Farkas Ferenc, Hidas Frigyes, Sugár Dezső, Kosa György — éppen úgy megtalálhatók, miint a világhírűvé vált középgeneráció — Pet- rovics Emil. Bozzay Attila, Durkó Zsolt, Szokolay Sándor — s részt vettek az egészen fiataldk is, mint Reményi Attila, vagy Csemiczky Miklós. A Veszprémnek írott művek közül jónéhány határainkon túl is ismertté vált, a hazai koncertéletnek P>edig repertoárdarabja lett. Segít hidat is verni a veszprémi fesztivál szerzők és előadók között. A felkérésJászsági kaleidoszkóp Véget ért a rendezvénysorozat A Jászsági kaleidoszkóp című rendezvénysorozat — amelyben bemutatták a tájegység történelmi és kulturális hagyományait, fejlődésének eredményeit — zárásaiként szombaton a szolnoki Helyőrségi Művelődési Otthonban fellépett a Szövetkezetók Jászsági Népi Együttese. A barátság jegyében szerkesztett műsoruk — melyben a szomszédos Románia táncaiból is bemutattak egy csokorra valót, — nagy sikert aratott. A műsor után a vendégek jóízűen fogyasztották a .jászsági ételeket, italokat. A további hangulatról a jászberényi Szentirmai duó gondoskodott, sikerrel. ben ugyanis ott szerepel, hogy a 'kompjonistának fel kell vennie a kapcsolatot az előadó zenekarral. A folyamatos együttműködés számos előnnyel jár mindkét fél számára. A szerzők fő nyeresége, hogv közvetlenül érzékelik a megvalósítás nehézségeit, tapasztalják művük befogadtatását. A többnyire amatőr muzsikusokból álló zenekarok számára viszont óriási húzóerőt jelent az a feltétel, hogy modern zenét kell játszaniuk. Ezek a darabofc újszerű nehézségek sorát állítják az előadók elé, s a kemény szakmai munka nemcsak az úJi stílusok megismerésében kamatozik, hanem jótékonyan hat vissza a zenélés egészére. Az eredményt az idén is lemérhettük, A Veszprémben bemutatkozó zenekarok általánosan magas színvonalon játszottak, az ünnepi gála- koncertre bejutottak p>edig olykor profi szintű játékkal örvendeztették meg a közönséget. (Ezt a lehetőséget egyébként a székesfehérváriak! a békéscsabaiak és az óbudaiak érdemelték ki.) Az új művek meghallgatása is számos tanulságot kínált a zene barátainak. Annyi bizonyos, hogy az idei fesztivál is kitűnően szolgálta a résztvevők szakmai-emberi fejlődését. Nem csupán a rengeteg zene kínált erre módot. Szerepjelt a szakmai programban beszélgetés a baroklk zene megszólaltatásának problémáiról, s igen tanulságos volt a zárónapi értékelés, amelyen a zsűri egyenként elemezte a szereplők teljesítményét, taA huszonnegyedik tévéfesztiválnak ad otthont május 10-től 16-ig Borsod megye székhelye, Miskolc. A tévés alkotások seregszemléjét 24. alkalommal rendezik meg ebben a városban — jelentették be azon a sajtó- tájékoztatón, amelyet tegnap tartottak a Magyar Televízió székházában. A 24. Miskolci Tévéfesztivál új vonása, hogy idén megszűnt a kategóriánkénti nevezés. A tévés alkotások versenyére benevezett 313 műből 45-öt fogadott el az öttagú előzsüri. kizárólag a műsorban fellelhető értékek alapján. A negyvenöt versenyfilm mintegy 27 és fél náosot adva a további munkához. Petrovics Emil Kos- suth-díjas zeneszerző, a zsűri elnöke különösen azt hangsúlyozta. hogy nem az állandó fejlődést kell számon kérni a zenekaroktól, hanem annak is örülni kell, ha csupán hullámzó színvonalon sikerül a jó átlagot megtartani. hiszen amatőr muzsikáról van szó. Az itt szerepjelt, — vagy éppen most szükségből távolmaradt — együtteseknek ugyancsak kulcsszerepük van a vidéki zenei élet fejlesztésében. Ezek a zenekarok városukban, megyéjükben néha első számú letéteményesei az értékes zene ügyének, így a veszprémi fesztivál húzóereje szinte nélkülözhetetlenül szolgálja az egész magyar zenét. A tapasztalatcserék. egymás próbamunkájának megfigyelése éppúgy kamatozhatnak, mint a feszti- vállklubban kialakult kapcsolatok. Az idei rendezvénnyel a házigazdák mintegy nyitottak a közönség felé. A legmodernebb műveknek ugyanis még nincs igazán nagy vonzerejük, ezért valamennyi zenekar számára azt is kötelezővé tették, hogy barokk művet játsszanak. A helyesebb arány máris éreztette a hatását. Az idén lis akadtak olyan művek, amelyek érdemesek arra. hogy közkinccsé váljanak, s közkincs az az izmosodás is. amelyet a fesztivál révén az egész magyar kamarazenekari mozgalom a magáénak mondhat. órás fesztiválprogramot jelent. A főzsüri, amelynek elnöke Huszár István, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója a legjobb alkotásokat díjazza, függetlenül attól, hogy milyen műfajt képviselnek. összesen 14 díjat osztanak ki. A versenyprog-- ramot Miskolcon külön adó segítségével közvetítik a helybelieknek az OIRT 11-es csatornán, a készülékek beállításához, május 8—9—10- én úgynevezett színsávot sugároznak. A fesztivál ideje alatt a tévé 2-es programján esténként 21.20-tól követhetik figyelemmel az érdeklődők a versenyfilmeket. A rádió hullámhosszán Attila és a többiek A társas kapcsolatok egyik meghatározója az emberi személyiség. Nem véletlen, hogy nemcsak a művészetek szintjén, de a szociológiai vizsgálatok különböző területein is az érdeklődés előterébe került. Különösen izgalmas a személyiségkutatás. ha a vizsgálat alanya rendkívüli adottságokkal rendelkező ember, zseni. Ilyenkor némi fenntartások is mutatkoznak, nem minden bölcsesség nélküli az a megállapítás, hogy a zsenit nem szabad közelről nézni. Persze a közel és a távol nagyon relatív fogalmak. Időben meglehetősen távolról kaptunk személyiségrajzot Zelik Zoltán segítségével József Attiláról. A műsort Bánkuti Gábor készítette, de ő maga alig szólalt meg, a beszélgetés fésületlenül, „vágatlanul” hangzott el. Igaza is volt a szerkesztő- ripjorternek, a bűnök bűne lett volna megrövidíteni ezt a hajdani szentendrei beszélgetést. amely József Attiláról és az emlékező Zelk Zoltánról egyformán fontos dolgokat idézett fel. Pedig nem volt irányított a diskurzus, legalábbis úgy tűnt. Ehhez pjersze Bánkuti Gábor kellett, aki feltétlenül a legszélesebb látókörű, legműveltebb rádiós-újságírók egyike. Zelk nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a köztudatunkban élő József Attila- kép hamis, vagy legalábbis torz. Nem igaz, hogy a költő szenvelgő, elhanyagolt, nyúzott, hellyel-közzel rossz megjelenésű valaki volt, aki állandóan a lét pjeremén tántorgott. Zelk visszaemlékezése szerint József Attila, bár ruhatára igen szegényes, mindig tisztán, jól vasaltan jelent meg kedvenc kávéházi asztalánál, sokszor vidáman, de mindig humorra készen, barátságosan, nyitottan. Számos hamis legendát szerte- foszlat Bánkuti műsora, többek között Nagy Lajos és József Attila kapcsolatáról. Atyai jóbarát volt Nagy Lajos, a fiatal költő nagyon szerette, tisztelte, a kettőjük közötti sajátos hangnemnek ez a magyarázata. Ugyancsak Bánkuti műsorában hangzott el Zilahy Lajos özvegyének emlékezése. Ezek a percek is gazdagítják a nagy íróról fellelhető ismeretanyagunkat, bár a téma kissé megrekedt az 1944-es német megszállás eseményeinél. Az özvegy érezhetően kerülni akarta az emigránséveket, Bánkuti meg tapintatos volt, vagy arra kényszerült, hogy az legyen, így Zilahy „második életéről” nem sokat tudtunk meg. Az ünnepek egyik igen jól sikerült prózai műsora volt Lengyel Anna Embermesék című ripjortösszeállítása. Négy különböző személyiségű ember vallott életéről. Számunkra a legmegkapóbb az egykori jól kereső, „nagymenő” fodrásznő esete, aki otthagyta kényelmes, jól jövedelmező szakmáját, és csökkent munkaképességű fiatalok életének egyen- getője lett. Nehezebben keresi kenyerét, a fiatalok készítette táskákat árulja, de megtalálta önmaga nyugalmát, azt vallotta, boldog. Ennek az asszonynak valamelyest ellenpólusa a volt tengerész, akinek miután családi élete felbomlott, se- hogysem találja helyét a száraz,földön, különösen nem a városok forgatagában és valami eldugott helyen él, majdnem remeteként, a kutyájával, a magnetofonjával. Brecht kötetével. Kesernyésen mondta: így jó. Ki tudja. — tg — Május W-tol Tévéfesztivál Miskolcon
