Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-22 / 95. szám

1984. ÁPRILIS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kevesebb több lett volna Merre tart a hétszáz éves Tiszar off 7 A nagykun városok amatőr képzőművészeti kiállítása Túrkevén Bácskai Bertalan: Az utolaó csorbái szélmolnár emlékére (olaj) A fűszerszagú falu Iván Sándor: Cyrano (bronz) — Egy zártkörű, elsőd­legesein katonai feladatokat ellátó intézmény hogyan já­rul hozzá Szolnok és a me­gye kulturális életének sok­színűbbé tételéhez? — erről kérdeztük Benson Vilmost, a szolnoki Helyőrségi Művelő­dési Otthon igazgatóját. — Szolid) anyagi lehetősé­geinken belül keressük az utat. hogyan válhatnánk szű- kebb hazánk közművelődésé­ben meghatározó tényezővé. Elsődlegesen kiállítások ren­dezésével, a vizuális neve­lésben kifejtett tevékenysé­giünkkel kívánjuk ezt elérni. A napokban a Jászsági ka­leidoszkóp című kiállítást és rendezvénysorozatot tekint­hették meg nálunk) az ér­deklődők. Bemutatjuk a táj­egység történelmi és kulturá­lis múltját, hagyományait és fejlődésének eredményeit. Amíg a szolnoki Galéria fel­újítás miatt nem fogadott látogatókat, addig a téli, nyá­ri tárlatokat is itt rendez­ték. Emellett országos hírű képzőművészek kiállításai­nak is helyet adunk —, amit természetesen mindenki lá­togathat. — Említette a vizuális ne­velésben betöltött szerepü­ket. Az ország négy honvé­delmi filmbázisa közül az e^lyiik Szolnokon található. Milyen feladatokat jelent ez a Helyőrségi Művelődési Otthonnak? — Három megye — Haj- dú-Bihar Békés és Szolnok — katonai alakulatait látjuk el honvédelmi oktató filmek­kel, de az üzemek, a válla­latok a párt. a KlSZ-alap- szervezetek és a középiskolák ilyen igényeit is kielégítjük, ezzel segítve a hazafias hon­védelmi nevelést. A kért fil­meket ingyen bocsátjuk az A túrkevei Finta múzeum adott hajlékot a nagykun városok negyedik amatőr képzőművészeti kiállításá­nak. A tárlaton harmincöt al­kotó közel száz műve szere­pel. A tárlatnak úgyszólván semmiféle tematikai, műfaji kötöttsége nincs, a különbö­ző művészeti ágakban ön­maguk képességeit próbál­gató amatőrök munkáinak szelekcióját viszont szakzsü- ri végezte. Egységes rende­zői elvet nem várhatunk a képek, rajzok, tárgyak soka­sága között, sőt azt is termé­szetesnek véljük, hogy egy­érdeklődők rendelkezésére. Évente — a Moziüzerrü Vál­lalattal közösen — megren­dezzük a honvédelmi film­napokat. Hagyományos film­vetítéseket tartunk és archív filmklubot szerveztünk. Je­lenleg a Nagy nevettetők so­rozat van műsoron. Nyaranta a Mo-presszó is sok vendé­get vonz. Kellemes környe­zetben sikerfilmeket vetí­tünk, alkotó-közönség talál­kozókat szervezünk. Az idén az aktualitás jegyében, a TIT-tel és a társintézmények," |kel közösen hét előadásból álló olimpiai szabadegyete­met rendezünk. Az előadá­sokon neves sportolókkal ta­lálkozhat a közönség. — Tavaly nagy érdeklődés kísérte a városban a nagy- közönség előtt megtartott rendezvényeiket is. Itt első­sorban a toronyzenére, áz usziipartiira, vagy a Benkó Dixiland Tisza Szállóban tar­tott nagy sikerű koncertjére gondolok. — Az említett programokat az idén szintén megrendez­zük. Üjdonság, hogy nyáron, hétfő esténként a Tisza Szál­lóval szembe, a folyópartra *tuskómozit” tervezünk. A jó idő beköszöntővel a vá­rosban három helyszínen — a, Széchenyi lakótelepen, a Jubileumi téren és a Vosz- tok úti lakótelepen — csalá­di sportnapokat tartunk. „Kihelyezett” rendezvé­nyeinket a városi tanács anyagilag is támogatja. Prog­ramjaink sorából kiemelke­dik a Fegyveres erők napja alkalmából tervezett komp­lex pályaválasztási kiállítá­sunk, ahol filmvetítés, vala­mint haditechnikai bemuta­tó lesz. N. T. Bodnár Lajos: Kerékgyártó (fa) egy kiállítási tárgy a hosszú létra alsó grádicsainál érez­hető, s csak néhány maga­sabban. A részvétei fontos elvét talán túlontúl szentí­rásnak vette a zsüribizott- ság, mert a kiállított anyag fele, harmada bizony nem tárlatérett. Bácskai Bertalan festmé­nyei és Iván Sándor kis­plasztikái egyenesen elkí­vánkoznak ebből a közegből, a kiállítási tárgyak döntő és túlnyomó többségével nin­csenek azonos súlycsoport­ban. Bácskai képei, különö­sen Az utolsó csorbái szél­molnár emlékére kompo­nált munkája (olaj) s a Bú­csú a tanyától című szita­nyomata gondolatgazdag, ér­lelt „profimunka”, — ha ez utóbbi nálunk még értéknek számíthat. Még erőteljesebb művészi karakterről vallanak Iván Sándor mitológiai, világiro­dalmi ihletésű bronzfigurái, így a Diogenész és. a Cyrano, de a Falstaff meg a Gara­bonciás is míves munka. A fafaragók közül Virág János (Kuszentmárton) gaz­dag anyaggal jelentkezett, nívódíjat is kapott, méltán. — ti — Győri balett ÚJ bemutató Új bemutatóra készül a Győri Balett. A táncszínházi produkció a XX. századi misztériumjátékok címet vi­seli, amelynek keretében két kompozíciót visznek színre Markó Iván Kossuth-díjas érdemes művész koreográ­fiájában. Az egyik táncjá­tékban — A totem címűben — egy emberpár életútját elevenítik meg születésétől a haláláig. A másik kompo­zíció, a Tabuk és fétisek az 1982 decemberében bemuta­tott előadás felújítása. A tiszaföldvári Hajnó- czi József Gimnázium és Óvónői Szakközépis­kola krónikájába aligha­nem piros betűkkel ke­rül be Márkus Ibolya neve. A negyedikes di­áklány ugyanis az óvó­női szakközépiskolák számára kiírt országos tanulmányi verseny idei győztese. Mondhat­nánk úgy is; jelenleg az ország legjobb „kis óvó­nénije”. A versenyt április elején Szegeden rendezték meg, azokat a diákokat hívták meg ide, akik az iskolai for­dulókon a legjobban szere­peltek. önmagában már az is szép eredmény, hogy Már­kus Ibolya ott lehet az or­szágos döntő harminc részt­vevője között. — A verseny előtt alig két-három héttel kaptam meg az értesítést. — mondja. Rettenetesen boldog voltam, de izgultam js nagyon. Szin­te minden időmet a felké­szülésre fordítottam, a taná­raim nagyon sokat segítet­tek.. Pedagógiával, pszicho­lógiával, a módszertani tár­gyakkal, zenével, képzőmű­vészettel, művészettörténet­tel foglalkoztunk. A döntő első napján reggel 6-kor már talpon voltunk és este 6-ig tartott, amíg a tesztla­pok kérdéseit megválaszol­Aki még nem járt Tisza- roffon, könnyen eltévedhet, annak ellenére, hogy a két és fél ezer lelket számláló település csak ötezer-három­száz hektáron fekszik. A falu öregebbik része ugyan­is kacskaringós, zegzugos ut­cácskákból áll, s a Fegyver­nek és Tiszafüred között hú­zódó műút is észrevétlenül kanyarodik ki Roffról, meg­tévesztve az utazót. — Pat­kó vagy inkább bumeráng alakú a település — teregeti a térképet Mészáros Lász­ló vb-titkár. — Épp a Ti­sza partjára épült, s a folyó erre nagyon kanyargós. Egyenként mutatja a kasté­lyokat is, melyek többsége inkább csak nagy, mint szép. Ma téesz raktárak, üzemek, szolgálati lakások. A kérdés kézenfekvő: ennyi maradt a múltból? — Megünnepeltük 1971-ben a hétszáz éves évfordulót — kezdi Szász György, a ta­nácselnök. — Aztán egy ki­csit keserű maradt tőle a szánk. Sok értelme nem volt az ünnepségnek, a díszvacso­ráknak, ha egy-két hét eltel­te után még a fArads munkával összegyűjtött hely- történeti anyagot is széthord- ta, aki bírta... — Szász György, úgy látszik, nincs mindennel megelégedve. A Compaek gyáregységével azonban igen. — Szerencsésen változtat­ta meg a községben élők kö­rülményeit. Létrehozása előtt így festett a családi modell nálunk: a férj az igencsak gyengén működő téeszben dolgozott, a feleség a ház­tartásban. Baj volt az élet- színvonallal, hisz egyetlen alacsony fizetésből élt a csa­lád. Most az asszonyok a Compackban sokkal jobbak nem is keresnek rosszul. Az elnök elmondta még, hogy a termelőszövetkezet igencsak rossz körülmények között tevékenykedik. Ter­mőterületének egyharmada ártéren van, gyakran lepi víz. A geológiai vizsgálatok kimutatták: szinte minden földtípus megtalálható a szövetkezet „birtokán”. Szász György szavaival: Olyan tar­ka a geológiai térkép, mint egy modern festmény. — A Compackban sokkal jobbak a viszonyok. Kétszáznál is többen dolgoznak ott, na­gyobb részben nők. De én tűk. Másnap úgynevezett komplex feleletre került sor. Igazán nem számítottam az első helyre, szinte beleszé­dültem, amikor meghallot­tam a nevemet. Ibolya a karcagi Zádor úti Általános Iskolában vég­zett, s mint mondja, véletle­nül került a tiszaföldvári szakközépiskolába. — Gyógytornász szerettem volna lenni, a betegek gyó­gyítását mindig is szép hi­vatásnak tartottam. Szüleim, tanáraim rábeszélésére vé­gül mégiscsak ide és nem gimnáziumba jelentkeztem. A gyerekeket is szerettem, szeretem, bár azt hiszem ez nem elegendő ahhoz, hogy jó óvónő váljék valakiből. Amikor bekerülünk az isko­lába. még sejtelmünk sincs arról, hogy mi mindent kell megtanulni ahhoz, hogy ké­sőbb valóban el tudjuk látni hivatásunkat. Már küszöbön az érettségi. Márkus Ibolyának néhány tárgyból „felmentést” adott öreg falu fiatal gyár hiába mesélek róla, a gyár­egységet meg kell nézni. Az üzem közel van a ta­nácshoz, az elnök elkísér. Séta közben megtudom, hogy a modern ABC-áruházon kí­vül van iparcikküzlet, két vegyes élelmiszerbolt, egy étterem, egy presszó, egy zöldség-gyümölcsbolt, négy takarmánybolt és két biszt­ró. Jórészt a Középtiszavi- déki Áfész kezelésében. — Volt pékségünk is, de a pék meghalt. Most az öz­vegye árulja a boltot, de a jelentkezők soknak talál­ják az árát — egy hirtelen ötlettel a Compaek helyett a művelődési házba me­gyünk. — Típusterv alapján épült a hatvanas évek ele­jén. A vezetője most félál­lású pedagógus. Hirdetjük az állást, de nem volt alkal­mas jelentkező. De megpró­báljuk az idén is. A művelődési ház tiszta, egyszerű. ízléses. Nagy szín­padán néhány éve még bér­letes előadásokon játszottak a szolnoki Szigligeti Szín­ház művészei. Mostanában egyre nehezebb becsalogató ni a felnőtt közönséget. Per­sze a gyerekekkel más a helyzet. Erről beszél Pásztor Csabáné, a könyvtár vezető­je is: — Nemigen merek felnőt­teknek író-olvasó találkozót szervezni. Kevesen jönnének el. De gyerekeknek gyakran szervezünk rendhagyó iro­dalomórát. Az olvasóink kö­zött azonban sok a felnőtt. Tavaly összesen hatszázöten jártak rendszeresen könyv­tárba. Csak a hely lesz szűk néhány év múlva, hiszen évente 6—700 könyvet 'ka­punk a meglévő 13 ezer mel­lé. ! i ! Beszélgetés közben szóba került az „egzotikus illatú gyár” is. Úgy hírlik, Tisza- roff messzire szaglik. Ha ez nem is egészen igaz, tény, hogy amint beléptünk a Compaek kapuján, rögtön megéreztük a tea, a kávé, de leginkább a fűszerek illatát. Borsot, szegfűszeget, kö­ményt próbáltunk szétvá­lasztani a körülöttünk ter­jengő illatfelhőből. az országos első helyezés, mégis füzetek, könyvek fö­lé hajolva találtam a kollé­giumban. — Ö, mi már március eleje óta az érettségi lázá­ban élünk. Most éppen az óvodai gyakorlathoz készí­tek vázlatokat. A szakmai tárgyakból folyamatosan vizsgázunk. Pedagógiából, pszichológiából és énekből nem kell érettségiznem, de történelemből és magyarból nekem is jónéhány tételt meg kell tanulnom. Az érettségi bizonyára jól sikerül majd, Ibolyának a tanulással soha nem volt gondja, bizonyítványába a négy év alatt alig-alig ke­rült ötösnél rosszabb osz­tályzat. — Az a baj, hogy rettene­tesen kevés a szabadidőm. A kikapcsolódást egy-egy film, színházi előadás, hang­verseny, no és a sportolás jelenti számomra. Most azonban legfontosabb az — Igen nehéz lenne az itt csomagolt termékeket egyen­ként a nevükön nevezni — lép el a rajzasztaltól Matas- tik Pál, a gyáregység igaz­gatója. aki épp a szakmér­nöki munkáját készíti. — összesen kilencven féle fű­szer, élelmiszer, élvezeti cikk hagyja el évente a gyáregységet. Az érdekessé­gek közül néhányat: fémdo­bozos teák, különféle ízesí­téssé!, húsvétra kókuszre­szelék, mazsola, vaníliarúd. Kár lenne a teljes listát fel­sorolni. . . Na igen, mi cso­magoljuk a majoránnát is. De nem a mi hibánk, hogy hiánycikk volt. Sajnos olyan alacsony volt a hazai ter­més térfogata, hogy nem fért bele a tasakba. Csak áll­tunk és nem tudtunk vele mit kezdeni. Az igazgató szerint az ott 'dolgozók nagyobbik résizé­nek nem volt munkahelye, míg nem volt Compaek. Az­tán hazamentek az addig el­járók is, munkát vállalhat­tak a háztartásban dolgozók. Normális kerékvágásba zök­kent a falu. A gyáregység olyan fiatal, hogy két-három éve még a munkások közül százhúszan harminc éven aluliak voltak. Fehér Sándor az áruforga­lom vezetője mondja: — Egyelőre nem tudunk bővíteni. Terjeszkedésre nincs lehetőség, „be vagyunk kerítve”. — A központi épü­let laboratóriumában szem­ügyre vettük a polcokon el­helyezett mintákat. Az üve­gekben az ott csomagolt áruk sorakoznak. Némethné Gulyás Katalin, aki épp az általa silánynak mondott ebédet hagyta ott a ked­vünkért, elmondja, hogy a labor feladata a teák, fűsze­rek tisztasági vizsgálata, a portartalom és a térfogat meghatározása. Később a tágas étterem söntésén áthaladva a nagy­hangú, ráérő poharazgatók- ról magam is megállapítha­tom: igaza lehet az előfize­téses menüt becsmérlő Né- methnének. A szomszéd asz­talnál két munkaköpenyes asszony hiába keresi a húst, de még a levesbetétet is a bográcsgulyásban. Úgy látszik, Tiszaroffon se lehet minden tökéletes. Szabó Imre érettségi, és a felvételire a készülődés. Azzal, hogy megnyerte az országos versenyt. Ibolya „zöld utat” kapott bárme­lyik tanítóképző főiskolára, továbbtanulási kérelmén az első helyen mégis a debre­ceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem pszichológia szaka szerepel. — Másodikos korom óta tanulom ezt a tárgyat és na­gyon érdekel. Könnyen, ha­mar kapcsolatot tudok te­remteni az emberekkel, a gyerekekkel, és az nagyon jó érzés, ha figyelnek hall­gatnak rám, az óvodai fog­lalkozásokon is ez jelentette számomra mindig a legna­gyobb örömöt. Érdekelnek az emberek, talán ezért is vonzódom a pszichológiához. A gyerekekhez sem akarok persze „hűtlen” lenni, ké­sőbb a gyermeklélektannal szeretnék mélyebben is fog­lalkozni. Gondolom erre-ak­kor is módom lesz,, ha a pe­dagógus pálya válik hivatá­sommá, hiszen, ha eredeti elképzelésemet nem tudom megvalósítani, tanítóképző főiskolán tanulok tovább. — t. e. — Tuskómozi a Tisza partján Olimpiai szabadegyetem Családi sportnapok Nagyüzem a HMO-ban Tanulmányi versenyt nyert Az ország legjobb „kis óvónénije”

Next

/
Oldalképek
Tartalom