Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
10 Barangolás a megyébon 1984. ÁPRILIS 21. Karcag — jelen időben öregember görbebottal, vastag szemüveggel. Üldögél a Kossuth tér egyik padján, élvezj az április délelőtti napocskát, figyeli a feketerigót, amely lába előtt keresgél morzsát, magvakat. A másik pádon három nagyobbacska lány, valószínűleg tanulók, hisz napozgatás közben megviselt külsejű könyvekből olvasnak. Egy galamb a tér névadójának szobrára száll és fejét oldalra billentve nézi a feketerigót. De a pillanatot nem lehet kimerevíteni. Sietős járókelők tűnnek fel, autóbusz fékez, tömött szatyrokkal termetes asszonyság tülekszik felszállni, a park százados fáin kitör egy villámháború a csókák és a verebek között... Röviden és egészen prózaiam zajlik az élet a karcagi főtéren — ahogy a városban mindenütt. fl városháza előcsarnokában A Nagy vénkertben: épül a város legújabb lakótelepének első háza meg-megállnak az emberek a kifüggesztett hirdetmények előtt. A legtöbben a Kossuth tér parkrendezési tervére kíváncsiak. Hogyisne, hiszen ez a város szíve, jóval több ez a karcagiaknak, mint egy házaikkal körülvett, úttal átszelt darab föld, jelképe a tér a nagykun múltnak, amelynek eszmei hagyományai ma is élnek a városban. A közszemlére kitett terv, a rajzban testet öltött jövő — sikert arat a nézelődők körében, mert őrzi a városiközpont eredeti helyét, következésképp mindazt ami hozzátapad. A parkok, a terek, a zöldterületek sorsa egyébként egyre nagyobb jelentőségű Karcagon; noha ez a törődés korántsem látszik egyformán a város közterületein. Az itt következő adat — tekintetbe véve a közismert gazdasági helyzetet — mindenképp figyelemreméltó: ebben az évben a városi tanács fejlesztési alapjából mintegy 1 millió 300 ezer forintot fordítanak parképítésre, — nem szólva az üzemek, az intézmények, s a karcagi emberek városszépítő munkájáról. S ha már az idei fejlesztési alap szóba került, maradjunk is annál, mert nem érdektelen végigtekinteni egyik-másik tételét. A valamivel több mint 62 millió forintból lakásépítésre használnak fel 3 és fél milliót, a szennyvíztelep építését 4 millió forinttal támogatják, az új tornacsarnokkal épülő nyolctantermes általános iskolára pediig 31 millió 215 ezer forintot fordítanák. Nem véletlen, hogy éppen ezt a három tételt ragadtuk ki a városi tanács tervcsoport vezetője, dr. Kerékgyártó Imréné által rendelkezésünkre bocsátót tervből, hiszen a lakásügy, a kommunális ellátottság, az oktatásügy, a 25 ezer lakosú város mindennapjainak legfontosabb, állandóan napirenden lévő kérdései közé tartozik. Centeri László, a városi pártbizottság munkatársa is különös jelentőséget tulaj - donit a lakáshelyzetnek: — Berekfürdő közelsége, és az, hogy a városközpontban és közelében a település sajátos szerkezete miatt nem lehet tanácsi telkeket kialakítani, egyrészt a telkek és a lakások viszonylagos drágulásához vezetett, másrészt meglehetős nehézségeket okozott a város- tervezésében, építésében is. Ennek ellenére úgy érzem, a VI. ötéves terv eddig eltelt időszakában sikerült enyhítenünk a lakásügy feéves terv éveiben 1024 új lakás építését tűztük ki célul (ebben benne vannak a magánerőből történő építkezések is). Eddig csaknem 600 lakás készült el, és ebben az évben a tervek szerint 262 új lakásban költözhetnek a lakók. Az idén költözködnek be a nagyvénkerti lakótelep első hetven lakásába. A város életében „úttörő” jelentőségű ez az építkezés, hiszen a lakásokkal egyidejűleg készülnek a szolgáltató egységek is. Egyelőre ugyan a VII. ötéves tervre vonatkozó konkrét elképzelések között nem szerepel — de „álmainkban” igen — az. hogy a Nagyvén- kertiban fölépüljön egy 8 tantermes iskola. A lakásügy kontúrjainak élesebbre húzása végett álljon itt néhány jellemző adat. Az egy évvel ezelőtt készült összesítés szerint a 25 ezer lakos 8526 családiban élj míg a lakások száma 7681. Száz lakásra tehát százharmincegy család jut — ez hajszálpontosan tükrözi a Szolnok megyei arányokat. A komfortos lakások aránya (39 százalék), mint a megyei átlag, de a vízhálózat és a vezetékes gáz dolgában is jobb valamivel a helyzet az átlagosnál. Ami az iskolaépítésre vonatkozó „álmokat’’ illeti, a karcagiak „csak úgy”, önmagáért való módon sohasem álmodoztak. Iz iskola, a művelődésügy szintén gyakori témája — nemcsak a hivatalos fórumoknak — a közösségi gondokat latolgató karcagi embereknek is. Gyakran mondogatják a Nagykunság „fővárosában”: „Iskolaváros vagyunk, mert nézzük csak, van hat általános iskolánk, három középiskolánk, zeneiskolánk és otthont adunk egy területi jelleggel működő kisegítő iskolának is.” szültségein. A hatodik 5 Ezt az épületet szeptembertől kisdiákok népesítik be A most épülő új 8 tantermes iskolában, ha minden jól megy, szeptemberben kezdődik a tanítás, az intézményhez tartozó tornacsarnokot — amelyben verseny- szerű keretek között játszható minden fedett pályát igénylő labdajáték — szintén fölavatják ebben az évben. És büszkék lehetnek (büszkék is) a karcagiak könyvesboltjukra. az évek hosz- szú során át renovált Déryné művelődési központra, a Győrffy István nevét viselő múzeumra, a fazekas tájházra. S mindehhez tegyük hozzá, hogy a városhoz tartozó Berekfürdő révén egyre nagyobb idegenforgalommal kell számolni, ami a Hortobágyi Nemzeti Park közelsége miatt minden bizonnyal tovább növekszik. A Csokonai Mihály nevével jegyzett városi könyvtár, kétségkívül a közművelődés egyik alapintézménye. Bel- lon Tiborné, a könyvtár igazgatója aprónak tűnő, ám annál fontosabb eredményeket sorol: — Egy újabb átalakítás révén a könyvtár alapterülete 600 négyzetméter lesz, ugyanakkor igyekszünk- az adott belső teret minél jobban kihasználni. Az Országos Közművelődési Tanácstól pályázat útján nyert 200 ezer forintból kiépült a zenei részlegünk, hamarosan a könyvtár ad kézikönyvekkel, szaklapokkal, propagandaanyagokkal, szemléltető eszközökkel fölszerelt otthont a városiban dolgozó propagandistáknak. Nem régen új fiókkönyvtárát avattunk a Szerszámgépipari Művek Gyárában, jellemzésül elég legyen annyi, hogy háromezer kötetből választhatnak a gyár dolgozói. Az olvasók száma évről évre gyarapszik — tavaly mintegy négyezerötszázan iratkoztak be a könyvtárba, ebben az adatban benne van a csaknem 2100 gyermek olvasó isi A könyvtárat nemcsak a kölcsönzés kedvéért odajárók szeretik, hanem azok is, akik szakdolgozat írásához, diplomamunkához, kutatási tárgyukhoz keresnek nehezen beszerezhető szakirodalmat — a karcagi könyvtárban megszokott dolog. hogy a kért műveket könyvtárközi kölcsönzés útján — gyorsan előteremtik. A könyvbeszerzésre fordítható pénz egy évre megszabott summája az 1978-as 80 ezer forinthoz képest jelentősen nőtt: 1984-ben 200 ezer forint. Kevés ez, vagy elég, tükrözi-e a növekedés a könyv és a folyóirat árak, a Könyvtárellátó Vállalat díjszabásai növekedését? Pontosan nehéz volna erre válaszolni, tény, hogy az egy lakásra jutó nyolc forintot kitevő beszerzésre fordítható összeg — meglehetősen közepes. Szellemi műhely természetesen nemcsak egy- egy kulturális intézmény lehet. A maguk módján azzá válhatnak a gazdálkodó, termelő egységek is. A karcagi Csomagolják a „Manókát”: balról jobbra K. Nagy Józsefné, Laboncz Lajosné, Kurucz Kálmánná, Szarka Ferencné Agyagipari Népművészeti Háziipari Szövetkezet — amelynek teljesítményeit gyakran méltattuk lapunkban — szellemi műhely szerepéről így szól az egyik érdekelt, az utolsóéves szakmunkástanuló, Szabó Ildikó: — Két évvel ezelőtt érettségiztem Szolnokon, a Varga Katalin gimnáziumban, négy egész hat tizedes eredménnyel. Sokáig latolgattam, hová menjek tanulni — tanítóképző, agráregyetem is megfordult a fejemben —, aztán az döntött, hogy még általános isikodás koromban (a szolnoki Kassai útiba jártam) Imre Márta tanárnő megszerettette velem a kerámiát. Ide jelentkeztem, és nem bántam meg. Varázsa van ennek a szövetkezetnek, a munkát, a tanulást nem érzi nyűgnek az ember. Lehet hibázni, próbálkozni, kísérletezni, kérdezni. Nekem külön szerencsém, hogy Sz. Nagy Istvántól, a szövetkezet művészeti vezetőjétől tanultam mindazt, amit meg kell tanulnia annak, aki agyaggal akar foglalkozni. Ha befejezem a szakmunkásképzőt, jelentkezem a (jászberényi Tanítóképzőbe, a koronghoz persze nem leszek hűtlen, pedagógus oklevéllel szakoktató szeretnék lenni, itt Karcagon. Aztán majd meglátjuk... Más szemszögből nézve kiérdemli a „szellemi műhely” titulust a Magyar— Bolgár Barátság Termelőszövetkezet is. amelyet megye- szerte ismernek — és elismernek — a szó legjobb értelmében vett élelmességéről, amit megfontolt közgazdászok „a gyorsan változó gazdasági helyzethez való alkalmazkodás képességének” neveznek. A tavalyi aszályos esztendő ellenére a 20 ezer hektáron gazdálkodó szövetkezet 31 millió forintos nyereséggel zárt. Tőkés Lőrincné, főkönyvelő helyettes így értékeli ezt az eredményt: — A növénytermesztés aszály okozta bevételkiesését az állattenyésztés és a melléküzemágak ellensúlyozták. No, és természetesen nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezer hektárt kitevő rizsföldjeinikről tavaly rekordtermést, 38 mázsa 56 kg-os átlagot takaríthattunk be. A háztáji üzemág 90 millió forintos forgalmat bonyolított le, a melléküzemágak közül 9—9 millió forintos bevételt ért el a tekercselő és a seprőkötő. a csavaranyakészítők munkája 5 milliót hozott a konyhára, a két éve alapított kis cukorkaüzem pedig 3 millió forintot. A cukorkaüzem „Manóka” eLnevezésű édességet állít elő: egy idős cukrászmester receptje alapján 14 asszony készíti a nyalánkságokat, Szöllősi János mestercukrász irányításával. Ez nem amolyan szűkre szabott „bedolgozói” munka: a cukorszirup főzésétől az öntésen át a kiszedésig, és a csomagolásig minden műveletet a korábban többségében háztartásban dolgozó asszonyok végeznek. A „Manókánák” a vásárlók körében sikere van. Mondhatná bárki: nem nagy dolog egy 14 embert foglalkoztató édesipari műhely. Meglehet, ám az is bizonyos. hogy ennek révén a szövetkezet jelentős bevételhez jut, hogy szakképzetlen női munkaerőt helyben tudnak foglalkoztatni. Hogy végeredményben bizonyítja azt is: gondolkodni, vállalkozni érdemes. Karcag jelen idejének egv-egy részletét igyekezett rögzíteni ez az írás, s ez a jelen idő, a maga teljességében megrajzolhatatlan. Hisz hozzátartoznak az iskolák, az üzletek, a szövetkezetek, az intézmények és a szervezetek mindennapjai épp úgy, mint az a tény. hogy a Karcagi Általános Technika Ipari Szövetkezet túlteljesítette tavalyi exporttervét; ezen belül a tőkés exportot. Hogy több utcában bővítik a csatornahálózatot, s hogy a művelődési központ eseményei százakat vonzanak. Hozzátartozik mindez az összképhez, éppúgy mint az, hogy a Kossuth tér ritkaságszámba menő tiszafáit szépen megmetszették az idén is, s hogy a parkban jó leülni az áprilisi napsütésben. Vágner János Fotó: T. Katona László Az új tornacsarnok még nem készült el, de a törzshajlítás azért jól esik a víztorony előtti téren is A felbontott utca bosszúság Karcagon is — de a bővülő csatornahálózat nem
