Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
xxxv. évf. so. sz. 1984. április 4., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA (yllen áprilb 4-e> ItLiizakacLuLájAtíik 39. íi^ercLuL&^a A jövő üzenete ok jelentésű a szabadság, a felszabadulás fogalma, mélyen rétegezett fogalom. Első lélegzetre érthető módon mindenekelőtt azt jelentette az egész országnak 1945. április 4-én, az üldözést és rettegést, golyózáport, bombázást és éhezést túlélők számára: vége a fasizmus és a háború poklának. És jelentette a felszabadulás sokak számára a negyedszázados an- tikommunista, szovjetellenes propaganda által betáplált — jóllehet félig vagy félig se hitt — félelmek szertefoszlását. „Magyarok! A Vörös Hadsereg nem mint hódító jön hozzátok, hanem mint olyan hadsereg, amely a német elnyomók igája alól szabadít fel benneteket” — hirdették a korabeli első plakátok. És nemcsak a plakátok; meggyőzőbben a tapasztalatok. Pedig a szovjet nép — míg fiai a breszti erődtől Moszkváig, Sztálingrádig Leningrádig vonultak vissza, majd onnan Varsón, Bukaresten, Budapesten át Berlinig, az Elbáig, Prágáig űzték a gyilkosokat — húszmillió halottat veszített. A katonák közt alig akadt, akinek ne kellett volna gyászolnia apját, anyját vagy fiát, leányát, feleségét. Korabeli dokumentumokból, naplókból, memoárokból tudjuk, hogy a háború befejező szakaszában már román, magyar, osztrák, sőt német földön járva a Vörös Hadseregben folyó politikai nevelő munka egyik fő témája volt: megértetni a szeretteiket elvesztett kiskatonákkal, hogy nem állhatnak bosszút, nem bánhatnak úgy a békés lakossággal, ahogy az ő népükkel bánt az agresszor Ukrajnában, Belorussziában, a Don vidékén. Hogy nem támadóként, hanem önvédelmi honvédő harcukban, nem hódítóként. hanem felszabadítóként jutottak idáig. Gyorsan, de nem azonnal, csak lépésről lépésre, bár rohamléptekben tárultak fel az első szabad lélegzet után a szabadság jelentésének mélyebb rétegei. A balatoni Margit-vonalnál még dúltak a harcok, amikor az ország keleti és középső részeiben már megkezdődött — a debreceni ideiglenes kormány rendeletére, a kommunista párt sürgető kezdeményezésére — az évszázados nagybirtokok felosztása a nincstelen s törpebirtokos parasztság között, sejtetve, hogy nemcsak a háború és a fasizmus ért véget, a felszabadulással valami mélyebb fordulat is kezdődött. Még éhezni, romokon bukdácsolni kellett, még szovjet katonai teherautókról osztották a krumplit s fekete .kenyeret, de a munkások a gyárakat, bányákat már mint jövendő sajátjukat kezdték helyreállítani. A városok és falvak sebtiben létrehozott hatalmi szerveiben egy nép a történelme során első ízben kezdte íz- leni-kóstolgatni az addig nem ismert szót: demokrácia. Mert valódi megízleléséből a démosz nemcsak a két háború között, hanem a korábbi, az úgynevezett ferenc- józsefi „boldog békeidők” liberális évtizedeiben is ki volt rekesztve. Igen, újabb mélyrétege a felszabadulás jelentésének. Éles politikai küzdelmek jellemezték a negyvenöt április negyedikét követő jó hároméves útunkat, ez köztudomású. Csak arra felejtünk el gondolni olykor, hogy történelmünkben (leszámítva a tanácshatalom 133 napját, de annál messzebbre visszatekintve is) ez volt az első olyan politikai küzdelem, amelyben a munkásosztály és a parasztság eséllyel vehetett részt s győzött végül. Hogy a korábbi örök esélytelenségből április negyediké szabadította fel. Akik már éltek s kivált eszméltek harminckilenc évvel ezelőtt, már kisebbségben vannak népességünk összetételében. Azok tisztánlátását pedig, akik számára a születésü'k-eszmélésük előtti idő nem megélt, hanem legfeljebb csak tanult történelem, gyakran homályosítja el az időbeni távolság. Oly sok szó — gyakorta túlzó, téves, hamis szó — esik például az 1949 és 56 közötti útunkról, az úgynevezett ötvenes évek árnyoldalairól, hogy aki a fasizmus és a háború iszonyatának megélt élményei híján tekint vissza, hajlamos olykor szinte amannak bugyraival azonos mélységben látni ez utóbbit is. Pedig a szocialista útnak ez a kitérője — jóllehet tévedésekkel és bűnökkel, őszintét- lenséggel és tragédiákkal teli. ám azért mégis országépítő, áriási tömegeket a proletársorból, a hárommillió koldus állapotából anyagilag és kulturálisan felemelő néhány év — nem homályosíthatta el április 4. felszabadító jelentőségét. Az természetesen igaz, hogy azon az úton, amely előtt 1945. húzta fel a sorompót, „csak” az utóbbi huszonnyolc év óta járunk következetesen. S meggyőződésünk: letéríthetetlenül. Mert bizonyos, hogy ezeréves történelmünkben is alig-alig lehet találni olyan huszonnyolc évet, olyan negyedszázadot, mirít ez a mostani. Ilyen békés, nyugodt, országépítő, sebeket gyógyító; a népet anyagilag és szellemileg felemelő; a nemzet alkotó energiáit akkumuláló; a sok évszázados gazdasági és társadalmi elmaradásból, ha nem is mindent, de sokat behozó; gyökeres és visszafordíthatatlan átalakulást hozó korszak, amelyet szívós és okos munkával folytatni föltett szándékunk. Szívós, okos, kemény munkáról beszélünk, mert ez a békés, nyugodt, alkotó korszak, legalábbis az utóbbi öt évben telisteli van roppant küzdelmekkel, próbatételekkel. Minőségileg másmilyenekkel és más nagyságrendűekkeli, mint a korábbiak. A békés, nyugodt, alkotó korszak nem holmi csendes állóvíz, hanem háborgó hullámokkal, veszélyes ösvényekkel teli nyílt óceán, amelyen szüntelen új és új, eleddig ismeretlen feladatokkal kell megbirkóznunk, magunknak is szüntelen megújulva: felnőve az új feladatokhoz. Ügy tűnik ezekben az években, a statisztikai adatok tükrében, hogy egy tapodtat sem tudunk előbbre jutni például gazdasági növekedésben, nemzeti jövedelemben. életszínvonalban, sőt, egy-egy ponton korábbi évek mutatóinak szintjére csúszunk vissza. Valójában ez a veszteglés csalóka látszat. Valójában roppant energiák feszülnek a mélyben, a felszín alatt alapvető átrendeződés, korszerűsödés zajlik a gazdasági szerkezetben, s vele együtt gondolkodásmódunkban, a munkával, teljesítménnyel. minőséggel, érdekeltséggel, s a világban elfoglalt helyünkkel, szerény, de nem lekicsinylen- dő szerepünkkel kapcsolatos felfogásunkban. Sokan elbizonytalanodnak. illúziókat vesztvén a reális perspektívát sem látják. Pedig ezekben a nehéz években sem kevesebb dől el, mint felszabadulásunk óta megannyi kritikus időszakban. Hazánk, társadalmunk megerősödve, a szocialista fejlődés magasabb lépcsőfokára lépve fog kikerülni a jelen körülményeinek szorításából'. történelmi évfordulók többségének az a sorsa, hogy az idő előrehaladtával, a tőle való távolság növekedtével egyszerű emléklappá — egy történelmi eseményre emlékezés napjává — zsugorodik, ünnepélyesedik. Április 4-e nem ilyen ünnep. Ahogy mind előbbre jutunk az általa megnyitott úton, úgy gazdagodik tartalma, úgy tárulnak föl előttünk jelentésének újabb és újabb rétegei. A felszabadulás nemcsak a fasizmus és a régi elnyomó rend alóli fel- szabadulást jelenti számunkra. Hanem mindinkább a jövő üzenetét is: azt a szabadságot és méltóságot, amelyet csak a kiteljesedett szocializmus adhat meg az embernek. A tartalomból: Kitüntetettjeink Három arckép kitüntetett dolgozókról (4. oldal) Gynrs és jnbb munka, vastagabb bnrfték A tiszaföldváéi Lenin Tsz-ben bevezetett új bérszabályozás sikeréről (4. oldal) Volt egyszer egy ládagyár A szolnoki bútorgyárról, emberi sorsok tükrében (5. oldal) Törjük a nyelvet? A megyében folyó idegennyelvtanulásról és az idegen nyelv hasznáról (7. oldal) Kunhegyes új horizontjai Riport a nagyközség életének változásáról <10. oldal) Érdemes élni Vallomások a hivatásról (10. oldal) Ébredő tavasz Képriport (11. oldal) Olajbányászok a sivatagban Beszámoló a Tunéziában dolgozó szolnokj „kútfúrósokról” (IS. oldal) A
