Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
6 Nemzetközi körkép 1984. ÁPRILIS 21. Nagy-BritanniaT^I SGt&€§*&[OPP 1fGC/G „A cirkálórakétát távolítsátok el, ne a tábort” — olvasható a Greenham Common-i támaszpontnál az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris eszközök telepítése ellen hosszú hónapokon keresztül tüntető asszonyok transzparensén Lassan egy esztendeje, hogy a brit Konzervatív Párt másodszor is megnyerte az országos választásokat, s újabb öt évre Margaret Thatcher maradt az ország kormányfője. Az akkori eredmények azt sugallták, hogy a fölényes parlamenti többséget elért toryk kényeiknek, zavartalan kormányzati periódus elé néznek — a nem arányos szavazati rendszer miatt ugyanis a rájuk eső voksoknál jóval magasabb lett képviselőik hányada a törvényhozásban. Az azóta eltelt hónapok azonban bebizonyították, hogy a miniszterelnök asszony korántsem számíthat „sétagaloppra”: az időközben felgyülemlett bel- és külpolitikai problémák alaposan próbára teszik akaraterejét, elszántságát és energiáját. Gazdasági helyzetkép Mindenekelőtt megváltozott a torykkal szembenálló ellenzék helyzete. A Munkáspárt —, ha nem is oldotta meg minden gondját, több szempontból előrelépett. Csökkentek valamelyest a sorait szétziláló belső ellentétek, amelyek — hozzáértők szerint — alapvetően hozzájárultak a tavalyi választási kudarchoz. A párt legutóbbi, brightoni kongresszusán megválasztott, fiatalabb vezetése minden adandó alkalommal hangsúlyozza a pártegység fontosságát, s Neil Kinnock, az új pártvezér dinamikusabb egyéniségnek tűnik leköszönt elődjénél. Michael Footnál. Egy pótválasztáson győzelmet aratott, s visszakerült a parlamentbe a Labour balszárnyának ismert alakja, Tony Benn is. Nem tükröznek egyértelmű képet a gazdasági fejlemények. Nagy-Britanniá- ban — számos más fejlett tőkés államhoz hasonlóan megfigyelhetők a gazdasági fellendülés kezdetének egyes jelei, más területeken azonban nem következett be javulás. Ilyen mindenekelőtt A nagymértékű eladósodás a legtöbb latin-amerikai országot nem akadályozza abban. hogy tekintélyes mennyiségű fegyvert és katonai felszerelést vásároljon. A DPA nyugatnémet hírügynökség a vizsgált országok katonai és politikai vezetőitől, valamint a washingtoni hadügyminisztériumtól származó adatok alapján dokumentációs összeállítást közölt 17 olyan latin-amerikai oídszág fegyver vásárlásairól, amelyek külföldi adóssága összességében 316 milliárd dollárt tesz ki. Ezek az or- ságok az elmúlt két évben összesen 645 harci repülőgépet, 72 hadihajót (köztük 13 tengeralattjárót, 16 fregattot és 18 korvettet), 370 páncélost, 532 különböző fajta pána imunkanélküliség ügye: napjainkban változatlanul jócskán három millió felett jár az állást keresők száma, s őket még az infláció további kétségtelen leszorítása sem vigasztalhatja különösebben. A márciusban nyilvánosságra hozott új költségvetésből szintén az derült ki, hogy a kormány szinte semmit nem hajlandó tenni a munkanélküliség enyhítéséért — azt ugyanis nem az állam, hanem a magánvállalkozások feladatának tekinti. Vagyis nem terveznek nagyarányú beruházásokat, visszafogják az állami hiteleket, s folytatni akarják egyes államosított óriáscégek újbóli magánkézbe adását. A legtöbb fejfájást kétségtelenül mégis a szakszervezetek okozták a tory vezetésnek. A múlt év végén egy nyomdász-sztrájk korbácsolta fel az indulatokat, februárban pedig az úgynevezett cheltenhami-ügy miatt robbantak ki heves megmozdulások, szolidaritási akciók. Itt található Nagy- Britannia legnagyobb rádió- lehallgató központja. A Thatcher-kormány biztonsági megfontolásokra hivatkozva megvonta dolgozóitól a szervezkedési jogot. A Szakszervezeti Főtanács (TUC) válaszul kilépett a gazdaságfejlesztési tanácsból. (Ez volt gyakorlatilag az egyetlen jelentős fórum, ahol együttműködhettek a konzervatív kabinettel.) A Főtanács bejelentette, h<)gy fontolóra veszi tagságának, felfüggesztését 80 további .szervezetben, alnelyek ezi- dáig lehetővé tették egyfajta partneri viszony fenntartását a kormánnyal. Bányász-sztrájk A legkomolyabb összecsapás az immár hosszú hetek óta húzódó, egyelőre nyitott kimenetelű bányász-sztrájk. Mintegy 20 ezer bányász, — a szakmában foglalkoztatottak körülbelül 10 százalékát — fenyeget elbocsátás, miután a szénbányászati tröszt elhatározta 20 bánya bezácélozott járművet és 82 helikoptert vettek, illetve rendeltek. A legnagyobb szállítók: Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK. Olaszország és Izrael. Éppen a legjobban eladósodott országiak; — Brazília (96,5 milliárd dollár), Mexikó (85 milliárci dollár) és Argentina (43 milliárd dollár) a legnagyobb vásárlók. Brazília a vizsgálat időszakában 218, Argentína 99, Mexikó pedig 86 katonai repülőgépet vásárolt. A 17 vizsgált országnak — Ai'gent inától Venezueláig — összesen! 1,-288 200 katonáid van, ebből 913 600 a szárazföldi hadseregekben, 204 800 a haditengerészetben és 170 400 a légierőben. A legrását, s a termelés 4 százalékos visszafogását. Mivel a kormány teljes támogatását élvező országos szénhivatal semmi jelét nem adta a meghátrálásnak, a kompromisz- szumkészségnek, a bányászszakszervezetek helyi szervezetei sztrájkfelhívást adtak ki. A munkabeszüntetés rövid időn belül kiterjedt a tárnák többségére. Jónéhány helyen a más körzetekből érkezett sztrájkőrség akadályozta meg, hogy a munkások leszálljanak a föld alá. Ez a törvény szerint tilos, így a rendőrség ritkán látott eréllyel lépett fel az — úgymond — megfélemlítéssel kísérletező külső beavatkozók ellen. A hatóságok abban bíznak,. hogy a sztrájkot nem sikerül országos méretűvé szélesíteni, mert a leépítésben nem érintett szénmezők jobban fizetett dolgozói ellene szavaznának. A kormány kezében lévő másik erős ütőkártya a szénkészletek nagysága. Becslések szerint hat hónapra elegendő szénhegyek halmozódtak fel az erőművekben, s ez egy elhúzódó erőpróba esetén is elegendőnek tűnik. Erkölcsi győzelmet jelentett viszont, hogy hat nagy szállítási szakszervezet a bányászok támogatása mellett döntött: a vasutasok, teherautósofőrök, dokkmunkások és tengerészek együttes akciója a szénszállítások leállítását eredményezheti. Szétrombolt tábor Nem került le a napirendről a szárnyasrakéták ügye sem. A brit földre kerülő amerikai cirkáló rakéták miatt a Greenham Common-i légitámaszpontnál immár több, mint két éve tart a telepítés ellen tüntető asszonyok tiltakozó akciója. A két év alatt több, mint ezer nőt tartóztattak lé, az állandó rendőri készenlét öt millió dollárt emésztett fel. Az elmúlt hónapokban a hatóságok végül erőszakhoz folyamodtak, s szétrombolták a békeharcosoknak a támaszpont bejáratánál felállított táborát. Ám az akció résztvevői azonnal közölték, hogy újabb táborokat létesítenek. „Amíg a rakéták itt vannak, mi is maradunk. Akár a szabadban fogunk aludni, ha kell” — jelentette például a Newsweek hírmagazin munkatársának az egyik aktivista, egy 23 éves munka- nélküli tanárnő. Elszántságuk, kitartásuk — csakúgy, mint az elmúlt hónapok számos szakszervezeti megmozdulása — látszólag nem befolyásolja Thatcher asszony politikai lépéseit. Ám az említett gondok összességében könnyen akadályugrató pályává változtathatják a miniszterelnök számára a kezdetben sétalovaglásra szánt terepet. Szegő Gábor több katonája — 277 100 — Brazíliának van, utána jön Argentina 153 000 katonával, majd Peru (135 000), Mexikó (120 000) és Chile (96 000). A lakosság számához viszonyítva Chilében például 85 katona jut 10 000 lakosra., Peruban ez az arányszám 77, Argentínában 54, Brazíliában 21 és Mexikóban 16. Brazília rendelkezik talán a legerősebb légierővel (187 gép), utána jön Argentina (164), és Peru (106). Perunak 12, Brazíliának 8, Venezuelának 3, Argentínának, Kolumbiának, Chilének és Ecuadornak 2—2 tengeralattjárója van, s csak ezek az országok rendelkeznek tengeralattjáróval. Összeállította: Constantin Lajos Latin-amerikai fegyvervásárlások Kína —kelet-európai szocialista országok Nagy fejlődés a kapcsolatokban Szocialista országokban tesz körutat ezekben a napokban a külföldi kapcsolatok ápolására alakult kínai társaság küldöttsége, a társaság elnöke, Van Ping-nan vezetésével. Ütjük során Lengyelországot, az NDK-t, Magyarországot, Csehszlovákiát, Bulgáriát és a Szovjetuniót keresik fel. és megállnak Romániában is. Az eseményhez kapcsolódik az MTI Pantoiráma rovatának elemzése: A ktü|et-európai szocialista országok és Kína gazdasági, kulturális, államközi és sportkapcsolatai nagyot fejlődtek az utóbbi időben. Tavaly a kínai külügyminiszter-helyettes látogatott Magyarországra, az NDK-ba és Lengyelországba, augusztusban hazánkban tartózkodott Csou Csien-nan gépipari miniszter. Több Kínában megrendezett vásáron vettek részt a szocialista országok kiállítói. A kínai sajtóban másfél évtized óta először jelent meg a kelet-európai országok gazdasági terveinek teljesítéséről átfogó áttekintés. Kína és a kelet-európai szocialista országok kereskedelmi kapcsolatai az 1981-es mélypont óta gyorsan fejlődnek, de még nem érték el az 1979-es csúcspontot. így egyelőre csak a forgalom korábbi szintre történő felfuttatásáról lehet beszélni. Az idei évre szóló árucsere-for- igalmi jegyzőkönyvek gyors, de nem egyenlő mértékű növekedést irányoznak élő. A kapcsolatok javulásának sok oka van, de kiemelhetők a gazdasági jellegű indítékok. A „kulturális forradalom” éveiben a gazdaság korszerűsítése, a szakemberképzés, a i’rpűszakt fejlesztés háttérbe szorult és ezért most óriási lemaradást kell behoznia az egyébként is hátránnyal indult kínai iparnak és mező- gazdaságnak. Kína az ötvenes években szovjet és keleteurópai berendezésekkel, felszerelésekkel fejlesztette tömegméretekben iparát és ezért egyre több kínai szakember és politikus számára logikus, hogy a már ismert műszaki alapokon továbbfejlesztett berendezéseket vásárolják meg az ipar és mezőgazdaság korszerűsítése ide jén is. A szocialista országok tapasztalatai közül Kína mindenhonnan a legjobbat kívánja átvenni. A természe ti erőforrások kihasználásé ban a lengyel tapasztalatoka szeretné felhasználni — a je lek szerint érdekelt szénbá nyászati együttműködésber is. Az NDK-ban az ipari fej lődés üteme tett mély benyo mást a kínaiakra. Bulgáriából a mezőgazda sági technológiák, a zöldség termesztési rendszerek átvételét fontolgatják. Magyar- ország esetében a mezőgazdaságon kívül a gazdasági mechanizmus fejlesztésének tapasztalatai érdeklik a kínai szakembereket. Kína az ip>ar fejlesztéséhez szükséges legmodernebb gépeket és berendezéseket akarja beszerezni. Ezek közül azokba a gyárakba, amelyeket az ötvenes években a szocialista országok helyeztek üzembe, ugyanonnan szeretnék megvásárolni az új berendezéseket az időszerűvé vált rekonstrukcióhoz is. O. L. NSZK "Nyolcvanötre várva Karambolozott München környékén egy Mercedes és egy Opel Manta. A két kocsi összetört, a benne ülőik sértetlenek maradtak. A hír nyilván nem érdemelné meg a nemzetközi érdeklődést, ha nem lett volna figyelemre méltó az egyik személy és az időp>ont: a sötét színű kocsiban a város keresztényszociális főpolgármestere ült, s a peches eset ép- p>en a döntő választások előtt történt, amelyeken eldőlt, ő viseli tovább tisztét, vagy szociáldemokrata ellenfele. A karambol rossz ómen vodt, a pxxlitikus súlyos vereséget szenvedett és nagy meglepetésre, a szociáldemokraták jelöltje került a főpolgármesteri székbe. Bár a Keresztényszociális Unió (CSU) uralmát nem tudták megtörni a bajor helyi választások, a szociáldemokraták előretörtek. Egy tartományból, egyetlen helyi választásból persze nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Ettől még a jobboldal lkormányzókép>es- sége nem rendült meg sem itt. sem Bonnban. Még az sem okozott nagy megrendülést, hogy a másik helyi választáson, Baden—Würten- besrgben is valamelyest csökkent a kereszténypártok többsége. A politikai kombinációkban újra és újra felbukkan az évszám: 1985. Willy Brandt, a szociáldemokraták elnöke szerint például csak a jövő esztendő hozhatja meg a fegyverzetcsökkentési tárgyalások új szakaszát, s a novemberi amerikai elnök- választásig nem vár mozgást a szovjet—amerikai viszonyban sem. Hazai pályán kettő plusz eigy tartományi választás lesz: az ország ip>ari szívében, Észak-Rajna Wesztfá- liában, a szociáldemokrata baloldal egyik erődjében^ a Saar-vidéken és (bár nem tartozik az NSZK-hoz, de ugyanazok a pártok működnek itt) Nyugat-Berlinben. Ide, épp>en a hely fontossága miatt, egyik kiemelkedő politikusukat jelölik a szociáldemokraták főpolgármesternek. Brandt két, esetleg mindhárom helyen győzelmet remél és ezzel, szerinte kezdetét veheti Helmut Kohl kancellár tömegbázisának leépülése. Ű|?y véli. jövőre elmélyül néhány ip>arág, így az acél- és a textilgyártás válsága, s ezért elfordul a kancellártól szavazóinak egy hányada. Különös módon ennek a változatnak drukkol az a Franz Josef Strauss is, aki hosszú időn át a kereszténypárt jobbszélén állónak számított. Az utóbbi időkben azonban két, (igaz, nem azonos dossziéba való) gesztusával hívta fel magára a figyelmet: barátságos lépésekkel az NDK irányába és szívós „fúrásokkal”, amelyekkel a kormánykoalíció harmadik tagját, a Szabaddemokrata Pártot alkarja kiütni a nyeregből, és ezzel megrendíteni magának Kohl kancellárnak a helyzetét is. Félreértés ne essék: Strauss pártja, a CSU, Kohl Kereszténydemokrata Uniójának ikertestvére, minisztereik együtt kormányoznak Bonnban —, de a müncheni politikusnak nem tetszik a kis liberális partner. Ha már valakit be kell venni a kormányba, szívesebben látná —, itt az újabb meglepetés az úgynevezett nagykoalíciót, tehát a szövetséget a szociáldemokratákkal. Maga Brandt nem zárkózik el a tőle balra álló, és egyre szilárduló helyzetű Zöldekkel való szövetségtől, de a nagy- koalíciót sem veti el. Meg akarja mutatni, hogy pártja nemcsak egy irányba házasságképes”, mindkét fele tudl vonzerőt gyakorolni. Távlati elképzelések? Valóban azok, 85-ig még sok minden történhet, de a fenti spekulációk mégis csak jelzik, miilyen erőeltolódások lehetségesek az NSZK-ban. Hadd fűzzük mindehhez, hogy azért ma sem teljesen csendesek a nyugatnémet vizek. Meglehetősen borzolja a kedélyeket a 35 órás munkahét bevezetéséről szóló vita: a szakszervezetek így szeretnék csöikikenteni a munka- nélküliséget, a munkáltatók azonban ellenállnak. Ráadásul a munkavállalók többsége sem lelkesedik az egyébként ésszerű elgondolásért, inkább a hatvan éves kor előtti nyugdíjbamenetel lehetőségét választanák. Ami p>edig a külpolitikát illeti, változatlanul folytatódik az (ugyancsak nem várt) jóvi- szonyápolás az NDK-val. Ismét felmerült a terv, hogy Erich Honecker az ősszel az NSZK-ba látogat. Bármennyire érdekes és fontos lehet majd az NSZK-n belüli erőviszonyok alakulása (különösen a fegyverkorlátozást illetően), megnyugtató, hogy a jelenlegi kormány is érdekelt abban, hogy a kelet-nyugati párbeszéd folytatódjék. Tatár Imre Strauss koalíciós partnerei, ám némil eg célpontjai is: Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter
