Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
Éljen pártunk és népünk megbonthatatlan egysége! Lenin-emlékünnepség Propagandisták kitüntetése Lenin születésének 114. évfordulója alkalmából tegnap z MSZMP KB székházában ünnepi megemlékezést tartottak, s kitüntetéseket adtak át a marxista-leninista eszmék ter- esztésében kiemelkedő eredményt elért pártpropagandis- áknak és agitátoroknak. Az ünnepséget — amelyen részt vett Óvári Miklós, az vlSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság itkára, továbbá jelen voltak a központi pártintézmények ve- ;etői, a budapesti és a megyei pártbizottságok ideológiai tit- cárai — Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője nyitotta meg. Ezután Kornidész Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Televízió elnöke mondott ünnepi beszédet, méltatva Vlagyimir Iljics Leniin munkásságának történelmi jelentőségét. Bevezetőben hangsúlyozta: jártunk szép hagyománya, íogy Lenin születésnapjáról a marxi—lenini eszmék pro- jagandistáinak körében, őket köszöntve emlékezünk meg. A megemlékezésnek ez a módja méltó Leninhez, hiszen alakjának egyik legjellemzőbb vonásához kapcsolódik. Ünnepünk kettős jellege tehát nem véletlenszerű, hanem logikusan kapcsolódik egymáshoz, szimbolikusan bizonyítja a propagandamunka nagyfokú megbecsülését. — Minden világtörténeti mozgalomnak megvoltak a maga propagandistái — mondotta. — A kommunista mozgalom is tehetségesnél tehetségesebb propagandistákat, agitátorokat formált, akik tevékenységükkel mindenekelőtt azt szolgálták, hogy az „eszme behatoljon a tömegekbe”, ahol aztán anyagi erővé válik. A továbbiakban kiemelte: — A lenini örökség és példa, a propagandamunka hagyományai egyaránt köteleznek bennünket. A propagandisták, az agitátorok számára, valamennyiünknek, akik a szélesebb értelemben vett propagandamunkát végezzük, különösen fontos az elméletiideológiai munka jelentőségének helyes értelmezése. Kulcs ahhoz, hogy megértsük és segítsük megérteni változó világunk jelenségeit és folyamatait. A szónok kitért arra, hogy a Központi Bizottság e héten megtartott ülése foglalkozott a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének kérdéseivel. — A múltbeli tapasztalatok arra intenek, s a jelen helyzet ismeretében is bizton lehet következtetni arra, hogy a KB állásfoglalása nem old meg, s nem zár le mindent; kiindulópontja, alapja a munka kezdetének, amelynek első szakaszában, de később is az egyik legfontosabb tennivaló a feladatok megértetése elfogadtatása és a mozgósítás azok megvalósítására. Csak ezzel az egy kérdéssel kapcsolatban is jelentős, érdemi munka vár tehát a propaganda egészére — mondotta. — A jó propagandista, a jó agitátor nemcsak közvetítője, nemcsak szócsöve a készen kapott igazságoknak, formuláknak. A jó propagandisták maguk is önállóan gondolkodó-kutató emberek, akik al- kotóan hozzájárulnak a valóság elemzéséhez álláspontunk kimunkálásához. Munkájuk is csak így lehet eredményes; mozgósító, meggyőző tevékenységüknek szerves része, hogy feltárják, összegezzék és közvetítsék a tömegek tapasztalatait, törekvéseit. Ezzel nagy mértékben hozzájárulnak a párt és a tömegek kapcsolatának erősítéséhez, politikánk sikeréhez. — A propagandisták, az agitátorok számára a leghatékonyabb, érzelmileg is mozgósító érv, hogy pártunk a marxizmus—lenínizmus tisztaságát megőrizve vezette népünket a szocializmus útján. Utunk tapasztalataival é& tanulságaival járultunk és járulunk hozzá közös, internacionalista ügyünkhöz a szocializmus építéséhez, s ez egyben a lenini örökség gyarapítását is szolgálja — mondotta befejezésül !£omidesz Mihály, s a párt Központi Bizottsága nevében köszönetét mondott a propagandistáknak rendkívül felelősség- teljes munkájukért. Az ünnepi beszéd elhangzása után Óvári Miklós, a hagyományoknak megfelelően állami kitüntetéseiket és Lenin Emlékplakettéket adott át a kiváló propagandistáknak és agitátoroknak. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Évinger János, a budapesti Papíripari Vállalat szállítási osztályvezetője, Kotvász István, az MSZMP Belügyminisztériumi Bizottságának titkára és dr. V. Nagy Lukács, a keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári karának nyugalmazott tanára. Tizennégyen a Munka Érdemrend ezüst, heten pedig bronz fokozatát kapták. A Központi Bizottság 178 propagandistát és agitátort Lenin Emlékplakettel jutalmazott. Az ünnepséget követően az MSZMP Központi Bizottsága fogadást adott a résztvevők tiszteletére. A fogadáson megjelent Kádár János, az MSZMP KB első titkára; üdvözölte a kitüntetetteket, s elbeszélgetetett velük a propagandamunka időszerű feladatairól. Szolnok megyéből a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Szedlák Józsefné, a szolnoki Mezőgép Vállalat oktatási csoTortvezetője. A Központi Bizottság Lenin Emlékplakettjét Szarvas Zoltán, a szolnoki Moziüze- mi Vállalat műszaki osztályának vezetője; Kisbakonyi István, a Jásztelek—Alaty- tyán közös községi pártbizottság titkára; dr. Bálint Sándor, a szolnoki Killián György Repülő Műszaki Főiskola tanára; Földvári Irnré- né, dr. Zsombok Ilona, a karcagi városi tanács vb-tit- kára; Horváth István, a kunszentmártoni Körösmenti Tsz elnökhelyettese; Solymosi Ferenc, a Volí*i 7. sz. Vállalat tiszafüredi kirendeltségének vezetője; Lakatos István, a megyei tanács vb. kereskedelmi osztályának osztályvezető-helyettese vehette át. * * * Csütörtökön a SZÓT székházban zajlott le — Lenin születésének évfordulója alkalmából •*— a szakszervezeti tagság és tisztségviselők oktatásában kimagasló eredményeket elért propagandisták kitüntetése. Az ünnepségen Kerekes András, a Volán 7. számú Vállalat propagandis- tája a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát vette át. Egy megyénk- beli propagandista oklevelet kapott. Vlagyimir Iljics Lenin születésének 114. évfordulója alkalmából koszorúzása un- nep>séget rendeztek pénteken a szovjet állam megalapítójának, a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségének budapesti szobránál, a Dózsa György úti felvonulási téren. Az Aprítógépgyár a múlt évben nagyszabású vállalkozásba kezdett. Három nagy vállalattal közösen a jövő év végére felépítik a Mátra Gáz- betongyárat Gyöngyösvison- tán. A beruházás célja a közismert szilikát falazóelem gyártása, a kislakásépítők igényeinek jobb kielégítése. A Könnyűbeton és Szilikátipari Vállalat k8 milliárd forintos beruházásához az NSZK-beli Hebel-cég adja a technológiát, az Építéstudományi Intézet (ÉTI) készíti a terveket, az építészeti munkákért az Észak-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat (ÉÁÉV), a gépek legyártásáért és a technológiai szerelésért az Aprítógépgyár felel. Az egész beruházás lebonyolítója az Építőipari Beruházási Vállailat (ÉPBER). A négy vállalkozót gazdasági együttműködési szerződés köti össze, közösen felelnek a határidő betartásáért. Az ÉÁÉV és az Aprítógépgyár még alvállalkozókat is foglalkoztat. így mintegy tíz vállalatot érint közvetlenül az országos jelentőségű beruházás. A közös felelősséget és az égymásra utaltságot átérez- ték a jászberényi gyár KISZesei is. Az év elején felhívással fordultak az érdekelt vállalatok fiataljaihoz, a gyár gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői is örültek kezdemény ezésiUcnek. Lánczi József, a gyár KISZ bizottságának titkára elmondta, hogy a beruházásban résztvevő fiatalok is együttműködési szerződést kötnek. A KISZ sajátos eszközeivel segíti a közös munkát. Felelősséget vállalnak a vállalatok fiataljai a gondos munkáért, a határidő betartásáért. nemcsak munkahelyi feladatuknak, hanem mozgalmi kötelezettségeiknek is tekintik azokat. Március 30-án találkoztak a fővállalkozók KISZ-vezetői az Aprítógépgyárban. A koordinációs értekezleten ott voltak Jászberény és Gyöngyös városi, valamint a Szolnok megyei KISZ Bizottság képviselői is. A baráti hangulatú megbeszélésen védnökség! operatív bizottságot alakítottak és megegyeztek a további teendőkben. Az akcióprogramok, az egyéni feladatvállalások összeállításánál, a versenymozgalmak tervezésénél kiemelt szerepet kap a védnökség. Több antibiotikum, gaaetikai eljárással ^ >V Gyógyszerkutató Intézet munkatársai — a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézete és a József Attila Tudomány Egyetem mikrobiológiai tanszéke szakembereinek közreműködésével — új genetikai eljárást dol- goztafc ki, amivel fokozhatják az antibiotikumok termelését. Ezeket az Igen értékes gyógyszer alapanyagokat — némelyik kilogrammjáért a világpiacon százezer dollárt is adnak — a legegyszerűbb élőlények, az egysejtű mikroorganizmusok termelik a megfelelő tápoldatban. Az új módszer segítségével úgy növelik a mikroorganizmusok termelő képességét, hogy az eltérő tulajdonságú egysejtűek örökletes anyagának újabb és újabb kombinációit hozzák létre, s az új sejtek között lesznek olyanok., amelyek az átlagosnál több antibiotikumot tudnak termelni. A-képességek javítása, ötvözése újszerű genetikai módszerének általános elmélete a szakemberek körében ismert gyakorlati alkalmazását azonban nehezíti, hogy az eljárást minden egyes termelő törzsre külön-külön kell kifejleszteni. mm Az utóbbi két és fél évtizedben két nagy reformszakasz nyitott utat a gazdaságban a további gyorsabb fejlődés számára. Az első nagyobb reformlépésre az 50-es évek végén került sor, amikor az irányítási mechanizmus változása nyomán elsősorban a mezőgazdaság, de az ipar számára is új gazdálkodási feltételek alakultak ki. Az iparban — bár fennmaradt a tervutasításos rendszer — a változtatások a korábbi időszaknál szabadabb mozgásteret nyitottak: még kisebbet ugyan a termelés ösz- szetételének, vagy a termelés mennyiségének megválasztásában, de már szélesebbet az erőforrásokkal való gazdálkodáshoz. Ekkor lépett életbe a nyereségrészesedési rendszer, az átlagbér automatizmus, a műszaki fejlesztési alapok képzésének a gyakorlata, vagyis váltak ismertté azok az első szabályozók, amelyek már érdekeltté tették a vállalatokat a költségek alakulásában. Ezzel együtt mérséklődött a tervmutatók száma. A mezőgazdaságban pedig — mint ismeretes — a begyűjtési rendszert felváltotta a felvásárlási rendszer, s megszűnt a központi kötelező vetésterv. A 60-as évek végén bevezetett reform az első szakasz újításaihoz képest gyökeresebb változásokat hozott: a tervezés alapvetően új rendszere alakult ki, a népgazdasági célokat a közgazdasági szabályzók — az árrendszer, az adó- és hitlepolitika, a normatív keresetszabályozás — közvetítették a vállalatoknak. számottevően megnőtt a vállalatok önállósága, tevékenységükben mind nagyobb szerephez jutottak a piaci impulzusok. Nagy, de nem indokolatlan óvatossággal helyeztük a gazdaságot a közgazdasági irányítás új feltételei közé. A fejlettebb és összetettebb feltételek között működő szocialista gazdaság jó hatásfokú irányításának receptje nem állt rendelkezésre. Ráadásul a felelősség, az új úton haladva szemernyit sem csökkent. A fejlődés gyorsult, jelezve, hogy a reform a termelési tényezőknek a fejlődéshez valóban kedvezőbb összhangját teremtette meg. az elért újabb, magasabb szint viszont rendre újabb változtatások szükségességét teremtette meg, újabb „ismeretlen” területek felé csábítva —kényszerítve — az irányítást. A még megfelelő számú, általánosítható tapasztalat hiányában, s még kellően ki nem kristályosodott elméleti közgazdasági tanulságok nélkül, no és a túl gyorsnak tűnő változtatásbk miatt. Ag- gályoskodók intelmei közepette nem volt egyszerű a reform kibontakoztatásának ésszerű és reális ütemét kialakítani. Sem a túlzott, a kalandorság felé közelítő kockázatvállalás, sem a változtatásokkal együttjáró bizonytalansági tényezőktől való túlzott féléiéin nem lehet jó tanácsadó, ha tízmillió ember sorsáról kell határozni. Csak a folyamatosság, a körültekintő haladás és a reformok megfelelő összhangja, ritmusa alapozhatja meg szilárdan a társadalom anyagi biztonságát és gyarapodását. Sokan hangoztatták az utóbbi időben, hogy aki nem lép, nem vállalkozik, az kockáztat igazán. Pedig „nem lépni" vagy a vállalkozáshoz a legalkalmasabb pillanatra várni, illetve az ésszerű változtatásokhoz szükséges feltételeket megteremteni — nem ugyanaz a magatartás. Lépni akkor kell, amikor annak eljön az ideje, amikor az a valószínűsíthető legkisebb kockázattal jár. Egy ilyen döntés egy ország számára akkora vállalkozás, amelyet csak meggondoltan, körültekintően s nem rögtönözve szabad elhatározni. Egy vállalat, üzlet vagy gmk viszonya a kockázathoz teljesen más dolog. Egy-egy kollektíva a saját zsebére annyit enged meg magának, amennyit ■ akar. Ugyanakkor akadt példa — nem is ritkán —, hogy egyesek az ország kockázatvállalását bátran sürgetik, a reform továbbfejlesztésének ütemét keveslik, ám saját maguk a vállalkozásban, újításban alig jeleskednek. Mintha arra várnának, hogy a főhatóság írásba adja nekik: tessék vállalkozni. Mert ez esetben, ha kudarc éri őket, nem ők a felelősek. Az efféle magatartás átalakítása miatt is eljött az ideje a reform továbbfejlesztésének — átgondoltan, összetetten és fokozatosan, ahogyan ezt a Központi Bizottság legutóbbi ülésének állásfoglalása leszögezi. 1985-től fokozatosan újabb pályák nyílnak az önállóbb és felelősségtelibb gazdálkodás számára. A továbblépés egyik fő iránya, hogy a vállalatok a vállalkozáshoz, kezdeményezéshez szükséges mozgásterüket egyre inkább saját maguk alakíthatják ki. A törvényes-keretek között olyan programot tervezhet magának a vállalat, amelynek végrehajtására képesnek tartja magát. Társulhat, leányvállalatot alapíthat, fejlesztésbe kezdhet, szerződéseket, közös fejlesztő vagy értékesítő vállalatok alakításával más-más ágazathoz tartozó egységek egyesülhetnek egy- egy gazdaságos export vagy belföldi üzlet kivitelezésére. E formákon keresztül a fejlesztéshez szükséges pénz is átáramolhat az egyik ágazatból a másikba, vagv akár az egyik szektorból a másikba is. a vállalkozó gvárak, szövetkezetek önálló döntése és persze kockázata alapján. Mindettől a vállalatok közötti együttműködés színvonalának javulása is várható. A lényeg tehát — egyszerűbben szólva — ha van ötlet, s az a törvényes keretekből nem lép ki, s van pénz, van mecénás, akkor nem kell engedélyre, jóváhagyásra várni a megvalósításhoz. Ehhez az önállósághoz azonban az eddiginél sokkalta nagyobb intézményesebb kollektív felelősségvállalás szükséges. Ezért a VII. ötéves tervidőszakban a vállalati kollektívák egyre tá- gabb körének nagyobb szava. szerepe lesz munkahelyük sorsának alakításában, mint eddig. Ennek révén a vállalatok irányításában egyre több szerephez jut a „belülről vezérlés” a külső irányítás helyett. A külső irányítást, a népgazdasági terv érvényesítését az egyértelműbb orientációt közvetítő szabályozók veszik át. A társadalom időszerű és távlati érdekei két csatornán vezérlik majd a termelőgazdálkodó egységeket. Egyrészt a közgazdasági szabályozás segítségével, másrészt — s ez az új elem — a termelő-gazdálkodó egységek meghatározott körében, a munkavállalók intézménye- sítettebb beleszólása révén is. A megalakítandó — elsősorban a közepes üzemek — vállalati tanácsaiban, illetve a kisebb vállalatoknál a vezetőség közvetlen megválasztása útján nem kevés felelősség kerül a dolgozó kollektívák vállai ra. Ott, ahol a vállalatvezetés új formáit alkalmazzák — a feldolgozó- ipar nag" részében — a közösségek most már nemcsak a végrehajtásban, hanem a vállalati tervek, stratégiai döntések összeállításában, kialakításában is részt vállalnak majd. Az érintett vállalati kollektívák a gazdálkodási programok demokratikus összeállításával a tulajdonosi funkciók egy részének (közvetlen gyakorlását ikezl- dik meg. A tulajdonosok egyre inkább a jó gazda módjára alakíthatják majd a gondjaikra bízott közvagyon sorsát. A szabályozók — 1985-től fokozatosan — egyértelműen csak a jó gazdákat honorálják majd, akik a társadalom vagyonát, jövedelmét valóban gyarapítják. Űj feladat, új szerepkör lesz ez több tízezer dolgozó ember számára. Átalakul a vezetők és a vezetettek felelősség-megosztásának aránya is. Mert igaz az, hogy a megválasztott igazgató, meghatározott ideig továbbra is egyszemélyben lesz felelős a vállalat mindennapi munkájáért, de már nemcsak a törvényes felügyelet számára tartozik felelősséggel, hanem a vállalati tanács, vagy az iparvállalat „közgyűlés” számára is. Nyilvánvalóbbá lesz a vezetés és a végrehajtás közös érdeke, közös gondja. Ezáltal jelentős erőforrások tárulnak fel az eredményesebb munka számára, és növekvő társadalmi-gazdasági szerepével összhangban álló befolyáshoz jut az „emberi tényező”. Az új tér kínálta pályával persze mindenütt. mindenkinek nagy tudással. körültekintéssel, kötelességérzettel kell élnie. Azzal is számolni kell ugyanakkor, hogy egy új, hatásos eszköz birtokbavétele még nem jelenti azt, hogy azonnal tökéletesen bánni is tudunk vele. Tehát ne keltsen kétségeket, ha az eredmények nem jelentkeznek azonnal. Bízhatunk abban, hogy néhány év múlva az eredmények sokasodása, az ipar teljesítményének növekedése igazolni fogja, hogy most is a legmegfelelőbb irányba léptünk a reform továbbfejlesztésének útján. G. F. Fodrászpultok -szekrények kilenc féle típusát gyártja a Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet fegyverneki asztalosipari részlege. Megrendelője a budapesti Stella Szövetkezet
