Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-17 / 90. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. ÁPRILIS 17. Beszéljünk a magánlakás-építésről 6. Az új pénzügyi és hitelfeltételek Az Országos Takarékpénztár 1983. január 1-től megváltozott feltételekkel, az eddigieknél egységesebb elvek alapján végzi a lakásépítéssel, és -értékesítéssel kapcsolatos hitelezési tevékenységét. Míg az 1983. évet megelőző időszakban a kedvezményes kölcsön nyújtása a lakóházépítési, -vásárlási formához, a település jellegéhez kapcsolódott, addig az új pénzügyi feltételek szerint, a nyújtható hitel összege az új lakásba együtt beköltöző családtagok számától, a család jövedelmi, vagyoni helyzetétől függ. Az egyéni hitel- bírálat során dől el, hogy egy család a lakásépítéséhez, -vásárlásához — az előző tényezőktől függően — mekkora összegű kedvezményes hitelt, milyen hosszú törlesztési időre kaphat. 1983. január 1-től qsak a hitelnél és a saját rész mértékénél, illetve a kedvezményes hitel felső határánál van különbség a többszintes lakóházépítés és a családiház-építés között. Jelentős a szociálpolitikai támogatás A kedvezményes kamatozású kölcsön a család nagyságának megfelelő átlagos minőségű és felszereltségű laikás építéséhez, vásárlásához nyújt fedezetet a jogszabályban rögzített kötelező 30 vagy 40 százalék saját rész összegével együtt, 80 ezer forint szociálpolitikai kedvezmény igénybe vétele mellett. Az átlagosnál költségesebb lakást építők, vásárlók magasabb kamattal bankkölcsönt is igényelhetnek. Mind a kedvezményes kamatozású kölcsön, mind a bankkölcsön a saját rész kiegészítéséül szolgál. Lakásépítésbe kezdeni vagy lakást vásárolni tehát, meghatározott mértékű saját erő nélkül nem lehet. A visz- sza nem térítendő állami támogatások közül legjelentősebb továbbra is a szociálpolitikai t kedvezimény, amely 1983. január 1-től a családi- ház-építőkre is kiterjed. A takarékpénztár minden személyi tulajdonú, új lakás építéséhez, és vásárlásához kölcsönt nyújthat. Ez kiterjed: a tanácsi beruházásban értékesítésre épített lakások vásárlására; a gazdálkodó szervek által értékesítésre épített lakások vásárlására; a magánlakás-építésre, ezen belül pedig a többszintes (többlakásos) lakóházépítésre és a családiház-építésre. Általános szabály, hogy a hitelezés alapjául elfogadott építési költségben a következők vehetők figyelembe: a lakóépület költségvetés szerinti építési költsége; a lakások rendeltetés szerinti használatához szükséges más épületek vagy építmények (pl. szemétedénytáröló, tüzelőanyag-tároló, hatóság által előírt kerítés stb.) előirányzat szerinti építési költsége; a közműbekötés költsége, a távfűtés bekapcsolási díja; a közműfejlesztési hozzájárulás; a telekkialakítás költsége; telekár, illetve a telek- használatbavételi díj. Tartós telekhasználatba adásnál a kölcsönigénylés időpontjáig már kiegyenlített használatbavételi díj, a magánforgalomban történt ingatlanvásárlásnál a visszterhes szerződéssel elidegenített, és az illeték álapjául elfogadott vételár vehető számításba. Többlakásos épületnél mindezeknek a költségeknek az adott lakásra jutó hányada adja az építési költséget. Kedvezményes kamatozású kölcsön Az építtető, a vásárló a szociálpolitikai kedvezménynyel csökkentett építési költség, eladási ár összegének a Két és félszobás, 71 négyzetméter alapterületű, földszintes, oldalhatáron álló, hagyományos családi ház, nyeregtetővel, utcával párhuzamos tetőgerinccel. A terv neve: Villány. Jele: CS OO H 17 A P 130 930 UTCA csalódiház-építésnél legfeljebb 60, a többszintes (többlakásos) lakóházépítésnél legfeljebb 70 százalékáig vehet igénybe kölcsönt. Ennek fölső határát alapvetően a család nagysága határozza meg. Nagyobb létszámú család arányosan magasabb ösz- szegű kölcsönben részesülhet. A kedvezményes kamatozású kölcsön felső határa — 1983. január 1-től kezdődően, további intézkedésig — a következő lehet: családiház- többszintes építésnél (többlakásos) lakóházépítésnél 1—2 tagú családnál 260 000 Ft 320 000 Ft 3—4 tagú családnál 300 000 Ft 360 000 Ft 3—6 tagú családnál 340 000 Ft 400 000 Ft 6-nál több tagú családnál 380 000 Ft 440 000 Ft A mindenkori nyújtható hitel felső határait a későbbiekben, évente a hitelpolitikai irányelvekben hagyják jóvá. A kamat mértéke egységesen évi 3 százalék. A visszafizetési idő minden építési formában maximum 35 év lehet. A kedvezményes kamatozású kölcsön összegét és lejáratát a lakásépítés, -vásárlás helye szerint illetékes takarékpénztári fiók egyedi hitelbírálattal, a család szociális és jövedelmi helyzetére tekintettel, valamint a fizetőképesség figyelembevételével állapítja meg. Legfeljebb 35 évig Az előbbitől eltérően alakul a tanácsi értékesítésű lakások kölcsönfelvétele. Itt a kölcsön mértéke a lakás szociálpolitikai kedvezménnyel és állami támogatással csökkentett eladási árának 90 százalékáig terjedhet. Kamata évi 1 százalék, a visszafizetési idő legfeljebb 35 év. Az állami támogatás összege szobaszámtól függően 60—100 ezer forintig terjedhet. A család létszámába az építtetővel), a vásárlóval együtt lakó, az új lakásba a következő együtt beköltöző hozzátartozók vehetők figyelembe: a házastárs (élettárs), a gyermek (a mostoha és nevelt • gyermek is), az unoka, a szülő (a mostoha és nevelő szülő is), a nagyszülő és a testvér. Az együtt beköltözés megállapításához az együttlköltö- zők büntetőjogi felelősséggel aláírt nyilatkozata szükséges. Valótlan adat közlése esetén a kölcsönszerződést a takarékpénztár azonnal felmondja. Fiatal (35. életévüket be nem töltött) házaspároknál a beköltöző személyek számának megállapításánál és az ennek alapján nyújtható hitel összegénél, ha a szociál- ,politik|ai kedvezmény megelőlegezését kérték, legfeljebb két születendő gyermeket figyelembe kell venni. Dr. Lévy Zoltánná az OTP Szolnok megyei igazgatóságának osztályvezetője (Folytatjuk) Díjnyertes pedagógusok Szolnok megyei siker az országos pályázaton A közelmúlban adták át a tavaly meghirdetett országos pedagógiai pályázat díjait. Megyénkből huszonnégy dolgozatot továbbított az országos pályázatra a pedagógiai intézet, s ebből tizenöt pályamunkát díjazott illetve jutalmazott a szakemberekből álló bíráló bizottság. A kiadott díjak, jutalmak huszonkét százalékát Szolnok megyei pedagógusok kapták, s ez — noha az.utóbbi években is szép sikerrel szerepeltek nevelőink a pedagógiai pályázatokon — jobb eredmény a korábbi esztendőkénél. Hatan az első három helyezett között végezték, kilencen pedig dicséretben és jutalomban részesül tek tanulmányai kért. Az óvodai nevelés kategóriában Veres Józsefire új- szászi óvónő első díjat kapott pályamunkájára. Ugyanabban a kategóriában D. Kovács Ilona kunhegyesi óvónő a harmadik helyezést szerezte meg dolgozatával. Az általános iskola felső tagozatának nevelési kérdéseivel foglalkozó témakörben az első díjasok között szerepel Csikós István jászalsó- szentgyörgyi tanár, míg Sza" lay András nyugalmazott matematika szakfelügyelő második díjat kapott ugyanebben a kategóriában. A középiskolai tanárok pályázatán Rideg István és Türke János karcagi pedagógusok harmadik helyezést érték el közös tanulmányukkal. S ugyancsak harmadik díjat kapott Ghyczy György- né homoki pedagógus a speciális oktatási intézmények kategóriájában; Jászberényben Kazánfűtő-tanfolyamtól az aerobikig A Déryné művelődési központnak Jászberényben 15 tartós közösségi csoportja van, mintegy hatszáz taggal. Legjelentősebbek a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttese és két utánpótláscso- por-tja1; a Palotásy János Szövetkezeti Vegyeskar, mely jelenleg a júniusi közepén sorra kerülő minősítő hangversenyére készül, valamint a Vasas Munkásénekkar, amely május közepén ausztriai vendégszereplésre indul. Nagy népszerűségnek örvend a Kertbarátok klubja is. Százharminc tagja már javában végzi a tavaszi kerti munkákat. A művelődési központ a hazai turizmus elősegítése érdekében kétévenként ország járási-vezetői tanfolyamot szervez. Az április közepén kezdődő újabb előadássorozat vizsgával zárul. A tan- folyamot sikeresen elvégzők igazolványt kapnak, amivel jogosultak lesznek arra, hogy belföldi kirándulócsoportokat vezessenek az ország legkülönbözőbb tájaira. Befejezéséhez közeledik az angol kezdő és a német haladó szintű nyelvtanfolyam. E mellett még gyermekbalett, szabás-varrás, aerobik-, kazánfűtői tanfolyamok között is válogathatnak a jászberényiek. Két múzeum kiadásában Tanulmánykötet Csépáról ______________________________________________ Az egri Dobó István Vármúzeum 1968-ban indította el palóckutatási programját, amely a palóc néprajzi csoport kultúrájának alapos megismerését; a palóc kultúra jellemzőinek, földrajzi elterjedésének felderítését és meghatározását tűzte ki célul. E kutatások fontos állomása az a tanulmánykötet, amely — az egri és a szolnoki múzeum közös1 kiadásában — a közelmúltban látott napvilágot Csépáról. A kötet összegzése azoknak az eredményeknek, amelyeket e sajátos fejlődéstörténettel rendelkező település népéletének vizsgálata hozott. S hogy hogyan került Csé- Pa a palóckutatási programba? Erre nézve álljon itt egy idézet a kötetből, Havassy Péter tanulmányából: „Csépa 1721—1722-től, a falu újrané- pesítésének kezdetétől Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott, majd az 1876- ban létrehozott Jász-Nagy- kun-Szolnök vármegyéhez került. . . az 1660-as években, az akkor még puszta nagyobb hányadát I. Lipót, Móricz tábornoknak adományozta — a többi csépai föld kincstári kezelésben maradt — ez a birtokrész azonban hamarosan a generális1 vejének, Gucz Lászlónak jutott. A határt bérlők használták, akik díjat fizették a Gucz családnak és a kincstárnak. A község história domusa így tárja elénk a família visszaköltözését csépai birtokaira: Látva a család, hogy az ország minden. sarkában mindenki saját fészkében pihen meg ismét, visszatérésre gondolt Nógrád megyéből csépai birtokára, amit valóban meg is tett, mert közös elhatározással kb. 1723-ban minden vagyonával együtt idejött lakni.” Tehát a „honfoglaló” Gucz família Nógrádból érkezett, ési a 18. században Csépára beköltözők többsége is a palócnak mondott területről származott. A szakirodalom „palóc kirajzásnak” nevezi ezti a jelenséget. A kötet azt járja körül, hogy a palóc haigyományok, a palócföldről hozott kultúra, a palóc népszokások mennyire, milyen módon határozták meg a település fejlődését, hogyan éltek tovább, s hogyan élnek napjainkban? A két kötet meglehetős részletességgel tárgyalja Csépa történetét, etnikai, embertani sajátosságait, természeti viszonyait, falun kívüli kapcsolatait. A tanulmányok feldolgozzák a népi építészet, a földművelés, a születés és kisgyermekkor hagyományait, a csépai lakodalmi és ünnepi szokásokat, a hiedelem- világot, a népzenei, nyelvjárási sajátosságot. A stzerzők Szolnok, Heves és Bács'-Kis- kun megye múzeumainak szakemberei és azok a hely- történeti kutatók, akik bekapcsolódtak a több, mint egy évtizede tartó Tiszazug- kutatásokba, így a Csépán végzett gyűjtőmunkába is. A kötet — amelyet Barna Gábor, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének tudományos munkatársa szerkesztett — a tanulmányokból német nyelvű (kivonatokat is közöl. Felsorolja az adatközlőket — akik nélkül a nagyszabású munka nem készülhetett volna el — a további kutatásokat részletes irodalom- jegyzékkel segíti. A rádió huHámhosszán Sajtókonferencia A Hazafias Népfront körülbelül hét" évvel ezelőtt alakította meg a Fogyasztók Országos tanácsát. Olyan társadalmi szervezet ez, amelynek fő célja, hogy figyelemmel kísérje és értékelje, miként érvényesülnek a fogyasztók jogai, milyen a termelők, eladók, vásárlók viszonya. A Kossuth adón az elmúlt hét első napján a Fogyasztók Országos Tanácsánál tartottak sajtókonferenciát. A Holakovszky István szerkesztette műsor igyekezett sokoldalúan megközelíteni' az eladók és a vásárlók közötti „kényes” kérdéseket, s e szerkesztői szándéknak igen alapos, bátor érvényesítője volt a konferencia riportere, Juhász Judit. Dicséri a műsort, hogy a vendégek között számos vidéki meghívott, így szolnoki szakember is volt. Mert bármennyire is természetesnek tűnik, hogy Magyarország .nem egyetlen város, hanem 19 megye a Duna-parti metropoliszon kívül — ám igen sok műsor szerkesztői, munkatársai bizony gyakorta megfeledkeznek erről. A Magyar Nyelv Hete Évek óta hagyomány már, hogy rendezvénysorozattal ünnepeljük anyanyelvűnket. Az idén április 9—Í6-ig kerül sor a Magyar Nyelv Hetére, amelynek keretében a rádió is több alkalommal tűzött műsorára nyelvészeti kérdéseket tárgyaló interjúkat, jegyzeteket. Hallottunk az úgynevezett tolvajnyelvről, az ifjúság nyelvhasználatáról, az anyanyelv és a hazafiság összefüggéseiről, a nyelvjárásokról, majd a műsorsorozat záróakkordjaként vasárnap délután Lőrincié Lajossal beszélgetett Fehérvári Győző a nyelvi durvaságokról. Az idei Magyar Nyelv Hetének egyébként az utóbbi terület, a trágár szóhasználat, s természetesen az ellene való küzdelem volt a központi témája. Nem véletlenül kerültek ismét a figyelem központjába a nyelvi durvaságok. Ütőn útfélen, vonaton, autóbuszon, munkahelyen, s ofthon a családban mindennapossá váltak a nyomdafestéket nem tűrő kifejezések. Apáról fiúra hagyományozódnak az immár klasszikussá vált káromkodási formulák, sőt újabbakkal gyarapodik a szótár. Az egykor férfiasnak számító trágár szavak használata ilyenformán korra, nemre való tekintet nélkül polgárjogot nyert, köznyelvünk részévé vált. Napjainkra azonban jobbára elveszítették eredeti funkciójukat a durva kifejezések, használatakor ugyanis többnyire nincs mögötte a megfelelő érzelmi háttér, indulat. Szinte kötőszóként, megszólításként alkalmazzuk a trágárságokat. Sok vád éri ezért az írókat, s a színházakat. A közvéleményben ugyanis erősen él a tudat, hogy az irodalmi alkotások, a színházi előadások mintegy jóváhagyják, irodalmi nyelvi rangra emelik, s terjesztik is ezeket a kifejezéseket. Túlzás vagy valós állítás ez, aligha érdemes vitatkozni rajta. A trágár szavakat egyébként azok is használják, — s talán még nagyobb mértékben is, — akik nem járnak színházba, s nem is igen olvasnak. Az élet hoz olyan szituációkat, amelyekben a felin- dultság gátat nyit durva kifejezéseknek is, tehát az ilyen helyzetek ábrázolásakor a művészetek természetesen élnek velük. A körülírás, a finom megfogalmazás bizonyos esetekben nevetséges lenne. A trágárságok öncélú, nyakra-főre alkalmazása azonban elfogadhatatlan, az életben és a művészetekben egyaránt. — tg —
