Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
10 Fiatalokról-fiataloknak 1984. ÁPRILIS 14. GRAFIKA- KOLLÁZS — TŰZZOMÁNC Hárman az Alkotárs-ból zománccal kell foglalkoznia. Ebben nyilván a hozzáértők sem kételkednek, hiszen a megyei amatőr képzőművészeti (kiállítás, nívódíja után, a közelmúltban ő vehette át a KISZ nívódíját is. Ezt az elismerést évenként ítélik oda a Fiatal Alkotók Klubja színvonalasan, eredményesen dolgozó tagjainak. A kezdetet nevezhetnénk talán szokványosnak is. Iskolás korában tehetségét felfedezte rajztanára, érettségi után azonban különböző okok miatt mégsem pályázhatott a képzőművészeti főiskolára, de továbbra is rajzolt, festett, képezte magát. Köziben dolgozott Jász- kiséren. — A fordulópontot 5—6 évvel ezelőtt egy amatőr képzőművészeti kiállítás jelentette. Bokros László festőművész nyilván fantáziát látott a munkáimban, mert felajánlotta segítségét. Az ő szakmai útmutatásainak nagyon sokat köszönhetek — mondja. A zománcozással egészen véletlenül ismerkedett meg. — A jászkiséri Zománcipari Szövetkezet vezetői állását pályáztam meg. Miután már ott dolgoztam, a mindennapi munka során fedeztem fel a zománcozásban rejlő lehetőségeket. Egy évig csak a könyveket bújtam, majd megterveztem, megépítettem otthon a műhelyemet. Űjabb fordulópont. Meghívást kapott a kecskeméti zománc-művésztelepre. Sikerrel indult a Lampart pályázatán is, amelyet a házgyári fűtésikonvektorok tűzzománc-elemekkel való díszítésére, esztétikusabb megjelenítésére írtak ki. A megvalósítás, a gyártás egyelőre késik, azt hiszem még csak próbadarabok elkészítéséről határoztak. A zománcozás, különösen az az ága, amelyet ifj. Nagy Ferenc művel igen munka- igényes, óriási türelmet feltételez. — Tulajdonképpen csak egy többszáz évre visszatekintő eljárást elevenítettem fel. Régen Erdélyben magyar ötvösök művelték az úgynevezett sodrony-zománcozást. Valóban aprólékos, nyugalmat igénylő munka, éppen ezért hazudnék, ha azt állítanám, hogy elegendő az idő, amit ráfordíthatok. Többnyire az esti, éjszakai órákat töltöm a műhelyben, a napi munka után, sokszor meglehetősen fáradtan. — Képei elsősorban a színdinamikára' épülnek, konstruktív formák jellemzik őket. Festő múltjával van-e ez összefüggésben? — Nyilván felfedezhető a kapcsolat, de nem azért zománcozok! hogy a festészetet pótoljam. Sőt szeretném, ha ezekből a munkákból kimaradna minden festőiség. Többek között ezért is dolgozom az említett technikával. Igazán akkor örülnék, ha alkalmam' lenne viszonylag nagy felületű belső terek burkolására, belsőépítészekkel való együttdolgozásra is, ebben látnám a továbblépés útját. Török Erzsébet Fotó: NZS—FJ Aki végignézte a megye amatőr képző- és iparművészeinek idei bemutatóját, a kiállítók között jó néhány új névvel találkozhatott. Az újak jelentkezése, szereplése a kiállításon mindenek előtt azért érdemel említést, mert üj színeket, kifejezési módokat, s ezzel együtt új tartalmakat is hozott, a megye amatőr képzőművészeti megújulására, felfrissülésére utal. A kísérletező kedv, az újnak keresése erőteljesen érződött a jászberényi „Al- kotárs” művészeti csoport tagjainak munkáin. Furcsa, hogy ezidáig még oly keveset hallattak magukról, annál is inkább, mert munkáik arról győzik meg a közönségeit hogy tehetségben, mondandóban nem szűkölködnek. Csoport képviseletében első ízben szerepeltek a megyei kiállításon Bangócs Gábor grafikái és ezen a fórumon Fecske József is most mutatkozott be először Szemérem című kollázsával, s fotógrafikáival. Ifj. Nagy Ferenc tűzzománcait már láthatta a szolnoki közönség, legutóbb például a Fiatal Alkotók Klubjának kiállításán. Munkáikat a szakmai zsűri is elismeréssel fogadta, mindhármukat nívódíjjal jutalmazta. — Sikeresen szerepeltek a kiállításon másik két alkotótársunk, Czobor Sándor és Dombach Pál grafikái, illetve fafaragásai is — jegyzi meg Bangócs Gábor. ök sajnos meglehetősen távol élnek Jászberénytől, a Jászságtól. Egyik legnagyobb gondunk éppen az, hogy kevés alkalom nyílik a találkozásra. Egyébként pedig nyolcán vagyunk és nem csupán képzőművészettel foglalkozunk, az irodalom, a zene, a fotózás éppúgy érdekel bennünket. — Hogyan és miért jött létre a közösség? — Jómagam Jászapátin gépészeti szakközépiskolában végeztem, de valahogy soha sem érdekelt igazán a szakmám. Érettségi után Makai Józsefnél, Benke Lászlónál tanultam festeni, és nyaranta részt vettem a megye alkotótáboraiban. Számomra ezek nagyon hasznosak és emlékezetesek voltak, elsősorban a közös beszélgetések, az együttgondolkodás, a véleménycserék, egyszóval a műhely jellegű munka miatt. Egyik évben aztán elmaradt az alkotótábor. Hiányzott a közös munka, barátaimmal ekkor alakítottuk meg a csoportot, amely lényegében szellemi közösséget jelent, hiszen mindannyian más műfajban, különböző stílusban dolgozunk. Talán kevesen tudják: a csoport két alkalommal nyerte el a KISZ KB művészeti ösztöndíját, ezidáig öt kiállítása volt Jászberényben, kettő Szolnokon. — Sajnos meglehetősen kevés a berqutatkozási alkalom. Jászberényben nincs Jciállítóterem, nemcsak az amatőröknek, de a hivatásos képzőművészeknek is, igen nagy nehézségek árán tudunk kiállítást rendezni. Bangócs Gábor, a megyei és az orsizágos amatőr képBangócs Gábor Fecske József Ifj. Nagy Ferenc Nívódíjas amatőr képzőművészek zőművészeti tanács tagja, a jászberényi Déryné Művelődési Központ képzőművészeti előadója, így aztán „hivatalból” is nap mint nap küzd ezekkel a gondokkal. — Azt hiszem, az utóbbi esztendőkben nem volt igazán gazdája a képzőművészeknek a Jászságban, pedig a vidék értékes hagyományokkal rendelkezett, rendelkezik. A közelmúltban megalakult a vizuális művészetek jászsági tanácsa, amelynek tagjai pedagógus képzőművészek, fotósok, iparművésizek. Abban bízunk, hogy az együttgondolkodás, munkálkodás talán megoldhatja gondjainkat. — Jó volna például egy alkotóház is, ahol a városban élő amatőr képzőművészek nyugodtan dolgozhatnának, ahol a csoport is helyet kaphatna. — A csoport jövőjét nézve ez valóban nagyon fontos lenne. Valamennyien autodidakta módon jutottunk el odáig, hogy ma már nagyjából körvonalazódott bennünk, hogy mit kell csinálni, mi az, amit leginkább tehetséggel tudunk művelni, leginkább megfelel egyéniségünknek. Én például korábban festettem és mégis a grafikában találtam meg a számomra legmegfelelőbb kifejezési módokat. Ebben is nagy segítségemre volt a közösség. Áz idei sikeres bemutatkozásig Fecske József sem nyílegyenes úton jutott el. — Annak idején két szekcióval, képzőművészettel és színjátszással alakult meg az „Alkotárs”. Miután én előtte már öt évig foglalkoztam 'színjátszással, a csoportban is azt folytattam. Mellette igen komolyan érdekelt a zene. Ez az érdeklődés majdnem hivatássá vált, de közbe szólt a katonaság. Utána kezdtem el fotózni. Az eredeti szakmám egyébként szerszámkészítő, most pedig a művelődési központ technikusa vagyok. — Sok mindennel foglalkozott, de végül is a fotózás vezette el a grafikához, a kollázshoz. — Tálán igen. A hagyományos fotózásban ugyanis egy idő után már nem láttam igazi lehetőségeket, a fotógrafika, a graf ika, a kollázs felé fordultam. Ügy érzem azonban, hogy még most sem találtam meg az igazi kifejezési formát. Ezért is lepett meg a nívódíj, ugyanakkor talán azt isigazolta, hogy nem járok egészen rossz úton. Talán, ha nem foglalkozom annyi mindennel korábban, ha hamarabb találkozom a képző- művészettel, nem lenne bennem még mindig ennyi bizonytalanság. Ifj. Nagy Ferenc egyvalamiben már egészen biztos, mégpedig abban, hogy tűzNem szinészpalánták, színházkedvelű fiatalok A kopogtatás után az iroda ajtajának nyílásában egy bozontos hajú fiatalember jelent meg. Udvariasan köszönt, majd érdeklődött, hogy Miska bácsi bent Van-e. Miután megtudta, 'hogy nincs, távozott. Mi tagadás, kissé meglepődtem, hogy a szentesi Horváth Mihály Gimnázium igazgatóját, Bácskai Mihályt a diákok' „per” Miska bácsiként szólítják. — Ne gondolja ezt a tiszteletlenség jelének, sokkal inkább az egészségesen bizalmas, jó tanár-diák kapcsolaté — magyarázta Kátai Szentesen — miként Pécsett és Budapesten is — 7 évvel ezelőtt kísérletképpen indítottak irodalmi-drámai tagozatos osztályt. Olyan fiatalok érdeklődését igyekeztek kiélégíteni, akik az irodalom, az anyanyelv, a művészetek, a színház és a film iránt vonzódnak. Később a fakultáció bevezetésével, a liákok szabadon választót* tantárgyként tanulhatták, tanulhatják az irodalmi-drá- fnai ismereteket, de ma már csupán Szentesen, a másik két intézményben megszűntek ezek az osztályok. — A köztudatban olyan kép rajzolódott ki a szentesi középiskoláról, hogy itt színészpalántákat nevelnek. — Tudunk róla1, de erről szó sincs — mondta Korom József igazgatóhelyettes. — A képességvizsgán is találkozunk olyan jelentkezőkkel, akik Hasonló elképzelésekkel érkeznek hozzánk. Tulajdonképpen ezekben az osztályokban elmélyítjük a tanulók irodalmi ismereteit, nagyobb betekintést szereznek a művészetek világába. A tanítás során színházi is— Törökszentmiklóson az általános iskolában fölöttem járt egy évvel a barátnőm, aki Szentesre jelentkezett, tőle hallottam, hogy egyáltalán létezik irodalmi-drámai osztály — magyarázta szentesi gimnáziumba kerülésének történetét az első osztályos Révfy Laura. — Mindenképpen humán területen szeretnék majd továbbtanulni is, ezért jelentkeztem ide, amit csöppet sem bántam meg. Nagyon sok fiatal tanárunk van, akikkel a tanítási órán kívül is lehet beszélgetni, rengeteg hasznos dolgot tanulunk tőlük, és szinte felnőttként kezelnek bennünket. A kollégiumban jó a társaság, sokat várok ettől a négy évitől. Az idén érettségizők között több Szolnok megyei diák akad. Ök már lassan A logikai játékok előretörnek a játékkereskedelemben, s a világ mintegy 15— 20 milliárd dollárra becsült évi játékforgalmában — az elektronikus játékok viharos betörése ellenére is — erősíteni tudták pozíciójukat, sőt részarányuk Nyu- gat-Európában a tíz évvel ezelőtti 10 százalékról 20 százalékra növekedett. Rubik Ernő bűvös kockája révén mi is segítettük a helyzet ilyetén alakulását. Ám a magyar logikai játékok sora nem merült ki a bűvös kockával. Az azóta megjelent és méltó sikert aratott varikon, kétkarika és bábel- torony (babilon) nevű játékokban színes golyókat kell bizonyos sorrendben összegyűjteni. A dodekaéderben pedig a 12 különbözio színű, egyenként 11 részből álló lapokat kell rendezni. Közös tulajdonságuk ezeknek a külsőre egymástól annyira elütő játékoknak, Józsefné igazgatóhelyettes. — Egyébként nem általános jelenség. Az irodalmi-drámai osztályok tanulói, a színjátszók viszont állandóan keresik újabb ötleteikkel az igazgató kartársat, aki diákszínpadot vezet. Ezekben á gyerekekben buzog a tenni akarás, igénylik a plusz feladatokat, a szereplést. Nagyon könnyen feloldódnak, megtalálják helyüket 'minden szituációban, valahogy másabbak, mint diáktársaik. De szeretném, ha ez nem tűnne úgy, hogy kivételezünk velük. meretekre tesznek szert, csiszolódik beszédkultúrájuk, énekhangjuk és mozgásuk. A különböző foglalkozások lehetőséget biztosítanak arra, hogy a fiatalok megis- 'merjék önmagukat, kibontakoztassák tehetségüket. Szedetnénk, ha négy év után. művészet- és irodalomkedvelő, illetve értő emberekké Válnának. A már érettségizett diákjaink közül többen 'tanulnak a Színház és Filmművészeti Főiskolán, 'mások népművelőnek, pedagógusnak, előadóművésznek, vagy könyvtárosnak készülnek. Az ország területéről történik a beiskolázás a gimnázium irodalmi-drámai osztályaiba. Általában háromszoros-négyszeres a túljelentkezés, ezért képesség- vizsgálatot tartanak. A felvételizőknek szép magyar beszédükről, ének-zenei ismereteikről kell számot adniuk, ezen kívül vizsgálják a kreatív fantáziát és a mozgáskészséget. A legutóbbi tanévkezdéskor kilenc Szolnok megyei diák kezdte meg tanulmányait az első osztályban. búcsút mondanak az iskolának. Velük beszélgettünk az elmúlt négy esztendőről. A szóvivő a karcagi Tanka Ági volt. — Visszaemlékezve az első év elején még sokunknak *az osztályból" a színészi pálya volt az álma. Az álmodozók száma évről évre csökkent. Tanulmányaink előrehaladtával szép lassan mindenki egyeztette magában az elképzeléseit, a realitást és a lehetőségeket. Mindannyiunkat valóban nagyon érdekel az irodalom, a színház. Sok érdekeset láttunk, hallottunk, csináltunk, ami mindezzel kapcsolatos, de jó lett volna, ha még magasabb óraszámban tanuljuk azokat a tantárgyakat, melyek ehhez a területhez kapcsolódnak. Éppen emiatt egy kis hiányérzet van bennünk, bár kétségtehogy mind u. n. permutációs játékok. A matematika nyelvén megfogalmazva: vé ges halmazok, amelyeknek elemei a játék műszaki megoldásától függően valamilyen kényszerpályán elmozdíthatok és rendezhetők. A bábeltorony lényege a hatemeletes csonka kúp, amelynél az egyes emeletek saját tengelyük körül elforgathatok. A toronyban hat különböző színű 36 golyó mozog, s kézügyességgel, de főleg logikai kombinációval a golyók vízszintesen és függőlegesen egy sorba hozhatók. A feladat lényege, hogy az azonos színű golyók ugyanabba az oszlopba kerüljenek. A golyókat a szín- árnyalatok szerint is sorba kell rendezni. A bábeltorony minden eleme különböző, tehát a lehetséges permutációk száma N! (vagyis N íaktoriális), ahol N a^' halmaz elemeinek a száma. Helyszín: a szentesi Horváth Mihály Gimnázium len rengeteget köszönhetünk az iskolának. Rendszeresen jártunk színházba Kecskemétre, Szolnokra, Budapestre, illetve a Szentesen vendégszereplő társulatokat is megnéztük. A bemutatókat utólag mindig elemeztük, megtanultunk véleményt formálni az előadásokról. Szegedre jelentkezem tanárképző főiskolára, azért is szeretném, ha felvennének, mert ott helyben járhatok majd színházba. A gimnázium harmadik osztályától kezdve foglalkoznak a diákok a szabadon választott tantárgyakkal, de már az első-második osztályban mintegy ráhangolásképpen különböző diákkörökön kapnak ízelítőt az iro- nalmi-drámai ismeretekből A csoportokban félévenként váltják egymást, belekóstolnak a kamaraéneklésbe, a bábozásba, ismerkednek a filmezés alapjaival, illetve dolgoznak a diákszínpadoknál. Az utóbbiból több is található az intézményben. Számos, sikeres szerepléssel dicsekedhetnek. Nemcsak Szentesen és Csongrád megyében, de az ország más részeiben is szívesen látott vendégek. A színjátszók már kétszer elnyerték a „Kiváló együttes” címet. Egy-egy új darab bemutatóját az intézmény diákjainak óriási érdeklődése kíséri. A negyedikesek Keserű Imre, fiatal pedagógus,/ irányításával nemrégiben bátor vállalkozásba kezdtek, saját rendezésben, saját maguk által készített díszlettel és jelmezben műsorukra tűzték Shakespeare Hamletját. Előadásuknak sikerei nagy visszhangja volt, a sajtóban elismeréssel szóltak róla, ez is jelzi, hogy figyelnek az intézmény munkájára. Film- és videoismeretek Nemcsak a színjátszók, de az amatőrfilmesek is szépen dolgoznak. Jól felszerelt szakkörükben adottak a technikai feltételek az igényes munkához. A tíz éve alakult csoport már nemzetközi fesztiválon is nyert díjat. Az iskola profiljának tervezett bővülése is összefügg az amatőrfilm készítéssel. Kátai Józsefné igazgatóhelyettes szólt a tervekről. — Szeretnénk a jövőben az irodalmi-drámai osztályok tevékenységi körét bővíteni. Lépést tartva a fejlődéssel, ha az engedélyt erre magkapjuk, és lehetőségeink is adottak lesznek, akkor a következő tanévtől film- és videoismeretek elméleti és gyakorlati oktatásával is foglalkozunk majd. Fekete Sándor Tavaszi előkészítő táborok Mintegy négyezer negyedik osztályos középiskolai tanuló vett részt április 1— 10. között a felvételi előkészítő bizottságok által szervezett 44 oktatótáborban. Például a bölcsészkarra pályázó diákoknak Debrecenben és Szegeden, az Orvostudományi Egyetemre készülőknek Debrecenben, Pécsett, Szegeden és Budapesten, a közgazdászhallgató-jelölteknek pedig Budapesten, Szegeden, valamint Pécsett segítették a felkészülését gz egyetemek, a főiskolák oktatói. A többéves tapasztalatok szerint e táborok jelentős segítséget nyújtanak abban, hogy a fizikai dolgozók gyermekei is sikeresen szerepeljenek a felvételi vizsgákon, és így javuljon továbbtanulási arányuk. Felvételi—háromszoros túljelentkezés Kevesebb az álmodozó Népszerűek a logikai játékok
