Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-13 / 61. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁRCIUS 13. Egy szerelem három éjszakája Csatlakozva a Szövosz és az Országos Béketanács közreműködésével meghirdetett nemzet­közi gyermekrajz-pályázathoz, a Mészöv és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Ké­pek a békéről címmel a megyében is pályázatot hirdet. A beérkezett legjobb rajzokból a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ gyermekgalériájában rendeztek kiállítást, amely tegnap délelőtt nyílt meg a nagyközönség előtt TABLÓBAL Jozsók meg Gácsérok nélkül A 60-as évek elején, ami­kor bemutatták, a magyar musical ígéretes új hajtása; már akkor sokan megjósol­ják, hogy az Egy szerelem három éjszakájával mara­dandó mű született. Mert alapeszméje — az ifjúság küzdelme a szerelemért, a szépségért és a boldogságért — oly gondolat, amely bíz­vást átlépi a korokat, azaz mindig időszerű tud lenni. És mert ráadásul költészet van benne igazi, s ez szó szerint is veendő, hisz vers­sorait Vas István írta, s mert Ránki György muzsikája színes és szellemes. Nem vé­letlen, hogy az utóbbi két évtizedben színházainkban gyakori vendég a szerzőhár­mas zenés játéka. (A hetve­nes években a Szigligetit is megjárta. Valló Péter vitte színre.) Az Egy szerelem három éjszakája valóban remek mű, ha nem is tökéletes drá­ma. Cselekménye például meglehetősen sovány, s né­hány részlete is csak lazán, hellyel-közzel kapcsolódik a két fiatal, Bálint és Júlia tragédiába forduló drámájá­hoz. Kárpótol azonban e hiányokért gyöngyöző poézi- sa, varázslatos lírája. Annál is inkább, hiszen a történet főszereplői: költők. Az ő fia­talságukról szól ez a játék; akik tiszták és védtele­nek, s akik nem érhetik meg a szabadságot, mert a hábo­rú poklában elpusztulnak, végez velük a fasizmus bar­bársága. Tehát áldozatok, pusztulásuk fájdalmas me- mentó. Akikről írta — Radnóti és költőbarátainak szomorú sorsa adta a drámához az alapötletet — valójában azoknak is szeretett volna emléket állítani Hubay; em­lékeztetni példájukra és tisz­telegni személyiségük előtt. Erre utal a darab úgyneve­zett epilógusa, utóéneke. Csakhogy ezt az epilógust a mostani szolnoki előadáson hiába keresnénk: Éry-Ko­vács András elhagyta. De más olyan külső jegyeket is mellőzött, amelyek az ere­deti elképzelés részei, ame­lyek a történések idejének és helyének vonatkozásában a dolgok szigorú konkrétsá­gát jelentenék. Láthatóan Éry-Kovács igyekezett kitá­gítani a dráma gondolatai­nak körét — a konkrétság mellett erőteljesebben hang­súlyozva tartalmának álta­lánosabb és hozzánk köze­lebb álló tanulságait. Nem­csak újraolvasta, újra is gondolta az Egy szerelem három éjszakáját. Valamivel racionálisabb hangvétel jel­lemzi ezt az előadást, sőt helyenként hideg és rideg, ahogy az érzelmekről beszél. (Vagy ez csupán a halvá­nyabb színészi teljesítmé­nyek következménye?) Oj formát, új köntöst kap a já­ték. Amit úgy jellemezhet­nénk: magyar musical broad- wayi stílusban, azaz tragé­dia látványos kiállításban. Színből, fényből, árnyékból dús képzelettel megformált díszletek, középpontjában a sima, fehér falak, melyek szöget zárnak a színpad mé­lyében — El Kazovszkij ad­ta tehetségét hozzá, művészi ihletettségét egy-egy kivéte­les pillanatban különösen érezni, és kissé stilizált kosz­tümök — Kálmán László fantáziájából —, melyek színeikben a feketére épül­nek, sőt van, aki tiszta feke­tében jár; ezt hordja a köl­tőbarát, ebből van — fekete selyemből — Henker száza­dos tiszti egyenruhája. Fény­lő selymes anyagból, muta­tós matériából! Hogy itt az említett stílus „kísért”, a já­tékfelfogásban igen érzékel­hetően tükrözi a felhangzó dalok „scenírozása”. ugyanis a songok szinte külön „ma­gánprodukcióként” hangza­nak el, kiemelten a színpad előterében: sztároltatnak a dalok, illetve a daloló színé­szek. Nos, nincs híjával ez a fo­kozott látványosságra, vizuá­lis érzékiségre törekvő szín­padi megvalósítás bravúros ötleteknek sem. A frontról hazatérő három katona — a háromkirályok — például vakondok módjára bújnak elő a színpad deszkái alól, s egy hatalmas lepedőben fur­csán tekerednek. mintha va­lami túlvilági szörnyek, ne­tán pokolbéli lények lenné­nek; meglepő és hatásos megoldása a jelenetnek és főleg látványos. Azután: ér­dekes a kis virágáruslány megérkeztetése föntről, a zsinórpadlásról, lengő köté­len, virágkosárral, mintha egyenesen az égből küldte volna valamiféle jóságos mindenható. Bár ez a meg­oldás a színházi eszköztár­ban nem valami új, mégis itt most váratlan, szemet gyönyörködtető. A baj csak az, hogy az említett eszkö­zök inkább akarják bizonyí­tani a mindenáron valami újat mutatni rendezői szán­dékot, mintsem a dráma olyan új megvilágítását eredményeznék, amitől a já­ték nagyobb emberi mélysé­gei tárulnának fel, vagy gondolatai kapnának új di­menziókat. Sőt itt már-már a veszély fenyeget, hogy ez­zel a látvány-átstilizálással a zenés játékot odatolja, ahonnan megszületésekor is igyekezett eltávolodni — megőrizvén az emberi őszin­teséget, intimitást. Még egy­szerűbben: ez a „kiglancolt” tragédia többet kínál a szem­nek, mint esetenként a szív­nek. Emberi tartalma szen­ved tehát csorbát. Persze meglehet, hogy eb­ben a meglehetősen egyenet­len színészi játék is ludas, hogy tudniillik a dráma fi­gurái emberileg nem eléggé hitelesek és meggyőzőek. S'zegilongi bíró, hogy a leg­feltűnőbb esetet vegyem, Jeney István megformálásá­ban olyan jelentéktelen po­jáca, hogy súlya semmi. Pe­dig „fajsúlyos” alak lenne, a hatalom törvényőre és éle­tek ura; az eljátszott tárgya­lás Bálinték lakásán nem­csak komikus, sőt! Előreve­tődő árnyéka a bekövetke­zendő trgédiának: mulatsá­gos és félelmetes egyszerre, azaz groteszk, és nem bohó­zatba illő komikum. Ez így itt most csak egy viccfigura. Nem véletlen, hogy aki ma­radéktalanul tetszést arat, az Kristóf Tibor: az ő „szenti­mentális” fezőrje ugyanis tele van melegséggel, em­berséggel. S a színész játéka példásan egyszerű és sal­langmentes. Pontos rajza ez egy jellegzetes magatartás­nak is: Viktor a túlélő, ab­ban az értelemben, hogy minden bajban megtalálja a megoldás nyitját. Szinte az előadás főszereplőjévé válik — ő tartja kézben, fogja ösz- sze az egész társulatot. Raj­ta kívül Bajcsay Mária emelkedik ki a szeszélyes bíróné, Melitta szerepében. Kényeskedő úrinő, aki bele­unva játékaiba, maga is rá­ébred életének hasztalansá- gára. Búcsúdala, az Isten veled Budapest, te édes az előadás egyik legsikereseb­ben megszólaltatott dala. A fiatal, tragikus házaspár — Bálintot lelövik, Júliát el­hurcolják — Tóth József és Téli Márta. Sápadt az a szerelem, amilyet ők produ­kálnak. Henker százados Nagy Gábor, a szelíd költő Philippovich Tamás, a szigo­rú meg Varga Károly a há­romkirályok Angster László, Somody Kálmán, Kőmíves Sándor; Árva László alakít­ja a légóst, Roczkó Zsuzsa a virágáruslányt; Horváth László és Zombori Katalin részese még a játéknak. A zenekar élén: Nádor László: megbízhatóan irányítja a kellemesen muzsikáló kama­raegyüttest. Valkó Mihály Este kilenc körül a Szol­nok étterem bejárata előtt két rosszul öltözött, sovány, tizenéves fiú „szobrozott”. — Almás. Nyista beosonás — közli tömören velem az ajtóra bökve a magasabb. — Miért? — Nincs meghívó, meg a haver, a Jozsó gúnyája se tetszik a manuszoknak — így az indoklás. A bejáratnál odabenn jó- kötésű férfi áll. Kívülről mutatom az újságíró igazol­ványom, mire a két kint to- porgó fiú fülelni kezd. — Söpörjünk Gáesér, ez vagy Köjál-ellenőr vagy a jardtól esett ide — súgja félhangon a haverjának Jo­zsó, és máris dübörög alat­tuk a földszintre vezető be­tonlépcső. Jobban megy a fizikánál Odabenn vidám az élet, hiszen javában tart a tabló­bál. Az asztalok körül ün­neplő ruhás fiatalok: vala­mennyien végzős, vendéglá­tó szakmunkástanulók: fel­szolgálók, cukrászok, szaká­csok. Megvolt a nyitótánc: korabeli stilizált ruhában hat pár palotást lejtett. Rög­tönzött közvéleménykutatás után kiderült, közöttük Bede Feri mozgott a legsikkeseb­ben. Hja, könnyű neki, mi­vel a magas, nyúlánk fiú a Tisza táncegyüttes tagja, aki mellesleg a közelmúltban megjárta a csoporttal már Japánt is! A tanárok külön asztalnál. Néha őszinte csodálattal fi­gyelik neveltjeik produkció­it. „ — Nézd Marit! Ki hitte volna, hogy így mozog, mi­vel történelem órán néma ... Megkezdődött a „Vörös grófnő” forgatása Vasárnap délelőttre filme­sek vették birtokukba a Lánchíd 'környékét: itt zaj­lott le Kovács András Kos­sut h-díjas rendező Vörös grófnő című új filmjének el­ső forgatási napja. Dél körül már elbontották a „bariká­dot” a Lánchíd pesti hídfő­jénél, az „őszirózsás forradal­márok”, a Gresham-palota előtt elvonulásra zárkóztak íel, s munkagépek kezdték takarítani, mosni az úttes­tet. A filmezés miatt éjféltől kezdve nem közlekedhettek járművek a hídon, de déli egy órakor ismét megindul­hatott a forgalom. — Figyelj Sanyira! Vajon minek nyújtja fel a kezét? Bezzeg fizikaórán ... Kritikus szemmel Néhányan dohognak, kö­zöttük a 3. e osztályos szol­noki Berényi Robi, meg a kenderesi Lengyel Károly. — Az ételt balról kaptam — így Robi — és ez hiba. Az italt viszont nem jobbról, és ez sem szabályos. Ha mi a vizsgán ezt csinálnánk, bizo­nyára elvágnának bennünket — morfondírozik. — Nekem meg ki se töl­tötték a kólát, — veszi át a szót Karcsi. — Pedig ez már sodosztályú étterem, és itt, ezt már így kellene felszol­gálni. Vita kerekedik, néhányan védik a mundér becsületét: mondván beugró is volt kö­zöttük, akinek a nevét is megmondják. A többség azonban köti az ebet a karó­hoz: a szabály az szabály, és ennek így kell(ene) lenni akkor is, ha szakmabelinek szolgálnak fel. Végül is ha­rag nincs, és újra elkezdik a „matematikus” nótát, mi­szerint száz forintnak ötven a fele. Szusszanásnyi szünet. Né­hányan beszélgetnek. Közöt­tük van Nagy Andrea is, aki harmadéves cukrásztanuló ebben az étteremben. — Rákóczifal várói járok be, és a szakmunkásvizsga si­keres befejezése után ma­radni szeretnék. — Nem unalmas örökké a konyhában? — Á, dehogy! Sok kéz­ügyesség, fantázia kell a mi munkánkhoz, nincs két egy­forma sütemény! Előfordul, egyedül vagyok, és ilyenkor is illik megcsinálni, amit a Pályázatokat hirdetett a Magyar Népművelők Egye­sületének Szolnok megyei Szervezete és a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ. Az első pályázatra a me­gyében dolgozó népművelők, illetve egyesületi tagok küld­hetik el munkáikat. A neve­zők tanulmányt készíthetnek a politikai-világnézeti neve­lés lehetőségei, módszerei, a családi szabadidős progra­mok közös szervezésének le­hetőségei, módszerei, tapasz­talatai, és a nyári gyermek- programok közös szervezésé­nek lehetőségei, és tapasztala­tai témakörben. Természetesen csak olyan dolgozatok fogad­hatók el, amiket előzőleg még sehol sem publikáltak, vendég rendel. Legyen az dísztorta vagy valamilyen sütemény... — Otthon ki süt? — Ketten anyuval — ne­vet. — Igaz, vagy tizenötfé­lét én is meg tudnék csinál­ni, de azért jó a segítség. Nyílt titok, hogy talán a felszolgálók, köznyelven fo­galmazva a pincérek ismerik legjobban az embereket. Bo- zóki Gyuri harmadikos, és a szakmai gyakorlatát a szol­noki Nemzeti Étteremben tölti. — Ha bejön hozzánk egy vendég, általában a rende­léséből, illetve az öltözkö­déséből meg lehet állapítani, milyen felszolgálást kíván. Van, aki imádja a protokollt, és akkor illik megmutatni: nemcsak a tízpercekért jár­tunk három évet a vendég­látó suliba. Mások meg, kü­lönösen a dzsekis, velem egykorú srácok, lezserebb társalgást, modort kedvel­nek. Jó hangulatban — Nem tartom fel tovább a társaságot, mivel a zene­kar ismét táncra hívja őket. Nem sokáig, mert éjfélkor félórás tombolahúzás követ­kezett, ahol varrókészlettől kezdve töltőtollig, bonbontól tortáig sok mindent nyertek a szerencsések. A sorsolást követően újabb egyórás „rázd ahogyan tudod” zárta a programot. Remek volt a hangulat, százkilencvenhét meghívott mulatott ezen az estén a termekben. Igaz a Jozsókhoz, Gácsérokhoz ha­sonlók nem nyertek bebo- csáttatást. Tudja az ördög, valahogy nem is hiányoz­tak ... és egy adott helyein megvaló­sított vagy tervezett közmű­velődési gyakorlatra épülnek. A pályamű vöknek legalább nyolc, kettes sorközzel gé­pelt oldalnak kell lennie — mellékletek nélkül. A témá­kat az irányítás, koordinálás felől is kifejthetik. A pályamunkák elkészíté­séhez szívesen adnak infor­mációt, illetve módszertani segítséget a meghirdetők. A jeligés pályázatokat legké­sőbb ’84 november 15-ig 2 gé­pelt példányban kell elkül­deni a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ címére. Eredményhirdetés decem­berben lesz. IA rádió |huBánihosnán A barátság tanúi A lengyel—miagyar barát ság története messzi száza dókra nyúlik vissza, s e már hagyomány. Az utca em bere is tud e barátságró akár Lublinban, akár Szol nokon vagy máshol. Talá kevesen tudnak azonban ai ról, hogy mi történt ner sokkal a második világhábc rú végzetes első napjai utál Ezért hézagpótló műsor vó a RádiószSnház szombat es bemutatója a Menekülés Me gyarországon át című doki mentumösszeállítás. A műsc szerkesztői Engelmayer Akc és Jerzy Tuszewski érezhí tőén a bőség zavarával küs; ködtek, amikor a teljessé igényével akarták bemutati hogy Magyarországon test vérként fogadták a német f£ siszta csapatok elől meneki lő lengyeleket. Történein tett volt ez, hiszen „Berlin — vagyis a hivatalos, fás is: ta politika erőteljesen tilts kozott, fenyegetőzött, sőt műsor szerint egyes fasiszl alführerek „fiajtékoztak” magyarok „arcátlanságé miatt. Sokak számára még ma érthetetlen — a politik szintjén — hogy az egyre ir kább jobbra tolódó, a tér gelyhatalmak oldalán h; marosan háborúba lépő Hói thy-rezsim hogyan fogadha ta barátian a hitleri csapé tok elől menekülőket. A kérdés tudományos vizi gálata a történészek dóig; mi csak — a műsor nyorná annyit jegyezhetünk mei hogy a hivatalos magyar pc litika „'kétarcúsága” tette le hetővé a lengyelek magyar országi átvonulását. Tén az is, hogy a lengyele számára ez nem csupán me nekülés volt, hanem leheti ség arra, hogy Jugoszláviá keresztül Angliába, Franci* országba szökjenek, s fegj veresen harcolhassanak te vább a németek ellen. Enne későbbi, a lengyelek számi ra minden vonatkozásba méltán nagyra értékelt háti sáról ugyan csak jelzésszí rűen szólt a műsor, de érthí tőén és egyértelműen. Az összeállítás készítői d( kumentumokkal, talána24-i órában hangszalagra rögz tett emlékezésekkel bizony tották, hogy a magyar né milyen együttérzéssel seg tette a lengyeleket. Szerei esés volt — a történein tisztánlátás érdekében hogy a vitaelemek sem hii nyoztajc a műsorból. Kidi rült — lásd a magyar polit ka „kétarcúságát” —, hogy Magyar Királyi Belügyin nisztérium egyes vezetői és végrehajtó hatalom emberi így a csendőrség, mennyii ellenezték a lengyeJeknt nyújtott segítséget, s hogya próbálták korlátozni a men külőket szándékaikban. I ez semmit sem von le abb a történelmileg is nagyon p zitívan értékelhető ténybe hogy az ország népe, a n metellenes haladó értelmisi mindent megpróbált anna érdekében, hogy a lengy katonák, politikai üldözött! ne kerüljenek a németek k zére. A műsor ezt igen meggy zően dokumentálta. Sajnál tos viszont — örök műso egyeztetési gondok! — hoí a ritka értékes összeállít a tv szombat esti filmkokté jjávatl azonos időben kerü adásba. Remélhetően a rád műsorszerkesztése gondosk dik majd a kitűnő összeáll tás mielőbbi ismétlésére — ti — D. Szabó Miklós Pályázat népművelőknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom